Természetvédelem
Nyusztot és sakálokat kaptak lencsevégre Gemencben – GALÉRIA
Retkes Tamás cserekelése során egy nyusztot és aranysakál kölyköket fotózott, hol másutt, mint Gemencben.
Májusban voltam kint utoljára Gemencben, szóval már elég régen! Nagyon hiányzott is, de egyrészt nagyon sok munkám volt, ezért nem volt időm kimenni, másrészt ilyenkor rengeteg szúnyog van kint Gemencben, ami még a hőséggel is társul és ezt én nagyon nehezen viselem.Izzadós fajta vagyok. Július 7-én, pénteken délután felhívtam a területért felelős vadászt, hogy egyeztessek vele. Mondtam neki, hogy szeretnék kimenni szombat hajnaltól délig – vágott bele Retkes Tamás természetfotós, idei első nyári, gemenci kalandjába. A Szekszárdon élő természetbúvár beszámolója következik.

Nyuszt ugrott be a szarvasok és Tamás közé. Fotó: Retkes Tamás
A gemenci hivatásos vadász arról tájékoztatott, hogy ők hétfőtől vadásznak, szóval nyugodtan mehetek. Feltételezte, hogy inkább disznókkal találkozhatok, mert állítólag most 300-500-as rudliba összeverődtek a gímbikák. Én már láttam is magam előtt, milyen szuper lenne lefotózni őket. Régi vágyam, egyszer már sikerült korábban.

Éles a szarvas tehén szeme. Fotó: Retkes Tamás
Volt pár tippem, merre lehetnek, így arra felé terveztem meg az utamat, ami végül egy 26957 lépés, 20,53km-es kör lett. Sajnos nem láttam és nem is hallottam őket ezen a nagy körön, de cserébe sok minden mást sikerült fotóznom az utam során. Mindjárt az elején egy őzbakot szúrtam ki a sűrűben, sikerült lefotóznom. Aztán továbbhaladva, ahol a sakálokat is fotóztam, abban a nyiladékban, már a távolból láttam, hogy szarvastehenek borjaikkal és pár fiatal bikával, spíszerrel “reggeliznek”.

Csak ennyi: Gemenc. Fotó: Retkes Tamás
Fotózni kezdtem őket és szép lassan cserkeltem rájuk. Mikor közelebb értem hozzájuk, láttam, hogy egy tisztáson fekszenek és legelésznek. Még közelebb kúsztam és fotóztam őket, amikor egyszercsak a fáról lemászott egy nyuszt, pont a szarvasok és az objektívem közé. A mai fiatalok nyelvén: beletrollkodott a képembe. Gyorsan lőttem róla is pár fotót, de nem volt egyszerű és nem is mind sikerült, mert gyors, kicsi és annyira nem voltam közel. Viszont, így sikerült olyan fotót készítenem, hogy a távolban látszódnak a szarvasok körvonalai – igaz elmosódottan.

Nyusztra lett figyelmes Retkes Tamás. Fotó: Retkes Tamás
Nyusztot már láttam többször is és sikerült jobb fotót is készítenem róla, de ott csak a nyuszt volt a fotón. Ez most megint egy hasonló fotó lett, mint az aranysakáloknál, hogy a háttérben szarvasok vannak. Csak akkor a sakálokat fotóztam és a szarvasok jöttek be a háttérbe, itt most a szarvasokat fotóztam és a nyuszt jött be az előtérbe – nehéz leírni mekkora élményben volt részem, egyedül az erdőn, az állatok között.

