A Tárnokszigeti-bányatavakat a Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületének egyik legsokszínűbb élőhelyeként tartják számon. A terület két jellegzetes madárfaja a búbos vöcsök és a kis vöcsök. A tavak között egy gyalogos túraösvény is kanyarog, amely igen népszerű a természetbarátok körében. A bányagödrökben összegyűlő és állandósuló víz speciális tavi életközösséget hozott itt létre. Ebben megtalálják életfeltételeiket azon fajok is, melyek kifejezetten az állóvizeket kedvelik és így a Marosban nem éreznék jól magukat. Az egyik ilyen jellegzetes fajcsoport a vöcskök, melyeknek két faja, a kis vöcsök és a búbos vöcsök fészkel a területen – közölte a Körös-Maros Nemzeti Park.

Ezek a madarak teljes testfelépítésükkel a vízi életmódhoz alkalmazkodtak, a szárazföldről nem is tudnak felszállni. Ha kényszerhelyzetbe nem kerülnek, akkor nem is hagyják el soha a vizet. Táplálékukat is teljes egészében vízi állatok, apró rákok, rovarlárvák és kis halak képezik, melyeket mesteri módon, a víz alá bukva, akár több percig a víz alatt tartózkodva kapják el. Ebből adódóan mindig szükségük van nyílt vízterületre, ezért a téli időszakban délebbi tájakra vonulnak, ahol nem fagynak be a vizek és így télen is biztosított a táplálékuk. A tavasz folyamán azonban mindig visszatérnek fészkelőhelyükre.

Idén március utolsó harmadában észlelték az első búbos vöcsköket a tavaknál. Néhány napon belül már minden kis tóegységen megfigyelhető volt egy, vagy két példány. Velük azonos ütemben a kis vöcskök is visszatértek. A meleg tavaszi idő gyorsan párválasztásra készteti ezeket a madarakat. Néhányuknál már megfigyelhető, hogy jellemzően párban mozognak, de vannak olyan egyedek, melyeknél még zajlik a párválasztás. Hamarosan megfigyelhető lesz jellegzetes és látványos násztáncuk is, melynek során a hím madár vízi növényzetből álló fészekanyaggal kedveskedik a párjának. Ezután nagyon látványos, szinkronban történő mozgást végeznek. Egymással szemben elhelyezkedve ütemesen forgatják fejüket, lábaikkal hihetetlen gyorsan taposva a vizet, függőleges testhelyzetbe emelkednek a víz felszínén, majd pedig a víz tetején egymással párhuzamosan futnak néhány métert, szárnyaikat lebegtetve.

Érdemes az egész tavasz, majd a nyár folyamán is kilátogatni a területre, ahol nagyon jól nyomon követhető a vöcskök élete, a nászolástól a fészeképítésen és a tojásrakáson át a fiókanevelésig – adta hírül a Körös-Maros Nemzeti Park.

Körös-Maros Nemzeti Park

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

A Körös-Maros Nemzeti Park egyik fokozottan védett, szépséges növénye a bókoló zsálya. A csapadék hatására a napokban már kibújtak a tőlevelei, virágzása április végére és május elejére várható. A bókoló zsálya ritka löszgyep-fajunk, melynek hazánkban csak, a Körös-Maros Nemzeti Parkban él és mindössze két helyszínen őshonos állománya: Kondoros mellett egy útmezsgyében, és az Orosháza melletti Tatársáncon, egy régi földvár területén. Az akár másfél méteresre is megnövő gyönyörű, kékes-lilás virágzata lefelé csüng, ezért kapta a „bókoló” elnevezést.

Körös-Maros Nemzeti Park egyik fokozottan védett, szépséges növénye a bókoló zsálya.

Mivel a február jó része nagyon hideg volt, így a bókoló zsálya korábbi zöld tőleveleit megbarnította a fagy. A márciusi csapadék hatására a kondorosi állomány már bontogatja a talajfelszínen szétterülő tőlevélrózsáit. Nemcsak a régi nagy tőcsoportok, hanem a magról kikelt, kis csíranövények is megjelentek.

Bízunk benne, hogy a tavaszi időjárás a továbbiakban is kedvez majd a fajnak, s így ez a szépséges növény idén jó virágzást mutat.

A csuklyás ibolya március elején már kibontotta sötétlila virágait.

A kondorosi határban a löszpuszták egy másik, bár kevésbé impozáns növénye, a csuklyás ibolya március elején már kibontotta sötétlila virágait. Ez a ritkuló, szép kis virág a löszpuszta-rétek egyik legkorábban nyíló ékessége. Kis csoportokban, foltokban díszíti a gyepeket. Kondoroson nemcsak az ősgyepben, hanem a mellette található, elsősorban a bókoló zsálya állomány szaporítása érdekében létrehozott, egyhektáros pufferterületen is megjelent a csuklyás ibolya. Az ősgyep tehát szép lassan kezdi elfoglalni az egykori parlagszántó területét.

