Vadászat
A régóta várt aranysakál
Kattints a képre és csatlkozz a WILD Hungary csoporthoz!Jakabfi Zoltán természetfotós aranysakálokat figyelt meg. Élményeit fényképezőgépével meg is tudta örökíteni. Megfigyeléséről beszámolt lapunknak
Fotó: Jakabfi Zoltán természetfotós – Agro Jager News
A múlt szombaton, amikor tévedésből egy nappal korábban indultam munkába, hogy mentsem a menthetőt, elmentem fotózni. Akkor sikerült találkoznom a vadmacskával, ami nagyon feldobta a napomat. De volt még egy dolog, amire előre ráéreztem, és valóra vált – igaz, sajnos nem abban a minőségben, ahogy szerettem volna.
A vadmacska-kaland után, visszafelé haladva azon tűnődtem, hogy az idén még nem sikerült találkoznom az aranysakállal. Ezért elindultam a kis vadföld felé, ahol az első találkozás történt. Sajnos a helyszín nem jött be: nemhogy sakállal, de semmi mással sem találkoztam. Csalódottan, az orromat lógatva indultam visszafelé, mert már közeledett a tilalmi időszak – alig több mint fél óra volt hátra.
Közben a szél is felerősödött, és elsárgult, hulló faleveleket sodort a vadföld belseje felé. Úgy gondoltam, itt már nincs mit keresnem, és elindultam a kocsim irányába, átvágva a nyílt terepen, a szokásosnál kevésbé körültekintően. Már az út felét megtettem a mezőn, amikor hirtelen észrevettem a mezőt északról határoló erdősávnál, hogy valamik lefelé mozognak a rét szélén.
A szívem gyorsabban kezdett dobogni, és leguggoltam, hogy kevésbé legyek látható. Belenéztem a fényképezőgép keresőjébe, és igen – az általam régóta várt sakál volt a mező szélén. Mindjárt kettő példány, akik éppen egerésztek.
Fotó: Jakabfi Zoltán természetfotós – Agro Jager News
Ilyenkor az ember reménykedik, hogy hátha nem vettek észre, ugyanakkor tudja, hogy ez nem a realitás, hiszen a szél is feléjük fújt. Itt nem maradhattam, hiszen ez nyílt terep volt. Kettő közül választhattam: vagy visszamegyek a leshez, vagy előre a kis erdősávig. Az utóbbi előnyösebb lett volna a távolság miatt, de kockázatosabb is, hogy lelépnek. Ezért visszahátráltam a lesig.
A lesből még láttam, hogy előbb az egyik, majd a másik sakál is visszavált az erdősávba. Gondoltam, ennyi volt, de azért vártam még egy kicsit, hiszen volt még 25 percem a tilalom kezdetéig. És csoda történt: néhány perc elteltével előjött az egyik sakál, és lassan elindult az erdősáv mentén. Reménykedtem, hogy dél felé halad – akkor egy kicsit közelebb került volna hozzám. Kezdetben így is történt, de a kis beugró erdősáv előtt, ahová a másik lehetőségem lett volna menni, végül visszaváltott az erdőbe.
Kis idő múlva a másik sakál is visszaváltott a mezőre, és a remény újra élni kezdett, hogy talán ő közelebb jön. De hiú ábránd volt, mert szinte pontosan ugyanott, ő is az erdőt választotta.
Normális képhez sajnos messze voltak, azért próbálkoztam a kidolgozással, de a végeredmény elég gyengére sikeredett. Két nap munka után még a keddet is ki kellett hagynom a visszatéréshez, de tegnap visszatértem a tett színhelyére. Sajnos sem itt és máshol sem találkoztam vaddal, ezért tovább mentem a vadmacskás mezőre – de ma ő is szabadságon volt.
