Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Természetvédelem

Fekete gólyákat fényképeztek Pat határában

Print Friendly, PDF & Email

Jakabfi Zoltán természetfotós élménybeszámolója:

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Jakabfi Zoltán természetfotós élménybeszámolója a Zala vármegyei Pat közeléből:

Fotó: Jakabfi Zoltán – Agro Jager News

2024. március 17-én visszamentem arra a helyre, ahol a fekete gólyával találkoztam.A jó idő miatt bizakodó voltam, de ahogy telt-múlt az idő, már egyre kevésbé hittem, hogy jobb,vagy egyáltalán,valamilyen képet is készíthetek róla.Később sikerült megpillantanom,de túl magasan és messze volt. Azért lőttem pár képet.

Fotó: Jakabfi Zoltán – Agro Jager News

Volt még egy rétisas és néhány, általam tévesen azonosított, ragadozó madár is a légtérben. Csak otthon jöttem rá, hogy halászsas volt, ami miatt eredetileg 15-én benéztem a tóra. Követtem észak felé a feketególyát,de eltűnt a szemem elől. Jó ideig elidőztem az északi területen, majd a sikertelenségtől letörve, fájó lábbal elindultam visszafelé. Amikor már nem számítottam rá, az úthoz közel, hirtelen felrepült a patakból egy szürke gém és követte a fekete gólya.

Fotó: Jakabfi Zoltán – Agro Jager News

Talán egy fél órával előbb kellett volna visszaindulnom, mert akkor még jobbak lettek volna a fényviszonyok, de erre már abszolút nem számítottam. Pár élesebb képet azért sikerült készítenem róla. A többit vagy én, vagy a váz rontotta el és a takaró ágak, amik vagy elvitték a fókuszt, vagy betakartak a képekbe.

Írta és fényképezte: Jakabfi Zoltán természetfotós

***

Az MME így ír a fekete gólyáról:

Leírás és életmód

Gyakoribb, kultúrakövető rokonával szemben, a fekete gólya a zárt, zavartalan erdők fészkelője, jóval ritkább is. Állománya szerencsére nő, ami fészkeinek ismeretével és zavartalanságuk biztosításával hozható összefüggésbe. Az ismert fészkek közvetlen környékén szabályozni kell az erdészeti tevékenységet. A faj hosszútávú fennmaradását csak egy, a jelenleginél természetközelibb erdőgazdálkodás biztosíthatja. Mesterséges fészekalap kihelyezése megfelelő élőhelyen segítheti a párok megtelepedését. Fontos feladat a több éve azonos helyen sikeresen költő párok fészkeinek megerősítése, amennyiben az azt tartó fa károsult.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete, amely 1974. január 6-án alakult meg. Ábra: MME

Afrikában telel, nagy csapatai figyelhetők meg amint fő vonulási csomópontjuk, a Boszporusz felett elhagyják Európát. Több más országhoz hasonlóan nálunk is színes gyűrűvel jelölik a fiókák jelentős részét, így nagy mennyiségű adatot szolgáltatnak kutatásukhoz, ami védelmüket szolgálja.

Élőhelye, költése:

Eurázsiában és Afrikában fészkel. Hazánkban legnagyobb állományai ártéri erdőkben találhatók, de idős bükkösökben és más nagy kiterjedésű, viszonylag zavartalan erdőkben is előfordul. Fészkét öreg fák magasan lévő elágazásaiba építi. A fészek megközelítéséhez berepülő folyosóra van szüksége, ezért azt sokszor erdészeti utak közelébe építi annak ellenére, hogy zavarásra érzékeny faj. Sok pár költ sziklapárkányokon is, de ez Magyarországon nem jellemző. Viszonylag nagy gallyfészkébe 3-5 tojást rak, évente csak egyszer költ. Körülbelül 35 nap kotlás után kelnek ki a fiókák. Több mint két hónapig a fészekben nevelkednek, ezután július táján repülnek ki. Erdei patakokban, időszakos elöntésekben, holtágakban, tavak mentén és nedves réteken vadászik. Tápláléka halakból, kétéltűekből, hüllőkből, kisemlősökből és rovarokból áll.