A nyuszt fürgén távozott, mögötte csend és nyugalom honolt az erdőben. Fotó: Retkes Tamás
A nyuszt ahogy jött, úgy ment is. Én még egy kicsit fotóztam a szarvasokat, aztán odébb álltam. Tovább haladva egy vaddisznó váltott ki a sűrűből, sikerült pár fotót lőnnöm róla, aztán ahonnan kijött, ott is távozott. Mentem tovább és majdnem ráléptem egy siklóra. Visszaléptem és lefeküdtem, hogy róla is lőjjek pár kockával. Tovább haladva, odaértem egy vizes részhez, ahol szoktak pihenni a fák alatt a szarvasbikák.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Nagy reményekkel, óvatosan közelítettem meg a területet, de sajnos csak egy szürke Opel Astra Caravant találtam, aminek köszönhetően, senki más nem volt ott, egy-két kacsát, kiskócsagot kivéve. Így tovább siettem, hátha a vizen túli részen még látok valamit. Elhagyva a vizes területet egy magas gazos részen mozgásra lettem figyelmes a távolból.

REtkes Tamás mozgásra lett figyelmes. Fotó: Retkes Tamás
Közelebb cserkelve láttam, hogy három aranysakál kölyök az. Sajnos az első kettőt csak távolból fotóztam, mert ők csak átfutottak a nyiladékon, de a harmadik kíváncsi volt és visszajött, így sikerült róla lőnöm pár fotót. A magas gaz és a távolság miatt nem tökéletesek a fotók, de örültem neki, mert még nem láttam sakálkölyköt.

Egy kíváncsi kölyök, egy sakál figyelte a természetfotóst. Fotó: Retkes Tamás
Miután ő is eltűnt a nagy gazban és már nem láttam, elindultam visszafelé vezető úton. Sokáig nem találkoztam semmivel, amikor egy elágazásnál azt látom, hogy valami felém jön. Egy csíkos kismalac volt. Vagy vak volt, vagy csak sérült a jobb szeme (a másikat nem láttam), de a képeken is látszódik, hogy a fekete szeme középen ki van fehéredve. Róla is készült pár fotó, aztán ahogy jött, úgy ment is, én pedig fáradtan mentem tovább vissza az autóm irányába.

Gemencben. Fotó: Retkes Tamás
Még pár szarvasbogártetemet és lepkéket, virágokat fotóztam, de végül élményekkel és szúnyogcsípésekkel gazdagon, fáradtan visszaértem az autómhoz, ahol gyorsan bepakoltam és mentem haza a kis családomhoz, ahol a párom finom ebéddel, kisfiam pedig nagy öleléssel és puszival várt.

Ártér. Fotó: Retkes Tamás
Másnap feltöltöttem pár fotót a National Geographic oldalára, ahová öt fotóm be is került: az egyik a nyusztos. A posztot itt érhetik el!
Írta és fényképezte: Retkes Tamás
Természetvédelem
Vadászok mentettek réti sast, a Madárkórház megműtötte
A Duna-Dráva Nemzeti Park területéről érkezett a páratlan ragadozó madár talpfekély műtéti kezelésére. A sast Drávaszentes közelében, nem messze a határtól fogták be vadászok. Tollai és lábai sérültek – tájékoztatott a Hortbágyi Madárkórház.

Drávaszentesi vadászok fogták be a beteg réti sast, amelyet a Hortobágyi Madárkórházba szállítottak. Forrás: Hortobágyi Madárkórház
A madár lábain kialakult talpfekélyt altatásban, műtéti úton lehet meggyógyítani, így az eljárás hosszadalmasabb, továbbá lábanként ismételni kell az eljárást, hogy elkerüljük a hosszú altatással járó kockázatot. Január 23.-án első műtétjén már átesett – közölte Dr. Déri János állatorvos.

A réti sast Dr. Déri János műtötte meg. Forrás: Hortobágyi Madárkórház
Elsőként Isoflurane gázzal altatták a madarat, hogy csökkentsék stresszt és ne érezzen fájdalmat. Inhalációs maszkként pet-palackot alkalmaztak. Miután elaludt, a műtéti területet letisztították és izolálták. A duzzadt, gennyet és sarjszöveteket tartalmazó markot a talp felől szikével megnyitották.

Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja 25 éves!
Ezután az oda nem illő vadhúst, és a gennyet távolították el. Ezt követően hidrogén-peroxidos, valamint betadine-es átmosás után összevarrták és amoxicillin antibiotikummal lokálisan lekezelték.

