Természetvédelem
A FAO és partnerei 115 millió dolláros programot indítanak a tisztább és egészségesebb óceánokért
Összefogtak a nagy tengeri ökoszisztémákért
Brazília, 2023. június 29. – Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) négy partnerszervezettel együtt valósíthatják meg a „Tiszta és egészséges óceánok integrált programot”. A kezdeményezés mintegy 115 millió dollár támogatást csatornáz az érintett területekre, hogy mérsékelje a szárazföldről származó szennyezés hatását a parti területekre és a nagy tengeri ökoszisztémákra.
A döntés a Globális Környezetvédelmi Eszköz (GEF) Tanácsának 64. ülésén született meg, amely pénzügyi alap a biológiai sokféleség csökkenése, a klímaváltozás, a környezetszennyezés, a talajok és óceánok egészségét sújtó terhelések elleni tevékenységet finanszíroz.
Az óceánokra irányuló programot a FAO vezeti, együtt az Ázsiai Fejlesztési Bankkal (ADB), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) és a Latin-amerikai Fejlesztési Bankkal (CAF), stratégiai partnerségben az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Kormányközi Oceanográfiai Bizottságával.
Az 50-es évek óta az óceánok oxigéntartalma közel 2%-kal csökkent, oxigénhiányos halálzónák alakultak ki, ami nem kedvez a tengeri élővilágnak. A szárazföldi forrásból származó szennyeződések (mint például a túlzott műtrágyahasználat, a haszonállattartás szerves hulladéka, a kezeletlen lakossági hulladék és ipari szennyvíz) világszerte hozzájárulnak az oxigénhiányos területek terjedéséhez.
A szárazföldről származó szennyezés veszélyezteti a tengeri biodiverzitást, ökoszisztémát, a parti területek halászaton és az óceánok erőforrásain alapuló gazdaságát és iparát. Hosszú távon fennálló oxigénhiányos állapot esetén a korallzátonyok tömeges pusztulása következhet be, értékes part menti halfajok költözhetnek más – oxigénben gazdagabb – területekre, és csökkenhet számos tengeri élőlény állományának növekedése és reprodukciós rátája.
A tiszta és egészséges óceánokat zászlójára tűző integrált program az óceánok szárazföldi eredetű szennyezését célozza megfékezni szakpolitikai és szabályozási innovációk, infrastrukturális beruházások és természet-alapú megoldások révén. Emelett felmérik a szárazföldről történő szennyezések forrásait, hogy jobban megértsük az oxigénhiányos állapot hatását, illetve az óceánnal foglalkozó tudományok segítségével megoldások kidolgozását segítik elő az emberek és az óceánok egészségéért.
A program kiemelt célja a fenntartható megoldások kiterjesztése 200 000 hektár szárazföldi területre és 14,3 millió hektárnyi tengeri élőhelyre – utóbbi megközelíti Thaiföld teljes termőterületének nagyságát. Továbbá csökkenteni szeretnék több mint három nagy tengeri ökoszisztémánál a szennyezés mértékét és javítani a területek kezelését, illetve elkerülni 5,6 millió tonna káros üvegházhatású gáz kibocsátását.
Ez az első alkalom, hogy a kezdeményezésben részt vevő szervezetek együtt dolgoznak egy globális jelentőségű környezetvédelmi célért.
A program végrehajtásához és az óceánok szennyezésének csökkentéséhez a szervezetek globális és regionális vezetése is hozzájárul. A FAO a mezőgazdaság, a műtrágyák és a halászat területeken szerzett tudásával kapcsolódik be. A program építhet még a regionális fejlesztési bankok a zöld és kék gazdasággal, a tenger megóvásával és a szennyvízkezeléssel kapcsolatos kezdeményezéseire és befektetési portfóliójukra. A tengertan és az UNESCO Oceanográfiai Bizottság munkája erősítik a közös munka tudományos alapját és a kapcsolatot az oceanográfia a fenntartható fejlődésért ENSZ évtizeddel (2021–2030).
Forrás: FAO
Természetvédelem
Bábaszarka – Ismét több nagy őrgébics telel a Kis-Sárréten 6.
Ilyenkor télvíz idején is találkozhatunk áttelelő példányokkal:
A hazánkban előforduló gébicsfajok közül a nagy őrgébics a legtermetesebb, körülbelül akkora, mint egy rigó. Ilyenkor télvíz idején a Körös-Maros Nemzeti Park minden részterületén, így a Kis-Sárréten is találkozhatunk vele.
Alapszíne szürkésfehér, szárnya és farka fekete. Méretéhez képest nagy a feje, melyen egy fekete szemsáv kölcsönöz szigorú tekintetet számára. Külsejét a ragadozó madarakéhoz hasonló kampós, erős csőr teszi teljessé.
Hazánkban elsősorban téli vendég, de az északkeleti országrészben kis számban fészkel is. Európa és Ázsia nagy részén, valamint Észak-Afrikában költ. A Körös-Maros Nemzeti Park tájain az első példányok idén is október közepén jelentek meg. Azóta a számuk növekedett, igaz sehol sem találkozhatunk velük túl gyakran.
Kedveli a fasorokkal, facsoportokkal, bokrosokkal tarkított, nyílt mezőgazdasági területeket, pusztafoltokat. Jellemzően magányosan figyelhetjük meg, igen nagy revírt, azaz táplálkozó-területet tart fenn telelőterületén.
