Keressen minket

Természetvédelem

Lakossági gólya-bejelentések

Bükki Nemzeti Park szakemberei cikket írtak a “gólyás” bejelentésekről

Közzétéve:

A fehér gólyák a márciusi hónapban térnek vissza hozzánk a telelőterületekről és augusztus végével távoznak. Fél évet töltenek nálunk, majd Afrikába repülnek. Az itt töltött idejük alatt számos lakossági bejelentést kapunk az életmenetükkel kapcsolatban – s néhány esetben áttelelő példányok megfigyeléséről is.

Fotó: Jakab Sándor – Bükki Nemzeti Park

A Bükki Nemzeti Park Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben, a Bükk-vidéken fekszik. (Ábra: BNPI)

Fontos kiemelnünk, hogy a fehér gólya (Ciconia ciconia) természetvédelmi oltalom alatt álló fokozottan védett madárfaj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 100.000 Ft. Minden hazánkban költő, nevelkedő egyede a magyar állam tulajdona.

A hetvenes évektől kezdve a fehér gólyák fészkelőhely-választásának célpontjai egyre inkább a települési kisfeszültségű hálózat villanyoszlopai. A hazai költőállomány döntő hányada ma már a feszültség alatt álló hálózat tartóoszlopain fészkel, költőhelyként csak elenyésző hányaduk választ egy-egy magasabb kéményt, víztornyot, olykor egy termetes fa száraz, kinyúló oldalágát. A villanyoszlopokon található gólyafészkek körében szükségessé váló beavatkozások csakis a hálózatot üzemeltető áramszolgáltató vállalat szakembereinek közreműködésével, technikai előkészületeket, szigorú baleset- és munkavédelmi előírásokat, valamint jogszabályban rögzített határidőket betartva (pl. a gólyafészek tartóra helyezése miatt szükséges feszültségmentesítés lehetséges legkorábbi időpontja, az érintett lakosság kötelező írásos tájékoztatását követő 15-ik vagy 30-ik nap) valósulhatnak meg. Emellett az áramszolgáltató munkatársai csak abban az esetben segíthetnek a gólyafészek biztonságossá tételében, ha ténylegesen megépített, költésre alkalmas fészekről (nem csupán néhány maréknyi gallycsomóról) van szó, valamint csakis az aktív költési időszak előtt vagy azt követően végezhetnek beavatkozást az érintett fészkek körében!

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

Ezen alapvető információk és szempontok tisztázását követően kategóriákba soroltuk a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaihoz érkező „gólyás” bejelentések típusait:

1. „Sikertelenül fészket rakó gólyák, lepergő gallyak” a tavasz végén: Május végére a fehérgólya-párok javarészének már fiókái vannak, a tapasztalt egyedek március végén – április elején párba állnak, a fészektatarozást követő néhány napon belül a tojók lerakják tojásaikat, folyamatosan kotlanak. Azok az egyedek, illetve párok, amelyek még ekkor is a fészeképítéssel próbálkoznak, jellemzően fiatal, frissen ivaréretté vált példányok, amelyeknek első, időben „jelentősen megcsúszott” próbálkozása gyakran sikertelen. Fészkelőhely választásuk és fészeképítési problémájuk megoldásaként a fészektartók „azonnali” felszerelése sem feltétlen járna eredménnyel, hiszen nincsen rá garancia, hogy elfogadnák a „segítséget” – ezen kívül pedig a tanulási folyamatukba avatkoznánk bele! Ők a kezdetben sikertelen próbálkozásaik által sajátítják el a felnőtt léthez, a sikeres szaporodáshoz szükséges fortélyokat, és épp’ a tapasztalatlanságuk révén szorulnak a kevésbé kedvező, gyakran meglévő fészkek nélküli peremterületekre, ahol időben is megkésve kísérleteznek, próbálkoznak, eközben pedig tanulnak. Ha esetleg május végére sikerül is fészket és tojásokat rakniuk, a költésük sikertelen lesz, hiszen fiókák felnevelése, kirepülése és vonulásra alkalmas kondíciójának elérése az augusztus végi időszakig már esélytelen.

