Természetvédelem
Idén is vannak áttelelő barna rétihéják a Dél-Alföldön
Barna rétihéják szép számban költenek a Körös-Maros Nemzeti Park tájain. A hideg évszak közeledtével legtöbbjük útra kelt a melegebb vidékek felé, de akadnak áttelelő példányok is – közölte a Körös-Maros Nemzeti Park.
Néhány barna rétihéja a Körös-Maros Nemzeti Park területén maradt. A többség délebbre repült (A kép illusztráció. Kép forrása: Pixabay)
Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)
A Kis-Sárréten az átlagos években mintegy 50 pár barna rétihéja költ. Áttelelő példányok rendszeresen vannak, érdekesség, hogy ezek minden esetben tojók. Általában 6-8 példány szokott áttelelni, számuk az idén is hasonlóan alakult. Szinte kizárólag a halastavakon és a környező mocsarakban lehet őket megfigyelni. Télen is elsősorban rágcsálókat próbálnak zsákmányolni, de ilyenkor gyakrabban figyeljük meg őket dögökön is.
További egy áttelelő barna rétihéja tojóról van információnk a Gácsháti-halastavakról, míg a Kígyósi-puszta részterületen ezen a télen nem észleltünk egyet sem.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon a költőállomány egyes években csupán tucatnyi, máskor ennek akár a háromszorosa is lehet. Az elmúlt évben mindössze 10 pár költött itt, mert kevés volt a táplálékul szolgáló rágcsáló. Az enyhébb teleken itt is találkozhatunk áttelelő példányokkal. Idén 1-3 között alakul a számuk, s kizárólag a Hortobágy-Berettyó még be nem fagyott szakaszai mentén bukkannak fel. Télen már nem csak rágcsálókat, hanem a rétisasok által elejtett tőkés récék, ludak maradványait is megeszik, esetenként pedig legyengült guvatot, szárcsát zsákmányolnak.
Kardoskút környékén mintegy 10 pár barna rétihéja költött. Áttelelő példányokat a Sóstói-csatornán figyeltünk meg, számuk 2-4 között mozog, valamennyien tojók. A hosszú időre visszanyúló megfigyelések is azt mutatják, hogy hím barna rétihéják nem töltik hazánkban a telet, csak a tojók közül maradnak néhányan.
Cserebökény térségében a legtöbb áttelelő barna rétihéja a szentesi Termál-tó környékén igyekszik átvészelni a táplálékban szűk időszakot. Érdekesség, hogy a múlt héten számlált négy tojó mellett felbukkant egy hím példány is. A hím barna rétihéja vagy egy igen korán visszatérő példány, amely nem vándorolt el jelentősebb távolságra hazánkból, vagy egy olyan egyed, amely kisebb sérülés miatt nem vágott neki az őszi vándorlásnak. Az említetteken kívül további két áttelelő tojó barna rétihéja ismert a Szentes-Fertő területről.
A Körös-ártér részterületen ezen a télen két barna rétihéjáról van adatunk, mindkét madár tojó.
A Körös-Maros Nemzeti Park déli területein, a Maros-ártéren és a Csanádi-pusztákon az átlagos években mindössze 1-2 áttelelő barna rétihéjával találkozhatunk. Ezen a télen azonban még egyet sem láttunk.
Míg a barna rétihéják elsősorban költőfajként vannak jelen a Dél-Alföldön, s csak néhányan maradnak itt télen, addig a kékes rétihéják rendszeres téli vendégek errefelé. Idén az ő számuk is alacsonyabb a szokásosnál, mivel szinte kizárólag mezei pocokkal táplálkoznak, amiből viszont most nagyon kevés van.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát
A szegedi Fehértavi Ornitológia Tábor munkatársai 2024. november 1.-én hazánk legújabb madárfaját, egy fiatal tamariszkusz poszátát (Curruca mystacea) fogtak meg és gyűrűzés után engedtek szabadon. Amennyiben az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága az adatot hitelesíti, ez a 427. faj, amely hazánkban bizonyítottan előfordult.
Tamariszkusz-poszáta a szegedi Fehér-tavon (Fotó: Tokody Béla)
2024. november 1-én a szegedi Fehér-tavon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Helyi Csoportja által működtetett madárgyűrűzőtáborban, egy kisméretű poszáta-félét fogtak be a helyi csoport munkatársai, amely az alapos szemrevételezés után egy fiatal tollazatú tamariszkusz poszátának ( Curruca mystacea) bizonyult.
Tamariszkusz-poszáta a szegedi Fehér-tavon (Fotó: Tokody Béla)
A faj rendkívül ritka egész Európában, mindössze két alkalommal került elő; egy 2007-ben Olaszországban, valamint 2012-ben Görögországban, Leszbosz-szigetéről.
A tamariszkusz poszáta Közép-Ázsiában költ, a Kaszpi-tenger régójában; Georgia, Örményország, Azerbajdzsán, Kelet-Törökország és Irán északi része a költőterülete.
