Keressen minket

Természetvédelem

A fehérhátú fakopáncs országos felmérése 2021-ben

Print Friendly, PDF & Email

A fehérhátú fakopáncs minden tekintetben a legérdekesebb harkály fajunk. A Harkályvédelmi Szakosztály a faj országos felmérést tűzte ki célul a 2021-22-es években. Az alábbiakban a 2021-es felmérés eredményeit mutatta be az MME.

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

A fehérhátú fakopáncs minden tekintetben a legérdekesebb harkály fajunk. A Harkályvédelmi Szakosztály a faj országos felmérést tűzte ki célul a 2021-22-es években. Az alábbiakban a 2021-es felmérés eredményeit mutatta be az MME.

Fehérhátú fakopáncs (Kép: Selmeczi Kovács Ádám – MME)

MME: A fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos BECHSTEIN, 1802) minden tekintetben a legérdekesebb harkály fajunk. A tarkaharkályok között a legnagyobb termetű, családját tekintve európai szinten is a legritkább fajok közé tartozik, életmódja és élőhelyei szerint pedig a leginkább specialista. A harkályok evolúcióját górcső alá véve az egyik „legidősebb” faj, mely igen különleges élőhelyi igényekkel bír. Közép-Európában jellemzően a bükkösök, a középhegységi gyertyános-tölgyesek, valamint ezek átmeneti erdőtípusainak lakója. Az olyan erdőket igényli, melyek igen változatos szerkezetűek a fafajokat, és a faegyedek korösszetételét illetően egyaránt. Emellett kimondottan igényli a nagy mennyiségű holtfa meglétét is. Palearktikus elterjedésű faj, Közép-Európától és Skandináviától kezdődően, Ázsia boreális régióin keresztül, egészen Kínáig, Kamcsatkáig, a Koreai-félszigetig, és Japánig tart areája. Bár Európán belül jelenleg keleties elterjedésű fajként kezeljük, de feltételezhetően valaha az egész kontinenst benépesítette a nagyléptékű tájátalakítások, és az idős erdők eltűnése előtti időszakban.

Egy igazai specialista, a természetvédelem kulcsfaja

A bevezetésben már szó esett arról, hogy a fehérhátú fakopáncs élőhelyi igényei rendkívül speciálisak. Az erdő szerkezetének változatossága, az elegyfák megléte, a holtfa mennyisége, az idős fák jelenléte mind rendkívül fontosak a faj szempontjából. A felsorolt tulajdonságok a jó állapotban lévő természetes, vagy természetközeli erdők jellemzői, ebből következik, hogy a faj nagyszerű indikátor. Jelenlétével vagy hiányával jelzi számunkra azt, hogy az erdő, amiben járunk, jó természetességi állapotnak örvend-e?

Sajnálatos módon jelenleg a hazai erdeink több, mint 90%-a gazdasági hasznosítás alatt áll, s ezek a gazdasági erdők nem tudják megfelelően biztosítani a fehérhátú fakopáncs életfeltételeit. Élőhelyei letermelésre kerülnek, mielőtt igazán idős kort érhetnének el, valamint a holtfák és az elegyfák mennyisége az erdőnevelési beavatkozások miatt igen alacsony lesz. A magyarországi fehérhátú fakopáncs állomány jelentős része ennek köszönhetően szuboptimális élőhelyeken költ.

Ezekben a gazdaságilag kezelt erdőkben nehéz, ám annál fontosabb feladat a minél jobb természetességi állapot elérése (pl. az álló és a fekvő holtfa arányának legalább 15-20 m3/ha-ra növelése, a különböző mikroélőhelyekkel ― nagy száraz koronaágak, sérült bekorhadó törzsrészek, odvak a törzsön és a koronában stb. ― rendelkező faegyedek megtartása, legalább 5-10 fafajú, elegyesebb erdők kialakulásának elősegítése, élőhelyein a véghasználatok megszüntetése). Ha ezt sikerül megvalósítanunk, akkor a fehérhátú fakopáncs állományait sikerülhet megvédenünk. Fontos megemlítenünk, hogy egy igazi ernyőfajról beszélünk, azaz a harkályunkra irányuló védelmi intézkedések az erdei ökoszisztéma egészére is pozitív hatást fognak gyakorolni, így például kedveznek a holtfában fejlődő szaproxilofág rovaroknak, az elegyfákhoz kötődő monofág rovarfajoknak, a kétéltűeknek és sorolhatnánk még. Ám nem pusztán a biológiai sokféleség megóvására lehet hatással e faj élőhelyeinek védelme. Az erdő nem csak a biológiai sokféleség fenntartását hivatott szolgálni, de rendkívül fontos ökoszisztéma szolgáltatásokat is nyújt (pl.: talajvédelem, vízmegtartás, klímavédelem…), s ezeket a szolgáltatásokat egy hagyományos, vágásos szemlélettel kezelt gazdasági erdő sokkal kevésbé tudja biztosítani. A fehérhátú fakopáncs élőhelyeinek védelmével az erdő ezen funkcióinak működőképességét is javíthatjuk! Vitathatatlan tehát, hogy e faj védelmével foglalkoznunk kell!

