Természetvédelem
Vége a fenyőnek? – Konferencia a lombos fafajokról
Mecserdő Zrt.: „Az ismeretlen ismerős – a lombos fafajok faanyaga” címmel szervezett tudományos konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottsága. Ahogy a cím is utal rá, a november 8-án lezajlott ülésen a hazai lombos fafajok faanyagának tulajdonságait és felhasználási lehetőségeit mutatták be az előadók, a lehető legváltozatosabb szempontok alapján. A kulcskérdés az volt, hogy hogyan válthatjuk ki és helyettesíthetjük lombos fafajokkal a fenyveseket, illetve az általuk adott nyersanyagot.

Forrás: Mecsekerdő Zrt.

“A Mecsekerdő Zrt. Baranya megye legnagyobb erdő- és vadgazdálkodója. A természetvédelem a mindennapi munkánk meghatározó része. (Ábra: Mecsekerdő Zrt.)
A konferenciát az MTA PAB Agrártudományok Szakbizottság Erdészeti és Vadgazdálkodási Munkabizottsága szervezte a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar dékánhelyettese, Dr. Pásztory Zoltán hathatós közreműködésével.
Hazai fafajok adatai
A konferencia alaphangját Sulyok Ferenc, a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség elnökének, a kiskunsági KEFAG Zrt. vezérigazgatójának a hazai erdők fafajaira vonatkozó átfogó, statisztikai alapokon nyugvó beszámolója adta meg. Ebből kiderült, hogy Magyarországon – jelentősen növekvő erdőterületek mellett – az ellentmondásos megítélésű nemes nyár és az ország közel egész területén idegenhonos fenyő állományok területei csökkennek, ugyanis a kitermelés ezeknél a fajoknál jóval meghaladja a növedéket. Mindez logikus annak fényében, hogy a jelenlegi szabályozás az őshonos – azaz lombos – fafajokkal való erdőfelújítást támogatja.
Nem mindegy azonban, hogy a klimatikus viszonyok és a szakmai szabályozás miatt visszaszoruló fenyvesek helyére mit és milyen célból ültetünk. Ezt az összetett kérdést járta körül a konferencia több előadása is.
Milyenek lesznek a jövő erdői?
Horváth Iván, a Budapest Erdőgazdaság erdőgazdálkodási és természetvédelmi osztályvezetője, a Pro Silva Hungaria Egyesület elnöke is erről beszélt – az erdész azon dilemmájáról, hogy a rendelkezésére álló fafajok széles választékából milyen szakmai megfontolások alapján válasszon. A legnagyobb kihívást az adott terület klímája és hidrológiai viszonyai jelentik, hiszen ezek a felgyorsult klímaváltozás körülményei között rendkívül dinamikusan és sajnos vissza nem fordítható módon változnak. Éppen ezért az erdész felelőssége, hogy ne a jelenlegi, hanem egy akár ötven-száz év múlva bekövetkező, „majdani” ökológiai állapotra tervezzen erdőt.
A lehetséges megoldások közül az egyik legfontosabb az „elegyesség” – azaz a több fafaj harmonikus együttélésén alapuló elegyes, változatos erdők létrehozása. Az erdők a leginkább összetett szárazföldi ökoszisztémának számítanak, és a jövő erdőinek hosszú távú tervezésekor elengedhetetlen a fajgazdagság növelése, a széles fafajspektrum, a tájidegen kategória felülvizsgálata, illetve a jelenleg uralkodó célállomány-szemlélet meghaladása.
Prof. dr. Lakatos Ferenc, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának Erdőművelési és Erdővédelmi Intézetének igazgatója a lombos faanyagok – tehát nemcsak az élő fák, hanem a beépített, felhasznált nyersanyag – biológiai károsítóit, elsősorban a különböző ízeltlábúakat, azok kártételét, illetve a kárkép alapján a fajok beazonosításának módszertanát mutatta be.
A fa és a körforgásos gazdaság
Távolról indítva, szélesebb perspektívából mutatta be a helyzetet Dr. Börcsök Zoltán, a Soproni Egyetem Innovációs Központjának tudományos főmunkatársa. A lineáris és körforgásos gazdaság közötti különbségről, a hulladékhasznosítás jelentőségéről beszélve kiemelte a fafeldolgozás rendkívül alacsony karbonlábnyomát, illetve a faanyag nagyon magas újrafelhasználási arányát a többi nyersanyagéhoz képest. Mindez kifejezetten modern és korszerű nyersanyaggá avatja a korábban „elavultnak” gondolt fát.