Hazai előfordulás:

Magyarországon kisszámú fészkelő. Hazai állománya hosszú távú vonuló, telelőterülete Afrika szubtrópusi részei. Kisszámú, rendszeres átvonuló. Fészkelőállománya 350 – 400 pár (2017, teljes felmérés, alapadatok alapján). Fészkelőállományának trendje bizonytalan (1999–2021).

Természetvédelem

Partimadarak különös képessége: a csőr meghajlítása

Print Friendly, PDF & Email

A partimadarak különleges képességre képesek:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Park vizes élőhelyein sokféle partimadárral találkozhatunk. Ha figyelmesen szemlélődünk, akkor egy különös képességükre is felfigyelhetünk: képesek meghajlítani a csőrüket.

Havasi partfiutó Fotó: Palcsek István Szilárd – KMNP

A madarak sokféle formájú és méretű csőrrel rendelkeznek az életmódjuktól, táplálkozásuktól függően. Sok madárfajnak van például hajlított csőre, de némelyek képesek nagyobb mértékben meghajlítani az egyébként egyenes, vagy esetleg enyhén ívelt felső csőrkávájukat, vagyis átmenetileg szándékosan megváltoztatni annak alakját.

A jelenség egyik formája a hosszúcsőrű partimadaraknál jól megmutatkozik. Mivel azonban főként táplálékszerzésre használják ezt a képességüket, ezért inkább csak a komforttevékenységek végzése során végzett csőrkáva hajlításokat tudjuk megfigyelni. A testarányosan leghosszabb csőrű és nagyobb testű nagy godáknál könnyebben észrevehető a jelenség, de ahogy a fotón is látható, a jóval kisebb havasi partfutó is tudja ezt a trükköt.

Ezzel a módszerrel az iszapban, sárban és a vízben is képesek a táplálék hatékonyabb megszerzésére, kis csipeszként használva a csőrük végét. Ehhez társul még a csőrben található nagyszámú érzékeny idegvégződés is, melynek segítségével szinte kitapogatják az apró zsákmányállatokat a nedves aljzaton.

Tovább olvasom

Természetvédelem

Hogyan fészkelnek a fehér gólyák Észak-Afrikában?

Print Friendly, PDF & Email

Fehér gólyák mindennapjai Észak-Algériában: Megfigyelések és érdekességek

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Természetvédelmi szempontból is nagyon fontos megfigyelni, hogy egy nálunk is előforduló madárfaj külföldön hogyan él. Szabadságon lévő kollégáink Észak-Algériában (Constantine és Jijel között) járva a “világ minden fehér gólyájával” találkoztak, több százas nagyságrendben látták fészkeiket, ott is elsősorban lakott területeken.


Számos fotót készítve most a hazai gólyabarátok is bepillantást nyerhetnek az algériai állomány életébe, különösen az itthoni helyzettől eltérő újdonságokba:

– jóval nagyobb állománysűrűség és telepes fészkelés;
– városiasabb életmód, fészeképítés magasabb épületek között;
– a legveszélyesebb középfeszültségű hálózat oszlop
fejszerkezeteinek többsége madárbarát jellegű, függesztett
vezetéktartós megoldású;
– a nálunk is széles körben használt gólyafészek magasítók
(gólyakosarak) használata, a fenti, madárbarát középfeszültségű
hálózaton is;
– a nagyfeszültségű elektromos hálózat fém traverzeire épült
fészkek sokasága;
– egyes helyeken megfigyelhető volt a nagyfeszültségű fészkelést
akadályozó eszközök (félgömbök és tüskesorok) alkalmazása.