Hazai elterjedése, állományai

Hazai állományát jelenleg 250-760 fészkelő párra becsülik. Elterjedése középhegységi területeinkre korlátozódik. Legerősebb állományai az Északi-középhegységben vannak. A Zempléntől a Börzsönyig sokfelé találkozhatunk a fajjal, a bükkös és gyertyános-tölgyes zónákban. A középhegység területén az egyedüli nagyobb űrt a Cserhát tömbje jelenti, e hegységben csak a Karancs hegyen ismert egy jelentősebb állomány.

A Dunántúli-középhegység területén már kevésbé örvendetes a helyzet. A Pilisben, a Visegrádi- hegységben, a Gerecsében és a Vértesben, az utóbbi időszakban teljesen bizonytalan a faj jelenléte. Néhány megfigyelés bizonyítja, hogy a fehérhátú fakopáncs előfordul ezeken a területeken, ám rendszeres megfigyelésekről, vagy ismert fészkelésekről sajnos nem beszélhetünk. Ezekben a hegységekben fontos tisztáznunk, hogy van-e még fészkelő állomány. A Dunántúlon egyedül a Bakony és a Kőszegi-hegység esetében beszélhetünk biztos fészkelő állományokról. Sajnos ezek esetében azonban problémát jelenthet a populációk erős izoláltsága, egyik terület sem kapcsolódik közvetlenül más állományokhoz.

Országos felmérés 2021-ben

A fentiekben már részleteztük, hogy miért is fontos foglalkoznunk a fehérhátú fakopáncs hazai állományainak kutatásával. Így 2020-ban szakosztályunk elhatározta, hogy egy országos felmérést indít. Elsőként meghatároztuk a felmérés céljait, majd kidolgoztuk az ehhez kapcsolódó módszertant. Két fő célt tűztünk ki, egyrészt szeretnénk a jelenlegi országos állománynagyság becslést minél inkább pontosítani, másrészt szeretnénk a hazai elterjedési területeket minél pontosabban lehatárolni, aktualizálni.

Az állománynagyság becsléséhez mintanégyzetek totális felmérésével gyűjtöttünk adatokat. A felmérőknek 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzeteket kellett a meghatározott tavaszi időszakban két alkalommal bejárni, és feljegyezni a fehérhátú fakopáncs előfordulások GPS koordinátáit, valamint a fészkelési valószínűség kódját. A kidolgozott protokoll betartása mellett így egy-egy felmért UTM négyzetből egészen pontos adatokat kapunk az ott fészkelő fehérhátú fakopáncs párok számára vonatkozóan. Ez nagyban segíteni fogja a környékbeli UTM négyzetekben is az állománynagyság becslését. A felmért négyzetekben a fehérhátú fakopáncs adatok mellett két másik fontos erdei indikátorfaj adatait is gyűjtöttük, a hamvas küllőét (Picus canus) és a kis légykapóét (Ficedula parva).

Az elterjedési terület pontos lehatárolására nem csak a teljes UTM négyzet bejárások módszerét alkalmaztuk. Lehetőség volt az alkalmas élőhelyek random jellegű bejárására is. Úgy gondoltuk, hogy ez olyan helyeken célravezető, ahol nem ismert, vagy bizonytalan a faj előfordulása, ilyenek például a
Vértes, a Gerecse, vagy a nagyobb állományokhoz kapcsolódó hegylábi területek.

Eredmények

Alapvetően elmondhatjuk, hogy a felmérésben résztvevők száma és a felmérések eredménye egyaránt felülmúlta várakozásainkat. 2021-ben közel 30 felmérő vett részt programunkban, és összesen 91 db UTM négyzetből kaptunk adatokat. A felmérések a fehérhátú fakopáncs elterjedési területének szinte az egészét érintették, egyedül a Heves-Borsodi-dombság területére nem sikerült felmérőket találnunk. Egyes hegységekben igen alapos felmérés zajlott (pl. Börzsöny), míg más területeken a felmérők hiánya miatt csak szerény adatmennyiséghez jutottunk (pl. Zempléni-hegység).