Forrás: Mecsekerdő Zrt.
Hogyan váltja ki a lombos fa a fenyőt?
A fenyők és a lombos fafajok tulajdonságairól, a köztük lévő jelentős, felhasználhatóságukat nagymértékben befolyásoló különbségekről beszélt dr. Fehér Sándor docens, a Soproni Egyetem Faipari és Műszaki Intézetének igazgatója. Előadásának végkövetkeztetése az volt, hogy a két faanyag-típus közötti különbség korszerű technológiai megoldásokkal áthidalható.
Dr. Pásztory Zoltán dékánhelyettes, a Soproni Egyetem tudományos főmunkatársa elsősorban a hazai lombos fajokból készült építőipari anyagokat és megoldásokat – de még inkább az ezekre vonatkozó technológiai és tudományos kutatásokat – mutatta be. Mint elmondta, a Soproni Egyetem, és azon belül is a Faipari Mérnöki és Kreatívipar Kar kivételesen elkötelezett az eddig kizárólag importból származó fenyő fatermékek hazai lombos fajokkal való helyettesítése, és a magyarországi favagyon magasabb hozzáadott értékű hasznosítása mellett.
A lombos fafajok egy speciális felhasználási területéről, az OSB-lap gyártásról adott elő Lipák László, a Swiss Krono fabeszerzés vezetője. A gyakorlati, termelési-értékesítési megközelítésű előadásában bemutatta a társaság azon törekvését, hogy a korábbi, alapvetően fenyő alapanyagú építőipari termékgyártásról átálljon hazai lombos fafajok felhasználására. Ez, illetve a kiszámíthatatlan külpolitikai helyzet (a Swiss Kronónak jelentős termelőkapacitásai voltak-vannak Ukrajnában és Oroszországban) természetesen komoly technológiai kihívások elé állítja a céget, de mára már bebizonyosodott, hogy a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően a fenyő alapanyag az OSB-lap gyártás során akár teljes mértékben kiváltható hazai lombos fafajokkal.
Forrás: Mecsekerdő Zrt.
Természetvédelem
Mintavételezés indult: vizsgálják a víz minőségét a szikes tavakban
Vízmintavételt végeztek a héten – a február 2-ai vizes élőhelyek világnapja jegyében – a legjelentősebb felső-kiskunsági szikes tavaknál munkatársaink. Ez a monitorozás része az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Intézetével folytatott közös kutatásunknak, amely a tavak állapotának felmérését szolgálja. Különösen fontos mindez az elmúlt évek aszályai után – tájékoztatott a Kiskunsági Nemzeti Park.
Dr. Pigniczki Csaba természetvédelmi őrkerület-vezető és Unyi Miklós vízügyi koordinátor a legkarakteresebb felső-kiskunsági szikes tavak – Büdös-szék, Böddi-szék, Kelemen-szék, Zab-szék – és a hozzájuk csatlakozó vízterek – Pipás-szék, Libás-szék, Kis-rét – vizéből vettek több ponton mintát. Ezeket az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Intézet munkatársa, dr. Boros Emil fogja elemezni a szikes jelleget adó fő tulajdonságok szerint, úgymint a sótartalom által meghatározott vezetőképesség, a pH (kémhatás) és a víz zavarossága.