Írta és fényképezte: Orbán Zoltán – MME

Tovább olvasom

Természetvédelem

Az indiai lótusz gyönyörű, de kárt okozhat a hazai élővilágban

Print Friendly, PDF & Email

Ismeretlenek inváziós fajt telepítettek be Mártélyra.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Az idegenhonos, inváziós fajok az egyik legjelentősebb okát képviselik a biológiai sokféleség csökkenésének és a fajok kipusztulásának. Ezek között olyan fajok is lehetnek, amelyek a szemnek kifejezetten „jólesnek”, azaz gyönyörűek, de a hazai flórára és faunára attól még ugyanolyan veszélyesek. Egy ilyen szép növényfaj, az indiai lótusz egy növekvő állományát kellett most eltávolítanunk a Mártélyi Holt-Tiszából. 

Kérjük, semmiképp se ültessék ki a hazai vizekbe, bármily tetszetős is a külleme! Fotók: Puskás József – KNP

Számtalan olyan állat- és növényfajjal osztjuk meg életünket, melyek távoli földrészekről, emberi közreműködéssel kerültek hazánkba. Sokuk nem is okoz különösebb problémát az új környezetében, de vannak olyanok is, melyek a számukra új körülmények között intenzív terjedésbe kezdenek, és ezzel az őshonos élőlényekre kedvezőtlen hatással vannak. Mára már nagyon jelentős természetvédelmi problémákat jelentenek az idegenhonos inváziós fajok okozta károk. Ezek a fajok ugyanis a biológiai sokféleség csökkenésének és a fajok kipusztulásának egyik fő, egyre jelentősebbé váló okát képviselik.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

Emiatt nem nézhettük tétlenül, hogy megjelent egy potenciálisan invázióssá váló növény, az indiai lótusz (Nelumbo nucifera) a Mártélyi Holt-Tiszán. A faj jelenlétére 2023 tavaszán dr. Kiss Orsolya biológus figyelt fel, aki értesítette erről a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságot.

„A mártélyi pallósoros vízi tanösvényen, közvetlenül a pallósor mellett kis kiterjedésben észleltük az indiai lótusz jelenlétét 2023-ban” – mondta el Albert András, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetője. „Mivel az indiai lótusz rendkívül erőteljes növekedésű növény, amely hatalmas leveleivel teljesen képes beborítani a nyílt felszínt, úgy döntöttünk, inkább eltávolítjuk ezt a néhány tövet, hiszen jelenleg még nincs tapasztalatunk arról, milyen károkat képes okozni a hazai élővizekben.”

Kiszedése nem egyszerű, különösen a gyékényesben Fotók: Puskás József – KNP

Azóta kiderült, a növény eltávolítása nem sikerült maradéktalanul, és az enyhe télnek köszönhetően áttelelt a holtág iszapjában, idén tavasszal pedig erőteljes fejlődésnek indult.

„Döbbenetesen gyorsan terjed, a tavalyi kiterjedésének háromszorosát érte el idén! A drónfelvételen az is jól látszik, ahogy a sűrű gyékényesben is utat tör magának” – számolt be Albert András.

Hazájában a lótusz minden részét hasznosítják valamire, mi a rekkenő hőségben árnyékolóként használtuk a levelét. Fotó: KNP

A nemzetipark-igazgatóság munkatársai nagyobb csapattal vonultak a helyszínre az elmúlt napokban, de a növény kiszedése nem bizonyult egyszerűnek. A lótusz rhizómái, vagyis föld alatti hajtásai akár karvastagságúak is lehetnek az iszapban, és 5-10 méterre is elágaznak. Tavasszal ezekből jönnek fel az újabb levelek és a virágok. Ezt a nagy szövevényt a nyílt víz iszapjából még csak-csak ki lehet szedni, de a gyékényesben már majdhogynem lehetetlen feladatnak bizonyult. Éppen ezért a következő években is figyelni kell a növény terjedésére, mert lehetséges, hogy újabb beavatkozás lesz szükséges.