A veszélyes madár petpalackot kapott, hogy az aszisztencia is biztonságban legyen. Forrás: Hortobágyi Madárkórház
Tekintve, hogy az ízület másik oldalán is talltak duzzanatot, az előbbi eljárást megismételték. Miután mindegyik vágott sebet összevarrták végül egy ideiglenes „papucsot” készítettek, amely egy 1,5-2 cm magas henger, így ameddig a gyógyulás tart ez védi a talpát.
Forrás:
Hortobágyi Madárkórház
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Mezőgazdaság
A legősibb fafaj lett az Év Gyógynövénye 2025-ben!
A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság idén a páfrányfenyőt (Ginkgo biloba) választotta az Év Gyógynövényének
A 2025. Év Fája a korai juhar – olvashattuk az OEE hírét számos fórumon. Most újabb döntés született: A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság idén a páfrányfenyőt (Ginkgo biloba) választotta az Év Gyógynövényének!
Számunkra kiemelt hír, hogy még egy fafaj szerepel az Év Fajai között. Mi több, egy minden értelemben egyedülálló dendrológiai kuriózum, egy élő kövület… Impozáns parkfaként és gyógyító növényként egyaránt ismerjük a „Ginkgót”. Itt a vele kapcsolatos érdekességekből idézünk fel egy csokorra valót.

Fotó: Pintér Beáta – Ipolyerdő Zrt.
Amint már írtuk, az egy-egy élőlénycsoporttal foglalkozó szervezetek rendre megválasztják az aktuális Év Faját, különös figyelmet irányítva rájuk.
A páfrányfenyő (Ginkgo biloba) Kelet-Ázsiában őshonos és szerte a világon, így Magyarországon is díszfaként ültetett növény. A világ legősibb fennmaradt fafaja, amelynek legyező alakú leveleit a Távol-keleten évszázadok óta alkalmazzák gyógyászati célra. A modern terápia a páfrányfenyőt elsősorban az agy vérellátásának zavarából eredő koncentrációképesség-csökkenés, a demencia, az Alzheimer-kór, a perifériás keringés problémái, a szédülés és a fülzúgás kezelésére javasolja.
További számos, idegvédő gyógyhatását részletezi a szakirodalom. Hatóanyagait kapszulák, tabletták és teák formájában kínálja fogyasztásra az egészségipar.