Részletekért kattintson a feliratra!
Vonuló madár, a telelőterülete Irán, az Arab-félsziget és Északkelet-Afrika Szudántól egészen Szomáliáig. Néhány előfordulását feljegyezték Jordániában és Izraelben is.
A madárról részletes fényképek készültek, ezen felül az összes fontos biometriai adat lemérésre került. A helyszínre siető madarászok megerősítették a madár helyes meghatározását és ezek után a madár jó kondícióban elengedésre került.
Fiatal tollazatú tamariszkusz poszáta a szegedi Fehér-tavon ( Tokody Béla)
Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, a tamariszkusz poszáta Magyarország 427. madárfaja lesz.
Forrás: MME
Írta és fényképezte: Dr. Tokody Béla
Horgászat
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”
A Tisza-tó téli vízszintjének beállítását ezúttal két lépcsőben tervezik végrehajtani. Első lépcsőben a tározó vízszintjét az alacsonyabb téli vízszintre, tehát Kisköre-felső: 560 plusz-mínusz 10 cm-re csökkentik a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. és a KÖTIVIZIG együttműködése alapján készített monitoring terv alapján. A vízszintcsökkentés végrehajtását természetesen befolyásolhatja, módosíthatja egy esetleges tiszai árhullám – tájékoztatott a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság.
A november 4-én kezdődő első lépcsőben kezdetben napi 10 cm-es, majd napi 7-8 cm-es ütemben csökkentik a tározó vízszintjét, így várhatóan november 24-én érik el a Kisköre-felsőn mért 560 plusz-mínusz 10 cm-es vízállást. A Tisza-tó téli vízszintje beállításának második lépcsőjéről, amelyben az alacsonyabb téli vízszintet a magasabb téli vízszintre állítják be, tehát Kisköre-felső: 620 mínusz 10 cm, itt külön tájékoztatót adnak ki.
A Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a vízi eszközök (hajók, csónakok, úszóművek, stégek) üzemeltetésénél, illetve lekötésénél, továbbá a kompok üzemeltetésénél a várható jelenségekre (vízszintváltozás) fokozottan számítsanak, és a szükséges intézkedéseket tegyék meg.
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Téli Tisza-tó, Tóth Gábor
Természetvédelem
Magyar gyűrűs széki lilét figyeltek meg Olaszországban
Először figyeltek meg magyar színes gyűrűs széki lilét Olaszországban. A madarat idén június közepén gyűrűzte Sápi Tamás ornitológus még fiókaként a Kelemen-széken. A jelölt egyedet augusztus és október között négy alkalommal is megfigyelték Olaszország északi részén, az Adriai-tenger partjainál – tájékoztatott a Kiskunsági Nemzeti Park.
A madarat 2024. június 13-án gyűrűzték fiókaként a Kelemen-széken (fotó: Sápi Tamás)
A széki lile (Charadrius alexandrinus) meglehetősen apró, átlagos testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 42-45 centiméter, testtömege 39-56 grammot nyom. Felismerhető a nyakoldalon lévő foltról, ami a mellén nem ér össze. A hím tarkója vörhenyes barna, fehér homlokát felülről fekete tollak szegélyezik. A tojó ennél egyszerűbb, fakóbb színezetű.
“A faj hazánkban fokozottan védett,
természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.”
A talajon mozgó rovarokat, pókokat vagy a sekély vízben nyüzsgő apró gerinctelen élőlényeket fogyasztja. A földön fészkel, így fészekalja folyamatos ragadozóveszélynek van kitéve.
A jelölt egyedet augusztus és október között négy alkalommal is megfigyelték Olaszország északi részén (fotó: Mattia Bacci)
A széki lile állományának nagy része Eurázsia és Észak-Afrika tengerpartjain és sós tavain költ. Hazai állománya vonuló. A vonulási stratégia kevert: a többségük rövidtávú, de akadnak hosszútávú vonuló egyedek is. A mediterrán madarak állandók. Kárpát-medencei előfordulása kisszámú ugyan, de rendszeres. A fészkelő állomány szinte mindenütt fogyatkozik Európában, így hazánkban is. Magyarországon az egyik legveszélyeztetettebb fészkelő madárfaj, a megfigyelések szerint már csak néhány pár jelenik meg nálunk évente.
Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát
Megjelentek a referenciaárak a 2024. évi kárenyhítő juttatáshoz
Jelentősen emelkedtek a takarmánynövények árai
Ismét egy erdőgazdaság nevével éltek vissza a tűzifacsalók
2025-től új uniós előírás érinti a vizes élőhelyen gazdálkodókat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Nemzetközi kongresszus a fenntartható szőlészetről és borászatról
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”
Visszanéző (2020): Életbikám története
Beteljesült álom!
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Fegyvertartás – ismét kedvező jogszabályváltozások
A pusztavacsi öreg harcos
A diplomaosztós kos
Bárhol, bármikor kifuthat eléd!
Életbika
Három a magyar igazság!
