Keressen minket

Természetvédelem

Mérföldkő a túzokvédelemben

Elfogadták a túzokfélék nemzetközi fajmegőrzési tervét a bonni egyezmény 15. ülésén

Közzétéve:

Elfogadták a túzokfélék nemzetközi fajmegőrzési tervét a bonni egyezmény 15. ülésén. Ez azért hatalmas előrelépés, mert a túzokfélék a szárazföldi madarak egyik leginkább veszélyeztetett csoportját alkotják, amelyek védelmében óriási szerepe van a nemzetközi szintű és az ágazatok közötti együttműködésnek.

Fotó: AM

A vándorló vadon élő állatfajok védelméről szóló bonni egyezmény részes feleinek 2026. március 23-29-én a brazíliai Campo Grande-ban megtartott 15. döntéshozó ülésén elfogadták a túzokfélék Magyarország által benyújtott nemzetközi fajmegőrzési tervet (Bustard Multi-species Action Plan, Bustard MsAP). A javaslatot az EU és tagállamai mellett Eritrea, Irán, Mongólia és Nigéria, mint társelőterjesztő is támogatta. A stratégiai jelentőségű dokumentumot magyar koordináció mellett a „Túzokok határok nélkül” nemzetközi konzorcium készítette el. A döntéshozó ülés, mint az egyezmény legfőbb döntéshozó testülete, áttekinti a vándorló fajok védelmi helyzetét és a megóvásuk érdekében tett lépéseket, megvitatja az egyezmény szövegének és függelékeinek esetleges módosításait, valamint jóváhagyja a következő pénzügyi időszak költségvetését.

Fotó: AM

A fajmegőrzési terv kitér négy kontinens – Afrika, Ázsia, Ausztrália és Európa – 102 országában előforduló 26 túzokfajának állománynagyságára, természetvédelmi helyzetére és veszélyeztető tényezőire. A dokumentum összehangolt intézkedéseket határoz meg, többek között, az élőhelyek megőrzése és helyreállítása, a túzokbarát mezőgazdasági művelés, a szabadvezetékekkel való ütközésekből eredő mortalitás mérséklése, az orvvadászat visszaszorítása, valamint a kutatás terén.

Mivel a hazánkban élő túzokfaj (Otis tarda) fokozottan védett, állománya pedig növekvő tendenciát mutat, a nemzetközi fajmegőrzési tervbe foglalt hazai jó gyakorlatok megosztása is elősegíti a hasonló igényű, csökkenő állományú túzokfajok természetvédelmi helyzetének javítását. A fentiek mellett, szintén aktív magyar szerepvállalással fontos döntések születtek hazánk szimbolikus madara, a kerecsensólyom védelmében is.

Forrás: AM Sajtóiroda

Természetvédelem

A kerecsensólymok nyomában – lezárult a 2026. évi gyűrűzési és jeladózási szezon

A LIFE SakerRoads projekt keretében a szakemberek február elejétől intenzíven monitorozzák a kerecsensólymok revírfoglalását és költését.

Published

on

A fokozottan védett kerecsensólymok Magyarországon február elejétől kezdik meg a revír foglalást. A LIFE SakerRoads projekt keretében ettől az időszaktól kezdve a szakemberek intenzív monitorozást végeznek. 

Fotó: MME

A kerecsensólyom-fiókák gyűrűzésére és biometriai adatainak felvételére minden évben május és június közepe között kerül sor, a fiókák fejlettségéhez igazodva. A gyűrűzések mellett, a projekt keretében az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei 2024-ben kezdték meg a kerecsensólyom-fiókák GPS-jeladóval történő jelölését.

2026-ban a Dévaványai-sík és a Jászság Különleges Madárvédelmi Területeken, összesen 5 fészekben 17 fiatal kerecsensólyom kapott műholdas nyomkövető eszközt, idén kizárólag fán költő párok fiókái. A LIFE SakerRoads projekt keretében ezzel összesen 86 fióka jelölése valósult meg 2024 óta. A korszerű, mindössze 11 grammos eszközök a korábbiakhoz képest lényegesen kisebb terhelést jelentenek a madarak számára, miközben értékes információkat szolgáltatnak mozgásukról, területhasználatukról és túlélésükről. Az így gyűjtött adatok nemzetközi szinten is jelentős értéket képviselnek, hozzájárulva a faj természetvédelmi célú kutatásához és védelméhez.
A jeladók felszerelésével egy időben állatorvosi mintavételezésre is sor került, melynek elsődleges célja a fiókák általános egészségi állapotának felmérése. Emellett a genetikai mintavételezésnek köszönhetően DNS-ujjlenyomat-vizsgálatokat is végzünk, amivel a fiókák genetikai állománya alapján a szülők kiléte is meghatározható.

