Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó tulajdonában lévő gépkocsinak nekiszaladt egy szarvas, megrongálva ezzel a karosszériáját. Mindez 2015. február 24-én este történt a Pest megyei Acsánál. A sofőr a településjelző tábla előtt észlelte, hogy egy szarvascsorda szalad át az úton, ezért megállt. Ezt követően azonban az álló jármű oldalának ütközött egy szarvas, megrongálva az gépkocsi karosszériáját. Az okozott kárt utóbb egy gépjárműszakértő – az avulást is figyelembe véve – több mint 300 ezer forintban határozta meg.

A pórul járt autós kérte kárának megtérítését. A területileg illetékes vadásztársaság azonban a kárigényt elutasította. Álláspontja szerint ugyanis az érintett útszakaszon a vadveszélyt jelző tábla végig ki volt helyezve, a társaság a baleset időpontjában vadászati tevékenységet nem folytatott, amúgy pedig a vadak mozgására nincs érdemi ráhatása.

Az első fokon eljáró Váci Járásbíróság elutasította a károsult keresetét. Az ügy eldöntését kétségkívül bonyolította, hogy a baleset időpontjában még a Polgári törvénykönyv 6:563. §-a szabályozta a vadászható állat által okozott kárért való felelősség eseteit. Ez a rendelkezés pedig kimondja: a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a területéről a vad kiváltott, a vadászatra jogosult pedig akkor mentesülhet a felelősség alól, ha azt bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Igen ám, de a balesetet követően lépett hatályba a vadászati törvény módosítása, amely szerint a vadászható állat által okozott kárért való felelősség és a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség találkozása esetén a Polgári törvénykönyvnek a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

És bár a baleset abban az időszakban történt, amikor a jogalkotó még kiemelte a fokozott veszéllyel járó tevékenység köréből a vad és az ember által fokozott veszéllyel járó tevékenység találkozásának eseteit, a bíróság mégsem ítélte meg a károsult követelését.

Az elsőfokú ítélet mindezt azzal indokolta, hogy a jogalkotó gyakorlatilag a kimentési lehetőségtől fosztaná meg a hivatkozott rendelkezés alapján az alperest, és az országot kisebb-nagyobb zárt állatkertté tenné, ha a vadásztársaságoknak minden közutat vadvédelmi kerítéssel kellene ellátnia, az évi 4-6.000 vadbaleset eredményeként a vadásztársaságok anyagilag teljesen tönkre mennének ilyen beruházás mellett, márpedig jelenleg a vadtól más módon a közút nem védhető meg, de a nyúl mindenhol átmegy.

A váci járásbíróság okfejtése szerint „a törvényeket ismerni nem azt jelenti, hogy azok szavait tartsuk be, hanem értelmét és célját”.

A másodfokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Indoklása szerint ugyanis az új Polgári törvénykönyv nem akart változtatni a korábbi ítélkezési gyakorlaton, az eltérő szabályozás lényegében törvényszerkesztési következetlenség eredménye, amelyet a vadászati törvény módosítása orvosolt.

Aztán jött a fordulat

Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta a károsult autós alkotmányjogi panaszát, és megsemmisítette a két bírósági ítéletet.

A határozat indoklása szerint az eljáró bíróságnak a feladata nem annak vizsgálata volt, hogy megítélése szerint kinek lenne célszerű viselnie az okozott kárt, hanem azt kellett volna ítéletében eldöntenie, a jogszabályok alapján ki köteles erre.

Az alkotmánybírák szerint a „törvényszerkesztési következetlenségre” történő hivatkozás nem jogi indok; ellenkezőleg, annak a kifejezett elismerése, hogy az eljáró bíróság nem tartja magát az alkalmazandó jogszabályoknak alávetettnek. Hozzátették: az ítélkező bíró személyes meggyőződése soha nem lehet indoka a contra legem (törvénnyel szembeni) jogértelmezésnek; amennyiben az eljáró bíróság bármely okból úgy ítélte volna meg, hogy az alkalmazandó jogszabály olyannyira célszerűtlen, hogy az már elérte az alaptörvény-ellenesség szintjét, úgy nem csupán jogosult, hanem köteles lett volna az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni.