Tudomány
Kiderült, honnan származik valójában a görögdinnye
A kutatók eddig úgy vélték, hogy a faj legközelebbi rokonai Afrika déli részén fordulnak elő – számolt be a National Geographic.
A kutatók eddig úgy vélték, hogy a faj legközelebbi rokonai Afrika déli részén fordulnak elő – számolt be a National Geographic.
Egy új tanulmányban Susanne S. Renner, a Müncheni Egyetem botanikusa és kollégái átírják a görögdinnye eredetéről szóló elképzeléseket – számol be a St. Louis-i Washington Egyetem oldala. A szakértők üvegházakban termesztettek különböző görögdinnye-típusokat, majd genetikai elemzés alá vették a növényeket. Az eredmények alapján a mai görögdinnyék nagy valószínűséggel északkelet-afrikai ősöktől származnak.
A kutatók nagyjából 90 éven át kötötték a fajt egy másik dinnyéhez, a Citrullus cafferhez, amely Afrika déli részéről származik. A friss adatok most azt mutatják, hogy a modern görögdinnye legközelebbi rokona a szudáni Citrullus lanatus subsp. cordophanus. A genetikai vizsgálat összhangban van azokkal a közelmúltban ismertetett ókori egyiptomi falfestményekkel, melyek alapján a Nílus völgyében már 4 ezer éve fogyasztották a zöldséget.
Renner szerint a ma ismert, édes, vörös húsú dinnye legközelebbi vad rokonai Nyugat- és Északkelet-Afrikában fordulnak elő. A szakértő úgy véli, genetikai adataik segíthetnek az ellenállóbb típusok létrehozásában. Mivel napjainkban a görögdinnyék genetikai állománya meglehetősen szűkös, a növények igen fogékonyak a betegségekre és a kártevők támadásaira.
Renner szerint az emberiség története során a dinnyéket és uborkákat több alkalommal is elkezdték termeszteni, az egyes háziasítások térbeli elhelyezése, illetve a konkrét fajok megnevezése ugyanakkor nehéz feladat.
Forrás: National Geographic
Mezőgazdaság
Víztudománnyal foglalkozó szakemberek tanácskoztak Baján – GALÉRIA
A Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium Önkormányzati Projektkoordinációs Főosztálya által koordinált LIFE LOGOS 4 WATERS projekt keretében 2024. október 13-18. között került sor nyári egyetem megrendezésére, amely október 14-én, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karán ünnepélyes nyitórendezvénnyel vette kezdetét. Az eseményt Dr. Dukai Miklós, önkormányzati államtitkár és Dr. Deli Gergely rektor nyitották meg. A nyári egyetem a projekt megvalósítási időszaka alatt már második alkalommal került megrendezésre, melynek keretében széleskörű nemzetközi érdeklődésre számot tartó elméleti és gyakorlati kurzus valósult meg a természetalapú megoldások, különös tekintettel a természetes vízmegtartó megoldások témáját érintően.
Elsőként Dr. Deli Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora köszöntötte a jelenlévőket. Kiemelte, hogy korunk legnagyobb természeti kihívásai részben a vízhez, a vízgazdálkodáshoz kötődnek, amelynek rendkívüli aktualitását és fontosságát mutatta az elmúlt hetek megfeszített küzdelme a dunai árvízzel szemben. Hangsúlyozta, hogy az egyetemen folytatott oktatás kiemelt prioritása olyan szakemberek képzése, akik megfelelő szaktudással és gyakorlati felkészültséggel tudnak szembenézni a klímaváltozás negatív hatásaival. Dr. Dukai Miklós, önkormányzati államtitkár köszöntőjében kiemelte az alkalmazkodás meghatározó szerepét, amelynek egyik lényeges szegmense a természetes vízmegtartó megoldások előtérbe helyezése, amely minden értékével apró, de annál jelentősebb lépésekkel járul hozzá a fenntartható jövő megteremtéséhez.