Fotó: MME

A jeladózási akciónak ez a szakasza a projektben ezzel le is zárult, a továbbiakban a beérkező adatok elemzése és folyamatos monitorozása következik. Célunk, hogy a kerecsensólymok pusztulási okait a korábbinál pontosabban, adatalapú módon tárjuk fel, és ezzel hatékonyabb védelmi intézkedéseket alapozzunk meg. A jeladók lehetővé teszik a madarak mozgásának napi szintű nyomon követését, így szükség esetén gyors terepi beavatkozás is biztosítható.
Ezúton is köszönet a résztvevő nemzeti park igazgatóságoknak – a Bükki, a Hortobágyi és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságnak –, külön kiemelve a természetvédelmi őrszolgálatok munkáját, valamint a MAVIR Zrt. szakembereinek támogatását, amely nélkül ez az összetett munka nem valósulhatott volna meg.
Köszönet illeti továbbá a közreműködő állatorvosokat: Dr. Sós-Koroknai Viktóriát, Dr. Erdélyi Károlyt és Dr. Sós Endrét.

A projektről további információt a kerecsensolyom.hu weboldalon illetve a LIFESakerRoads Facebook oldalán találnak.

Ábra: MME

A LIFE SakerRoads – A kerecsensólyom védelme az Észak-alföldi régióban (LIFE21-NAT-HU-101074704) projektet az Európai Unió LIFE programja támogatja.

Forrás: MME

Tovább olvasom

Horgászat

Védett fajokat veszélyeztetnek az elhagyott és használatban lévő horgászeszközök

Published

on

A vizekben elveszített, elhagyott vagy eldobott horgász- és halászeszközök világszerte komoly terhelést jelentenek az élővilág számára. Nemcsak a vízszennyezés miatt okoznak problémát: gyakran olyan állatok is horogra akadnak, belegabalyodnak a zsinórokba vagy csapdába esnek, amelyek nem a horgászat célpontjai. Ezt a jelenséget nevezik járulékos fogásnak (angolul bycatch), amely a biológiai sokféleség csökkenésének egyik kevéssé ismert, de jelentős tényezője lehet bolygónkon.

Fotó: HUN-REN

Bár a horgászfelszerelések élővilágra gyakorolt hatását világszerte kutatják az elmúlt években, az édesvízi élőhelyekre kisebb fókusz összpontosul a tengerekkel szemben. Annak érdekében, hogy hazánkban is elkészüljön az első átfogó leltár arról, mely élőlénycsoportokra jelenthetnek természetvédelmi kockázatot az elveszített vagy aktívan használt horgászfelszerelések, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának vezetésével a kutatók egy összesen negyven évet felölelő médiaelemzést végeztek. Az eredményeket bemutató tanulmány a közelmúltban jelent meg a brit Scientific Reports nemzetközi tudományos folyóiratban.

Fotó: HUN-REN

Ökológusként vagy természetjáróként ugyan alkalmanként belefut az ember egy-egy horgászfelszerelés által csapdába esett, esetleg elpusztult élőlénybe, de az érintett élőlényekkel kapcsolatos adatgyűjtést nehezíti, hogy tematikus terepi kutatások a témában kifejezetten nehezen tervezhetőek, megvalósíthatóak. Szerencsére a közelmúltban már több ízben is bebizonyosodott, hogy a közösségi és egyéb médiafelületekre feltöltött tartalmak között tudatosan tallózva, a kutatók viszonylag kis erőfeszítéssel gyűjthetnek releváns adatsorokat, többek között az elveszített vagy a használatban lévő horgászfelszerelések vizekre és élővilágra gyakorolt hatásait illetően is” – nyilatkozta Dr. Löki Viktor, a kutatás ötletgazdája.

