Keressen minket

Természetvédelem

Nyusztot és sakálokat kaptak lencsevégre Gemencben – GALÉRIA

Retkes Tamás cserekelése során egy nyusztot és aranysakál kölyköket fotózott, hol másutt, mint Gemencben.

Közzétéve:

Májusban voltam kint utoljára Gemencben, szóval már elég régen! Nagyon hiányzott is, de egyrészt nagyon sok munkám volt, ezért nem volt időm kimenni, másrészt ilyenkor rengeteg szúnyog van kint Gemencben, ami még a hőséggel is társul és ezt én nagyon nehezen viselem.Izzadós fajta vagyok. Július 7-én, pénteken délután felhívtam a területért felelős vadászt, hogy egyeztessek vele. Mondtam neki, hogy szeretnék kimenni szombat hajnaltól délig – vágott bele Retkes Tamás természetfotós, idei első nyári, gemenci kalandjába. A Szekszárdon élő természetbúvár beszámolója következik.

Nyuszt ugrott be a szarvasok és Tamás közé. Fotó: Retkes Tamás

A gemenci hivatásos vadász arról tájékoztatott, hogy ők hétfőtől vadásznak, szóval nyugodtan mehetek. Feltételezte, hogy inkább disznókkal találkozhatok, mert állítólag most 300-500-as rudliba összeverődtek a gímbikák. Én már láttam is magam előtt, milyen szuper lenne lefotózni őket. Régi vágyam, egyszer már sikerült korábban.

Éles a szarvas tehén szeme. Fotó: Retkes Tamás

Volt pár tippem, merre lehetnek, így arra felé terveztem meg az utamat, ami végül egy 26957 lépés, 20,53km-es kör lett. Sajnos nem láttam és nem is hallottam őket ezen a nagy körön, de cserébe sok minden mást sikerült fotóznom az utam során. Mindjárt az elején egy őzbakot szúrtam ki a sűrűben, sikerült lefotóznom. Aztán továbbhaladva, ahol a sakálokat is fotóztam, abban a nyiladékban, már a távolból láttam, hogy szarvastehenek borjaikkal és pár fiatal bikával, spíszerrel “reggeliznek”.

Csak ennyi: Gemenc. Fotó: Retkes Tamás

Fotózni kezdtem őket és szép lassan cserkeltem rájuk. Mikor közelebb értem hozzájuk, láttam, hogy egy tisztáson fekszenek és legelésznek. Még közelebb kúsztam és fotóztam őket, amikor egyszercsak a fáról lemászott egy nyuszt, pont a szarvasok és az objektívem közé. A mai fiatalok nyelvén: beletrollkodott a képembe. Gyorsan lőttem róla is pár fotót, de nem volt egyszerű és nem is mind sikerült, mert gyors, kicsi és annyira nem voltam közel. Viszont, így sikerült olyan fotót készítenem, hogy a távolban látszódnak a szarvasok körvonalai – igaz elmosódottan.

Nyusztra lett figyelmes Retkes Tamás. Fotó: Retkes Tamás

Nyusztot már láttam többször is és sikerült jobb fotót is készítenem róla, de ott csak a nyuszt volt a fotón. Ez most megint egy hasonló fotó lett, mint az aranysakáloknál, hogy a háttérben szarvasok vannak. Csak akkor a sakálokat fotóztam és a szarvasok jöttek be a háttérbe, itt most a szarvasokat fotóztam és a nyuszt jött be az előtérbe – nehéz leírni mekkora élményben volt részem, egyedül az erdőn, az állatok között.

A nyuszt fürgén távozott, mögötte csend és nyugalom honolt az erdőben. Fotó: Retkes Tamás

A nyuszt ahogy jött, úgy ment is. Én még egy kicsit fotóztam a szarvasokat, aztán odébb álltam. Tovább haladva egy vaddisznó váltott ki a sűrűből, sikerült pár fotót lőnnöm róla, aztán ahonnan kijött, ott is távozott. Mentem tovább és majdnem ráléptem egy siklóra. Visszaléptem és lefeküdtem, hogy róla is lőjjek pár kockával. Tovább haladva, odaértem egy vizes részhez, ahol szoktak pihenni a fák alatt a szarvasbikák.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Nagy reményekkel, óvatosan közelítettem meg a területet, de sajnos csak egy szürke Opel Astra Caravant találtam, aminek köszönhetően, senki más nem volt ott, egy-két kacsát, kiskócsagot kivéve. Így tovább siettem, hátha a vizen túli részen még látok valamit. Elhagyva a vizes területet egy magas gazos részen mozgásra lettem figyelmes a távolból.

