Természetvédelem
Vörösnyakú és örvös ludak is látogatják a Körös-Maros Nemzeti Park tájait
Népes vadlúdcsapatok mozognak a Körös-Maros Nemzeti Park tájain.
A téli hónapokban is népes vadlúdcsapatok mozognak a Körös-Maros Nemzeti Park tájain. A nagy lilikek és nyári ludak mellett időnként olyan ritka fajok is felbukkannak köztük, mint például a vörösnyakú lúd, a kis lilik, vagy az örvös lúd.
Fotó: Őze Péter – KMNP
Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)
A Kis-Sárréten az elmúlt időszakban a korábbi évek átlagához képest valamivel kevesebb vadlúd gyűlt össze. A napokban 18 ezer példány nagy liliket számoltunk, s több százas nyári lúd csapatokkal is találkoztunk. A ritkább fajok közül a tél folyamán még csak néhány kis lilik, és négy-öt vörösnyakú lúd bukkant fel a nagyobb vadlúdcsapatokban.
A Kígyósi-pusztán december eleje óta változó számban folyamatosan jelen vannak récék és vadludak, melyek a vízállásos gyepeken kedvező feltételeket találnak. A tömeget itt is a nagy lilik alkotja, számuk január végén 6500 példány volt. Nyári ludakat is rendszeresen meg lehet figyelni, de lényegesen kisebb mennyiségben. A tél eddig eltelt időszakában mintegy 100 példány volt a legtöbb, amit egyszerre láttunk. Ritkább vadlúd fajok nem kerültek elő, az enyhébbé váló időjárás következtében azonban a récék is mind nagyobb számban mutatkoznak. Tőkés- és csörgő récék több száz példányos csapatai tartózkodnak a hamar felmelegedő sekély pusztai vízállásokon.
Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!
A kardoskúti Fehér-tó térségében a múlt év utolsó két hónapjában igen alacsonyan maradt a vadludak száma, alig érte el az ezret. December végén azonban kétezerre emelkedett az egyedszám, január 4-én pedig már 3100-at számoltunk. Ekkor figyeltük meg a nagy lilikek között az első kis liliket, amely egy öreg példány volt. A csapatokban három vörösnyakú lúd is felbukkant. Január 20-án szintén láttunk négy vörösnyakú ludat.
A Makói tájegység területén egészen január végéig főként csak átrepülő libacsapatokat lehetett látni, nem voltak nagy tömegben sem táplálkozó, sem éjszakázó példányok. A hónap legvégén azonban megjelent 1500 nagy lilik a Nagy-Zsombékban, ahol a csapadékok hatására egy igen nagy területű elöntés keletkezett. A csapatokban eddig a nagy lilikek mellett nem fedeztünk fel más, ritkább vadlúdfajokat.
A Cserebökényi pusztákon a nyár folyamán kiégtek a gyepek, s augusztus végén sem érkeztek meg az esők, ráadásul a szeptember és az október is igen száraznak bizonyult. A legelő állatállomány által teljesen visszarágott gyepekre az átlagosnál melegebb novemberben és decemberben végre kiadós csapadék hullott. Ekkor megfakadtak a gyepek, s a néhány centiméter magasságú, zöld fűre több ezer vadlúd érkezett táplálkozni, főként nagy lilikek és nyári ludak. A nagy lilikek példányszáma a hatezret is elérte. Nyári lúdból legfeljebb 350 példány mutatkozott. A csapatokban többször felfedeztünk fokozottan védett vörösnyakú ludakat is, az egy időpontban megfigyelt legmagasabb példányszám tíz volt.
A vörösnyakú lúd Szibéria északi részén, a tundrákon fészkel. Költőhelyei és tradicionális telelőhelyei az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakultak. A faj vonulási útvonala az utóbbi évtizedekben kissé nyugatabbra tolódott, így hazánkban is egyre gyakrabban találkozhatunk vörösnyakú ludakkal.
Szentes közelében, a termál-tavon január 10-én előkerült egy örvös lúd is. Ez a legészakibb elterjedésű vadlúd, a sarkvidéki területek jelentős részén előfordul. Laza telepeket alkot a nyílt tundrán. Az örvös lúd európai állománya növekszik, de mivel tengerparti vonuló, ezért hazánkban csak ritka kóborlóként fordul elő.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon és a szeghalmi Kék-tó természetvédelmi területen is vannak most népes, esetenként 900-1000 példányos vadlúdcsapatok. Látványos, ahogyan reggelente egyszerre indulnak el táplálkozóhelyeikre, azaz a repcékre, lucerna tarlókra, gyepekre, őszi búzákra. A nap közepén újra bemennek a tavakra inni, szürkületkor pedig a Kenderesszigeti-halastavakra illetve a darvasi halastavakra mennek éjszakázni.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
A nőstények kegyeiért harcolnak a nagy szarvasbogarak
A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületén nemcsak a sokak által ismert tiszavirágok rajzásában gyönyörködhettünk, hanem a nagy szarvasbogarak rajzását és párzását is megfigyelhetjük. A nagy szarvasbogár a hazánkban előforduló egyik legnagyobb rovar. Nevét onnan kapta, hogy a hímeknek hatalmas, kifejezetten szarvasagancsra emlékeztető, egyedi rágóik vannak. Ezek a rágók nemcsak kinézetükben, hanem funkciójukban is gyakorlatilag megegyeznek a szarvasbikák agancsával, hiszen a nőstények kegyeiért folytatott harc során a hímek egymás elleni fegyverként használják, ugyanúgy, mint a szarvasbikák agancsaikat a bőgés idején.
