Természetvédelem
Rózsás pelikánt láttak Körösnagyharsányban
Békés vármegyében, közel a magyar-román határhoz, egy pici faluban, Körösnagyharsányban, Rácz Szabolcs egy rózsás gödényt figyelt meg 2024. február 28-án. A gépészként dolgozó mezőgazdasági szakember a tavaszi magágyat készítette elő a Rektor nevű területrészen.

Fotó: Rácz Szabolcs – Agro Jager News
A rózsás gödénnyel körülbelül délután öt órakor találkozott, amit körülbelül 15 fehér gólya vett körül. A rózsás gödény, amit más néven rózsás pelikánnak hívnak, a gólyáktól elkülönülten pihent a frissen megmozgatott mezőgazdasági tábla közepén. Míg a gólyák férgekre, gilisztákra, rágcsálókra vadásztak, a pelikán csak sétálgatott. Vélhetően a tavaszi vonulás miatt pihentek meg a madarak a Sebes-Körös folyó mentén, ahol a közelben gazdag halállományú halastavak és vízben gazdag kisebb csatornák is megtalálhatók.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Rácz Szabolcs elmondta lapunknak, hogy a rózsás gödény egyáltalán nem félt a traktortól. A madár jó egészségi állapotban volt, tollai rendezetten álltak, kíváncsian figyelte a traktor mozgását. A táblában körülbelül hat órát tartózkodott, amíg be nem sötétedett. A madarak nem mozdultak, azonban másnap már senki nem látta őket. Vélhetően tovább indultak.
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó területen eddig még ilyen madárral szinte senki nem találkozott – zárta beszámolóját Rácz Szabolcs.
****
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület így ír a rózsás gödényről:

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete, amely 1974. január 6-án alakult meg. Ábra: MME
A hazai köznyelvben pelikánként ismert madárfaj a XIX. században még költött a mai Magyarország területén, de a folyószabályozások és a mocsarak lecsapolása óta csak ritka vendégként jelenik meg hazánkban. Hozzánk legközelebb a Duna-deltában költ jelentősebb állománya, körülbelül 3000 pár. Időnként innen elkóborló példányaival találkozhatunk hazai vizes élőhelyeken. A múltban halászati kártevőként kezelték, ezért, valamint élőhelyinek elvesztése miatt világállománya nagyon összezsugorodott. A költőpárok néhány nagy telepre koncentrálódnak, ami sebezhetővé teszi a fajt. Rendkívüli ritkasága miatt, hatékony védelme érdekében hazánkban külön védelmi intézkedéseket nem igényel. Rövidtávú vonuló.

Fotó: Rácz Szabolcs – Agro Jager News
Eurázsia és Afrika nagy kiterjedésű, halban gazdag mocsaraiban és nagy folyók deltatorkolataiban költ. Hatalmas telepei alakultak ki, ahol a madarak egymáshoz közel építik fészkeiket. Bár ezek különböző növényi anyagokból készülnek, a költés végére nagy tömegükkel és sok ürülékükkel a felismerhetetlenségig lepusztítják az építményt és annak közvetlen környezetét. Általában 2-3 tojást rak, melyekből a csupasz fiókák 30 nap után kelnek ki. A fiókák tollasodásuk és megerősödésük után egyre jobban eltávolodnak a fészektől. A pelikánok szinte kizárólag halakkal táplálkoznak, akár 2 kg-os példányokat is elnyelhetnek. Megkapó látvány csoportos, rendkívül összehangolt halászatuk. Alakzatban terelik a halakat, majd egyszerre merik ki a halakat is tartalmazó vizet, hatalmas torokzacskójukkal. Ezután kipréselik a felesleges vizet, majd egyben nyelik le zsákmányukat.
A Magyar Madárgyűrűzési Adatbankban található valamennyi adat összesítése (1908-tól napjainkig)
- Magyarországon gyűrűzött madarak száma (1951-től): 0 pld.
Ebből a gyűrűzött fiókák száma: 0 pld.
A Magyarországon gyűrűzött madarak megkerülési összesítése (1951-től):
- Helybeni (0-5 km) megkerülések száma: 0 pld. (0.00 %) (0 esetszám)
- Belföldi (>5 km) megkerülések száma: 0 pld. (0.00 %) (0 esetszám)
- Külföldi megkerülések száma: 0 pld. (0.00 %) (0 esetszám)
A Madártani Intézet (1908-1950) és a Természettudományi Múzeum (1950-1956) szervezésében, Magyarországon gyűrűzött és külföldön megkerült madarak száma, beleértve a történelmi Magyarország területén, magyar gyűrűvel jelölt madarak adatait is: pld.
Külföldi gyűrűs madarak megkerülésének száma Magyarországon (1908-tól): 1 pld. (2 esetszám)
A Magyar Madárgyűrűzési Adatbankban található összes megkerülés száma adattípusonként:
- Visszafogás: 0 pld. (0 esetszám)
- A gyűrűs madarat gyűrűző fogta meg ismét és engedte el az adatok rögzítését követően.
Megfigyelés: 1 pld. (2 esetszám) - A gyűrűs madarat a fémgyűrű vagy a színes jelölések alapján megfogás nélkül azonosították (szabad szemmel, távcsővel, teleszkóppal, fényképről stb.).
- Kézrekerülés: 0 pld. (0 esetszám)
A gyűrűs madár valamilyen módon kézrekerült vagy a tetemét megtalálták (nem gyűrűzői tevékenység folytán)
Legtávolabbi megkerülés: 2258 km (Izrael-Magyarország)
A gyűrűzési és a megkerülési hely közötti távolság.
Legidősebb gyűrűs madár a megkerülések alapján (gyűrűzés és megkerülés között eltelt idő): 204 nap (0 év 6 hó 22 nap ), Gyűrűzékori kor: Fejlett (F)
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Rácz Szabolcs
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Horgászat
KÖRÖSÖK-völgye: Szivattyús vízpótlás kezdődött a Félhalmi-holtágon
Az aszály és a csökkenő vízszint miatt szivattyús vízpótlás kezdődött a Félhalmi-holtágon. Két mobilszivattyú közel 1 m³/s vízhozammal segíti a frissvíz-ut
A Körösök hegyvidéki és síkvidéki vízgyűjtőterületein az egyre inkább súlyosbodó aszály következtében az Igazgatóság területén lévő vízfolyások vízhozama folyamatosan csökken.