Felmért UTM négyzetek a Börzsönyben. Ebben a hegységben sikerült legalaposabban elvégezni a felmérést. (Ábra: MME)

A felmérésnek köszönhetően összesen 152-157 fehérhátú fakopáncs revírt sikerült felderíteni az idei tavaszon. Ez igen kimagasló szám már önmagában is, és a felmért területek nagyságával összevetve, már csupán ebből sejteni lehet, hogy a becsült országos állomány 250 páros minimuma valószínűleg lényegesen magasabb szám lehet. Emellett 127 db hamvas küllő revír, és 8 db kis légykapó revír került még elő, bár sajnos ezen fajok adatainak gyűjtésére lényegesen kisebb hangsúlyt fektettek a felmérők.

Felmért UTM négyzetek az Aggteleki-karszt térségében. Mivel idén kevés négyzet felmérése történt meg ebben a régióban, így ide jövőre expedíciók szervezését tűztük ki célul. (Ábra: MME)

Igen fontosak a bizonytalan dunántúli élőhelyeken gyűjtött adataink. A Vértesben és a Gerecsében a fészkelési időszakban sajnos nem került elő a fehérhátú fakopáncs, e két hegység esetében sajnos kérdéses, hogy hosszú távon jelen lesz-e még ez a faj. A Pilisben sikerült egy példányt megfigyelni a felmérések során, ám költésre utaló jelet sajnos itt sem találtunk.

Forrás: MME
*********
A Magyar Madártani Egyesület madárvédelemben kimagasló munkát végez évről évre. Az MME boltjában számos érdekes ajándékot lehet megvásárolni, evvel is segíthetjük a magyar madárvédelmet.

Természetvédelem

Megérkeztek az első búbosbankák Kardoskútra

Print Friendly, PDF & Email

Visszatértek a búbosbankák

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Visszatértek a búbosbankák a Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti részterületére. Március 12-én láttuk az első példányokat a Sóstói Állattartóteleptől északra fekvő gyepeken és kisparcellás szántókon.

Fotó: Fotó: Palcsek István Szilárd

Ezt a madarat a népnyelv büdös bankának, szurtos dudunak, vagy fostos bugybókának is hívja, mivel a fiókák veszélyérzet esetén bűzös ürüléket juttatnak vélt, vagy valós támadójukra. A búbosbankának összesen hat alfaja ismert.  Az Európában fészkelők többsége vonuló. Afrikában, a Szaharától délre telelnek. Már márciusban megjelennek hazánkban, de az állomány zöme áprilisban érkezik meg.

A fákkal, fasorokkal tarkított, nyílt alföldi térségeket kedveli. A talajfelszínen és a laza talajban hosszú, enyhén lefelé ívelt csőrével kutat táplálék után. A föld alatt élő rovarokkal táplálkozik, emiatt mozaikos és csupasz talajfelszíneket igényel.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A rigónál nagyobb, tarka tollruhájú madár. Fején jellegzetes, sugarasan felmereszthető tollbóbitát visel, amely nyugalmi állapotban a tarkóra simul. Röpte lepkeszerűen hullámzó. Fészkelési időszaka március végétől augusztus közepéig tart. Jellegzetes hangját április közepétől június végéig hallhatjuk. Előszeretettel fészkel fás legelőkön, állattartótelepek közelében. Harkályok odúit szívesen elfoglalja, de kidőlt, korhadt fák üregeiben, kőrakásokban, üregekben bárhol költhet, akár a talajszinten is. A tojó 5-10 tojást rak, a fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Szeptemberre az állomány nagy része elvonul az afrikai telelőhelyekre.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Bütykös ásóludak tömeges átvonulása a Dél-Alföldön

Print Friendly, PDF & Email

Bütykös ásóludakat figyeltek meg

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Ez az érdekes nevű lúdalkatú madár néhány évtizeddel ezelőtt még ritka kóborló faj volt hazánkban, azonban március elején nagyobb csapatai mutatkoztak a Dél-Alföldön, volt olyan időszak, amikor több mint 300 madár tartózkodott a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben található szikes tavakon és halastó rendszereken.