Rendszertanilag énekesmadár, azonban életmódja a ragadozó madarakéhoz hasonló. Tipikus vártamadár, azaz zsákmányát különböző magaslatokról kémleli, például telefon- és villanyoszlopokról, vezetékekről, bokrok, fák és egyéb száraz növények csúcsáról, de gyakran vércse módjára szitál. Költési időben sok nagytestű rovart is fogyaszt, de télen ezek hiányában főként apró rágcsálók, alkalmanként kisebb énekesmadarak szerepelnek az étlapján. Ezeket gyakran a többi gébicsfajhoz hasonlóan tövisekre, tüskés ágakra szúrja fel.
A Kis-Sárréten Mezőgyán – Geszt – Biharugra határában, egy előre meghatározott útvonalon évről-évre megszámoljuk az itt telelő példányokat. A mostani eredmény 12 példány, de a teljes területen minimum 30 példány is előfordulhat. A nagy őrgébicset ezen a vidéken népies nevén, bábaszarkának is nevezik.
Forrás: KMNP
November 15-én megtörtént a műszaki átadás-átvétele a kis lilik fennoskandináv állományának védelmét célzó LIFE pályázat (LIFE LWfG CLIMATE RESILIENCE (LIFE19 NAT/LT/000898) keretében elkészült élőhely rehabilitációknak. A két helyszín az Akadémia és a Bivalyos volt, ahol a funkciótlan, vagy természetvédelmi szempontból negatív hatást gyakorló vízlevezető csatornákat dolgoztuk el, beton műtárgyakat számoltunk fel, egy kilátó pontot építettünk, mely a megfigyelést teszi könnyebbé, illetve vízkormányzó műtárgyakat alakítottunk ki. Jelentős mennyiségű földmunkával jártak ezek a tevékenységek.
Ezután pár napon belül már láttunk is kis liliket a Bivalyos tóegységben. A faj vélhetően nyugat-szibériai állományából napjainkban is jelentős mennyiségű állat fordul elő a Hortobágy térségében, az elmúlt hetekben 50-60-as csoportok is feltűntek a vegyes vadlúd csapatokban.
Ez már önmagában is igen nagy örömhír számunkra, azonban az elmúlt hetekben egy újabb rendkívül érdekes eseményre világítottak rá a legújabban GPS jeladókkal ellátott kis lilikek mozgási adatai. Történt ugyanis, hogy egyrészt két jeladós madár is Törökországban töltött egy jelentős időt (ami nem megszokott), ami viszont rendkívül meglepő, hogy ezt követően nem egyből Görögországba, a tradícionális telelőhelyükre repültek tovább, hanem visszatértek hozzánk és majdnem két hetet nálunk töltöttek ismét a Hortobágyon. Úgy tűnik nehezen tudnak elszakadni tőlünk, mi pedig ennek nagyon örülünk!
Forrás: Szabó Gyula Természetmegőrzési Osztály – Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Természetvédelem
Vakmerő varjak üldözik a sasokat a Csanádi puszták felett
Vakmerő varjakat fényképeztek a Csanádi pusztán
A Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületét járva gyakran nagyon érdekes történésekre figyelhetünk fel. Ilyen például az, amikor egy nagytermetű sast a nála jóval kisebb varjúfélék kergetik, üldözik.
Amikor a levegőben megpillantunk egy sast, és néhány kisebb madarat, azt hihetnénk, hogy a sas üldözi a kiszemelt zsákmányát. Ha azonban alaposan szemügyre vesszük a szituációt, kiderül, hogy ez éppen fordítva történik. Ezek a vakmerő madarak szinte minden esetben a varjúfélék képviselői: dolmányos varjak, vetési varjak vagy éppen szarkák. Rájuk kifejezetten jellemző, hogy a náluk jóval nagyobb sasokat zaklatják.
A varjak kisebbek, fürgébbek, fordulékonyabbak, így a levegőben nem jelentenek rájuk kifejezetten veszélyt a sasok, azonban a fészkeikben lévő fiókákat, vagy a még ügyetlen, de már kirepült fiatal varjakat könnyűszerrel levadászhatják. Valószínűleg ebből adódik, hogy pimasz csipkelődéssel, folyamatos zaklatással igyekeznek elhajtani a területükről a hatalmas ragadozókat.
Nem ritka látvány, hogy amikor egy rétisas landol egy fasoron a pusztán, akkor néhány másodperc múlva már meg is jelenik néhány dolmányos varjú. Közvetlenül a sas mellett szállnak le, majd sorozatosan elkezdenek hátulról rárepülni, akár neki is ütköznek, csipkedik. Addig-addig háborgatják, amíg a sas már nem tűri őket és továbbrepül, de rendszerint a levegőben sem ér véget a jelenet. Ott is szigorúan hátulról, vagy felülről „támadják” a sast, aki oda-odakap, fordul egyet hirtelen, de kárt nem tud bennük tenni, így inkább békésebb környékre távozik.
Emellett az is igaz, hogy ha nem a fiatal varjakból zsákmányol a sas, akkor az általa elejtett zsákmányra potyalesőkként jelennek meg a varjak, szarkák. Igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy minél több maradék juthasson nekik, ezért addig zaklatják a sast, amíg az inkább távozik. Azért a hatalmas csőrt a varjak is tisztelik, így ilyenkor is hátulról támadnak.
Igazán látványos természeti jelenet, ahogyan a sas mellett eltörpülő dolmányos varjú lapulva odaoson a sas mögé és csőrével csipkedi, húzogatja a faroktollait. A téli időszakban, amikor a nehezebb táplálékhoz jutni még gyakrabban figyelhetünk meg ilyen jeleneteket. Érdemes tehát nyitott szemmel járni a Körös-Maros Nemzeti Park tájait.
Forrás: KMNP