Az egyre gyakoribbá váló időjárási szélsőségek egyre sürgetőbb nemzetközi fellépést igényelnek, amelyben az oktatás meghatározó jelentőséggel bír, ugyanis a hosszú távon fenntartható vízgazdálkodás sikeres jövője a következő generációk szakembereinek felkészültségén, tudásán és kreativitásán alapul. Hangsúlyozta, hogy mindezen képzési szempontokban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem úttörő szerepet játszik, a kitűzött célok elérésének egyik hatékony lépcsőfoka a nyári egyetem megszervezése is. Baja Megyei Jogú Város polgármestere, Dr. Bari Bernadett köszöntőjében hangsúlyozta a cselekvés, az összefogás fontosságát, amely Baja esetében különösen is meghatározó volt az árhullám levonulásának koordinációjában. A víz egy megőrzendő érték, amelyre mint erőforrás is támaszkodnunk kell, de meg is kell védeni, mert csak így lehet hosszú távon is fenntartható környezetet teremteni és biztosítani.
A megnyitót követően szakmai előadások hangoztak el. Dr. Szatzker Petra, a LIFE LOGOS 4 WATERS projekt szakmai vezetője ismertette a projekt célkitűzéseit, legfontosabb feladatait, amelyek a hazai önkormányzatok klímaváltozással szembeni küzdelmeinek támogatását hivatottak elősegíteni. A projekt keretében megvalósításra kerülő természetes vízmegtartó megoldások egyik beavatkozási helyszíne a Bátya és környéke által alkotott demonstrációs terület, ahol a tájléptékű vízvisszatartó megoldások alkalmazási jellemzőiről és várható hatásairól Fekete Csaba, Bátya Község polgármestere tájékoztatta a résztvevőket. A rendezvény zárásaként a nyári egyetem céljáról, programtervéről, a gyakorlati munka helyszínének bemutatásáról, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara és az Eszéki Egyetem együttműködéséről, közös kutatási és hallgatói gyakorlati tapasztalatairól Dr. Tamás Enikő Anna egyetemi docens és Dr. Tadić Lidija egyetemi tanár számoltak be előadásaikban.
Magyar Elnökség
Mezőgazdaság
Aggodalomra adhat okot az ázsiai lódarázs felbukkanása Szlovákiában
Ázsiai lódarázs fészket lokalizálták Szlovákiában
A MATE kutatói által kifejlesztett telemetriai nyomkövetés segített a fészek lokalizálásában
Gödöllő, 2024. október 17. – Az ázsiai lódarázs (Vespa velutina nigrithorax) inváziója Európában egyre nagyobb aggodalomra ad okot, hiszen ez a faj komoly veszélyt jelent a méhállományokra, a biológiai sokféleségre és közvetlenül akár a lakosságra is. A 2004-es franciaországi megjelenése óta folyamatosan terjeszkedik, és mára már számos európai országban megvetette a lábát. Legutóbb Szlovákiában bukkant fel, ahol a gyors beavatkozás érdekében a MATE szakemberei a szlovák kollégák hívására azonnal a helyszínre utazva megkezdték a munkát.
A szlovákiai felfedezés
Az első szlovákiai jelzésre idén szeptember 28-án került sor a magyar határtól mintegy 45km-re fekvő Palárikovóban (Tótmegyer). Az észlelés egy helyi botanikus és zoológus házaspárhoz kötődik. A botanikusként dolgozó Dr. Dušan Senko a kertjében található banánfa nedvével táplálkozó ázsiai lódarázs egyedekre lett figyelmes. Erről értesítette a hatóságokat, illetve a besztercebányai méhésziskolában (Stredná Odborná Škola) az invazív lódarázs irtásával és biológiájával kapcsolatos oktatás vezetőjét Helena Prokovát. További egyedeket észleltek 400 méterrel távolabb, ahol ázsiai lódarazsak borostyánon vadásztak rovarokra. Miután bizonyítást nyert, hogy folyamatosan visszatérő egyedekről van szó, a MATE kutatói – Dr. Kolics Balázs és Kolics-Horváth Éva – a szlovák kollégákkal együtt (Helena Proková, Richard Schnieder és Dr. Dušan Senko) két helyszínen megkezdték a fészek rádiótelemetriás keresését, valamint mintát vettek a molekuláris vizsgálatokhoz, hogy a morfológiai azonosítást genetikai adatokkal is megerősítsék. A felfedezés komoly aggodalomra ad okot, hiszen Szlovákia éghajlata és élőhelyei kedvezőek az ázsiai lódarázs számára, így fennáll a veszélye a gyors elszaporodásnak. Emellett nagy esélye van további még nem észlelt populációk előfordulásának is, Szlovákiában és Magyarországon egyaránt.