Fotó: Germán Béla
A területen lévő vízpótlások és a magas párolgás hatására a Békésszentandrási duzzasztó által visszatartott, közel 24 millió m³ vízkészlet csökkenni kezdett, amely a duzzasztó felvízén lévő vízszintek csökkenésében is megmutatkozik.
A csökkenő vízszint rontja a gravitációs kivezetés lehetőségeit is.

Fotó: Germán Béla
A Félhalmi-holtág vízellátása is veszélybe kerülhet
A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén található, legnagyobb vízkészletekkel rendelkező holtágak, többek között a Félhalmi-holtág is, kivétel nélkül a Békésszentandrási duzzasztó által a Hármas-Körösben visszatartott vízkészletekből láthatók el friss vízzel.
A vízszint csökkenésével a Félhalmi-holtág vízellátását biztosító szivornya vízszállító képessége csökken, szélsőséges esetben meg is szűnhet.
Ezért a hiányzó vízmennyiséget szivattyúzással szükséges pótolni.

Fotó: Germán Béla
Két mobilszivattyút telepítettek a helyszínre
A Félhalmi-holtág vízpótlása céljából a szakemberek két dízelüzemű mobilszivattyút telepítettek a helyszínre.
A szivattyúk segítségével közel 1 m³/s vízsugárral biztosítható a friss vízkészlet bejuttatása a holtágba.
Körös-védikéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Germán Béla

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Farkas (Canis lupus)
A bükki farkasállomány viselkedése évek óta megfelel a fajra jellemző természetes viselkedésformáknak.
A farkas bükki állománya évek óta messzemenően követi a fajra jellemző viselkedésformákat, amit kameracsapdáink felvételei is igazolnak. A faj bükki élőhelyei azonosak az évszázaddal ezelőtti adatok alapján ismert élőhelyekkel. A gyűjtött hullatékok elemzéséből, a nyomolvasás eredményeiből tudjuk, hogy szükségleteinek megfelelően, sikeresen zsákmányolnak. Az itt élő farkascsalád territoriális viselkedését a szakirodalomban is ismert módon tartja, alapvetően rejtett életmódot él.