Nagy szarvasbogár. Fotó: Balla Tihamér / KMNP
A szarvasbogarak abban is hasonlítanak a gímszarvasokra, hogy igen kifejezett náluk az ivari dimorfizmus, vagyis a nemek külső megjelenésében nagy különbségek vannak. Mint ahogy a szarvasoknál csak a hímek viselnek agancsot, úgy a bogaraknál is csak a hímeknek van ilyen nagyméretű, módosult rágójuk. A nőstényeknek egyáltalán nem feltűnő, teljesen szokványos, kisméretű, ívelt rágóik vannak. A testméretbeli különbségek is hasonlóan alakulnak, a nőstények itt is kisebbek, szerényebb megjelenésűek.
Alapvetően keménylombos erdőkhöz kötődnek a nagy szarvasbogarak, főleg a tölgyfák alkotta erdőket, facsoportokat kedvelik. A Maros mentén ugyan nem ez a meghatározó, de azért itt is találunk tölgyes erdőket, illetve néhány egészen szép kort megélt, tekintélyes méretű tölgyfát is. Ezek a területek alkalmas élőhelyet biztosítanak a nagy szarvasbogarak számára. Azért kötődnek alapvetően a tölgyfákhoz, mert 4-5 évig fejlődő lárváik fakorhadékkal táplálkoznak és leginkább a korhadó tölgyfa a megfelelő táplálék számukra. A hosszú lárvastádiumot követően minden évben május végén, június elején kezdik meg rajzásukat az imágók, azaz a kifejlett rovarok. A szarvasbogarak 1-2 hónapig élnek kifejlett állapotukban, és ez idő alatt táplálkoznak is. A fák sérüléseiből folyó nedveket nyalogatják, szívogatják.
Általában az alkonyati órákban aktívabbak, főleg a hímek, amelyek ilyenkor aktívan keresik a párzásra kész nőstényeket. Látványos, ahogyan szinte függőleges testtartásban, már messziről hallatszó hangos zúgással, fáról-fára repülnek ezek az akár 8 cm-es rovarok. A feromonok, vagyis illatanyagok alapján találnak rá a nőstényekre. Gyakran előfordul, hogy egy-egy nőstényt több hím is egyszerre környékez meg, ilyenkor kezdődnek az összecsapások. Hatalmas, agancsszerű rágóikkal összeakaszkodnak és minden erejüket kihasználva igyekeznek ellenfelüket a magasba emelni, hogy aztán ledobhassák a földre a fa törzséről és így kizárólag magukénak tudhassák az adott nőstényt, akivel aztán a párosodás megtörténhet.
Sikeres párzást követően a hímek általában néhány napon belül elpusztulnak. A nőstények rendszerint valamivel tovább élnek, hiszen rájuk még vár egy fontos feladat: a peték lerakása. A lárvák számára alkalmas korhadó fatuskókat, fatörzseket keresnek, s ezek közvetlen környezetében, a föld alá, rakják petéiket. Akár 30-50 cm mélyre is leásnak.
Nagy szarvasbogár. Fotó: Balla Tihamér / KMNP
A nagy szarvasbogaraknak rokon faja a kis szarvasbogár, melyet sokszor az előbbiek utódjának vélnek a szemlélődők, hiszen nagyon hasonlítanak a nőstény nagy szarvasbogarakhoz. Jóval kisebbek viszont, a hímek és a nőstények is csupán 1,5 – 3 cm hosszúak. Színezetük a nagy szarvasbogarak barnás árnyalatához képest fénytelen, matt fekete. A hímeknek nincs is nagy agancsszerű rágójuk, csupán kisebb, felfelé irányuló, fogszerű nyúlványok vannak a rágóikon, de ezek csak egészen közelről szemlélve láthatóak.
A kis szarvasbogarak valamivel korábban, már május közepén aktivizálódnak, de nagyobb példányszámban a nagy szarvasbogarakkal egyidőben, júniusban találkozhatunk velük a marosi erdőkben. Kevésbé táplálékspecialisták, a tölgy mellett egyéb lombos fák maradványai is megfelelőek a lárváik fejlődéséhez.
A nyári forróságban tehát az árnyas ártéri erdők nemcsak kellemes légköri viszonyokat nyújthatnak a természetkedvelők számára, hanem olyan látványos természeti látványosságokat is megfigyelhetnek, amilyen a szarvasbogarak rajzása.
Forrás: Körös Maros Nemzeti Park
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Kiemelt vadvédelmi feladatok aszály idején
Vadvédelem a Vértes és a Gerecse vidékén:
Kattints a képre és csatlakozz a WILD Hungary csoporthoz!
A Vértes és a Gerecse magasabb térszintjei felszíni vízfolyásokban szegények, az optimálisnál jóval kevesebb csapadék a mészkövön keresztül gyorsan a mélybe jut. A hegylábi források és a térség tavainak elérése kimerítő vándorlásra kényszerítheti a nagyvadfajokat szárazság idején.
Fotó: Vérteserdő
Vérteserdő Zrt. vadgazdálkodóként mintegy 30 ezer hektárt érintően lát el vadvédelmi feladatokat, amelyek közül ebben az időszakban kiemelkedik az itatóhelyek, dagonyák folyamatos vízutánpótlása, valamint a víztározók nyugalmának és hozzáférhetőségének biztosítása. Az éltető víz nemcsak a néhány hónapos szarvasborjak és őzgidák túlélését segíti, de kedvezőbb életfeltételeket teremt számos védett és fokozottan védett faj számára is.
A lajtoskocsival történő vízutánutánpótlásól videó és további képek a Facebook oldalunkon tekinthetőek meg ITT.
Forrás: Vérteserdő Zrt.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Lombos fákra került tizenkét költőláda
A Dévaványai–Ecsegi‑pusztán természetvédelmi szakemberek költőládákat helyeztek ki.”
A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén a közelmúltban tizenkét költőládát helyeztünk ki a kerecsensólymok számára. A fából készült ládákat lombos fákra tettük, hogy minél jobban emlékeztessék a madarakat a természetes fészkekre.
Fotó: Szegedi Fruzsina
A költőládákat általában a magasfeszültségű vezetékek tartóoszlopainak tetejére szokás kihelyezni, ezúttal azonban eltértünk ettől a gyakorlattól. Éppen azért, mert Dévaványa térségében a kerecsensólymok eddig is inkább a természetes fészkeket választották költőhelyül. A többi sólyomféléhez hasonlóan ők sem maguk építik otthonukat, hanem más madarak – például parlagi sasok, egerészölyvek – fészkét foglalják el. Jelen esetben tehát „féltermészetesnek” mondható fészket kínálunk számukra.
A költőládák kihelyezéséhez az apropót most a Kerecsensólyom-védelmi LIFE projekt szolgáltatta, amelyben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is részt vesz. Ők vállalták a kihelyezés költségeit, a ládákat ugyanis csak alpinista segítségével tudtuk a magas fákra erősíteni.
Mivel a kerecsensólymok semmilyen fészekanyagot nem hordanak, ezért a költőládákba apró gyöngykavicsokat tettünk. Ezek a strapabíró, időtálló kavicsok egyrészt nem engedik elgurulni a tojásokat, másrészt az esővíz is átfolyik rajtuk. A ládákat a LIFE program keretében kijelölt mintaterületen helyeztük ki.
A tizenkét költőláda első hallásra talán soknak tűnhet, tekintve, hogy évente általában csak 5-7 pár költ Dévaványa térségében. Pontosabban csak ennyiről tudunk, ugyanis a kerecsensólymok fészkeit nem könnyű megtalálni. Sosem lehet tudni ugyanis, hogy éppen egy parlagi sas, vagy egy egerészölyv fészkébe rakták-e a tojásaikat, s mivel egyáltalán nem félősek, jól tűrik a stresszt, s az ember közeledtére sem repülnek fel a fészekből. Joggal bízhatunk tehát abban, hogy jövőre akár mind a tizenkét fészekben találunk majd költő kerecsensólymokat.
Az idei fiókák már hetekkel ezelőtt kirepültek, de még a fészkek környékén tartózkodnak. Mozgásukat a rájuk helyezett műholdas jeladókkal jól tudjuk követni.
Forrás: KMP
Egy hosszú küzdelem vége
2 millió forintból építenek új vadhűtőt Sarkadkeresztúron
Magyar Erdőgazdálkodásban Dolgozók Vadász Többtusa Lőbajnoksága
Szegedi erdésztechnikusok újabb tanulmányútja a SEFAG Zrt.-nél – GALÉRIA
Sajtóközlemény a balatoni strandok horgászatáról
A nőstények kegyeiért harcolnak a nagy szarvasbogarak
SEFAG: A nyeremény vaddisznóvadászat
Tiszai harcsák nyomában
Őznász a közutakon (is)
Kitekintő: Afrikai sertéspestis ütötte fel a fejét Gyergyóremetén
27 000 megosztás után sincs gazdája a két vizslának: Őszapó és Német úr története
Illegálisan visszaalakított fegyverrel ejtett el vadat
Agyonlőtt egy macskát, a bíróság elkobozta a lőfegyvert is
ASP – új főállatorvosi határozat
Földmérő technikusok végeztek a szegedi erdészetiben – További képekkel
Türelemmel, tisztelettel – Egy vadászat lelke
Orvvadászat miatt kell felelnie a bíróság előtt egy zalai férfinak
Bíró Róbert – Egy harcsahorgász álma Háromfán
Vaddisznóval ütközött az autós, megsérült a sofőr!