Ha a madárbarát lakosság mindenképpen ragaszkodik a fészeképítéssel sikertelenül „próbálkozó” fiatalok megsegítéséhez, a helyi önkormányzat közreműködésével és esetleg saját költségvállalással fölállíthat számukra egy, a villamos hálózattól független, különálló oszlopot. Fontos szempont, hogy hogy az oszlop anyaga fa legyen, s azt csak betongyámra rögzítve szabad a földbe állítani, ellenkező esetben a földbe került faanyag idő előtt elkorhad, „váratlan kidőlése” pedig a lakosságot és a gólyákat is veszélyhelyzetbe sodorja. Az oszlopra szerelendő fészektartó kosárnak van ismert, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által is ajánlható gyártója, aki megrendelésére elkészíti a tartós, teherbíró, praktikusan szerelhető szerkezetet. Fontos azt hangsúlyozni, hogy a gólyák által elfogadott költőhely akár évtizedekig is használatban lehet, az ennyi idő alatt összehordott fészekanyag pedig 150-200 kg súlyúvá válhat, vagyis erre számítva kell a megfelelő minőségű, tartósan teherbíró oszlopot és fészektartó kosarat beszerezni, szakszerűen felállíttatni. A felkínált költőhely gólyák általi elfogadását, vonzóvá tételét gallyakból font és a tartóra elhelyezett, azon rögzített fészekalappal ajánlott növelni (a földre lerakott ágakat nem fogják használni a gólyák). Emellett javasolt a területileg illetékes természetvédelmi őr előzetes értesítése is, mert a nem megfelelően kialakított költőhely, elkészített fészekalap hamar újabb probléma forrása lehet. A leendő gólyafészket tartó oszlop helyének meghatározásánál fontos szempont, hogy az a lehető legközelebb (50 méternél nem távolabb) legyen a gólyapár által választott, de fészeképítésre alkalmatlan villanyoszlophoz, annál semmiképpen ne legyen alacsonyabb. A közelében ne legyen a gólyák szabad repülését jelentősen akadályozó, veszélyeztető más szerkezet, illetve közcélú létesítmény, intézmény bejárata, járdája stb. Ugyanakkor Igazgatóságunk álláspontja szerint előbbi megoldás a problémásnak vélt fészeképítési kísérlet megsegítésének csak egy lehetséges, és nem szükséges vagy kizárólagos opciója, mert a legjobb kialakítás ellenére sincs arra garancia, hogy a gólyapár elfogadja a felkínált költőhelyet.

2. Sérült gólyák: Először javasolnánk a honlapunk „Madarat találtam, mit tegyek?” felület átolvasását, ami itt elérhető (az ügyeletes telefonszámmal egyetemben): www.bnpi.hu/hu/hir/madarat-talaltam-mit-tegyek

3. Elpusztult példányok, hátrahagyott röpképtelen fiókák: Kérjük, értesítsék munkatársainkat! Ügyeleti telefonszámunk a természetvédelemmel kapcsolatos havária helyzetek közérdekű bejelentését illetően (akut természetkárosításokkal kapcsolatos ügyek bejelentése, valamint a fokozottan védett fajokkal kapcsolatos események): +36 30 861-3808. Kollégáink meg fogják vizsgálni az esetet és szükség szerint megteszik a szükséges lépéseket.

4. Bejelentések túl nagyméretű fészkekről, fészektartók kihelyezésének szükségességéről: A területen illetékes természetvédelmi őr helyszíni ellenőrzését követően, amennyiben ténylegesen indokolt a beavatkozás, a szükséges áramszolgáltatói közreműködést kezdeményezzük, de a tényleges teljesítést – havária helyzetek kivételével – költési időn kívül tudjuk megvalósítani. Ezen bejelentéseiket a titkarsag@bnpi.hu e-mail címen egész évben szívesen fogadjuk!

5. „Rossz helyen fészkel a gólya, zavar az ürüléke, ide aztán ne építsen fészket!”: Az „1996. évi LIII. törvény – a természet védelméről” jogszabály értelmében: „Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.” Azt kérjük a lakosságtól, hogy csodás madarunk védelme érdekében legyenek több türelemmel, megértéssel és az apróbb, de vállalható kellemetlenségeket nézzék el nekik.

6. Áttelelő gólyák: Magyarországon 2004/2005 tele óta állandósulni látszik néhány fehér gólya áttelelése, azaz ezek a madarak nem vonulnak délre. Ezen állatok általában nem szorulnak a segítségünkre, az áttelelési próbálkozás egy természetes alkalmazkodási folyamat része. Megfigyeléseiket (dátum, helyszín, gólya viselkedése, állapota) a BNPI titkárságának e-mail címén (titkarsag@bnpi.hu) szintén szívesen fogadjuk.