Fotó: BNPI

Ábra: Facebook
A farkasok közvetlen megfigyelése ritka jelenség, mivel kifinomult érzékszerveikkel sokkal hamarabb érzékelik az embert, mielőtt az észrevenné őket, így legfeljebb az optimális szélviszonyok, az aktuális észlelés helyszínén a farkasok viszonylagos zavartalansága, vagy egy, az emberrel még rossz tapasztalatot nem szerzett fiatal egyeddel történő találkozás esetén van esély közvetlenül megfigyelni őket.
A megfigyelések alapján továbbra is egyértelműen megállapítható, hogy a farkasok jelenléte alapvetően nem befolyásolja a zsákmányul szolgáló vaddisznók, szarvasok, őzek fennmaradását. A nagyragadozók természetes szükségleteiknek megfelelően e fajokból zsákmányolnak, de ez nem vezet a vadászható vadfajok eltűnéséhez. Kameracsapdáink felvételein a farkasok mellett a táplálékállatok is rendszeresen megfigyelhetők. A ragadozók tápláléka sem kizárólag nagytestű patásokból áll. Gyakran fogyasztanak kisebb emlősöket, rágcsálókat is, de olykor az erdei gyümölcsöt sem vetik meg. A farkasok – gazdálkodva a rendelkezésre álló táplálékkal – rendszeresen váltogatják táplálkozó-területüket.
Ezúton cáfoljuk azt az Igazgatóságunkhoz is eljutott híresztelést, hogy a bükki farkasok mesterséges betelepítés eredményeként telepedtek meg a nemzeti park területén. Napjainkban Európa számos területén jelennek meg farkasok, akár a korábbi évtizedekben nyilván tartott élőhelyektől több száz kilométernyi távolságban is. Ennek oka a faj természetes mobilitása és az a szemléletváltozás az emberi társadalomban, amely felismerte a farkasnak, mint csúcsragadozónak az ökológiai rendszerekben elfoglalt alapvető és szükséges szerepét, ellentétben a korábban eluralkodott, a farkasok kíméletlen üldözését eredményező hiedelmekkel. A nagyragadozók hazai állományának alakulása a fajokkal kapcsolatos, bizonyítottan jelenlévő illegális elejtésekkel magyarázható. A farkasok Szlovákiából, esetleg Lengyelországból érkező egyedeinek – napi átlagos aktivitást feltételezve – legfeljebb néhány nap szükséges, hogy elérjék a Bükk területét. A közelmúltban az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén felbukkanó, nyakörvvel felszerelt barnamedve, „Iwo” példája is mutatja, hogy a nagyragadozók észak-magyarországi, természetes úton történő megjelenésének nincs jelentős fizikai akadálya.
Az ökológiai rendszert (termelők, fogyasztók, csúcsragadozók, lebontók) a nagyragadozók jelenléte és tevékenysége teszi teljessé és fenntarthatóvá. A farkas jelenléte hozzájárul az erdők állapotának javulásához, az erdő felújulásához. Folyamatosan mozgatja, kondicionálja a vadállományt, így csökkenti annak koncentrált taposása, rágása révén keletkezett természeti károkat, javítja a természetes erdőtársulások és a gyepek állapotát. Az erdészek munkáját ez alapvetően segíti (lásd természetszerű erdőgazdálkodás), a vadállomány kondícióját, túlélési képességét pedig a gyengébb egyedek szelekciója által növeli.
A Bükk számos, a vadászható vadfajok által veszélyeztetett és nagymértékben károsított növénytársulásának állapota jelentősen javult az elmúlt néhány évben, mióta a farkasok jelen vannak a hegységben.
Forrás: BNPI
Természetvédelem
Vércsék a sasfészekben
Parlagi sasok fészkében költött egy vörös vércsepár a Körös-Maros Nemzeti Parkban fekvő Csanádi pusztákon.
Nem mindennapi helyszínen, parlagi sasok fészkében költött egy vörös vércsepár a Körös-Maros Nemzeti Parkban fekvő Csanádi pusztákon.
Nemzeti parkunk egyik legelterjedtebb, a magyar Alföldhöz elválaszthatatlanul hozzá tartozó ragadozó madara a vörös vércse. Rokonaikhoz hasonlóan a vörös vércsék sem építenek fészket, hanem alapvetően más madarak által épített gallyfészkekbe rakják tojásaikat és nevelik fiókáikat. Alkalmazkodóképességüket jól jellemzi, hogy nem igazán válogatósak a fészkek tekintetében, sőt nem csak gallyfészkekbe, de vastagabb fák üregeibe, épületek párkányaira, padlásokra is gyakran rakják tojásaikat. Az emberi környezetet sem kerülik, nem ritkák tanyaudvarokban, és az utóbbi időben a városokat is egyre inkább meghódítják.

Vércsetojások a sasfészekben Fotó: Balla Tihamér
Leggyakrabban varjúfélék fészkeit foglalják el, szarka, dolmányos és vetési varjú fészkében gyakran láthatunk vörös vércséket költeni. Néha azonban váratlan helyeken is találkozhatunk velük, nem riadnak vissza a „királyi lakhelyek” elfoglalásától sem. Így történt idén a Csanádi puszták térségében is, ahol tavasszal egy fiatal parlagi saspár kezdett fészeképítésbe, de a költési időszakban már nem lehetett észlelni őket, valamilyen oknál fogva elhagyták a területet. Azért, hogy kiderüljön, volt-e már tojás a sasfészekben, illetve mi késztette a területváltásra a csúcsragadozókat, felmásztunk a pusztaszéli fára és betekintettünk a fészekbe. Itt aztán nem várt meglepetésként vörös vércse tojásokat találtunk, és hamarosan meg is jelent a fészekaljat védelmező vércsepár.
Az ismeretlen okból megüresedett sasfészekben gyorsan meglátták a lehetőséget a vércsék és későbbi megfigyeléseink szerint sikeresen fel is nevelték benne a fiókáikat. A parlagi sasokra egyébként is jellemző, hogy gyakran minden évben új fészket építenek a territóriumukon belül, így az éppen üresen álló fészkeik költési lehetőséget biztosíthatnak a vörös vércsék vagy épp más sólyomfélék számára. Ez is jó példa arra, hogy milyen érdekes természeti kapcsolatokat csodálhatunk meg, ha nyitott szemmel járjuk a tájat.
Forrás: KMNP