Fotó: Ipolyerdő Zrt.
Egyes leírások szerint, a levelének rovarölő hatása is van. Okos gyűjtők és könyvtárosok a ritka könyveiket ginkgo-levélből készült könyvjelzővel óvják meg a könyvmolyoktól. Belsőépítészek állítják, hogy a ginkgofa-burkolatú helyiségben sem szúnyog, sem svábbogár, sem poloska nem jelenik meg. Különlegességéhez méltó döntés, hogy idén ezt a fajt választották az Év Gyógynövényének!
A Ginkgo tehát olyan botanikai kuriózum, amelynek szerepe számos területen figyelemre méltó – a kultúrától az orvostudományig. Ez a fa nem csupán a múlt tanúja, hanem a jövő ígérete is: ellenállóképességével és időtállóságával inspirálja az embereket.
Különlegességeinek felidézését kezdjük az ősi mivoltával!
Kutatások szerint, a Ginkgo nemzetség képviselői – köztük a máig fennmaradt biloba faj is – már a perm időszakban, mintegy 270 millió évvel ezelőtt megjelentek.
Elképesztő, hogy ez még a földtörténet legnagyobb – a dinoszauruszok korát megelőző, az akkori élővilág nagy részét megsemmisítő – kihalási eseményét megelőző korszak volt!
Páfrányfenyőnk tehát változatlan alakban élte túl az utóbbi 300 millió évet, az annak a korábbi fajok többségét elsöprő, a növény- és állatvilágot időről-időre teljesen átalakító katasztrófáival együtt. Egyedüli hírnöke annak a fejlődési vonalnak, amelynek tagjai voltak az ősi cikászok és páfrányok. Levéllenyomatai néhány kőzetben olyan mennyiségben fordulnak elő, aminek alapján egykor létezhettek ginkgo-erdők is. Igazi élő kövület tehát, a földtörténeti középkor flórájának utolsó maradványa.
Felfedezésének és elterjesztésének története is teljesen egyedi:
A Ginkgo fennmaradt hírmondóira több mint egy évezrede, Kelet-Kínában bukkantak rá, itt talált menedékre az utolsó jégkorszak idején. A természetben veszélyeztetetté vált, megőrzésében a buddhista szerzetesek játszottak nagy szerepet. Eleinte, a levelei alakja miatt Ya Chiónak (kacsalábnak), majd a terméséről Yin Hsingnek (ezüst baracknak) is nevezték.
Matuzsálemi korú egyedeit máig komoly tisztelet övezi – egykor áldozati helyként használták, ereklyékkel díszítették őket.
Japánba, illetve Korea területére már sok-sok évszázada áttelepítették. Európában egy német orvos adta az első leírását 1690-ben, majd 1730 körül honosították meg Hollandiában. (Az első európai fát ma is láthatjuk: jelenleg 22 méter magas és négyméteres átmérővel büszkélkedhet.)
Magyarországon a Ginkgo a 19. század második felében, dísznövényként terjedt el, parkokban és kertekben. Legidősebb hazai példányaival az ELTE füvészkertjében találkozhatunk – ezeket 1848-ban ültették. Impozáns facsoportja díszlik a Margitszigeten is. Pósfai György Dendrománia című gyűjtése tíznél több olyan Ginkgót tart nyilván szerte az országban, melyek törzsének körmérete megközelíti, vagy meghaladja az öt métert.
Ma a nagyobb dísznövény-kertészetek számos törzsalakját termesztik és forgalmazzák nálunk, még bonsai-habitusú fácskát is nevelhetünk belőle.
Kuriózum alaktani és élettani értelemben is:
A Ginkgo tehát a tűlevelű fenyők elődje, egyetlen élő képviselője a páfrányok és a tűlevelűek közötti „átmeneti szakasznak”. Bár magyar nevében szerepel a „fenyő” szó, az igazi fenyőkkel ellentétben nincs gyantatermelése, nincsenek gyantajáratai.
Kérge szürkésbarna, rügyei hegyesek, zöldesvörösek. Levelei legyező alakúak, változatosan bemetszettek – innen a latin fajneve is (biloba – kétkaréjú) – a hosszúhajtásokon spirálosan, a rövidhajtásokon csomókban nőnek. Élénkzöldek, őszre aranysárgára váltanak át.
Törzse sudár, csúcsa elérheti a harmincméteres magasságot.
Kétlaki növény, azaz a hím- és nőivarú virágai más-más egyedeken vannak. Barkaszerű porzós virágai sárgák, csoportosan nyílnak a tavasz végén. Nővirágai zöldek, később fakadnak, a nyelükön párosával állnak.
Húsos köpenyű, gömbölyű termései ősszel sárgára érnek, majd a földre hullanak. Markáns tulajdonsága, hogy a rothadásnak induló termésburok macskaürülékhez hasonló szagú, kellemetlen bűzt áraszt. A kertészek ezért határozottan kerülik a nőivarú egyedek ültetését.
A porzós egyedek lombhullása korábban kezdődik, a korai kiválogatásuk mégsem könnyű.
Érdekesség, hogy a ginkgónak (nyitvatermő létére) csonthéjas magja van, a csíranövénye pedig két sziklevelű. A magas keményítőtartalmú ginkgó-mag Kínában és Japánban orvosság értékű csemegének számít: pirítva fogyasztják, tüdőbajt is gyógyítanak vele. A buddhisták húsételek helyettesítőjeként ették, afrodiziákumként is hatásosnak tartották.
A Ginkgo életereje igazán különleges:
Ősi fafaj, amely túlélt mindent – a földtörténeti katasztrófákat, a jégkorszakokat, elviseli az embert és egyelőre az aktuális klímaváltozást is. Meddig képes erre egy-egy példány?
Kutatók állítják, hogy a faj genomjából hiányzik a sejthalálért felelős gén, mely azt jelenti, hogy a Ginkgo tulajdonképpen szinte „örök életű”. Az idős egyedei is termelnek osztódó szöveteket, és ezek semmiben nem különböznek a vizsgált fiatal és sok évszázados fákban. Az öregedő fatestben lelassul az osztódás, de nem áll le – így a növekedés kvázi sosem fejeződik be.
A Föld legidősebb ginkgói is ezt mutatják. A legöregebb példány Európában lassan 300 éves, Japánban pedig regisztráltak 1200 éves egyedet, míg Kínában élnek 3000 évnél idősebb fák is.
A megújulásának egyik módja csaknem egyedi a növényvilágban. Ugyanis, amikor a fa elérkezettnek látja az időt, hogy utódaiban éljen tovább, a törzsén elkezd ún. „chi-chiket” fejleszteni. A szó emlőt jelent, amire megjelenésükben hasonlítanak a Ginkgo léggyökér-szerű képződményei. Rajtuk vegetatív rügyek találhatók, melyekből a növény képes megújulni.