Fotó: Jakab Sándor – Bükki Nemzeti Park

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület külön honlapon is foglalkozik a fehér gólyák megfigyelésével és fészkeik nyomon követésével. A felületen lehetőség nyílik a lakossági adatközlésre is, ezzel segítve gólyáink védelmét és az online adatbázis bővítését. Az oldal az alábbi felületen elérhető: https://termeszetlesen.mme.hu/#/golyales

A fehér gólyák élettevékenységének megfigyelése során tapasztalt eseményekkel kapcsolatos bejelentéseiket, segítő közreműködésüket köszönjük!

Forrás: Hák Flóra & Jakab Sándor – Bükki Nemzeti Park

Természetvédelem

Borzot mentettek a KEFAG-os kollégák

A napokban egy fiatal borz került bajba a KEFAG Zrt. területén, az állatot a társaság szakemberei mentették meg.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

A napokban egy fiatal borz került bajba, miután egy használaton kívüli épület közel két méter mély aknájába esett, ahonnan önerőből nem tudott kijutni. Az állatra egy kolléganőnk fia figyelt fel vasárnap egy séta során. Felismerve a helyzetet egy deszkát helyeztek az aknába, bízva abban, hogy az állat azon fel tud kapaszkodni, de ez nem sikerült. Ezután többen is figyelemmel kísérték az állat sorsát, és vizet juttattak számára.

Fotó: KEFAG Zrt.

Nem sokkal később másik kolléganőnk is értesült a történtekről. Amikor meglátta a mély aknában rekedt, kimerült fiatal borzot, egy szélesebb pallót engedett le, majd táplálékot is vitt az állatnak, amely ekkorra már nem tudni mióta fogságban volt.

Mivel a borz továbbra sem tudott kijutni, Judit egy élve fogó csapdát helyezett az akna aljára. A terv bevált, hiszen másnap reggelre a borz biztonságban a csapdában volt, így sikerült kiemelni az aknából.

A mentés után nem vitték messzire, a közeli erdőben, természetes élőhelyén engedték szabadon, ahol remélhetőleg hamarosan visszatalálhatott családjához és megszokott életteréhez. Az elengedés pillanata a következő bejegyzésben látható majd. Büszkék vagyunk kollégáinkra, akik újra és újra tanúbizonyságot tesznek emberségükről, felelősségtudatukról és a természet iránti elkötelezettségükről.

Forrás: KEFAG Zrt. 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Eltűnhet az eurázsiai hiúz Magyarországról

A szlovák–magyar határvidéken drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Budapest, 2026. június 9. – Az Európa legnagyobb vadon élő macskaféléjének egykor természetes élőhelyéül szolgáló szlovák–magyar határvidéken mára drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya, és a faj gyakorlatilag eltűnőben van Magyarországról. A WWF Szlovákia, a WWF Magyarország és partnerszervezeteik 2023 és 2026 között figyelték meg a fajt a Szlovák-karszt Nemzeti Parkban – a faj egyik történelmi élőhelyén –, és mindössze két kifejlett hiúz jelenlétét sikerült igazolni, míg a hazai oldalon Aggtelek és a Bükk térségében nem találták nyomát, csak a Börzsönyben bukkan fel időről időre egy idős példány. Június 11-én, a hiúzok világnapján a WWF arra hívja fel a figyelmet, hogy a monitoringeredmények szerint az eurázsiai hiúz jövője a Kárpátokban a határokon átívelő együttműködésen múlik.

