Vadászat
Tacskó fogta bika
Épp az aznapi hajtásra készülődtünk sebzett vadat keresni, amikor telefonhívás érkezett egy elveszett gímbikáról. Majdnem útba is esett a hely, idő is volt még elég, arra vettük hát az irányt.
A bikát előző este sebezték. A szerencsétlenül hátracsúszott lövésre elesett, aztán lábra kapva elszaladt, de csak annyit, hogy elérje a vetés széli tölgy telepítést. Ott ismét lefeküdt. Úgy tűnt, hogy ki is múlik, de a közeledő vadásztól felugrott és végképp eltűnt. A másnap reggeli keresés se vezetett eredményre, bár helyenként azért akadt vér a letaposott fűben, meg itt-ott néhány kenés a tölgyfácskák levelein. Így adódott, hogy kutyás segítségre lett szükség.
A hívástól még talán egy óra sem telt el, mire megérkeztünk, és Soma már vezetett is bennünket a vércsapán. A sebző vadász és barátai utánunk ballagva, érdeklődéssel figyelték ténykedésünket.
A sebágyat követően egy darabig szépen akadt kenés, egy-két helyen pedig nagyobb vérfolt is a lenyomott füvön. Néhol mintha le is ült volna a vad, ami pedig a szarvasnak nem nagyon szokása. Az első izgatott körök után mondhatni zökkenő mentesen haladtunk a nyomon, pedig vér csak száz méterig mutatkozott. Aztán úgy háromszáz méter után megint bökött az orrával Soma egy vérfoltot a fűben. Egyértelműen a csapán voltunk, ezt később újabb vér is igazolta, mégis megtorpant a kiskutya, amikor elértük a négyszáz métert. Hátraarcot csinált és visszament a csapa elejére. Körbeszimatolt, és ismét előre, végig az előző nyomon. A kis kísérő csapat talán nem is értette, hogy erre miért van szükség, de én tudtam, hogy oka van a dolognak. A szarvas valami fondorlatot követhetett el. Talán oda-vissza járt a saját nyomán. Lehet, hogy egész éjjel bolyongott, ha a fájó sebe nem hagyta egy helyben nyugodni.
Másodjára is majdnem addig jutottunk mint először, de egy helyen nagy nyomozásba fogott Soma. Szinte hallani lehetett, ahogy “kattognak” a fogaskerekek a kis tacskókoponyában. Egyre növekvő ívekkel keresett a csapától balra, míg végül egy éles töréssel határozottan elindult a tölgyfák sorai közt. Majdnem egyenesen kivezetett egy keresztnyiladékra. Én egész idő alatt egy szikra vért sem láttam, csak egy bika nyoma biztatott, ami a váltó többi lenyomata közé keveredve ugyan, de ott haladt előttünk. A nyiladékra lépve – mint jól nevelt gyerek az út szélén – kaptam a fejem balra, aztán meg jobbra, és igen. Jobb oldalt vagy kétszáz méterre egy bika ballagott elfelé. Igen bánatosan tartotta a fejét, a járása is kissé imbolygónak tűnt. Intettem gyorsan a kísérőimnek, akad-e náluk egy távcső, azzal jobban láthattuk volna, hogy valóban a sebzett van-e előttünk, de se távcső, se egyéb, a bika meg belépett a fák közé.
Majdnem biztos voltam benne, hogy a mi bikánk lehet, mert egészséges bika nem bóklászna ott fényes nappal. Ám amíg nem volt kétségtelen a dolog, addig Somát hajszára engedni nem akartam. A kíséretet hátrahagyva, utána futottam, hogy közelebbről is szemügyre vehessem. Hónom alá vágtam a tacskót, úgy gyorsabban és csendesebben haladtunk a térdig érő kökényhajtások között. A bikát szem elől vesztettük ugyan, de a sárban ott volt végig a nyoma, ami kivezetett a tölgyesből egy rétre. Ahogy a tisztásra értünk, Somát letettem a nyomra. Azonnal nyihogósra váltott, tiszta erővel húzott maga után a vezetéken. Nem láttam értelmét tovább türtőztetni, repülőrajttal hagyott faképnél, amikor elengedtem. Száz métert futott a rét szélén, majd egy váltón bevetette magát a balra húzódó sűrű akácosba. Nem hiába tette, a sárban a bika nyoma is oda fordult be, de mire ennek tanúja lehettem, már csengett is az állóra csaholás mélyen bent a sűrű katlanban.
Megszaporáztam hát a lépteim, ahogy a sűrű engedte futottam is, de még mielőtt odaértem volna, nagy csend lett, elveszett a GPS jel is. Jobb híján, na meg hogy jobban is haladjak, egy váltón kiléptem a sűrű szélére. Onnan már hallottam, sőt a műszer mutatta is, hogy a tánc jó ötszáz méterrel odébb folytatódik valahol. Egy teljesen nyílt placcon keresztül menekült a bika, be a következő akácerdő sávba. Futottam utánuk, nem gátolt benne a növényzet, csak az oxigén lett egyre kevesebb. Szerencsére az ugatás kitartóan egy helyből jött, de a szél nem volt a barátunk. Jókorát kellett kerülni, hogy megfelelő irányból érkezhessek. Valamit a bika közben megneszelhetett, mert az ugatás váratlanul elhalt, és mire odaértem, ahonnan hallottam őket, semmit se találtam. Nem csak én, a GPS is elvesztette őket ismét.
