Természetvédelem
Kirepülés előtt a madárfiókák
Zsiros Sándor élménybeszámolója:
Mostanában minden hétvégén, reggeltől estig, a madárodúkat-költőládákat ellenőrizzük. Az előző években mindig többet és többet készítettem ezekből, idén már jóval meghaladja az ötszázat a számuk. És szinte mindnek van, vagy volt lakója. Sok madár már befejezte a költését, de nem maradtunk élmények nélkül. Ezekből szeretnék néhányat megosztani.
1. A mezei verebek is képesek bekölteni egy szalakótáknak szánt odúba. Többnyire pechükre, mert jönnek a szalakóták, lenyomják a fészekanyagot és arra rakják a tojásaikat. Néha viszont szerencséjük van a verebeknek, elkerülik a nagyobb madarak az odút. Ez a mezei veréb fióka is egy ilyen odúban cseperedett fel. A veréb is madár, mégpedig fölöttébb gyönyörű!
2. Persze a szalakóta odúkban többnyire szalakóták költenek. Nem összesítettem még, de idén kb. 100 pár költ az odúimban. Ez a fióka nagyon rendes volt, megvárt bennünket. Igazság szerint tojt ő ránk, képletesen és tényszerűen is. Képletesen, mert néhány nappal később kelt, mint testvérei, értelemszerűen néhány nappal később éri el azt a fejlettséget, hogy kirepülhessen. És tojt tényszerűen is, mert a szalakóták úgy védekeznek a támadóik ellen, hogy elől-hátul mindenféle gusztustalan massza ömlik belőlük. Talán jogos lenne szarjakótának nevezni őket.
3. Egy igazi odúmatuzsálem, közel 20 éve áll szolgálatban! Úgy tűnik, bármelyik pillanatban széteshet. De a látszat csal! Minden évben ellenőrzöm az átlagát, bizton állíthatom, néhány év további szolgálat még benne van. Mint ahogy most is volt benne négy szép szalakóta fióka.
4. Ez a gyöngybagoly fióka két testvérével együtt a háttérben látható költőládában nevelkedik. Emberi szemmel nézve csodaszép környezetben. Egy hatalmas kaszálón lévő egykori pásztorszállás padlásán helyeztem ki a költőalkalmatosságot. Hiába a szép a környezet, a baglyoknak meg kell küzdeniük a mindennapi betevőért. Hét fióka kelt és csak hárman maradtak. Idén a rét nem bővelkedik mezei pockokban, ami a gyöngybaglyoknak a fő táplálékát képezi! A tetőgerinc alatti vércseláda sem maradt lakók nélkül. Egy másik nagy pocokpusztító, a vörös vércse neveli benne fiókáit, szám szerint négyet! Úgy látszik, megfér egymás mellett a két ragadozó.
5. Ha már vörös vércse. Készítettem az egyik fiókáról is portréképet. Talán ilyenkor a legkedvesebbek, amikor fiókakori pihetollaik alatt megjelennek a maradó tollak is.
6. Néha szembesülök negatívumokkal az odúk ellenőrzése során. Leggyakoribb ezek közül, amikor valamilyen okból elpusztulnak a fiókák, vagy a felnőtt madarak. Akár táplálékhiány miatt, akár azért, mert valamilyen ragadozó rátalál a fészekre, a felnőttek pedig akár a költőhelyért való közdelemben. Ezek benne vannak a természet működésében, ha ilyennel találkozom, túlteszem magam rajta.
Szerencsére nagyon ritkán találkozom emberi vandalizmus nyomaival, két kezemen meg tudom számolni ezeket. Az egyik éppen tegnap történt. A fotón látható vércseládán, a letört deszkán, a fa kérgén sok olyan nyom van, mintha valaki megpróbálta volna leverni a 6 méter magasan lévő ládát. Emberi településtől távol, félreeső helyen. Nem sikerült, a fiókák jól vannak, remélem nem tér vissza a látogató.
Írta és fényképezte: Zsiros Sándor – Madárles
Természetvédelem
Össztársadalmi jelentőséggel bír a természet-helyreállítás
A természet-helyreállítási rendelet végrehajtásához már a folyamatban lévő, a nemzeti park igazgatóságok által végrehajtott élőhely-rekonstrukciós projektek is hozzájárulnak – mondta Rácz András természetvédelemért felelős államtitkár Tatán, a magyar elnökség keretében megrendezett Természetvédelmi Igazgatók informális ülésén.
Az uniós országok természetvédelmi igazgatói szeptember 30. és október 2. között gyűltek össze Tatán. A háromnapos informális ülés kiemelt kérdése volt a 2024. augusztusban hatályba lépett természet-helyreállítási rendelet tagállami végrehajtása, illetve annak pénzügyi, tervezési, érdekeltségi, valamint szektorokon átnyúló vonatkozásai.
A 2021–2027-es európai uniós költségvetési időszakban a nemzetipark-igazgatóságok aktív részvételével 102 projekt végrehajtását tervezzük, összesen 140 ezer hektár célterülettel – ismertette Rácz András, aki elmondta, ezek a projektek hozzájárulnak a természet-helyreállítási rendelet végrehajtásához, melyek döntően az állami tulajdonú, és a nemzetipark-igazgatóságok vagyonkezelésében lévő területeken valósultak, illetve valósulnak meg.
Az államtitkár kiemelte, uniós csatlakozásunk óta az Európai Regionális Fejlesztési Alap felhasználásával nemzetipark-igazgatóságaink 479 európai uniós finanszírozású projektben valósítottak meg aktív élőhely-rekonstrukciós, illetve a kezeléseket megalapozó intézkedéseket összesen 326 ezer hektáron, vagyis a magyarországi Natura 2000 hálózat nagyjából 15 százalékát kitevő területen.