A projekt során a résztvevő kutatók összesen négy médiaplatformra támaszkodó kutatást végeztek az országban: munkájuk során 1984 és 2024 között összesen 200 olyan esetet dokumentáltak, amikor horgászeszközök halakon kívül egyéb állatokkal kerültek kölcsönhatásba. Az adatgyűjtés során rögzítették az érintett fajokat, egyedszámaikat, valamint ha az a feltöltött tartalomból kiolvasható volt, az események helyszíneit is.

Fotó: HUN-REN

A tartalomelemzés során kiderült, hogy hazánkban összesen legalább 64 különböző állatfaj képviselői bizonyíthatóan érintettek a járulékos és aktív horgászfelszerelések által bekövetkező nem szándékolt fogásban: a leggyakrabban madarak estek csapdába, őket követték a hüllők, míg más állatcsoportok együttesen az esetek kicsit több mint 10 %-át tették ki. A leggyakoribb áldozat 32 esettel a madarak közül a bütykös hattyú (Cygnus olor) volt, míg a hüllők közül a mocsári teknős (Emys orbicularis) esett legtöbbször (18 alkalommal) bajba, általában a horogra szúrt horgászpellet bekapása, lenyelése következtében. Az összesen érintett 226 egyed többsége, több mint 70 %-a olyan élőlénycsoporthoz tartozott, amely Magyarországon jogi védelem alatt áll. Hogy összehasonlítsam ezt a leltárt egy nemzetközi példával: Gunasekaran és munkatársai 2024-ben egy egész Indiát átfogó hasonló médiaelemzés során mindössze 90 esetet dokumentáltak, 35 állatfaj összesen 144 csapdába esett vagy elhullott példányát. Mivel a tanulmányuk az elveszített halászeszközök természetvédelmi kockázatára összpontosított, a mi kutatásunk jól megvilágítja, hogy a horgászfelszerelések természetvédelmi kockázata nem lebecsülendő még egy Indiánál jóval kisebb országban sem” – összegezte Dr. Löki Viktor.

Az esetek túlnyomó többsége mindössze kétféle eszközhöz kapcsolódott: horgászzsinórhoz és/vagy horoghoz. Az elvesztett horgászeszközök okozták az esetek többségét, ugyanakkor az aktívan használt felszerelések is hasonló nagyságrendben voltak felelősek az érintett esetekért. A kutatás során összesen 132 esetben volt azonosítható az érintett élőhely típusa. Ezek részletes elemzése során az is kiderült, hogy a járulékos fogásokkal kapcsolatos esetek nagyobb arányban származtak természetes vízi élőhelyekről, mint mesterségesekről: az azonosított élőhelytípusok közül a járulékos fogás által érintett állatokat leggyakrabban folyók mentén találták, ezt követték a természetes tavak, a horgásztavak, a mesterséges tavak és a bányatavak.

Fotó: HUN-REN

A szerzők a kutatás során a járulékos fogás által érintett egyedek kevesebb mint 10%-át jegyezték fel elhullottként. Bár ez az arány alacsonynak tűnhet, valószínűleg alábecsüli a tényleges pusztulási rátát, mivel a megfigyelők vélhetően gyakran kiszabadították a belegabalyodott állatokat, és nem történt utánkövetés annak megállapítására, hogy azok hosszú távon életben maradtak-e. A fel nem ismert járulékos fogások esetében – különösen a távoli vagy kevésbé ellenőrzött területeken – a túlélési arány feltehetően jóval alacsonyabb. Emellett a késleltetett elhullás vagy a nem halálos, de káros következmények, például a sérülések, a mozgásképesség romlása vagy a ragadozóknak való fokozott kitettség sem jelennek meg az adatokban.

A témát feltétlenül érdemes tovább vizsgálni, ugyanis a legtöbb horgásznak van hasonló élménye, amelyről nem minden esetben készül dokumentáció, vagy ha készül is, legtöbbször nem elérhető online. Amikor a tanulmány illusztrálása kapcsán felvettem a kapcsolatot az egyik újsághírben szereplő horgásszal, megosztotta velem, hogy a cikkben érintett, lefényképezett fajt, a kercerécét egy évvel később ugyanott megfogta bojlival, ezt elmondása szerint a tárgyévben több példány szárcsa is követte. A tanulmány logikus folytatása így egy, a témában készített online kérdőív lenne, ahol a horgászok válaszait és elküldött offline tartalmait értékelve még közelebb juthatnánk ahhoz, hogy a halakon kívül a hazai élővilág mely tagjai és milyen mértékben vannak kitéve ennek a természetvédelmi kockázatnak” – hangsúlyozta Dr. Löki Viktor.

Forrás: HUN-REN

 

 

 

 

Tovább olvasom

Természetvédelem

A Hortobágyi vadlovak már szabadon élnek a kazah sztyeppén

A tavaly a Hortobágyi Nemzeti Park Pentezug Vadlórezervátumából Kazahsztánba szállított egyedeket május végén szabadon engedték a közép-kazahsztáni Altyn Dala területén.

Published

on

A tavaly a Hortobágyi Nemzeti Park Pentezug Vadlórezervátumából Kazahsztánba szállított egyedeket május végén szabadon engedték a közép-kazahsztáni Altyn Dala területén. Az elmúlt egy év tapasztalatai alapján a lovak kiválóan viselték az utazást és a környezetváltozást, egészségesek, jó kondícióban vannak és sikeresen alkalmazkodtak új élőhelyük kihívásaihoz.

 A szabadonengedés pillanata Dr. Soós Endrével és Medgyesi Gergely Árpáddal. Fotó: HNPI, José Fontes

A visszatelepítési programban kiemelt szerepet játszik a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, amely közel három évtizede vesz részt a világ utolsó fennmaradt vadlófajának megőrzésében. A Hortobágyon, Pentezugban él Európa legnagyobb félvad körülmények között tartott Przewalski-vadló állománya. A természetközeli környezetben nevelkedett állatok különösen alkalmasak a vadonba történő visszatelepítésre, hiszen már születésüktől kezdve olyan viszonyok között élnek, amelyek elősegítik természetes viselkedésük és alkalmazkodóképességük fennmaradását.

Fotó: HNPI, José Fontes

A program sikeréhez jelentősen hozzájárult a Fővárosi Állat- és Növénykert szakmai közreműködése is. Az állatkert szakemberei a tavalyi befogás, egészségügyi vizsgálatok és szállítás során biztosították az állatok biztonságát és jóllétét, valamint részt vettek a visszatelepítés előkészítésében. A Fővárosi Állat- és Növénykert évtizedek óta aktív szereplője a Przewalski-vadló nemzetközi fajmegőrzési programjának, és kezdettől fogva együttműködik a hortobágyi vadlóprogrammal.

Fotó: HNPI, José Fontes

A most szabadon engedett öt vadló – egy mén a svájci Wildnispark Zürich-ből és négy kanca Hortobágyról – 2025 júniusában érkezett Kazahsztánba. A lovak egy éven keresztül egy visszatelepítési központban készültek a szabad életre, ahol szakemberek folyamatosan figyelemmel kísérték egészségi állapotukat és viselkedésüket. A megfigyelések szerint az állatok sikeresen átvészelték a rendkívül hideg telet, önállóan találtak táplálékot és vízforrásokat, valamint gyorsan alkalmazkodtak a sztyeppi környezethez.

A természetvédelmi szakemberek szerint a mostani szabadon engedés újabb bizonyítéka annak, hogy a Hortobágyi Puszta által nyújtott körülmények kiváló alapot teremtenek a faj nemzetközi visszatelepítési programjához. A kazahsztáni kezdeményezés hosszú távú célja egy önfenntartó vadlóállomány létrehozása a turgaji sztyeppéken, ahonnan a faj több mint két évszázaddal ezelőtt eltűnt.

A programot a Prágai Állatkert vezetésével további európai és kazah természetvédelmi szervezetek valósítják meg (a Kazah Köztársaság Erdészeti és Vadgazdálkodási Bizottsága, a Kazahsztáni Biodiverzitás Megőrzésiéért Egyesület (ACBK), a Frankfurti Állatkert (FZS), a Nürnbergi Állatkert és a berlini Tierpark). A partnerség célja, hogy 2029-ig 40–45 Przewalski-vadló éljen ismét szabadon Közép-Kazahsztánban, hozzájárulva a sztyeppi ökoszisztéma helyreállításához és a térség biológiai sokféleségének megőrzéséhez.

Írta: Erdélyi Éva – HNPI

Fotó: HNPI, José Fontes

Tovább olvasom