Zuhanyrózsára emlékeztető termésében ülő magok rendkívül ellenállóak Fotók: Puskás József – KNP

„Az indiai lótusz a hazai természetes élőhelyeken nemkívánatos, idegenhonos, potenciálisan inváziós növényfaj. Gyors terjedésre képes a számára kedvező klimatikus viszonyokkal rendelkező élőhelyen, amelyek kiterjedése a klímaváltozás hatására a Föld mérsékeltövi területein is egyre nő. Vegetatív terjedése révén sűrű sarjtelepeket hoz létre, teljesen beborítva a vízfelületeket az elözönlött területeken. Emiatt kiszoríthatja az őshonos növényeket, mint például a fehér tündérrózsát, a tündérfátyolt vagy a vízitököt, és megváltoztatja az élőhelyek vízdinamikai jellemzőit és tápanyagforgalmát – hangsúlyozta dr. Kelemen András, a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének egyetemi adjunktusa. „Az idegenhonos inváziós növények természeti értékekre gyakorolt károkozását leghatékonyabban a természetbe való kijutásuk megelőzésével akadályozhatjuk meg, vagy ha ez már megtörtént, akkor minél gyorsabban be kell avatkoznunk, hogy megelőzzük intenzív terjedésüket, azaz ebben az esetben a legjobb döntés a lótuszállomány felszámolása volt. Annál is inkább, mert ha az állomány tömeges virágzásba kezd és nagy mennyiségű magot érlel, akkor még nehezebb dolgunk van, mivel magjai akár 1300 évig is megőrzik csíraképességüket – tette hozzá dr. Kelemen András, aki évek óta foglalkozik hazánkban az inváziós fajok ökológiájával.

És hogy hogyan kerülhetett Mártélyra az indiai lótusz? Nem tudjuk biztosan, de úgy véljük, valaki szándékosan telepíthette oda. Ezt támasztja alá, hogy tavaly közvetlenül a tanösvény pallója mellett jelent meg, és a terjedésén látszik, hogy onnan indult hódító útjára.

Az idegenhonos, inváziós fajok alapvetően kétféle módon juthatnak be Európába: szándékos betelepítéssel vagy véletlen behurcolással.

A mártélyi tanösvény pallósora mellett jelent meg az indiai lótusz Fotók: Puskás József – KNP

A bekerülés és terjedés megakadályozása, illetve korlátozása közös felelősségünk és feladatunk. Jogszabályokkal, központi intézkedésekkel az idegenhonos inváziós fajok kis hányada ellen tudunk csak hatékonyan fellépni, a társadalmi összefogás elengedhetetlen.

A Dél-, és Délkelet-Ázsiában honos indiai lótusz a keleti kultúrák kedvelt növénye. Hazájában a buddhizmus szimbóluma, a tisztaság, a felvilágosodás, a megújulás és újjászületés jelképeként tisztelik. Virágzásban a növény valóban lenyűgözően meseszép, méltán van helye a hazai botanikus kertekben. De csakis ilyen helyeken, és nem a hazai élővizekben!

Potenciálisan invázióssá váló növény az indiai lótusz Fotók: Puskás József – KNP

A Szegedi Füvészkertben található Közép-Európa legnagyobb lótuszállománya. 1932-es betelepítésük óta folyamatosan jelen vannak, a tó vizének felét birtokolják. Minden év júliusában, a virágzás idején Lótusz Napokat rendeznek a Füvészkertben, idén július 27-28-án rendezik meg. Javasoljuk, hogy ott csodálják meg ezt a valóban gyönyörű növényt, de kérjük, semmiképp se ültessék ki a hazai vizekbe, bármily tetszetős is a külleme!

Tények az inváziós fajokról:

  • Az Európai Unió éves szinten12 milliárd Eurót költ a tájidegen, inváziós fajok terjedésének féken tartására.
  • 1982 óta1 80 LIFE projekt összesen 38 milló Eurót költött el inváziós fajok irtására Natura2000 területeken.
  • A DAISIE (Delivering Alien Invasive Species Inventory for Europe) nevű adatbázis több, mint 12.000 tájidegen fajt tart számon Európában.
  • A fajok terjedésének sebessége napjainkban tízezerszer gyorsabb, mint a természetes úton történő terjedés sebessége.

Forrás: KNP

Tovább olvasom