Fotó: Ipolyerdő Zrt.
A törzsön ilyenkor lassan fejlődő dudorok keletkeznek. Ez azt jelzi, hogy a fa az életének utolsó szakaszába lépett, mert ez van beleprogramozva a génkészletébe.
A chi-chik a talaj felé kezdenek fejlődni, majd legyökereznek. Egy ideig együtt nőnek az anyafával annak részeiként, de ez nem tart örökké. Amint a belőlük kifejlődött utódok megerősödnek, az anyafa lassan elhal és átadja a helyét nekik…
A tudomány szerint, a Ginkgo rendkívül ellenálló a környezeti változásokkal és szennyezésekkel szemben. Az egyik legmegdöbbentőbb története, hogy több példánya túlélte a hirosimai atombombázást 1945-ben. Ezek a fák a robbanást követően is újrahajtottak, és ma is élnek, szimbolizálva a túlélés és a megújulás erejét.
E történet tovább növelte a Ginkgo iránt tanúsított tiszteletet és csodálatot világszerte.
A Ginkgo a művészetben:
A Ginkgo számos művészt megihletett az évszázadok során. Alkotások sora készült vele kapcsolatban a szobrászattól a festészeten és a porcelánművészeten át, a magas költészetig.
A német költőfejedelem, Goethe kedvenc fája volt, versében így örökítette meg:
Johann Wolfgang von Goethe: Ginkgo biloba
Napkeletről jött a fája,
és most itt kertemben él.
Sejtelemmel nézek rája,
titkot kérd e falevél.
Egyetlenegy teremtmény-e
mely megosztá önmagát?
Vagy egy választott pár lénye
lett eggyé e lombon át?
Verseimben leltem választ
erre, mélyet és nagyot.
Érezhetted bennük már azt:
egy s mégis kettős vagyok.
E keletről gondjaimra
bízott fának levele
a tanult főt okosítja,
titkát fejtvén vele.
Egyetlen élő levélkét
látunk kettéválva mi?
Vagy kettőt, mik eltökélték:
egynek fognak látszani?
E kérdésre, mit megoldott
elmém, választ így adok:
nem sejteti-e dalom, hogy
egy s mégis kettős vagyok.
Weöres Sándor fordítása
Köszönjük Dr. Hirka Anikó és Pintér Beáta erdőmérnök-kutatók anyaggyűjtéshez adott segítségét!
Forrás: Ipolyerdő Zrt.
Természetvédelem
Eltékozolt vizeink: lenyűgöző rövidfilm mutatja be a magyar táj kiszáradásának történetét és helyreállításának lehetőségeit
Szendőfi Balázs természetfilmes új dokumentumfilmet mutatott be:
Budapest, 2025. január 30. – Az Eltékozolt vizeink című alkotás Szendőfi Balázs természetfilmes rendezésében, a WWF Magyarország szakmai vezetésével és a LIFE LOGOS 4 WATERS projekt partnereinek közreműködésével készült. A film gyönyörű felvételeken keresztül mutatja meg, hogy a klímaváltozás korában milyen károkat okoz hazánkban az értékes vizek gyors elvezetése a csatornákon és szabályozott folyóvizeken át, és hogyan szárad ki az ország, legfőképpen az Alföld. A rövidfilmben azonban azt is láthatjuk, hogy miként pezseg az élet azokon a területeken, ahol már helyreállították a vizesélőhelyeket és megtartják a vizet a tájban. A február 2-i vizesélőhelyek világnapja alkalmából bemutatott, kijózanító alkotás a múlt és a jelen bemutatása mellett egy jobb jövőt remél Magyarország kiszáradó tájai számára, amihez megoldásokat is kínál.