REtkes Tamás mozgásra lett figyelmes. Fotó: Retkes Tamás

Közelebb cserkelve láttam, hogy három aranysakál kölyök az. Sajnos az első kettőt csak távolból fotóztam, mert ők csak átfutottak a nyiladékon, de a harmadik kíváncsi volt és visszajött, így sikerült róla lőnöm pár fotót. A magas gaz és a távolság miatt nem tökéletesek a fotók, de örültem neki, mert még nem láttam sakálkölyköt.

Egy kíváncsi kölyök, egy sakál figyelte a természetfotóst. Fotó: Retkes Tamás

Miután ő is eltűnt a nagy gazban és már nem láttam, elindultam visszafelé vezető úton. Sokáig nem találkoztam semmivel, amikor egy elágazásnál azt látom, hogy valami felém jön. Egy csíkos kismalac volt. Vagy vak volt, vagy csak sérült a jobb szeme (a másikat nem láttam), de a képeken is látszódik, hogy a fekete szeme középen ki van fehéredve. Róla is készült pár fotó, aztán ahogy jött, úgy ment is, én pedig fáradtan mentem tovább vissza az autóm irányába.

Gemencben. Fotó: Retkes Tamás

Még pár szarvasbogártetemet és lepkéket, virágokat fotóztam, de végül élményekkel és szúnyogcsípésekkel gazdagon, fáradtan visszaértem az autómhoz, ahol gyorsan bepakoltam és mentem haza a kis családomhoz, ahol a párom finom ebéddel, kisfiam pedig nagy öleléssel és puszival várt.

Ártér. Fotó: Retkes Tamás

Másnap feltöltöttem pár fotót a National Geographic oldalára, ahová öt fotóm be is került: az egyik a nyusztos. A posztot itt érhetik el!

Írta és fényképezte: Retkes Tamás

Természetvédelem

Borzot mentettek a KEFAG-os kollégák

A napokban egy fiatal borz került bajba a KEFAG Zrt. területén, az állatot a társaság szakemberei mentették meg.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

A napokban egy fiatal borz került bajba, miután egy használaton kívüli épület közel két méter mély aknájába esett, ahonnan önerőből nem tudott kijutni. Az állatra egy kolléganőnk fia figyelt fel vasárnap egy séta során. Felismerve a helyzetet egy deszkát helyeztek az aknába, bízva abban, hogy az állat azon fel tud kapaszkodni, de ez nem sikerült. Ezután többen is figyelemmel kísérték az állat sorsát, és vizet juttattak számára.

Fotó: KEFAG Zrt.

Nem sokkal később másik kolléganőnk is értesült a történtekről. Amikor meglátta a mély aknában rekedt, kimerült fiatal borzot, egy szélesebb pallót engedett le, majd táplálékot is vitt az állatnak, amely ekkorra már nem tudni mióta fogságban volt.

Mivel a borz továbbra sem tudott kijutni, Judit egy élve fogó csapdát helyezett az akna aljára. A terv bevált, hiszen másnap reggelre a borz biztonságban a csapdában volt, így sikerült kiemelni az aknából.

A mentés után nem vitték messzire, a közeli erdőben, természetes élőhelyén engedték szabadon, ahol remélhetőleg hamarosan visszatalálhatott családjához és megszokott életteréhez. Az elengedés pillanata a következő bejegyzésben látható majd. Büszkék vagyunk kollégáinkra, akik újra és újra tanúbizonyságot tesznek emberségükről, felelősségtudatukról és a természet iránti elkötelezettségükről.

Forrás: KEFAG Zrt. 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Eltűnhet az eurázsiai hiúz Magyarországról

A szlovák–magyar határvidéken drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Budapest, 2026. június 9. – Az Európa legnagyobb vadon élő macskaféléjének egykor természetes élőhelyéül szolgáló szlovák–magyar határvidéken mára drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya, és a faj gyakorlatilag eltűnőben van Magyarországról. A WWF Szlovákia, a WWF Magyarország és partnerszervezeteik 2023 és 2026 között figyelték meg a fajt a Szlovák-karszt Nemzeti Parkban – a faj egyik történelmi élőhelyén –, és mindössze két kifejlett hiúz jelenlétét sikerült igazolni, míg a hazai oldalon Aggtelek és a Bükk térségében nem találták nyomát, csak a Börzsönyben bukkan fel időről időre egy idős példány. Június 11-én, a hiúzok világnapján a WWF arra hívja fel a figyelmet, hogy a monitoringeredmények szerint az eurázsiai hiúz jövője a Kárpátokban a határokon átívelő együttműködésen múlik.