A telemetria fontossága a fészek felkutatásában
A fészek mielőbbi megtalálása kulcsfontosságú az invazív lódarázspopuláció megfékezéséhez a terjedés lassításához. A szlovák szakemberek a helyszínen először hagyományos, háromszögelléses módszerrel kísérelték meg a fészkek helyét megtalálni, ám ez a módszer nem vezetett eredményre. Ezért rádiótelemetriában tapasztalatot szerzett és több ilyen eszközparkkal rendelkező magyar kollégáik (MATE, Georgikon Campus) segítségét kérték.
Október 2-án a banánfánál befogott lódarázsra rögzítették az első jeladót. A jelölt példány elengedése után az adó által kibocsátott rádiójelek segítségével követték nyomon a rovar repülési irányát. Ezt az egyedet nem sokkal egy magánház udvarán lévő borostyánbokron táplálkozva találták meg, majd újbóli elengedését követően folytatták a nyomon követést, de sajnos a lakott településen a magántulajdoni akadályok miatt nem sikerült pontosabban megközelíteni a fészek feltételezett helyét.
Egy további egyedet is befogtak a másik lelőhelyen, ezt a példányt is felszerelték jeladóval. Ez az egyed viszont ellentétes irányba indult el. A jeladó jelét követve sikerült 5-10 méteres pontossággal, két irányból is meghatározni a fészek várható helyét. A nyomkövetést korábbi munkákhoz használt Yupiteru MVT 7100, valamint iCOM R20 típusú vevőkkel és 150MHz tartományra készített Yagi antennákkal végezték. A telemetriás lokalizáció alapján a fészket végül a szlovák kutatóknak sikerült a jelzett területen, egy fa 20 méteres magasságban megtalálniuk másnap, melyhez egy hőkamerával felszerelt drónt vetettek be. A drón 360 fokos szkenneléssel azonosította a fészket a 2,5 °C-os hőmérsékletkülönbség alapján. A fészek a lomb takarása miatt csak mintegy 5 fokos szögben volt látható, amelyhez szerencsés időjárási körülmények (nagy hőmérsékletkülönbség) nagyban hozzájárultak. A fészket a kirendelt tűzoltók távolították el. Sajnos, mivel a két befogott és adóval felszerelt darázs ellentétes irányba repült, feltételezhető az is, hogy akár több fészek is lehet már az érintett területen.
A gyors beavatkozás jelentősége
Az ázsiai lódarázs védekezésben kulcsfontosságú a korai felismerés és a gyors reagálás. A rádiótelemetria ezúttal is hatékony eszköznek bizonyult a fészek felkutatásában. Kiegészítő eszközök használata, mint a hőkamera segítheti a keresést, de csak ideális környezeti tényezők mellett. A telemetriát illetően további fejlesztésekre van szükség a hatékonyság növelése, és a gyors detektálás érdekében. Fontos a megfelelő jogi keretek kidolgozása is, melyek lehetővé teszik az akadálymentes fészekkeresést (pl. drónnal) az invazív ázsiai lódarázs ellen, különösen lakott területen.
Hazai helyzet
Magyarországon 2023 augusztusában észlelték először az ázsiai lódarazsat, jelenleg nincs megerősített információnk újabb megjelenésről. A MATE és a BME kutatói intenzíven dolgoznak a rádiótelemetriás eszközök, különösképp a jeladó fejlesztésén. Ezek az eszközök a fészekkeresést jelentősen felgyorsíthatják, és hozzájárulhatnak az invazív faj terjedésének lassításához a megtelepedés korai időszakában. Emellett a MATE és partnerszervezete, a Magyar Krajnai Egyesület által létrehozott önkéntes fészekkereső csoportok segítik az invazív lódarázs felkutatását.
