Vadászat
Válasz egy laikusnak
A Nézőpont rovatban olvastam egy cikket, mely most kivételesen engem nem hagy nyugodni.
Nem tisztem ugyan, de kénytelen vagyok némi észrevételemmel tiltakozni az ellen, hogy cseréljem le a puskámat fényképezőgépre. A cikk írója abból a meggondolásbál javasolja ezt nekem, és „hobbivadász” társaimnak, mert félti a természetvédelmi világnap alkalmából a gerinces fajokat, melyek száma, többek között a mértéktelen vadászat folytán negyven év alatt felére zsugorodott (az igazság kedvéért: Fábián György kollégánk csak a trófeákkal az interneten pózoló hobbisokról írt – a szerkesztő).
Hazánkban a vadászat társadalmi megítélése nem mindig kedvező. Ennek lehet oka többek között az ilyen, és hasonló cikkek megírása, és megjelenítése, ezért leírnék néhány tényt, a magyarországi vadászattal kapcsolatban. Azt, hogy mire és mekkora mértékben szabad vadászni, a vadászati törvény, és a végrehajtására kiadott miniszteri rendelet szabályozza.
Minden vadászati tevékenységnek az alapja a vadlétszámbecslésen alapuló, az ország összes vadászatra jogosultjára nézve kötelező, hatóságilag jóváhagyott éves vadászati terv, melyeknek illeszkedniük kell a tízéves vadgazdálkodási tervben előírtakhoz. Még véletlenül sem fordulhatna elő, hogy a vadászható állatfajok létszáma a fenti mértékben csökkenjen, ugyanis a lelövésekkel, a vadászidény végén jelentés formájában kötelezően el kell számolni.
A mintegy hatvanötezer vadász közül, talán ha fele vadászik rendszeresen, és ebben benne vannak a hivatásos vadászok is, akik elsősorban a vadgazdálkodásban vesznek részt. Ennek része az is, hogy a vadászterületeken a vad olyan mennyiségben legyen jelen, hogy csak elviselhető kárt okozzanak.
Vajon mit szólnának a mezőgazdaságból élők vagy az erdőgazdálkodással felelősen foglalkozók, ha fényképeket küldenének nekik a vadászok a kárt okozó vadról, a vadkárelhárító vadászatok helyett?
Akinek nem szenvedélye a vadászat, annak hiába is próbálnám bizonygatni, hogy a falamat díszítő, élményeimet örökké tanúsító trófeáimat nem áll szándékomba továbbra sem egy fényképalbumban sorakozó emlékképekre cserélni.
– Móré János, nyugalmazott vadászati felügyelő –
haon.hu
Vadászfegyvert és pénzt lopott egy 35 éves gyanúsított. A szentendrei rendőrök elfogták. A gyanú szerint február 7-én hajnalban F. Roland befeszítette egy pomázi ház elektromos kapuját. Lopási szándékkal ment be az udvarra, azonban a mozgásérzékelős lámpák felkapcsoltak, ezért eliszkolt a helyszínről.

Fotó: Rendőrség
Két nappal később négy autót tört fel. Hármat egy hotel parkolójában, amikből iratokat és egy táskát vitt el. A negyedik kocsi egy pomázi ház előtt állt. Betörte az ablakát, és ellopta a benne lévő vadászfegyvert. De ez nem volt elég, betört a városban egy családi házba is, ahonnan bőrtáskát, okiratokat és céges papírokat vitt el. A táskában több mint 4 millió forint volt.
A bejelentés után a rendőrök azonnal tanúkat hallgattak ki, adatokat gyűjtöttek és elemeztek. Ennek köszönhetően február 11-én délelőtt már kattant is a bilincs a tolvaj kezén. Előállították és őrizetbe vétele mellett hallgatták ki a lopások, valamint lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés miatt. Kezdeményezték a letartóztatását, amit a bíróság elrendelt.
A nyomozók az elvitt iratok és tárgyak maradványait elégetve találták meg Pomázon.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Egy vadász tett bejelentést a rendőrségre, hogy február 7-én a beleznai erdőben talált egy hurkot, benne egy elejtett szarvasborjúval, amit ismeretlenek tettek ki. Ezért az erdészet vadkamerát szerelt fel, hogy lebuktassa a rabsicokat. Nem kellett sokat várni, egy óra múlva már meg is jelent a felvételen az orvvadász.

Fotó: Rendőrség
A rendőrök aznap este el is fogták a 60 éves helyi férfit, és kihallgatták. Kutatást tartottak a lakásán, ahol a hurok készítéséhez szükséges sodronykötéldarabokat foglaltak le.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Bulgária – Stefan Sotirov farkasra indult
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Melegedett az idő, elbújt a hold és leereszkedett a köd: eljött az ideje a farkasvadászatnak. Napnyugtától napkeltéig figyeltem az éjszakát és egy életre szóló élménnyel gazdagodtam, amikor megláttam a sötétben a farkast – tájékoztatta Stefan Sotirov az Agro Jager Newst Bulgáriából.

Stefan Sotirov bulgáriai farkasa. Fotó: Stefan Sotirov
Itt-ott köd áradt szét, majd enyhe délnyugati szél terelte arrébb, mint egy nyájat a juhász és a farkas lassan, mintha a semmiből bukkant volna elő. Pontosan hajnali három óra volt. Rendkívül óvatosan érkezett, megállt néhány másodpercre és hallgatózott.
Amikor megláttam, úgy döntöttem – részben kíváncsiságból -, hogy adok neki egy esélyt, hogy elérje a les előtti tetemet, de sajnos valami miatt mégis elugrott. Ellenkező irányba rohant és körülbelül 160 méterrel arébb megállt és megfordult. Nem haboztam és elsütöttem a puskámat.

Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja 25 éves!
A farkast eltaláltam és a lövésre egy másik, kisebb farkast pillantottam meg, ami elugrott. Érdekes helyzet volt, mert addig nem láttam és ugyan szaladt, de később egy dűlő útra leült és abba az irányba nézett, amerre az első farkas elesett.
Néhány percig ült, azután keservesen üvölteni kezdett. Úgy másfél óráig tartott. A köd pedig, a déli széltől elűzve hol szétterült, hol feloszlott.
Ültem a lesen. A dermesztő üvöltés a végső búcsú lehetett, de nem lőttem újra. Hallgattam az éjszakát. Tudtam, hogy erősen kötődnek egymáshoz.
Lőhettem volna, hogy elűzzem vagy elejtsem, mert azok a pillanatok, a farkasüvöltés vérfagyasztó volt. Elkezdett hatni a pszichémre és a gondolataimra. Egyedül lenni a semmi közepén fáradtan, de hagytam, hogy befejezze – valami felébresztette bennem az érzést, hogy tartozom neki ezzel a gesztussal.

Hatalmas farkasával Stefan Sotirov. Fotó: Stefan Sotirov
És így másfél óra telt el, mire a kisebb farkas elindult lefelé a lejtőn, ahol egyszer csak eltűnt a szemem elől. A köd tovább terjeszkedett és majdcsak a első napsugarak hajtották szét. Lemásztam a lesről és birtokba vettem a farkasomat. Sohasem felejtem el azt az éjszakát.
Stefan Sotirov, Bulgária
You must be logged in to post a comment Login