Repülő bütykös ásóludak ( Fotó: Mészáros Csaba)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete, amely 1974. január 6-án alakult meg (Ábra: MME)

A bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) Nyugat-Európa tengerpartjain és az ázsiai sztyeppéken is közönséges költőfaj, de hazánkban 30 évvel ezelőtt még eseményszámba ment, ha kora tavasszal vagy késő ősszel feltűnt egy-egy madár, vagy néhány egyedszámból álló kisebb csapat.Nevét a hím madár homlokán található dudorról kapta, amely nászidőszakban kifejezetten nagyméretű és vörös színű.

Tavak, lagúnák partján költ, emlősök által ásott üregeket foglal el és ezeket használja költőüregként, viszonylag sok, 7-15 tojást rak.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Hazánkban az első költőpárok húsz évvel ezelőtt jelentek meg, egy ideje a Dél-Alföldön is rendszeres, bár még kisszámú költőfajnak számít. Terjeszkedési ütemét látva egyre gyakoribb madár lesz hazánkban is.

Bütykös ásúlúd-csapat ( Fotó: Mészáros Csaba)

Az idei tavaszon feltűnően sok bütykös ásólúd mutatkozott a Dél-Alföld vizes élőhelyben eleve gazdag élőhelyein, nem ritkán 100 példánynál is nagyobb csapatai voltak láthatóak a szegedi Fehér-tó, a tömörkényi Csaj-tó és pusztaszeri szikes tavakon, természetesen a látogatók által nagyon kedvelt mórahalmi Nagyszéksós-tavi Bivalyrezervátum nagy kilátója előtt is mindig látható kisebb-nagyobb csapata.

Hím bütykös ásúludak ( Fotó: Tokody Béla)

Hazánkban 30-40 pár fészkel évről-évre. Nagy kérdés, hogy ez a tömeges jelenlét és az idén jellemzően jobb vízviszonyok vajon jelenteni fognak-e újabb költőpárokat a régiónak.

Forrás: MME

***

A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.

Tovább olvasom

Természetvédelem

Debreceni gyerekek ültettek fát Jane Goodall 90. születésnapja alkalmából

Print Friendly, PDF & Email

Fát ültettek debreceni gyerekek

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Egy önkormányzati óvoda középső csoportosai, valamint egy egyházi- és egy alapítványi iskola diákjai vettek részt a világszerte ismert környezetvédelmi aktivista, Jane Goodall tiszteletére szervezett programon 2024. március 14-én a Nagyerdei Erdészeti Erdei Iskolában.

Fotó: Sós Tibor – Nyírerdő Zrt.

A Nyírerdő Zrt. Magyarország észak-keleti részén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar vármegye területén mintegy 60 ezer hektár állami tulajdonú erdőterületet kezel. Ábra: Facebook

Április 3-án ünnepli 90. születésnapját Jane Goodall angol főemlőskutató-antropológus. Ez alkalomból az általa alapított Roots&Shoots (Rügyek és Gyökerek) program magyarországi csoportjai faültetéseket szerveznek, így hazánk különböző településein összesen 90 csemetekerül a földbe ezekben a napokban.

Debrecenben a KisFürkészek Roots&Shoots csoport szervezésében három oktatás-nevelési intézmény kapcsolódott a kezdeményezéshez. A Zöld Óvoda címet háromszor elnyert Faragó Utcai Óvoda „Katica” csoportja mellett a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola és a Waldorf Napraforgó Iskola diákjai vettek részt a faültetésen. A nagyobbak természetvédelmi témájú versekkel, az óvodások énekekkel készültek a szimbolikus eseményre.

Somné Huszti Anett, a Nagyerdei Erdészeti Erdei Iskola vezetője felhívta a gyerekek figyelmét arra, hogy a debreceni Nagyerdő természetvédelmi terület. Ezt követően az erdei iskola „Borostyán” tanösvényén a gyerekek ültették el a kiválasztott kocsányos tölgyet.

Fotó: Sós Tibor – Nyírerdő Zrt.

Kovács Eszter, a Jane Goodall Intézet Roots&Shoots programjának magyarországi koordinátora– megköszönve Orosz Magdolna, a KisFürkészek vezetőjének munkáját – elmondta, hogy a debreceni az egyik legaktívabb a 76 hazai csoport közül.

Fotó: Sós Tibor – Nyírerdő Zrt.

A faültetés végén Váradi Zoltán, a Természettár vezetője azzal búcsúzott a gyerekektől, hogy vigyázzanak a fákra, legyenek büszkék arra, hogy természetvédők, és emlékeztetett rá, hogy jövő héten, március 21-én ünnepeljük az erdők-, majd másnap a víz világnapját.

Forrás: Nyírerdő Zrt.

Tovább olvasom