Keressen minket

Természetvédelem

Elkészült a 2023. évi fehérgólya-felmérés összesítése

Az MME cikket írt a fehár gólyákról

Közzétéve:

Az idén 50 éves Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) megalakulása óta aktívan részt vesz a fehér gólyák védelmében és a faj időszakos felméréseiben.

Fotó: Pixabay

2023-ban is az ország jelentős részén zajlott adatgyűjtés a fészkekről, a mindenki számára nyitott TermészetLesen program részeként. Az adatgyűjtést az MME Turdus okostelefonos app Gólyales alkalmazása is nagyban segítette, és az örömteli eredmények az állomány mintegy 10%-os növekedését mutatják.

Az 1970-es évektől évtizedeken keresztül 4 800 és 5 500 között ingadozott az ötévente szervezett felmérések adatai alapján a költőállomány, azonban a 2019-es országos felmérés – némileg váratlanul – csak 4 000 költőpárat mutatott ki. A csökkenés azóta megállt, sőt enyhe emelkedést tapasztaltunk – ezért is vártuk kíváncsian az újabb év eredményeit, és mint kiderült, nem hiába!

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Az MME online gólya adatbázisába 2023. december 31-ig feltöltött adatok 1 280 település 3 715 fészkelőhelyéről tudósítanak. A napi megfigyelési adatok száma 5 970, a korábbi évekhez képest magas szám jórészt a Turdus alkalmazáson keresztül érkezett a felmérőktől. A vizsgált fészkelőhelyek közül:

  • 2 019 fészek volt lakott, melyből 1 690 sikeresen repített fiókákat vagy fiókát, 334 pár sikertelen volt, 85-nek nem ismert a költési eredménye, 33 fészket pedig magányos gólya foglalt;
  • 1 021 üres, fészekanyag nélküli, 51 fészekkezdeményes és 501 lakatlan fészek volt fészektartó „gólyakosáron”;
  • a sikeres párok összesen 5 007 fiókát neveltek fel, így az átlagos fiókaszám az összes párra számolva 2,46, a sikeres párokra számítva 2,96 volt – ez nem rekordmagas, de a sokéves átlagnál jobbnak számít;
  • az adatok megyei bontású összesítő táblázatait itt nézheti meg >>

1 143 olyan település volt, ahol a 2019-es országos felmérés során és 2023-ban egyaránt történt adatgyűjtés. A két adatsort alapul véve megbecsülhető a teljes országos állomány, amely 2019-ben mintegy 4 000 pár volt, 2023-ban 4 550 párra becsülhető. Ez a bő 10%-os emelkedés a négy évvel ezelőtti mélyponthoz képest örvendetes eredmény.

1

Forrás: MME

2

Forrás: MME

3

Forrás: MME

Ezúton is köszönjük a felmérésben résztvevők, az MME adatbázisába adatot feltöltők közreműködését!

Agócs Péter, Andorfyné Pintér Andrea, Árvai Virág, Bagó Izabella, Bakné Kovács Ágnes, Baksai Árpád, Balázs Éva Gabriella, Bank László, Barna Zoltán, Bartha Zoltán, Bartókné Greskó Zsuzsanna, Benedek Orsolya, Béres Lívia, Bíró Csaba, Bodor Ádám, Bodrogi Csilla, Bokor Erika, Botos Péter, Bozó Zoltán, Bubla János, Budai-Kovács Tímea, Csanádi Katalin, Dabóczy Tamás, Darázsi Zsolt, Delbel Márta, Dunai József, Dvorácskó Lilla, Egyed Pál, Forintos Viktor, Gál Szabolcs, Görögh Zoltán, Győrig Előd, Hagyacki Dorottya, Halmai Ilona Rózsa, Halmos Gergő, Harangi Árva Edit, Háziné Fischer Szandra, Homokiné Gabriella, Honfi Péter, Horváth Tibor, Jakab Péter, Jámbor Tamara, Jánosi Zoltán, Juhász-Gőz Szilvia, Juhász Orsolya, Kajtár Bence, Kálmán Csaba, Karakas Károlyné, Kardinal Eszter, Kasza Ferenc, Katona Ildikó, Kazi Róbert, Kemény Ágnes, Kiricsi Ágnes, Kirják Sándor, Kirtyán Tamás, Kispálné Anna, Kiss János, Kocsán Gábor, Kónya Beáta, Koszorús Péter, Kóta András, Kovács Zsolt, Kovácsné S. Szilvia, Lehoczky Krisztián, Lendvai Csaba, Liebermann-Magyar Ildikó, Liszkai Sándorné, Lovászi Péter, Makra-Döme Adrienn, Márton  Imre, Márton József, Mihály Attila, Miltner Zsolt, Móczár Balázs, Nagy Károly, Nagy Renáta, Németh Andrea, Nyíri László, Ocskai Zsuzsanna, Oncsik Brigitta, Orosz Éva, Őze Péter, Pálinkás Csaba János, Pap Béla Gábor, Papp Anita, Papp Judit, Pásztor Tamás, Perge-Ambrus Judit, Péter Dávid, Pintér Zsolt, Piros Sándor, Pozsik Gábor, Presenszki Gábor, Puskás József, Pusztai  Zsuzsanna, Ripka Gergely, Rottenhoffer István, Samu Ferenc, Serfőző József, Simon Gábor, Simon József, Simon Orsolya, Somogyi Balázs, Somogyi István, Sós Dániel, Spilák Csaba, Sprenczné Kovács Anett, Szabó Ferenc, Szabó Gitta, Szabó János, Szabó Máté Zoltán, Szalghári Helga, Szász Előd, Szatori János, Szentpáli András, Szőllősi Ildikó, Tamás Ádám, Temesvari Krisztián, Tormáné Erika, Tóth Brigitta, Tóth Dániel, Tóth Gábor, Tóth Sándor, Tóthné Oszvald Katalin, Uzsák Edina, Varga Judit, Varga Péter ifj., Vetró Gábor, Vida Zoltán Tibor, Vincze László, Visy Balázs, Wéber-Radványi Krisztián, Zainkó Géza, Zseli Bernadett.

Forrás: MME

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom