Természetvédelem
50 éves a Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor – GALÉRIÁVAL
Az Alföldkutatásért Alapítvány szervezésében 2024. július 7-13. között lezajlott az 50. jubileumi Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor 78 fő állandó ill. néhány napos részvételével, a fennállásának idén ősszel 100. évfordulóját ünneplő ERTI Szikkísérleti Állomás és Püspökladányi Arborétum területén. A szakmai munka szekciókban folyt a korábbi évek hagyományait követve:

Fotó: Bak-Csira Sára, Tóth Csaba
A hidrobiológiai és halfaunisztikai csapat Sallai Zoltán és dr. Csányi Béla vezetésével a Hortobágy és Kösely folyókban végzett halállomány felmérést elektromos kecével, valamint a meder és partmenti zónában makrogerinctelen mintagyűjtést. A vizsgálatok során két új, ponto-kaszpikus invazív halfaj jelenlétét sikerült kimutatni, amelyek eddig hortobágyi vizekből nem voltak ismertek: csupasztorkú géb (Babka gymnotrachelus) és kerekfejű géb (Neogobius melanostomus).

Fotó: Bak-Csira Sára, Tóth Csaba
A talajtani szekció feladata dr. Tóth Tibor vezetésével a kilúgzott szikesek (szolonyecek) és velük előforduló egyéb talajtípusok (réti és mezőségi talajok) helyszíni talajfizikai vizsgálata volt a mocsártól a kunhalomig terjedő pusztai magassági övezetekben (talaj tömörség, telítés közeli beszivárgás, a talajok sótartalmának és lúgosságának mérése).

Fotó: Bak-Csira Sára, Tóth Csaba
Sebők Lehel, Tóth Bence, Balog Benjámin és dr. Ulicsni Viktor vezetésével madártani megfigyelések zajlottak Ágota-pusztán és Andaházán (Berettyóújfalu). A szalakótaodúk ellenőrzése mellett sikerült megfigyelnünk több túzokkakast és vörös ásóludat. A botanikai-ökológiai munkacsoport Hoffmann Károly természetvédelmi őr vezetésével a löszgyepi növényfajok (ligeti zsálya, koloncos legyezőfű, taréjos búzafű) magját gyűjtötte be a püspökladányi „Virágoskert” szaporító parcellán, melyeket kunhalmok visszagyepesítéséhez használnak fel később. A középiskolás diákok emellett interaktív növényhatározási feladatokat oldottak meg.
Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

Ábra: Facebook
A Bak-Csiha Sára vezette mikológiai szekció a szárazság ellenére nem szűkölködött, a Farkasszigeti erdőből többek között nyárfa-érdestinóru (Leccinum duriusculum), molyhos tinóru (Xerocomus subtomentosus) és piros tinóru (Hortiboletus rubellus) is került a gombászok kosarába.
A szakmai munka mellett megemlékeztünk a tábor 50. és a kísérleti állomás 100. évfordulójáról. Dr. Keserű Zsolt jelenlegi és Csiha Imre nyugalmazott állomásigazgató, valamint Monoki Ákos tájegységvezető méltatta a tábor félévszázados eredményeit, emlékfát ültettünk (magyar kőris), majd megkoszorúztuk az erdész-ökológus elődök mellszobrait (Kaán Károly, Magyar Pál, Tury Elemér, Tóth Béla). Látogatásunkat tettük a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeumban és Györfi Lajos szobrászművész műhelyében. Autóbuszos kirándulás keretében megfordultunk a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium Karikó Katalin biológia szaktantermében, ahol 1974-ben megszületett a hortobágyi táborozás gondolata, majd felkerestünk néhány egykori nomád táborhelyet (Kunmadaras – Kovács tanya, Meggyes, Ágota-puszta).

Fotó: Bak-Csira Sára, Tóth Csaba
A tábori hét utolsó, egyben legmelegebb napján 40 km-es kerékpártúrát tettünk Ágota-pusztán keresztül a Zádor híd érintésével Karcagra, ahol meglátogattuk a Györffy István Nagykun Múzeumot és állandó táborozónk, Albert Krisztián (Varjú bácsi) háromszoros Európa-bajnok csontpreparátor műhelyét. A tábori élethez hozzátartozó esti focimeccsek, az éjszakába nyúló tábortűzi beszélgetések, táncok és énekek megannyi maradandó élménnyel gazdagították a résztvevőket.

Fotó: Bak-Csira Sára, Tóth Csaba
Köszönjük a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság segítségét és valamennyi nagylelkű adakozó támogatását, jövőre folytatjuk!
Írta és fényképezte: Bak-Csira Sára és Tóth Csaba
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI






























