Keressen minket

Természetvédelem

Magyar gyűrűs barátposzáta Máltán

Közzétéve:

Magyar Madártani Egyesület: Egy hazai jelölésű barátposzátát fogtak vissza a BirdLife Málta munkatársai november 2-án a Għadira Természetvédelmi területen (https://birdlifemalta.org/nature-reserves/ghadira/).

Magyar gyűrűs barátposzáta Máltán (Fotó: David Attard – MME)  

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete, amely 1974. január 6-án alakult meg (Ábra: MME)

Ezt a madarat első éves korában gyűrűzték, 2016. augusztus 4-én a Sumonyi Madárvonuláskutató Állomáson (Baranya megye, Lukács Zoltán). Bár a rövidtávú vonuló barátposzáták a telet a Földközi-tenger partvidékén vagy szigetein töltik, ez az első magyar gyűrűs példány, ami megkerült Máltán. Korábban három máltai gyűrűs barátposzáta már megkerült itthon, azoknál a gyűrűzés és a visszafogás között kevesebb, mint egy év telt el. A most visszafogott példány már hét alkalommal megtette a távot a fészkelő és a telelő helye között, az ilyen megkerülések viszonylag ritkák, a legidősebb madarakat nagyobb valószínűséggel fogják vissza a gyűrűzés helyén.

 

Magyorországon gyűrűzött és külföldön megkerült barátposzáták megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon a barátposzáta gyakori fészkelő és átvonuló madárfaj, ezért igen sokat gyűrűznek belőle, eddig összesen közel 450 ezer példányt jelöltek meg itthon. Közülük 143 madár került meg eddig külföldön, a legtöbb a szomszédos országokban (60 példány). A Kárpát-medencén kívül a leggyakrabban a Mediterrán régióban kerültek meg hazai gyűrűs barátposzáták: Cipruson (12 pld.), Libanonban (11 pld.), Olaszországban (11 pld.), Izraelben (8 pld.), Görögországban (7 pld.), Nyugat-Törökországban (5 pld.), Nyugat-Szíriában (5 pld.), Dél-Franciaország (2 pld.), Dél-Spanyolországban (1 pld.) és Albániában (1 pld.).

A hazai madárgyűrűzési adatbankban a jelenleg legidősebb barátposzáta a gyűrűzését követően tíz év és egy hónap elteltével került meg. Ezt a példányt is a Sumonyi Madárvártán gyűrűzték első éves korában, 1997 nyarán, és több évben is visszafogták a területen, utoljára 2007. augusztusban.

A visszafogott magyar gyűrűs barátposzáta megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Az EURING (The European Union for Bird Ringing) adatbankban tárolt adatok alapján a legidősebb ismert korú, megkerült gyűrűs barátka közel 14 évig élt (egy cseh gyűrűs példány). Forrás: https://euring.org/files/documents/EURING_longevity_list_20170405.pdf

Mivel több mediterrán országban, így Máltán is magas az Illegális madárpusztítások mértéke, kész szerencse, hogy ez a gyűrűs példány a BirdLife Málta gyűrűzőállomásán került hálóba, ennyi szerencsésen megúszott év után és nem egy vadász terítékében végezte.

További információ és megkerülési térképek a barátposzátáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-sylatr

A barátposzáta megkerülési térképe az online EURING (www.ring.ac) Eurázsia-Afrika Madárvonulási Atlaszban: https://migrationatlas.org/node/1845

Forrás: MME

***

A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom