Természetvédelem
XXI. Országos Sasszinkron – Megszámlálták a ragadozó madarakat
A XXI. Országos Sasszinkron várható sikeréhez az optimális időjárási körülmények is hozzájárultak.
A tavalyinál sokkal jobb eredményre számítanak Zalában azok a természetvédelmi szakemberek és önkéntes madarászok, akik részt vettek azon a hét végén lezajlott monitoring programon, amelynek célja a hazai ragadozómadár állomány felmérése volt.
A XXI. Országos Sasszinkron várható sikeréhez az optimális időjárási körülmények is hozzájárultak.
Mindezt Lelkes András, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa mondta lapunknak, akivel a korábbi évek gyakorlatának megfelelően ezúttal is együtt jártuk be a megfigyelt területek egy részét. A természetvédelmi őr ezúttal Kerkaszentkirályról indulva előbb a Kerka, majd a Mura völgyét vette szemügyre. Mi Letenyénél csatlakoztunk hozzá, s onnan már közösen tartottunk Murakeresztúr felé.
– Az Országos Sasszinkron Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kezdeményezésére és szervezésében zajlik a kezdetek óta, de a nemzeti parkok munkatársai, illetve más civil szervezetek önkéntesei is csatlakoznak hozzá – magyarázta a természetvédelmi őr. – A monitoring program során viszonylag pontos képet kapunk a hazánkban telelő ragadozómadarak számáról. Mivel évente zajlik a megfigyelés, az adatokat összevetve a populációk változásáról is tudunk következtetéseket levonni. A fókuszban természetesen továbbra is a sasok vannak, hiszen mégiscsak azok a legnagyobb testű hazai ragadozómadarak, amelyek ilyenkor szívesen gyülekeznek a vizes élőhelyek környékén, vagy lassan már elfoglalják a fészkeiket.
Telefonos applikáció segíti az adatrögzítést
Ez utóbbi mondat rögtön magyarázatot is ad arra, hogy miért a Mura menti területeket járjuk végig. A természetvédelmi szakembereknek ugyanis több olyan fészekről van tudomásuk, amelyek a Kerka és a Mura völgyében találhatóak. A másik biztos pontnak a vizes élőhelyek, például a Kis-Balaton és a Mikósfai-tavak számítanak, ahol a táplálék reményében gyűlnek össze ilyenkor a ragadozómadarak.
– A héten kifejezetten hidegre fordult időjárás sokat segít a számlálásban, hiszen összerántja a vizes élőhelyekre a madarakat – magyaráz tovább Lelkes András. – Pénteken a Kis-Balatonnál húszas nagyságrendben láttak rétisast a kollégáink, s felbukkant ott egy fekete sas is. Ez utóbbi nem nálunk költ, csupán téli vendég, amely a Baltikumból vagy Lengyelországból érkezik. A Miklósfai-halastavak környékén szintén pénteken kilenc rétisas került a látókörünkbe.
Emellett volt néhány érdekesség, a Zalában ritkaságnak számító vörös kánya három különböző helyszínen is felbukkant, míg a Hetésben nyolc kékes rétihéját látott az ott dolgozó kollégám.
A ragadozómadarak észlelését a monitoring programban részt vevők fel is jegyzik. Ez utóbbi munkát ma már egy telefonos applikáció segíti, amely az időpontot és a GPS-koordináták alapján a helyszínt is automatikusan rögzíti, így csak a madarak faját és számát kell a megfigyelőknek megadniuk.
Forrás: BFNP
Természetvédelem
Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát
A szegedi Fehértavi Ornitológia Tábor munkatársai 2024. november 1.-én hazánk legújabb madárfaját, egy fiatal tamariszkusz poszátát (Curruca mystacea) fogtak meg és gyűrűzés után engedtek szabadon. Amennyiben az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága az adatot hitelesíti, ez a 427. faj, amely hazánkban bizonyítottan előfordult.
2024. november 1-én a szegedi Fehér-tavon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Helyi Csoportja által működtetett madárgyűrűzőtáborban, egy kisméretű poszáta-félét fogtak be a helyi csoport munkatársai, amely az alapos szemrevételezés után egy fiatal tollazatú tamariszkusz poszátának ( Curruca mystacea) bizonyult.