Magyar Elnökség
Az Ecology and Evolution szaklapban frissen publikált magyar kutatás szerint a hím parlagi sasokat jobban tizedelheti a mérgezés, mint a tojókat. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), együttműködésben az Állatorvostudományi Egyetem Molekuláris Ökológia Kutatócsoportjával és a nemzetipark-igazgatóságokkal már több mint két évtizede követi nyomon a hazánkban fészkelő parlagi sasok túlélését. Ennek legfontosabb oka, hogy az elmúlt évtizedekben több mint száz példány esett az illegális mérgezések áldozatául.
A parlagi sasok félénk és zavarásra érzékeny madarak, ezért nagyon nehéz őket hagyományos módszerekkel egyedileg azonosítani. Ebben áttörést jelentett az a magyar-spanyol tudományos együttműködés során 2005-ben kidolgozott módszer, amely lehetővé teszi, hogy akár egyetlen vedlett tollból is megfelelő mennyiségű és minőségű DNS-t lehessen kivonni.
Ennek segítségével a fészkek környékéről évente gyűjtött vedlett tollakból a kutatócsoport munkatársai DNS-ujjlenyomatot készíthettek. Így minden évben megállapítható a költő madarak kiléte és a sokéves adatsorokból a túlélési rátájuk is megbecsülhető. Egy újonnan publikált tanulmányban azt mutatták ki, hogy a hazánkban költő parlagi sasok túlélése miként függ a mérgezéstől, amely a mai napig az egyik legjelentősebb veszélyeztető tényező a fokozottan védett fajra nézve.
Összesen több mint 600 költő parlagi sas (208 hím és 411 tojó) életét követték nyomon az egyedi DNS-ujjlenyomatokkal a vizsgálat 12 éve alatt (2011-2022). Az azonosított hímek jóval alacsonyabb számának az volt az oka, hogy hímektől kisebb eséllyel sikerült vedlett tollat gyűjteni, mivel a költési időszakban főleg a hímek vadásznak, így kevesebb időt töltenek a fészek környékén és kisebb eséllyel hullatják el ott a tollukat. Annak érdekében, hogy a hímekről is elegendő mennyiségű adatot szerezzenek, sok esetben apasági vizsgálattal állapították meg a hímek kilétét a fiókáik DNS-mintáit felhasználva.
Az eredmények alapján a hazánkban költő parlagi sasok éves túlélése általánosságban véve magas (92%), azonban mindkét ivar túlélésében csökkenés volt kimutatható azokban az években, amelyekben nagyobb mértékű volt a mérgezések előfordulása. Az eredmények arra is utalnak, hogy a hímek túlélési rátája a tojókénál erőteljesebben csökkent a mérgezések hatására. Különösen igaz volt ez a 2011-2012-es időszakra, amelyre kifejezetten nagymértékű mérgezés volt jellemző.
A talált ivari különbséget több tényező is okozhatja. Egyrészt, valószínűleg fontos szerepet játszik benne a már előbb említett viselkedésbeli különbség, azaz, hogy a hímek többet vadásznak a költési időszakban, mint a tojók, így feltételezhetően több lehetőségük is van mérgezett tetemmel vagy prédával találkozni. Másfelől a hímek valamivel kisebb termetűek mint a tojók, és emiatt feltehetően kisebb dózisú méreg elfogyasztása is elegendő a pusztulásukhoz.
Az eredmények megerősítik a mérgezések negatív hatását a parlagi sasok populációjára, alátámasztva ezáltal, hogy a mérgezéses esetek felderítése és megelőzése nagy jelentőséggel bír a fokozottan védett parlagi sas megőrzése szempontjából.
A fajmegőrzési programot és a genetikai vizsgálatokat az Európai Unió LIFE Nature programja támogatta (Helicon LIFE és PannonEagle LIFE, www.parlagisas.hu).
Forrás: Zsinka Bernadett PhD-hallgató – MME
***
A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.
Természetvédelem
200 kiló szemét a fűben
Egy 21 éves fiatal nagyobb mennyiségű hulladékot rakott ki egy földút mellé
A kalocsai nyomozók gyanúsítottként hallgattak ki egy 21 éves fiatalt, aki nagyobb mennyiségű hulladékot rakott ki egy földút mellé. Ügyében vádemelést javasolnak.
Egy miskei férfi tett bejelentést 2024 júliusában a rendőrségre, mert a lakásától látótávolságban lévő földút mellé valaki nagyobb mennyiségű szemetet borított ki. Az egyenruhások a helyszínen mintegy 200 kilogrammnyi, nagyjából 6,3 köbméter hulladékot találtak, amiben műanyag vödrök, kannák, szétbontott hűtőszekrény, redőnyök maradványai és szigetelőanyag maradványai voltak többek között.
A nyomozók hamar kiderítették, hogy ki lehet a „szemetelő”, aki a felelőtlen tettével bizony bűncselekményt követett el. A 21 éves férfi kihallgatása során beismerő vallomást tett: elmondta, hogy egy autóval saját maga szállította ki a lakhelyén feleslegessé vált holmit a település határába, ahol egyszerűen kidobált mindent az út mellé. A rendőrök azt is tudták, hogy a fiatalt korábban a bíróság jogerősen eltiltotta a vezetéstől. Így két bűncselekmény miatt kell majd felelnie: hulladékgazdálkodás rendjének megsértése vétségével és járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétségével is meggyanúsították.
Az ügy vizsgálatát a Kalocsai Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának munkatársai befejezték. A miskei lakos ellen vádemelést javasolnak, így az iratokat átadták az ügyészségnek.
Forrás: Rendőrség