Fotó: WWF

A monitoringvizsgálat az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló LECA projekt keretében zajlott, amelynek célja a nagyragadozók és a helyi közösségek együttélésének elősegítése a Kárpátok térségében. A projekt során a kutatók és a bevont érintettek modern megfigyelési módszerek kombinációját alkalmazták, beleértve a kameracsapdázást és a genetikai elemzést. Magyarországon a WWF Magyarország vadkameráinak üzemeltetését a terepen az Egererdő Zrt., az Istenmezejei Vadásztársaság és Szabó Ádám természetvédelmi szakember, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa végezték, a Bükk területén pedig a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai folytatták a terepi megfigyeléseket.
„A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy a Szlovák-karszt térségének hiúzállománya a túlélés határára sodródott – figyelmeztet Branislav Tám, a WWF Szlovákia nagyragadozó-kutatója. – Ha nem történnek célzott természetvédelmi intézkedések, valós veszélye van annak, hogy a faj teljesen eltűnik a szlovák–magyar határvidékről.”
A magyar oldalon az utolsó hiúzészlelés a Börzsönyben 2025-ben történt, ahol a feltételezések szerint jelenleg is él egy matuzsálemi korú példány, ha azóta nem pusztult el. A Bükki Nemzeti Park területén a faj jelenlétét azonban 2019 óta nem sikerült igazolni, míg az Aggteleki Nemzeti Parkban 2017 óta nem mutatták ki, ami jól érzékelteti a hiúzállomány aggasztó visszaesését ebben a régióban.
„A LECA projekt keretében a mintaterület magyarországi oldalán 2023 és 2025 között több mint 100 vadkamerával elsősorban farkasokat, alkalmanként medvéket rögzítettünk, de semmilyen olyan nyomot – még közvetetett sem, például prédamaradványt, lábnyomot – nem találtunk, amely a hiúz jelenlétére utalt volna a Bükk–Aggtelek térségében. A Börzsönyben egy idős hím példány rendszeresen hagy maga után nyomokat és feltűnik a kamerafelvételeken, de rajta kívül jelenleg nincs megbízható információnk hiúzok magyarországi jelenlétéről. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a faj gyakorlatilag eltűnt Magyarországról. A visszaesés okainak feltárásához, valamint a faj hosszú távú fennmaradásának és magyarországi visszatérésének biztosításához további vizsgálatokra és határon átnyúló együttműködésre van szükség” – mondta Sütő Dávid, a WWF Magyarország nagyragadozó-szakértője.
Az eurázsiai hiúz közép- és kelet-európai állományait elsősorban az orvvadászat és élőhelyeinek feldarabolódása veszélyezteti. Bár a faj védelem alatt áll, több országban válik illegális elejtés áldozatává. Szlovákiában és Ukrajnában a WWF és partnerei továbbra is dokumentálnak orvvadászathoz köthető eseteket, Bulgáriában pedig a múltbeli üldözés a szaporodó állomány eltűnéséhez vezetett. Az olyan infrastruktúra-fejlesztések, amelyek nem veszik kellőképpen figyelembe az ökológiai kapcsolatok fenntartását, akadályozzák a hiúzok mozgását, elszigetelik a kis populációkat, csökkentik a genetikai kapcsolatokat, és megnehezítik a faj visszatérését korábbi élőhelyeire.
Az ökológiai szempontból kiemelten fontos közép- és kelet-európai térségben tapasztalható riasztó helyzet egyértelműen rámutat a nemzetközi együttműködés szükségességére. „A nagyragadozók nem ismerik az országhatárokat. Ha hatékonyan akarjuk megvédeni őket, együtt kell működnünk, és meg kell osztanunk tudásunkat a teljes Kárpát-régióban” – hangsúlyozta Martin Duľa, a brnói Mendel Egyetem munkatársa, a LECA projektkoordinátora.
A hiúzmonitoring eredményei
A hiúzállomány felmérése egy szélesebb körű, a Kárpátok nagyragadozóira fókuszáló monitoringprogram részeként zajlott, elsősorban két, határokon átnyúló mintaterületen: a Szlovák-karszt és az Északi-középhegység, illetve a szlovák–lengyel–ukrán határ találkozásánál az Északkeleti-Kárpátokban. A hiúzállomány vizsgálatához a szakemberek vadkamerákat és genetikai vizsgálatot alkalmaztak. A hiúzok bundájának mintázata ugyanis az emberi ujjlenyomathoz hasonlóan minden állat esetében egyedi, ez pedig lehetővé teszi a megfelelő vizsgálati módszertan mellett, hogy az állatokat kameracsapdák segítségével egyedileg azonosítsuk. Ennek eredményeként a monitoring során az Északkeleti-Kárpátokban[1] 17, a Szlovák-karszt és az Északi-középhegység mintaterületen[2] pedig mindössze 2 kifejlett egyedet tudtak azonosítani. Utóbbi mintaterületen ez csak a határtól északra, a szlovák oldalon sikerült.  Az összegyűjtött adatok értékes információkat szolgáltatnak a hiúzok állományainak méretéről, az állatok mozgásáról, viselkedéséről és területhasználatáról.