Dr. Pigniczki Csaba természetvédelmi őrkerület-vezető az egyik vízmintával
Munkatársaink hangsúlyozták: nagyon fontos, hogy hosszú idő után ismét megteltek vízzel a szikes tómedrek. A vízmélység átlagosan kb. 40 cm, ami még ugyan elmarad az ideálistól, de például a tavalyi évhez képest – amikor jóval kevesebb víz volt a tavakban – jelentős pozitív fejlemény. Érdemes ugyanakkor megvizsgálni, hogy az aszályos esztendők és ezzel összefüggésben a talajvízszint drasztikus süllyedése milyen hatással volt a szikes tavak állapotára, hiszen ezeknél a sajátos élőhelyeknél a vízkészletet a felszín alatti ásványi anyagokban, sókban gazdag vizek feláramlása határozza meg. A vizek kémiai és fizikai paramétereinek hosszú távú monitoringja sok információt szolgáltathat a szikes tavak állapotának változásáról, ennek követése a száraz, aszályos évek miatt különösen fontos.
“A szikes tavak fokozottan védett területek, amelyek nem látogathatóak!
Bemutatásukat, megtekintésüket a Gulipán-tanösvény teszi lehetővé!”
Munkatársaink az erős szélnek köszönhetően a tólengés különleges jelenségének is szemtanúi lehettek a Zab-széknél. Ilyenkor a tóban lévő vizet a tartós, egy irányból fújó erős szél átnyomja a széliránnyal ellentétes partszakaszra, ahol a partot a hullámzás errodálja, alámossa. Ennek hatására egy-egy szezonban a szikes tó medre akár 30-40 centimétert is vándorolhat, terjeszkedhet évente.
Fotók: Unyi Miklós, szöveg: Hraskó István
Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park
Természetvédelem
Megoldási esély a harkályok falrongálására
2009 nyarától érkeznek bejelentések az MME-hez arról, hogy harkályok lyukakat vájnak épületek szigetelésébe.
MME: 2009 nyarától érkeznek bejelentések az MME-hez arról, hogy harkályok lyukakat vájnak épületek szigetelésébe. Elriasztásukra nem létezik megbízható eszköz vagy módszer a gyakran több száz négyzetméteres vagy ennél is nagyobb falfelületekről.

A fénykép illusztráció. (Fotó: Pixabay)
Megoldást egyedül a szigetelést védő keményburkolatok kínálnak, melyek közül napjainkban már rendelkezésünkre állnak a szélesebb körben alkalmazható, ragasztással rögzíthető, könnyített keményburkolatok.

Szeletelt klinkertégla típusú, ragasztással rögzíthető, könnyített, fagyálló keményburkolat habosított műanyag szigetelésen (fotó: Orbán Zoltán)
A harkályok falrongálása
A harkályrongálások elsősorban a habosított polisztirollemezzel (Hungarocell, Nikecell) és színezett vakolatburkolattal fedett épületeket érintik (de a kőzetgyapot se harkályálló), nemcsak erdős zöldövezetekben, de belvárosi részeken is.
A falrongálások kétféleképpen jelentkeznek:
-
- a régóta szigetelt épületeken ritkábban, az új építésű vagy újonnan szigetelteken gyakrabban fordulnak elő;
Harkály falrongálás Budapest belső, nem zöldövezeti részén
(videó: Orbán Zoltán)
Amint az a fenti videón is látható, a megrongált épületek javítása az esetek jelentős részében inkább ront a helyzeten, mert vonzza a harkályokat, akik visszatérve elsőként gyakran a betömött lyukakat pucolják ki, majd újak készítésébe kezdenek.
- A viselkedés egész évben előfordul, de a bejelentések alapján úgy tűnik, hogy a nyár második felében és ősszel, a költési időszak lezárultával gyakoribb, amikor az egyébként nem vonuló harkályok és az önállóvá vált azévi fiatalok nagy területeket kóborolnak be.
- Nincs olyan riasztási módszer, amivel a harkályokat biztosan és folyamatosan távol lehetne tartani a falaktól, különösen nem a többszintes épületek, toronyházak óriási falfelületeitől.
- A falrongáló harkályok ellen védelmet a szigetelőréteget védő keményburkolatok jelentenek, napjainkban már rendelkezésünkre állnak ezek könnyített, ragasztással rögzíthető változatai is.
- A káresetek tapasztalatai és a madarak viselkedése alapján úgy tűnik, hogy a harkályok ellen védő könnyített keményburkolat hiányában a legjobb megoldást a már kivájt lyukak meghagyása jelenti. A folyamatos javítgatás általában nemcsak eredménytelen, mivel a harkályok napok, hetek, de akár már órák alatt ismét kivésik a javítást, de ismét a falra vonzza a madarakat, és így félő, hogy újabb lyukak képződnek.
(Fotó: Orbán Zoltán)
MEGOLDÁSI LEHETŐSÉG – a szigetelést védő keményburkolatok
A harkályok könnyű, üreges csontszerkezetű, szaruval fedett csőre sérülékeny, a madarak a látszat ellenére nagyon vigyáznak rá. További alapvető információ a falrongálás elleni védekezés kapcsán, hogy a sima, kemény felületeken nem képesek megkapaszkodni (így ezeket megbontani sem tudják).
Tudjuk róluk, hogy a betont, a téglát, a mű- és terméskövet, a márványt, az üveget, az épületeken alkalmazott fémlemezeket nem bontják meg, ráadásul ezek mintegy felén (a beton, a tégla és a terméskő kivételével) megkapaszkodni sem tudnak. Ezek az anyagok éppen ezért klasszikus, harkályálló épület keményburkolatokat is jelentenek.
Napjainkban már rendelkezésünkre állnak a nem harkályálló szigetelésre ragasztással rögzíthető, könnyített, fagyálló keményburkolatok is, melyek szélesebb körben alkalmazható megoldást jelenthetnek a problémára.