Az ázsiai lódarázs terjedése komoly kihívást jelent Európa számára. A hatékony védekezéshez elengedhetetlen a lakosság tájékoztatása, a folyamatos monitoring, a gyors beavatkozás, és a nemzetközi együttműködés.
A lakossági bejelentéseket a velutina.hu oldalon keresztül várják a szakemberek.
Forrás: MATE
Tudomány
A HUN-REN ATK kutatói azonosították a búzanemesítés szempontjából értékes vad kecskebúzafajok kromoszóma-szegmentumait tartalmazó búzavonalakat
Új tudományos hírek az őszi búzáról:
A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének (HUN-REN ATK MGI) kutatói nemzetközi kooperációban a csehországi Olmützi Kísérleti Botanikai intézet munkatársaival génspecifikus molekuláris markerek kifejlesztésével új markerkapcsolt szelekciós rendszert dolgoztak ki, melynek segítségével lehetővé vált a búzával rokon kecskebúza (Aegilops biuncialis) génbanki tételeinek hatékonyabb kiaknázása a búzanemesítésben. A markerkapcsolt szelekciós rendszer és molekuláris citogenetikai módszerek kombinációjával a kutatók számos értékes búzavonalat válogattak ki, amelyek az Ae. biuncialis egy-egy kromoszómáját vagy azok egy szegmentumát hordozták. Az eredményeket bemutató publikáció a rangos Scientific Reports folyóiratban jelent meg.
A HUN-REN ATK MGI Biológiai Erőforrások Osztályának Molnár István által vezetett Génmegőrzési Csoportja több mint 20 éve végzett kutatásainak fő célja fajkeresztezések segítségével olyan nemesítési alapanyagok előállítása a búzanemesítés számára, amelyekben a búza rokonsági körének genetikai variabilitásával javíthatók a minőségi paraméterek, a stresszadaptáció és a termésmennyiség. Génforrásként a búzával rokon vadon élő fajoknak egyre fontosabb szerepet tulajdonítanak, azonban az általuk hordozott genetikai diverzitás máig nagyrészt kiaknázatlan. A kecskebúzafélékhez tartozó Aegilops biuncialis számos hasznos tulajdonságot hordoz, így például levél- és szárrozsda-rezisztencia, hő-, szárazság- és sótűrés, magas mikroelem- és élelmirost-tartalom.
A búza és az Ae. biuncialis keresztezésekből származó utódvonalak szelekcióját eddig főként a nagyobb előnemesítési populációk vizsgálatára nehezen alkalmazható molekuláris citogenetikai módszerekkel végezte a csoport. Az új, génalapú molekuláris markerek fejlesztéséhez az Aegilops biuncialis U és M genomjait hordozó diploid őseiből – Ae. umbellulata és Ae. comosa – korábban izolált kromoszómaszekvencia-adatok adtak lehetőséget, amelyek meghatározásában a kutatócsoport is részt vett.
A jelenlegi publikációban három markerfejlesztési stratégiát alkalmaztak, melynek során EST-, IT (Intron-targeting)- és cDNS-alapú markereket fejlesztettek. A keresztezési partnerként szolgáló búza és az Aegilops genotípusokon tesztelt 482 marker közül 126 esetében sikerült búza/Aegilops addíciós vonalak segítségével meghatározni a markerek kromoszomális lokalizációját. A 32 markert tartalmazó szelekciós rendszer segítségével nyomon követhetővé vált az Ae. biuncialis kromoszómáinak jelenléte egy 44 búza/Aegilops hibridszármazékot tartalmazó előnemesítési populációban.
A kutatók génspecifikus markerek, valamint citogenetikai módszerek kombinált alkalmazásával több új búza/Ae. biuncialis introgressziós vonalat azonosítottak, melyek felszaporítása, agronómiai értékelése és a nemesítés szempontjából értékes tulajdonságokat hordozó vonalak búzanemesítésbe való bevonása a következő években várható.