A nap szerencsére végig sütött, kisebb megszakításokkal, és az erős szélben a hollók légi bemutatót tartottak két réti sas szereplésével. Volt még egy egerészölyvem is, ezért a közeli lesről őket fotóztam. Mivel volt mit fotóznom, tovább maradtam – és ennek meg is lett a jutalma. Egy idő után a mezőn megpillantottam egy sakált, ami sajnos nem felém, hanem átlósan a túloldal felé haladt.
A szél felé fújt, ezért valószínűleg érezte, hogy a közelben vagyok, így tova sietett. Ő már jóval közelebb volt, de nem eléggé – viszont jól meg volt világítva, és nem ellenfényesen. Igazából jobb minőségre számítottam, de azért vállalható lett az eredmény.
Ma újra visszamentem, de ma semmi sem jött össze. Az eső is eleredt kétszer is, ezért korábban és eredménytelenül, csalódottan jöttem haza.
(Az első három kép a tegnapi, a másik kettő pedig szombati.)
Írta és fényképezte: Jakabfi Zoltán
Jakabfi Zoltán természetfotós oldala itt tekinthető meg
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
A dámszarvasbikám története
Csernyánszky Kitti dámszarvasbikára vadászott. Élményeiről bezsámolt lapunknak:
Kattints a képre és csatlkozz a WILD Hungary csoporthoz!Csernyánszky Kitti dámszarvasbikára vadászott. Élményeiről bezsámolt lapunknak:
A történet még szeptemberben kezdődött, amikor a baráti társaságunkkal elindultunk vadászni. Az egész hétvégét a területen töltöttük, ám sajnos a vadászat akkor sikertelennek bizonyult. A sikertelenség ellenére azonban megpillantottuk azt a bizonyos, nem mindennapi dámbikát. Már akkor elhatároztam, ha lehetőségem adódik rá, visszatérek, és szeretném majd terítékre hozni.
Fotó: Csernyánszky Kitti – Agro Jager News
Úgy is lett. Október 18-án hajnalban korán felkeltünk, és egy kis készülődés után útnak indultunk, hogy a megbeszélt reggeli időpontra a helyszínre érkezzünk. Sikeresen megérkeztünk, és egy rövid beszélgetést követően elindultunk a területre. Először egy kis ösvénynél álltunk meg, abban bízva, hogy kilép az a bizonyos bika. Vártunk, figyeltünk, hallgattuk, ahogy a barcogástól zeng az erdő, ám a hőn áhított bika nem jelent meg.
Már délelőtt járt az idő, amikor a kísérőm befejezettnek nyilvánította a reggeli vadászatot. Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a délutáni vadászatot ebéd után folytatjuk. A vadászházban elfogyasztottunk néhány finom falatot, majd egy kis pihenőt követően ismét útnak indultunk, bízva abban, hogy ezúttal nagyobb szerencsénk lesz, mint reggel.
Ismét a reggeli helyünkre mentünk. A várakozást hosszú, izgalmakkal teli percek követték, de a bika továbbra sem jött. Tanakodtunk, hogyan tovább: cserkeljünk, vagy inkább várjunk még egy kicsit? Miközben ezen gondolkodtunk, egyszer csak az erdőből kilépett a bika a tarvadakkal. Ám ahogy megjelentek, úgy el is futottak. A kísérőmmel a nyomukba eredtünk, de sehol sem láttuk őket – mintha a föld nyelte volna el a társaságot. Felsétáltunk egy domboldalra, hátha az alatta lévő katlanban megpillantjuk a bikát, de nagy meglepetésünkre a katlan teljesen üres volt.
Nem tudtuk már, mi tévők legyünk. Az idő egyre hidegebbre fordult, és már délután négy óra körül jártunk. Magamban már elkönyveltem, hogy ez sem az én napom lesz, talán majd holnap. A kísérőm megkérdezte, mit tegyünk, én pedig a hidegre hivatkozva azt javasoltam, üljünk fel a lesre. Így is tettünk. A lesen kényelmesen elhelyezkedtünk, és beszélgetni kezdtünk. Őszintén szólva ekkor már egyikünk sem bízott abban, hogy Diána ezen a napon megajándékoz bennünket.