Fotó: Youtube
Hazánk vizesélőhelyeinek mára több mint a 90%-a eltűnt, a meglévők jelentős része pedig nem jó állapotú. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és a természet megóvása érdekében rendkívül fontos szerepük lenne, azonban gazdasági megfontolásból ezeket a területeket más célokra használják. Lecsapolásuk megszüntetése és a területek helyreállítása egyre sürgetőbb feladat, erre hívja fel a figyelmet az új rövidfilm.
Szendőfi Balázs természetfilmes méltán népszerű alkotásai már több ízben is megmutatták a nézőknek, hogy miért fontos megőrizni és helyreállítani hazánk természeti értékeit. A Volt egyszer egy vadvízország, a Megsebzett táj vagy a Hegyek-völgyek halai mind arról tanúskodnak, hogy van miért küzdeni, ha szeretnénk megóvni a körülöttünk lévő természetet és fenntartani azokat a szolgáltatásokat, amiket ezek az ökológiai rendszerek biztosítanak minden élőlény – köztük az ember – számára.
Az Eltékozolt vizeink konkrét példákon keresztül mutatja be, hogy a múltban és a jelenben milyen gyakorlatok vezettek odáig, hogy Magyarország jelentős része – legfőképp az Alföld – egyre nagyobb vízhiánnyal küzd, ami a felszínen a vizesélőhelyek eltűnéséhez, a felszín alatt pedig a vízkészletek látványos gyorsaságú csökkenéséhez vezetett, különösképpen a Duna–Tisza közi Homokhátságon.
A film létrejöttét támogató, Együttműködésben a klímatudatos vízgyűjtő-gazdálkodásért című LIFE LOGOS 4 WATERS projekt keretében több éve elkötelezett munka folyik annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a hazánkat sújtó vízgazdálkodási problémákra, miközben konkrét megoldási lehetőségeket is bemutatnak. A projekt egyik kiemelt célja, hogy a települési és vízgyűjtő szintű, természetközeli megoldásokon alapuló, fenntartható vízgazdálkodás fontosságára felhívja a figyelmet. Ennek céljából született meg az Eltékozolt vizeink című rövidfilm elkészítésének gondolata.
A filmet nézve betekintést nyerhetünk abba, hogy hogyan szövik át a tájat az 1970-es évekig kiépült – és néha még napjainkban is bővített – belvízelvezető csatornák és vízelvezető árkok, és hogyan zúdul le a víz a szabályozott, egyenes patakokban. Így ahelyett, hogy az éltető víz lassan beszivárogna a talajba és elraktározódna a természetben, sebesen elfolyik, még jobban kitéve a területet a klímaváltozás miatt egyre súlyosbodó hőhullámok és aszályos időszakok hatásainak.
A rövidfilmben bemutatott szárazodás nem csak az elmúlt évszázadok gyakorlatának eredménye, hanem még ma is zajlik. A szakértők egyetértenek abban, hogy a szárazodásnak számos oka van, de ezek közül csak néhányra lehetünk közvetlenül hatással. Az egyik legfontosabb a területi vízgazdálkodás módjának és a tájhasználatnak a megváltoztatása. A projektpartnerség, a természetvédelmi és vízgazdálkodási szakemberek elengedhetetlennek tartják a szemléletváltást ezen a téren.