Fotó: WWF

A monitoringvizsgálat az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló LECA projekt keretében zajlott, amelynek célja a nagyragadozók és a helyi közösségek együttélésének elősegítése a Kárpátok térségében. A projekt során a kutatók és a bevont érintettek modern megfigyelési módszerek kombinációját alkalmazták, beleértve a kameracsapdázást és a genetikai elemzést. Magyarországon a WWF Magyarország vadkameráinak üzemeltetését a terepen az Egererdő Zrt., az Istenmezejei Vadásztársaság és Szabó Ádám természetvédelmi szakember, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa végezték, a Bükk területén pedig a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai folytatták a terepi megfigyeléseket.
„A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy a Szlovák-karszt térségének hiúzállománya a túlélés határára sodródott – figyelmeztet Branislav Tám, a WWF Szlovákia nagyragadozó-kutatója. – Ha nem történnek célzott természetvédelmi intézkedések, valós veszélye van annak, hogy a faj teljesen eltűnik a szlovák–magyar határvidékről.”
A magyar oldalon az utolsó hiúzészlelés a Börzsönyben 2025-ben történt, ahol a feltételezések szerint jelenleg is él egy matuzsálemi korú példány, ha azóta nem pusztult el. A Bükki Nemzeti Park területén a faj jelenlétét azonban 2019 óta nem sikerült igazolni, míg az Aggteleki Nemzeti Parkban 2017 óta nem mutatták ki, ami jól érzékelteti a hiúzállomány aggasztó visszaesését ebben a régióban.
„A LECA projekt keretében a mintaterület magyarországi oldalán 2023 és 2025 között több mint 100 vadkamerával elsősorban farkasokat, alkalmanként medvéket rögzítettünk, de semmilyen olyan nyomot – még közvetetett sem, például prédamaradványt, lábnyomot – nem találtunk, amely a hiúz jelenlétére utalt volna a Bükk–Aggtelek térségében. A Börzsönyben egy idős hím példány rendszeresen hagy maga után nyomokat és feltűnik a kamerafelvételeken, de rajta kívül jelenleg nincs megbízható információnk hiúzok magyarországi jelenlétéről. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a faj gyakorlatilag eltűnt Magyarországról. A visszaesés okainak feltárásához, valamint a faj hosszú távú fennmaradásának és magyarországi visszatérésének biztosításához további vizsgálatokra és határon átnyúló együttműködésre van szükség” – mondta Sütő Dávid, a WWF Magyarország nagyragadozó-szakértője.
Az eurázsiai hiúz közép- és kelet-európai állományait elsősorban az orvvadászat és élőhelyeinek feldarabolódása veszélyezteti. Bár a faj védelem alatt áll, több országban válik illegális elejtés áldozatává. Szlovákiában és Ukrajnában a WWF és partnerei továbbra is dokumentálnak orvvadászathoz köthető eseteket, Bulgáriában pedig a múltbeli üldözés a szaporodó állomány eltűnéséhez vezetett. Az olyan infrastruktúra-fejlesztések, amelyek nem veszik kellőképpen figyelembe az ökológiai kapcsolatok fenntartását, akadályozzák a hiúzok mozgását, elszigetelik a kis populációkat, csökkentik a genetikai kapcsolatokat, és megnehezítik a faj visszatérését korábbi élőhelyeire.
Az ökológiai szempontból kiemelten fontos közép- és kelet-európai térségben tapasztalható riasztó helyzet egyértelműen rámutat a nemzetközi együttműködés szükségességére. „A nagyragadozók nem ismerik az országhatárokat. Ha hatékonyan akarjuk megvédeni őket, együtt kell működnünk, és meg kell osztanunk tudásunkat a teljes Kárpát-régióban” – hangsúlyozta Martin Duľa, a brnói Mendel Egyetem munkatársa, a LECA projektkoordinátora.
A hiúzmonitoring eredményei
A hiúzállomány felmérése egy szélesebb körű, a Kárpátok nagyragadozóira fókuszáló monitoringprogram részeként zajlott, elsősorban két, határokon átnyúló mintaterületen: a Szlovák-karszt és az Északi-középhegység, illetve a szlovák–lengyel–ukrán határ találkozásánál az Északkeleti-Kárpátokban. A hiúzállomány vizsgálatához a szakemberek vadkamerákat és genetikai vizsgálatot alkalmaztak. A hiúzok bundájának mintázata ugyanis az emberi ujjlenyomathoz hasonlóan minden állat esetében egyedi, ez pedig lehetővé teszi a megfelelő vizsgálati módszertan mellett, hogy az állatokat kameracsapdák segítségével egyedileg azonosítsuk. Ennek eredményeként a monitoring során az Északkeleti-Kárpátokban[1] 17, a Szlovák-karszt és az Északi-középhegység mintaterületen[2] pedig mindössze 2 kifejlett egyedet tudtak azonosítani. Utóbbi mintaterületen ez csak a határtól északra, a szlovák oldalon sikerült.  Az összegyűjtött adatok értékes információkat szolgáltatnak a hiúzok állományainak méretéről, az állatok mozgásáról, viselkedéséről és területhasználatáról.

