Májusban voltam kint utoljára Gemencben, szóval már elég régen! Nagyon hiányzott is, de egyrészt nagyon sok munkám volt, ezért nem volt időm kimenni, másrészt ilyenkor rengeteg szúnyog van kint Gemencben, ami még a hőséggel is társul és ezt én nagyon nehezen viselem.Izzadós fajta vagyok. Július 7-én, pénteken délután felhívtam a területért felelős vadászt, hogy egyeztessek vele. Mondtam neki, hogy szeretnék kimenni szombat hajnaltól délig – vágott bele Retkes Tamás természetfotós, idei első nyári, gemenci kalandjába. A Szekszárdon élő természetbúvár beszámolója következik.

Nyuszt ugrott be a szarvasok és Tamás közé. Fotó: Retkes Tamás

A gemenci hivatásos vadász arról tájékoztatott, hogy ők hétfőtől vadásznak, szóval nyugodtan mehetek. Feltételezte, hogy inkább disznókkal találkozhatok, mert állítólag most 300-500-as rudliba összeverődtek a gímbikák. Én már láttam is magam előtt, milyen szuper lenne lefotózni őket. Régi vágyam, egyszer már sikerült korábban.

Éles a szarvas tehén szeme. Fotó: Retkes Tamás

Volt pár tippem, merre lehetnek, így arra felé terveztem meg az utamat, ami végül egy 26957 lépés, 20,53km-es kör lett. Sajnos nem láttam és nem is hallottam őket ezen a nagy körön, de cserébe sok minden mást sikerült fotóznom az utam során. Mindjárt az elején egy őzbakot szúrtam ki a sűrűben, sikerült lefotóznom. Aztán továbbhaladva, ahol a sakálokat is fotóztam, abban a nyiladékban, már a távolból láttam, hogy szarvastehenek borjaikkal és pár fiatal bikával, spíszerrel “reggeliznek”.

Csak ennyi: Gemenc. Fotó: Retkes Tamás

Fotózni kezdtem őket és szép lassan cserkeltem rájuk. Mikor közelebb értem hozzájuk, láttam, hogy egy tisztáson fekszenek és legelésznek. Még közelebb kúsztam és fotóztam őket, amikor egyszercsak a fáról lemászott egy nyuszt, pont a szarvasok és az objektívem közé. A mai fiatalok nyelvén: beletrollkodott a képembe. Gyorsan lőttem róla is pár fotót, de nem volt egyszerű és nem is mind sikerült, mert gyors, kicsi és annyira nem voltam közel. Viszont, így sikerült olyan fotót készítenem, hogy a távolban látszódnak a szarvasok körvonalai – igaz elmosódottan.

Nyusztra lett figyelmes Retkes Tamás. Fotó: Retkes Tamás

Nyusztot már láttam többször is és sikerült jobb fotót is készítenem róla, de ott csak a nyuszt volt a fotón. Ez most megint egy hasonló fotó lett, mint az aranysakáloknál, hogy a háttérben szarvasok vannak. Csak akkor a sakálokat fotóztam és a szarvasok jöttek be a háttérbe, itt most a szarvasokat fotóztam és a nyuszt jött be az előtérbe – nehéz leírni mekkora élményben volt részem, egyedül az erdőn, az állatok között.

A nyuszt fürgén távozott, mögötte csend és nyugalom honolt az erdőben. Fotó: Retkes Tamás

A nyuszt ahogy jött, úgy ment is. Én még egy kicsit fotóztam a szarvasokat, aztán odébb álltam. Tovább haladva egy vaddisznó váltott ki a sűrűből, sikerült pár fotót lőnnöm róla, aztán ahonnan kijött, ott is távozott. Mentem tovább és majdnem ráléptem egy siklóra. Visszaléptem és lefeküdtem, hogy róla is lőjjek pár kockával. Tovább haladva, odaértem egy vizes részhez, ahol szoktak pihenni a fák alatt a szarvasbikák.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Nagy reményekkel, óvatosan közelítettem meg a területet, de sajnos csak egy szürke Opel Astra Caravant találtam, aminek köszönhetően, senki más nem volt ott, egy-két kacsát, kiskócsagot kivéve. Így tovább siettem, hátha a vizen túli részen még látok valamit. Elhagyva a vizes területet egy magas gazos részen mozgásra lettem figyelmes a távolból.

REtkes Tamás mozgásra lett figyelmes. Fotó: Retkes Tamás

Közelebb cserkelve láttam, hogy három aranysakál kölyök az. Sajnos az első kettőt csak távolból fotóztam, mert ők csak átfutottak a nyiladékon, de a harmadik kíváncsi volt és visszajött, így sikerült róla lőnöm pár fotót. A magas gaz és a távolság miatt nem tökéletesek a fotók, de örültem neki, mert még nem láttam sakálkölyköt.

Egy kíváncsi kölyök, egy sakál figyelte a természetfotóst. Fotó: Retkes Tamás

Miután ő is eltűnt a nagy gazban és már nem láttam, elindultam visszafelé vezető úton. Sokáig nem találkoztam semmivel, amikor egy elágazásnál azt látom, hogy valami felém jön. Egy csíkos kismalac volt. Vagy vak volt, vagy csak sérült a jobb szeme (a másikat nem láttam), de a képeken is látszódik, hogy a fekete szeme középen ki van fehéredve. Róla is készült pár fotó, aztán ahogy jött, úgy ment is, én pedig fáradtan mentem tovább vissza az autóm irányába.

Gemencben. Fotó: Retkes Tamás

Még pár szarvasbogártetemet és lepkéket, virágokat fotóztam, de végül élményekkel és szúnyogcsípésekkel gazdagon, fáradtan visszaértem az autómhoz, ahol gyorsan bepakoltam és mentem haza a kis családomhoz, ahol a párom finom ebéddel, kisfiam pedig nagy öleléssel és puszival várt.

Ártér. Fotó: Retkes Tamás

Másnap feltöltöttem pár fotót a National Geographic oldalára, ahová öt fotóm be is került: az egyik a nyusztos. A posztot itt érhetik el!

Írta és fényképezte: Retkes Tamás