Ezek a könnyített, fagyálló keményburkolatok (a képeken ezek egyik típusa a szeletelt tégla, ezen belül a klinker anyagú látható) a ragasztásos rögzítésnek köszönhetően a beugrók fedésére is alkalmasak – 8 fotó, katt a képre (fotók: Orbán Zoltán)
Nincs információnk arról, hogy a harkályok ezeket a könnyített keményburkolatokat is meg tudnák rongálni – amennyiben önnek ezzel ellenkező tapasztalata van, kérjük, írja meg az info@mme.hu e-mail címre. Köszönjük!
További részletek a harkály falrongálásokról, a lehetséges okokról és az alternatív védekezési megoldásokról itt olvashatók >>
Nincs információnk arról, hogy a harkályok ezeket a könnyített keményburkolatokat is meg tudnák rongálni – amennyiben önnek ezzel ellenkező tapasztalata van, kérjük, írja meg az info@mme.hu e-mail címre. Köszönjük!
További részletek a harkály falrongálásokról, a lehetséges okokról és az alternatív védekezési megoldásokról itt olvashatók >>
Forrás: Orbán Zoltán – MME
***
A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.
Természetvédelem
Vedlenek a túzokkakasok, készülnek a nászidőszakra
Lassan nászruhát öltenek a Körös-Maros Nemzeti Park területén élő túzokkakasok. Szürke nyaktollazatukat vörösre cserélik, és díszes bajusztollakat növesztenek.
Lassan nászruhát öltenek a Körös-Maros Nemzeti Park területén élő túzokkakasok. Szürke nyaktollazatukat vörösre cserélik, és díszes bajusztollakat növesztenek.

Fotó: Czifrák Gábor – KMNP

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)
A túzokkakasok évente kétszer vedlenek, míg a tojók csak egyszer. A kakasok második, részleges vedlése a márciusban kezdődő nászidőszakkal, a dürgéssel függ össze. Rendszerint már decemberben megkezdik a vedlést: szürke nyaktollazatukat vörös színűre váltják, és fehér bajusztollakat növesztenek. A bajusztollak egyébként kormeghatározó bélyegek is, minél több és minél hosszabb bajusztollai vannak egy kakasnak, annál idősebb. A kakasok másik korhatározó bélyege a nyak vastagsága, a dürgések következtében ugyanis nyakbőrük kitágul, nyakuk megvastagszik.
A kakasok téli vedlése csak részleges, azaz csak a nyaktollaikat váltják, a többi tollazatuk ugyanaz marad. A tojók és a kakasok teljes vedlése nyáron, júliusban kezdődik.

Fotó: Czifrák Gábor – KMNP
A túzokkakasok tehát már felkészültek a március végén kezdődő, s egészen április végéig (esetenként május elejéig) tartó dürgési időszakra. Most még 35-40 példányos csapatokban mozognak, a tojók pedig a tavalyi csibéikkel vegyes csapatokban járják a határt.
Felhívjuk figyelmüket, hogy KMNPI Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpontja a korábbi évekhez hasonlóan idén áprilisban is lehetőséget biztosít a túzokdürgés megfigyelésére.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park