Az erdő túloldalán, a dombtetőre hágva aztán szembesülhettem vele, hogy a köztünk lévő távolság ismét sok száz méterre dagadt. Újabb réten kellett átvágni, mire a szemközti dombtetejéről meghallottam Soma csaholását. Gondolom a szarvas is megelégelte a futást, mert tapodtat se mozdultak az alatt a bő negyed óra alatt, amíg egészen a közelükbe jutottam. A legsűrűbb kökényes, galagonyás bozótba húzódott a sebzett, onnan nem akart tágítani. Kerülgettem innen is, onnan is, de sehogy se akadt nekem való kedvező nyiladék, vagy váltó. Egyszer aztán találtam egy rést, ahol araszolni kezdtem befelé, de a vad hirtelen megindult jobbra. Elé kellett vágni. A vad? Fenét, egy konda disznó volt az.
– Na, Soma, ha átvertél, akkor számolunk…
Fél perccel később Soma – talán a számolástól tartva – újra csaholni kezdett, ugyanonnan, ahonnan előtte. Bika még mindig ott állt bent, a konda disznó csak a mellékes ráadás volt. Visszabújtam hát az előbbi váltó cseppet sem tágas alagútjába, és az ugatások zaját kihasználva négykézláb, minden lépést alaposan átgondolkodva másztam előre. Tudtam, hogy talán nem lesz még egy esély, nem szabad elszúrni. Soma már rettenetesen közel ugatott, de a bikából még egy szőrszálat se sikerült meglátni, pedig igen nagy állat a gímszarvas. A szagát viszont már jól éreztem.
Éppen azon agyaltam, a bokrok alatt térdelve, hogy mi legyen a következő lépés, hogy kerülhetnék kicsit oldalt, amikor magasan, a fák koronája közt egy fehér villanás kapta meg a szemem.
– Mi lehetett? Talán madár? Nem, a bika agancsának hegye!
Ott állt előttem tíz lépésre, és engem figyelt. Aztán meg Somát. Lassan forgatta ide-oda a fejét, de sehogy sem tudtam kivenni, hogy hol lehet a test, hol vannak a lábai. Bornemisza Péter bácsi meg Csipesz tacskója jutott eszembe a Varázslatos vadászatok című könyvéből. Ők voltak egyszer ilyen helyzetben, de ő legalább a bika lábát látta akkor…
– Hova lőjek? Lőni kell. El fog ugrani – cikáztak a gondolatok.
A bika aztán jobbra mozdult, de a mozdulatot már puskával a vállban kísértem, és ahogy a test körvonala megjelent a takarás mögött, lőttem. A bika alól egyszerre szaladt ki a négy lába, tűzben rogyott. Igen szerencsés – tán véletlen – nyaklövést kapott. Azonnal odaugrottam és ismételtem egészen közelről. Biztos, ami biztos. Akkor már igazán elmondhattuk Somával, hogy a bika a “miénk”.
Érdekes záróakkord volt, hogy miután a bikát meglőttem, jól szemügyre vettem, lefotóztam, még telefonáltam is a kíséretnek és Soma is kiélte kopasztási hajlamát, egy szóval igencsak zajongtunk, elindultam kifelé, hogy valami utat találjak. A bikától úgy harminc méterre, épp ott, ahol bejöttem negyed órával azelőtt, egy fehérlő agancspár meredt az ég felé. Hirtelen azt hittem, hogy valami dög lehet, de odalépve lábra kapott a fűben lapuló második agancsú kis bika. Igen jó idegei lehettek neki, mert egész végig ott feküdt a közelünkben.
Horváth Dániel
utankeresok.hu
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
Fotó: Németh László
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
Fotó: Németh László
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Fotó: Németh László
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Fotó: Németh László
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Fotó: Németh László
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
Fotó: OMVK
Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Fotó: OMVK
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Fotó: OMVK
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
Fotó: OMVK
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Fotó: OMVK
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
Fotó: OMVK
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Fotó: OMVK
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Fotó: Nyírerdő Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Egy élet az erdőn
Hamarosan benyújthatók az ökológiai gazdálkodás támogatási kérelmei
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Rendhagyó barcogás Gúthon
Természetismereti vetélkedő
Megjelent Az ökológiai gazdálkodásról gazdáknak, közérthetően c. szakkönyv 4. kiadása – Most letöltheti!
KONFERENCIA: Ember-vadvilág konfliktusok Magyarországon – ITT regisztrálj
TÖLTSD LE! A vadászvizsga tesztkérdései, képanyaga
Ezermilliárd forint értékben jelent meg agrár- és vidékfejlesztési pályázat
37 százalékkal növekedett a takarmánykukorica ára
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
Fegyvertartás – ismét kedvező jogszabályváltozások
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
A pusztavacsi öreg harcos
Életbika
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Bárhol, bármikor kifuthat eléd!
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
You must be logged in to post a comment Login