„A víz elvezetése helyett, ahol csak lehet, a természetes vízmegtartó megoldásokat kell előtérbe helyezni, amihez két kulcsfontosságú változás szükséges. Az egyik az évtizedekkel ezelőtt kiépített csatornarendszerek felülvizsgálata és a klímaváltozással beköszöntő új viszonyokhoz való adaptálása. Sajnos ezek működésükkel még ma is csapolják a tájat, és hozzájárulnak a területek kiszárításához. A csatornákon elhelyezett műtárgyak (például zsilipek) lezárásával ez a folyamat lassítható és visszafordítható. Emellett pedig az eltűnt vizesélőhelyek helyén vissza kell adni a területet a víznek: az új zöldmezős beruházásoknak nem szabad a táj további lecsapolását eredményezniük, a korábban lecsapolt vizesélőhelyek egy jelentős részét pedig helyre kell állítani, hogy az időszakosan megjelenő többletvizet elvezetés helyett meg lehessen őrizni a szárazabb időszakokra” – mondta Farkas Viktor Mátyás, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője.
„Az Eltékozolt vizeink című rövidfilm legfőbb üzenete, hogy közösen kell helyet keresnünk a víznek a tájban, hogy megállítsuk Magyarország kiszáradását. A LIFE LOGOS 4 WATERS projekt ezt az üzenetet hivatott életre kelteni, hiszen a különböző szereplők – kormányzat, önkormányzatok, vízügyi szakemberek és civil szervezetek – közötti hatékony együttműködésre épít, és mutat példát a közös munkában rejlő lehetőségekre a vízgazdálkodás területén” – mondta dr. Szatzker Petra, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium projektvezetője.
A megdöbbentő szárazságot illusztráló képek mellett az Eltékozolt vizeink gyönyörű felvételeken mutat be olyan jó példákat is, ahol a természetalapú vízmegtartó megoldások megvalósultak: patakmedreket állítottak helyre, belvízelvezető csatornákat zártak le, teret adtak a víznek, ezáltal ma már a száraz, üres területek helyett buja természet nyújt otthont növény- és állatfajok tömegének.
Az Eltékozolt vizeink című film ide kattintva érhető el.
A LIFE LOGOS 4 WATERS projektről
A 2021-ben indult LIFE LOGOS 4 WATERS projekt elsődleges célja, hogy a természetalapú vízgazdálkodási megoldások népszerűsítésével elősegítse a víz visszatartásán alapuló vízgazdálkodásra való átállást és támogassa az önkormányzatok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását.
A projekt két mintavízgyűjtő területén – Bátya és Püspökszilágy környéke – összesen 14 önkormányzat összefogásával demonstrációs céllal különböző típusú természetalapú vízmegtartó megoldásokat valósítanak meg és tesztelnek. A projekt azonban nemcsak a területeken végzett, gyakorlatban alkalmazott természetalapú zöld infrastruktúra-intézkedésekkel járul hozzá a vízhiány és villámárvizek kezeléséhez, hanem számos egyéb tevékenységgel és projekteredménnyel is támogatja azokat. A teljesség igénye nélkül csak néhányat kiemelve: közösségi döntéshozáson alapuló Vízgyűjtő Érdekegyeztető Fórumok felállítása, különböző célcsoportoknak szóló képzési anyagok, önkormányzatok körében meghirdetett pályázati programok, online Integrált Önkormányzati Döntéstámogató Platform létrehozása, szemléletformáló lakossági kampány, környezeti nevelési program, helyi bemutatóközpont és tanösvények.
A projekt az Európai Unió LIFE alapjának támogatásával és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium Önkormányzati Államtitkárságának vezetésével, Bátya Község Önkormányzata, Püspökszilágy Község Önkormányzata, a Klímabarát Települések Szövetsége, a Magyar Mérnöki Kamara, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara, az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a WWF Magyarország részvételével.
A LIFE LOGOS 4 WATERS projektről a projekt weboldalán olvashat bővebben.
Forrás: WWF