Fotó: Csernyánszky Kitti – Agro Jager News
A beszélgetés közben azonban egyszer csak két dámbikát láttunk futni a les irányába. Abban a pillanatban tudtam, hogy az elöl haladó bika az a várva várt, különleges példány. A bika megállt a domboldalban, én pedig egy pontos lövéssel terítékre hoztam. A vad tűzben rogyott. A kísérőmmel meghatottan összenéztünk – sikerült!
Egy kis várakozás után leszálltunk a lesről, és megadva a vadnak a végtiszteletet, birtokba vettük. A gratuláció és a terítékkép elkészítése után a vadat bevittük a vadászházhoz. Ezzel véget ért ez a csodás nap, amelyre úgy érzem, életem végéig emlékezni fogok.
Írta és fényképezte: Csernyánszky Kitti
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
A természet megőrzése folyamatos felelősség
Gróf Széchenyi Zsigmondról elnevezett emlékérem díjátadó ünnepségét szerveztek
A vadászat nem a hatalomról, hanem a felelősségről szól, nem a birtoklásról, hanem az őrzésről, nem a zsákmányról, hanem a kapcsolatról, a közösségről – jelentette ki Hubai Imre, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára gróf Széchenyi Zsigmondról elnevezett emlékérem díjátadó ünnepségén, csütörtökön, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban.
Fotó: AM
Hubai Imre a rendezvényen kiemelte, az emlékérem átadásával nem pusztán a mai példaképek előtt hajtunk fejet, hanem tiszteletünket fejezzük ki gróf Széchenyi Zsigmond életműve, szellemisége, hűsége iránt is. Hiszen az elismerés névadója nemcsak kiváló vadász és író volt, hanem az emberi tartás és a magyar nemzeti önbecsülés megtestesítője is.
Kifejtette, gróf Széchenyi Zsigmond és családja a második világháború alatt szinte nincstelenné vált, és ő maga csak 1947-ben kapott munkát az Országos Erdészeti Központban, majd három évre rá, a Mezőgazdasági Múzeumban. A kommunista rendszer azonban nem engedte érvényesülni, 1951-ben kitelepítették. Megjárta az Andrássy út 60-at, másfél évig Sopronkőhidán és a Mosoni utcában raboskodott. Mindenét elvették, de megtörni nem tudták. Értékrendjét, hűségét, karizmáját mindvégig megőrizte, neve egybeforrt a szülőföld és a család iránti hűséggel, ahogyan a mostani kitüntetetteké is.
Fotó: AM
Ugyanis nincs szebb és méltóbb cselekedet a világon annál, mint ha valaki önzetlenül beteg gyerekek gyógyulását támogatja, szolgálva ezzel a hazáját és a teljes magyar nemzetet – tette hozzá.
Forrás: AM
Fotó: AM – Magyar Mezőgazdasági Múzeum
Kattints a képre és csatlkozz a WILD Hungary csoporthoz!A Bakonyi Gyilkos-tó fölött, a Hivatásos Vadászok Emlékhelyénél gyűltek össze november 4-én a vármegye vadászai és erdészei. A Bakony Vadászkürt Egylet rövid szólamai nyitották meg az eseményt, majd megkezdődött a tizedik vadászkamarai trófeaszemlét megelőző megemlékezés és tiszteletadás.
Fotó: Szegedi László – OMVK
Elsőként Varga László, a Bakonyerdő Zrt. vezérigazgatója köszöntötte a résztvevőket. Megköszönte Korn Ignác és Fodor Zoltán munkáját, akiknek segítségével a közelmúltban megrongált emlékhely ismét méltó állapotban fogadhatta a közösséget. Beszédében szólt a szakma előtt álló kihívásokról – a klímaváltozásról, a túlszaporodott nagyvadállományról, az apróvadat érintő élőhelyvesztésről és a betegségek elleni felkészülés fontosságáról. „Emlékeznünk kell azokra, akik tudásukat ránk hagyták – ez a vadászati kultúra szerves része” – mondta.
