Természetvédelem
Napi menü: 49 kisrágcsáló 10 fiókának a görbeházi gyöngybaglyoknál
A Madárles oldalon jelenleg is élőben lehet követni egy gyöngybagolyfészekalj felcseperedését. Szeptember 3-4-re virradó éjszakán új rekord született, a szülőpár 49 kisrágcsálót, túlnyomó többségben mezei pockot hozott a mindig éhes fiókáknak.

Fotó: Horváth Ferencné – Madárles
A hím –ahogy ez a gyöngybaglyoknál jellemző- több zsákmányt hozott, szám szerint 35-öt, a tojó 14-gyel vette ki a részét a fiókák etetéséből. A legidősebb fióka 44 napja kelt, már csaknem teljesen kitollasodott. A legfiatalabb 25 napos, még teljes egészében a fiókákra jellemző pehelytollak borítják. Közös bennük, hogy már képesek egy nagyobb pockot is egészben lenyelni. 2-3 hetes korukig a tojó aprította fel nekik a zsákmányt, a hím csak hozta a táplálékot, igaz, ezt jóformán megállás nélkül!

Ábra: Facebook
A gyöngybaglyok nem nevelnek ám mindig ilyen népes fészekaljakat, ha nincs mit enni, még a költésük is elmaradhat. Hazánkban legfontosabb táplálék állatuk a mezei pocok. A pockok állománya erősen ingadozik, egyes években (mint pl. idén is) rendkívüli mértékben elszaporodhatnak, míg más években a populációjuk létszáma a töredékére zsugorodhat. A gyöngybaglyok utódnevelése ehhez az ingadozáshoz alkalmazkodik. Számukra jobb években, kétszer is költhetnek, több fiókát nevelnek, igaz, ez a 10 fiókás fészekalj még ilyen években is rendkívülinek számít! Szeptember 2-án találtunk egy ettől is népesebb, 15-ös fészekaljat. Igaz, ott még az utódok nagyobb része a tojásokban fejlődik, de nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy vajon hány fiókát lesznek képesek felnevelni az ottani szülők.
Egy ilyen madárpár és utódai rengeteg rágcsálótól szabadíthatják meg a fészek környékét! Ennek a 49 zsákmányállatnak a tömege 1,2-1,4 kg körül lehet, és ebben nincsenek benne a szülők által elfogyasztott pockok, ezt a 49 rágcsálót a fiókáknak hozták. Mindezt egyetlen éjszaka alatt! A fiókákat kikelésüktől kb. 75-80 napos korukig etetik, de a szülők természetesen a kotlás ideje alatt és előtte is táplálkoznak. Mindent egybevetve, egy ekkora fészekalj felnevelése során közel 100 kg rágcsálótól szabadítják meg a költőhely 1-2 km-es körzetét. Így a biológiai védekezés fontos eszközei is lehetnek egy gazdálkodó számára. Élénken emlékszem, amikor egy gazdálkodó azt mondta, hogy a gyöngybaglyok jobban patkánymentesítik az istállóját, mint amit neki előtte méreggel sikerült elérnie! Élnek nálunk más pocokpusztítók is, így pl. az erdei fülesbaglyok és a vörös vércsék is főleg kis rágcsálókkal táplálkoznak. A számukra kialakított költőládákkal, megfelelő élőhelyeken, ezek a madarak is megtelepedésre bírhatók, segíthetnek a pockok által okozott károk mérséklésében. Amennyiben valaki ehhez szeretne segítséget kérni, keressen bennünket a madarles.hu oldalon!
Írta: Zsiros Sándor
Fotó: Horváth Ferencné
A Madárlesről további részletért kattints ide!
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