Fotó: WWF

A tévhitek veszélyeztetik a természetvédelmet
A hiúz rejtőzködő életmódja és kevésbé konfliktusos viselkedése ellenére gyakran válik tévhitek áldozatává. Tőlünk északabbra elsősorban haszonállatok elejtését róják fel a fajnak. Míg Európa-szerte az őzek és a gímszarvasok – a hiúz legfontosabb zsákmányállatai – évente több millió euró értékű kárt okoznak a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, kutatások szerint a hiúzok juhállományokra gyakorolt hatása rendkívül csekély. A legtöbb országban a hiúzok által elejtett juhok aránya 0 és 0,03% között mozog, Norvégiában pedig 0,70%[3]. Az átlagos veszteség hiúzonként évente legfeljebb egy juh. De gyakran tekintik konkurenciának vadászat során is, amely szinten feszültséget, konfliktusokat szülhet a ragadozó jelenléte körül.
A nagyragadozókkal kapcsolatos tévhiteknek a WWF Magyarország kétrészes cikksorozatot szentelt. A cikksorozat első részében azt vizsgálja, hogyan és miért terjedtek el a nagyragadozókat övező tévhitek, a második részben pedig végig veszi a leggyakoribb tévhiteket, és a legfrissebb tudományos kutatásokra támaszkodva igyekszik árnyalni a nagyragadozókról festett gyakran negatív képet.
A blogposztok elolvashatók a WWF Magyarország honlapján:
Forrás: WWF
Tovább olvasom

Természetvédelem

Az „Ezres tűz” után újraindul a vegetáció Csönge határában

Vöröstölgyet telepítettek az erdészek a csöngei erdőtűz által elpusztított területen

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Gyönyörűen sorolnak a kis vöröstölgy csemeték, és az elegyfafajok is szépen hajtanak. A csöngei erdőtűz által elpusztított 9.64 hektáros állami erdei fenyves helyére megfelelő talajelőkészítés után 2025 őszén 2 ezer 400 kilogramm vöröstölgy makkot vetettünk el, és 3 ezer 600 vöröstölgy csemetét ültettünk, azután, hogy az úgynevezett „ezres tűzre” emlékezve szemléletformáló nap keretében diákok a katasztrófavédőkkel és az erdészeinkkel közösen jelképesen ezer csemetét ültettek el itt.

A téli csapadék az elmúlt években kimaradt, ennek és a forró, száraz nyaraknak következtében jelentősen csökkent országszerte, így Vas vármegyében is a talajvíz szintje, és nőtt meg jelentősen a szabadtéri tüzek veszélye. A klímaváltozás várható hatásai és a termőhelyi viszonyok miatt döntöttek úgy szakembereink, hogy ezen a területen vöröstölgy kerül az elpusztult erdei fenyő állomány helyére. Dr. Nagy László, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Sárvári Erdészeti Igazgatóságának erdőművelési műszaki vezetője rendszeresen figyeli a természeti katasztrófa sújtotta területen a kis csemeték fejlődését. A silány, úgynevezett rozsdabarna cseri erdőtalajon szépen növekednek a vöröstölgyek és a beültetett vadkörte, vadalma, madárcseresznye, mezei juhar elegyfafajok is. A tűz pusztítása után a természet élni akarását mutatja, hogy a kökény, a galagonya, a vadrózsa, és a lágyszárúak is megindultak. A sekély termőréteg alatt vörös kavics van, így fontos szerepe van kipárolgás megakadályozásában, a vízvisszatartásban a talajt fedő növényzetnek. A vöröstölgy árnyéktűrő fafaj, és hamarosan túlnövi a többi itt élő cserjét, lágyszárút. De ha túlságosan megerősödnének, akkor a sorokból kiszedjük ezeket, hogy biztosítsuk a fő- és elegyfafajok fejlődését. – mondja szakemberünk. A vadkártól óvott, bekerített területen még hosszú évekig ápoljuk majd a kis csemetéket, hogy újra erdő lehessen a területen

Forrás: Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

 

Tovább olvasom