Fotó: WWF

A tévhitek veszélyeztetik a természetvédelmet
A hiúz rejtőzködő életmódja és kevésbé konfliktusos viselkedése ellenére gyakran válik tévhitek áldozatává. Tőlünk északabbra elsősorban haszonállatok elejtését róják fel a fajnak. Míg Európa-szerte az őzek és a gímszarvasok – a hiúz legfontosabb zsákmányállatai – évente több millió euró értékű kárt okoznak a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, kutatások szerint a hiúzok juhállományokra gyakorolt hatása rendkívül csekély. A legtöbb országban a hiúzok által elejtett juhok aránya 0 és 0,03% között mozog, Norvégiában pedig 0,70%[3]. Az átlagos veszteség hiúzonként évente legfeljebb egy juh. De gyakran tekintik konkurenciának vadászat során is, amely szinten feszültséget, konfliktusokat szülhet a ragadozó jelenléte körül.
A nagyragadozókkal kapcsolatos tévhiteknek a WWF Magyarország kétrészes cikksorozatot szentelt. A cikksorozat első részében azt vizsgálja, hogyan és miért terjedtek el a nagyragadozókat övező tévhitek, a második részben pedig végig veszi a leggyakoribb tévhiteket, és a legfrissebb tudományos kutatásokra támaszkodva igyekszik árnyalni a nagyragadozókról festett gyakran negatív képet.
A blogposztok elolvashatók a WWF Magyarország honlapján:
Forrás: WWF
Tovább olvasom

Természetvédelem

Az „Ezres tűz” után újraindul a vegetáció Csönge határában

Vöröstölgyet telepítettek az erdészek a csöngei erdőtűz által elpusztított területen

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Gyönyörűen sorolnak a kis vöröstölgy csemeték, és az elegyfafajok is szépen hajtanak. A csöngei erdőtűz által elpusztított 9.64 hektáros állami erdei fenyves helyére megfelelő talajelőkészítés után 2025 őszén 2 ezer 400 kilogramm vöröstölgy makkot vetettünk el, és 3 ezer 600 vöröstölgy csemetét ültettünk, azután, hogy az úgynevezett „ezres tűzre” emlékezve szemléletformáló nap keretében diákok a katasztrófavédőkkel és az erdészeinkkel közösen jelképesen ezer csemetét ültettek el itt.

A téli csapadék az elmúlt években kimaradt, ennek és a forró, száraz nyaraknak következtében jelentősen csökkent országszerte, így Vas vármegyében is a talajvíz szintje, és nőtt meg jelentősen a szabadtéri tüzek veszélye. A klímaváltozás várható hatásai és a termőhelyi viszonyok miatt döntöttek úgy szakembereink, hogy ezen a területen vöröstölgy kerül az elpusztult erdei fenyő állomány helyére. Dr. Nagy László, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Sárvári Erdészeti Igazgatóságának erdőművelési műszaki vezetője rendszeresen figyeli a természeti katasztrófa sújtotta területen a kis csemeték fejlődését. A silány, úgynevezett rozsdabarna cseri erdőtalajon szépen növekednek a vöröstölgyek és a beültetett vadkörte, vadalma, madárcseresznye, mezei juhar elegyfafajok is. A tűz pusztítása után a természet élni akarását mutatja, hogy a kökény, a galagonya, a vadrózsa, és a lágyszárúak is megindultak. A sekély termőréteg alatt vörös kavics van, így fontos szerepe van kipárolgás megakadályozásában, a vízvisszatartásban a talajt fedő növényzetnek. A vöröstölgy árnyéktűrő fafaj, és hamarosan túlnövi a többi itt élő cserjét, lágyszárút. De ha túlságosan megerősödnének, akkor a sorokból kiszedjük ezeket, hogy biztosítsuk a fő- és elegyfafajok fejlődését. – mondja szakemberünk. A vadkártól óvott, bekerített területen még hosszú évekig ápoljuk majd a kis csemetéket, hogy újra erdő lehessen a területen

Forrás: Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

 

Tovább olvasom