Körös-Maros Nemzeti Park

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Az ENSZ Közgyűlésének határozata alapján 2013-tól kezdődően minden évben világszerte megemlékezzünk az erdők és fák jelentőségéről március 21-én, az Erdők Nemzetközi Napján, azért, hogy rendszeresen ráirányítsuk a figyelmet arra fontos szerepre, amelyet az erdők és fák a természetben és az emberi társadalom fejlődésében betöltenek. A Pilisi Parkerdő a kiemelt nap alkalmából az úgynevezett „szentélyerdőkről” nyújt rövid áttekintést.

Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

A szentélyerdők olyan erdőterületek, amelyek idős fákkal, természetes szerkezettel és nagy biodiverzitással rendelkeznek. Általános jellemzőjük, hogy a durvább mértékű emberi beavatkozástól viszonylag mentesen maradtak, őrzik az eredeti növény- és állatvilágot, valamint biztosítják a természetes folyamatok zavartalan működését.

Miért fontosak a szentélyerdők?

A szentélyerdők különlegessége abban rejlik, hogy élőhelyet biztosítanak számos ritka és veszélyeztetett fajnak, amelyek csak érintetlen, vagy kevéssé bolygatott élőhelyeken tudnak fennmaradni. Az idős fák jelenléte kulcsfontosságú, mivel ezek az ökoszisztéma egyik legfontosabb elemei: élettérként szolgálnak rovaroknak, madaraknak és gombáknak, valamint természetes holtfát biztosítanak, ami elengedhetetlen a talaj és a biodiverzitás fenntartásához. Emellett a szentélyerdők szerepet játszanak a klímavédelemben is, mivel az idős fák jelentős mennyiségű szén-dioxidot tárolnak és segítenek a csapadék szabályozásában, így mérsékelve az éghajlatváltozás hatásait.

Mitől lesz egy erdő szentélyerdő?

Ahhoz, hogy egy erdőt szentélyerdőnek nevezhessünk, a témában eddig megjelent szakirodalom alapján négy fő szempontnak kell teljesülnie:

• Legyenek benne idős, legalább 150 éves korú fák
• Jellemezze őket magas természetesség
• Őrizzen egyedi táji értékeket
• Élővilága minél gazdagabb legyen

Szentélyerdők Magyarországon

Európában csak néhány régióban találhatók jelentősebb természetes erdők, például a Keleti- és Déli-Kárpátokban, míg Magyarországon az erdők nagy részét az ember átalakította és gazdálkodás alá vonta. A fennmaradt szentélyerdők leggyakrabban hegyvidéki területeken, elzárt völgyekben és egykori uradalmi birtokokon találhatók. Ezeket az erdőket gyakran csak kis foltokban lehet fellelni, és közös jellemzőjük, hogy az emberi hatások csak korlátozottan érvényesültek bennük.

Szentélyerdők a Pilisi Parkerdő által kezelt erdőterületeken

A Pilisi Parkerdő kezelt, összesen 65 000 hektáros erdőterületén szép számmal találunk olyan erdőterületeket, amelyekben az egyes faegyedek meghaladják a 150 éves kort, így méltóak arra, hogy szentélyerdőként tartsuk őket számon. A Pilisi Parkerdő erdőkezelési gyakorlata az integrált természetvédelem elveit követi, vagyis az erdőgazdálkodás és a természetvédelem összehangolt módon történik, lehetővé téve a biológiai sokféleség megőrzését és az erdők természetességének fokozatos visszaállítását. Jó példa erre a Visegrád határában, az Erdőanyai-völgyben lévő erdőtömb, mely az örökerdő-gazdálkodás egyik legjelentősebb hazai előfutárának számító terület. A Nemzeti Földügyi Központ Erdészeti Főosztályának és a Pilisi Parkerdő szakembereinek 2021-ben készült felmérése kimutatta, hogy az 1954-ben még egykorú, homogén bükkös mára a tudatos és természetközeli erdőkezelésnek köszönhetően megközelíti az évszázadokon keresztül érintetlen őserdők szerkezetét.

A szentélyerdők jövője a Parkerdőnél

A Parkerdő fontos feladatának tartja, hogy azonosítsa és megőrizze a legértékesebb szentélyerdőket, biztosítsa azok hosszú távú fennmaradását. Ehhez szükséges az erdőkezelési gyakorlatok átalakítása, amelyben a természetközeli erdőgazdálkodás és a fokozottan védett státusz kijelölése kulcsszerepet játszik. Az olyan kezdeményezések, mint a Pilisi Parkerdő integrált természetvédelmi stratégiája, jó példák arra, hogy a gazdálkodás és a természetvédelem hogyan működhet együtt a jövő erdeinek megőrzése érdekében.

Forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.