Ugron Ákos Gábor, a VERGA Zrt. vezérigazgatója a szeptemberi munkacsúcsot idézte fel. Elmondta, hogy a hivatásos vadászok idén is példásan helytálltak, hibás elejtés nélkül zártak, és nemrégiben sikerült rekordméretű csigahosszal rendelkező muflonkost is terítékre hozatniuk. Külön említést tett arról a ritka trófeáról, amely a 19. század végéről származik, és most visszakerült a gazdasághoz – egy gróf Nádasdy Ferenc által zsákmányolt gímszarvas agancsáról.
A megemlékezés során Pölöskei Balázs, a megyei vadászkamara hivatásos vadász alelnöke hangsúlyozta: az emlékezés nem puszta szertartás, hanem a hivatás része. Azokért állunk itt, akik életüket adták a munkájukért – akik most a terepen szolgálnak, akik már nyugállományban vannak, és akik eltávoztak közülünk.
Ezután Pap Gyula, a megyei vadászkamara elnöke átadta a Huartlaki Kereszt kitüntetést Németh Mihálynak, a Csángotáér Tulajdonosi Vadásztársaság hivatásos vadászának. Méltatását ide kattintva olvashatják.
A kitüntetés átadása után koszorút helyeztek el a hivatásos vadászok emlékhelyénél a megyei vadászkamara és az állami erdőgazdaságok képviselői.
A trófeaszemle hivatalos megnyitóján Pap Gyula köszönetet mondott a vadőrök egész éves munkájáért, és külön gratulált Hári Csabának, aki Cseresznye nevű vizslájával harmadik helyezést és két különdíjat nyert az országos vizsla főversenyen.
Fotó: Szegedi László – OMVK
A szemlét Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke nyitotta meg. Elmondta, hogy a vármegyében idén 1600 gímszarvas-trófeát bíráltak el – a tavalyi évhez képest nőtt az átlagéletkor és az érmes arány. A legnagyobb trófea több mint 13 kilogramm tömegű volt, a Darnay Kálmán Vadászterület területéről. A dámszarvasok közül száz trófea került bírálatra, köztük öt kilogrammot meghaladó agancsok is. A főispán arra biztatta a vadászatra jogosultakat, hogy osszák meg tapasztalataikat a hatósággal, és dolgozzanak együtt a fenntartható vadgazdálkodás érdekében.
A szemlén huszonhat vadászatra jogosult reprezentálta a vármegye idei „termését”: 141 trófeát, köztük 97 gímszarvast, 17 dámszarvast, 22 őzet, 4 muflont és egy vaddisznót.
A program végén a résztvevők közösen megtekintették a trófeákat, majd egy tál szarvasraguleves mellett zárták a napot – egyszerűen, ahogy a vadászemberhez illik.
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A dámszarvasbikám története
Márnázás a Dunán
A természet megőrzése folyamatos felelősség
Tíz év emléke és felelőssége
Továbbra sincs vadászatellenesség, sőt!
A természet mindig üzenetet küld a számunkra
Nem morális kérdés a dúvad hatékony elejtése
GYULAJ: Kihelyezett trófeabírált a Rácvölgyben és Kisszékelyen
A Veránka-szigeti kanom
Mihálygergei muflonkos
Engedély nélkül vadászott
A sakál, mint bioindikátor szervezet – veszélyes penészgombamérgek nyomában
Kapitális gímbika a Kelet-Mecsekben
Pusztítják a mindent felzabáló toportyánt Somogyban, de nincs még fény az erdő végénél
KITEKINTŐ: Öt vadászkutya esett farkastámadás áldozatául a Hegyi Nafpaktia térségében
Trófeamustrát rendeztek a Dráva mentén – G A L É R I A
Farkast gázoltak el Aachen közelében, a „Himmelsleiter” útszakaszon
VÉRTESERDŐ: Trófeaszemle a Vértesben – GALÉRIA
A három napos bika