A faj rendkívül ritka egész Európában, mindössze két alkalommal került elő; egy 2007-ben Olaszországban, valamint 2012-ben Görögországban, Leszbosz-szigetéről.
A tamariszkusz poszáta Közép-Ázsiában költ, a Kaszpi-tenger régójában; Georgia, Örményország, Azerbajdzsán, Kelet-Törökország és Irán északi része a költőterülete.
Vonuló madár, a telelőterülete Irán, az Arab-félsziget és Északkelet-Afrika Szudántól egészen Szomáliáig. Néhány előfordulását feljegyezték Jordániában és Izraelben is.
A madárról részletes fényképek készültek, ezen felül az összes fontos biometriai adat lemérésre került. A helyszínre siető madarászok megerősítették a madár helyes meghatározását és ezek után a madár jó kondícióban elengedésre került.
Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, a tamariszkusz poszáta Magyarország 427. madárfaja lesz.
Forrás: MME
Írta és fényképezte: Dr. Tokody Béla
Horgászat
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”
A Tisza-tó téli vízszintjének beállítását ezúttal két lépcsőben tervezik végrehajtani. Első lépcsőben a tározó vízszintjét az alacsonyabb téli vízszintre, tehát Kisköre-felső: 560 plusz-mínusz 10 cm-re csökkentik a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. és a KÖTIVIZIG együttműködése alapján készített monitoring terv alapján. A vízszintcsökkentés végrehajtását természetesen befolyásolhatja, módosíthatja egy esetleges tiszai árhullám – tájékoztatott a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság.
A november 4-én kezdődő első lépcsőben kezdetben napi 10 cm-es, majd napi 7-8 cm-es ütemben csökkentik a tározó vízszintjét, így várhatóan november 24-én érik el a Kisköre-felsőn mért 560 plusz-mínusz 10 cm-es vízállást. A Tisza-tó téli vízszintje beállításának második lépcsőjéről, amelyben az alacsonyabb téli vízszintet a magasabb téli vízszintre állítják be, tehát Kisköre-felső: 620 mínusz 10 cm, itt külön tájékoztatót adnak ki.
A Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a vízi eszközök (hajók, csónakok, úszóművek, stégek) üzemeltetésénél, illetve lekötésénél, továbbá a kompok üzemeltetésénél a várható jelenségekre (vízszintváltozás) fokozottan számítsanak, és a szükséges intézkedéseket tegyék meg.
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Téli Tisza-tó, Tóth Gábor
Természetvédelem
Magyar gyűrűs széki lilét figyeltek meg Olaszországban
Először figyeltek meg magyar színes gyűrűs széki lilét Olaszországban. A madarat idén június közepén gyűrűzte Sápi Tamás ornitológus még fiókaként a Kelemen-széken. A jelölt egyedet augusztus és október között négy alkalommal is megfigyelték Olaszország északi részén, az Adriai-tenger partjainál – tájékoztatott a Kiskunsági Nemzeti Park.
A széki lile (Charadrius alexandrinus) meglehetősen apró, átlagos testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 42-45 centiméter, testtömege 39-56 grammot nyom. Felismerhető a nyakoldalon lévő foltról, ami a mellén nem ér össze. A hím tarkója vörhenyes barna, fehér homlokát felülről fekete tollak szegélyezik. A tojó ennél egyszerűbb, fakóbb színezetű.
“A faj hazánkban fokozottan védett,
természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.”
A talajon mozgó rovarokat, pókokat vagy a sekély vízben nyüzsgő apró gerinctelen élőlényeket fogyasztja. A földön fészkel, így fészekalja folyamatos ragadozóveszélynek van kitéve.
A széki lile állományának nagy része Eurázsia és Észak-Afrika tengerpartjain és sós tavain költ. Hazai állománya vonuló. A vonulási stratégia kevert: a többségük rövidtávú, de akadnak hosszútávú vonuló egyedek is. A mediterrán madarak állandók. Kárpát-medencei előfordulása kisszámú ugyan, de rendszeres. A fészkelő állomány szinte mindenütt fogyatkozik Európában, így hazánkban is. Magyarországon az egyik legveszélyeztetettebb fészkelő madárfaj, a megfigyelések szerint már csak néhány pár jelenik meg nálunk évente.
Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park