Vadászat
Hibázás nélkül
A hibázás legtöbbször egyet jelent a vadász vagy lövész gyakorlatlanságával. Az ilyen tapasztalatnak nem lehet más következménye, mint kimenni ismét a lőtérre, és ellenőrizni magunkat, képességeinket és a fegyvert. Az első kovás puskával Gyulajon elejtett dámborjú-vadászat sikerein és hibáin felbuzdulva rákövetkező héten első utam a lőtérre vezetett. Visszamentem az alapokhoz. Körkörös lőlap helyett barna csomagolópapírra készítettem magamnak egy dámborjú testét 1:1 arányban szimuláló lőlapot.
A látvány nem is lett rossz: a kép nem volt sem határozott, sem kontrasztos, közelebb állt a vadászat valóságához, mint a lőtér steril világához. Persze a lelkiállapotot nem lehet modellezni, de azért mégiscsak ez áll legközelebb ahhoz a képhez, amit cserkelés során látni lehet. A lövészetet 30 méterről kezdtem, s 10 méteres távolságnöveléssel egészen 80 méterig lőttem végig az iskolát, hogy biztosabban fogjam majd a puskát a következő vadászaton. Úgy jöttem el a lőtérről, hogy minden távolságon jó helyen voltak a lövések, s kell is az e fajta önbizalom, ha elöltöltő fegyverrel indul vadászni a jáger.
Jó volt ismét Gyulajban lenni. Sokkal higgadtabbnak, sokkal átgondoltabbnak éreztem magam, mint az első vadászatkor, s nem utolsó sorban most semmilyen nyavalya sem gyötört. Csodák csodájára ez alkalommal még a bakancsom is a lábamra került, nem maradt a kocsiban.
Poszpis Péter kísért ez alkalommal, aki Pólik Sanyival már bizonyította rátermettségét: Sanyi nagyszerű dublét lőtt egy vadászat alatt: alig egy két óra különbséggel sikerült elejteni egy dámborjút majd egy malacot egyazon vadászaton. Az esti leshez egy különleges helyet választottunk. Egy meredek falú dombtetőn helyezkedett el a leskosár, mely mélyen a völgybe nézett, ahol egy vad által erősen járt váltó haladt el. Nem készültünk hosszú cserkelésre, de azért jó 5-600 méterre álltunk meg a kiszemelt helytől, mivel közvetlenül a les mellett egy jó, napos rét volt, ahol szívesen áll meg a dámvad. Hangtalanul mentünk a cserkelő úton, s Péter nem tévedett, a napos rétecskén ott legelt egy dámtehén és egy borjú. Hátramaradt, hogy egyedül cserkelhessek közelebb. Lőtávolba azonban nem sikerült belopni a vadat, jó 90-100 méterre lehettem, amikor jöttömet meghallva megriadtak. Irány hát a leskosár.
Les a dombtetőn
A lessel szemben lévő erdős domboldalra sokáig sütött a nap, s alig 3-400 méterre már érkezésünkkor ott napozott, legelt a dámrudli. Ahogy a nap süllyedt a hátam mögött, úgy indult el a dámvad a völgyben húzódó út felé. Mozgását azonban megtörte egy kerítés, mely egy friss erdősítést volt hivatott védeni az erdei vadkártól. Innen a vad két irányban indulhatott csak: elfelé tőlem, vagy a leskosár alatti völgyrész felé.
Ahogy megérkeztem körbe távmérőztem a terepet: az összes fix pontot megmértem a vad várható vonulási útján. Az eredményt pedig szépen felvéstem az agyamba, hogy lehetőleg éles helyzetben már ne legyen szükségem a mérőeszközre. Ha a vad egyenesen bejön a völgybe a les vonalába, úgy a lőtávolság 75 méter lehet legjobb esetben. Nem rossz, de nem is éppen közeli. Az előző vadászaton biztosan nem vállaltam volna el a lövést, de a lőtéri kontroll után már más volt a helyzet.
Tőlem jobbra, a völgyben 300-400 méter távolságban ereszkedett le a szemben lévő hegyoldalról a rudli, mely 4 bikából és 3 tarvadból állt. Jó két órán keresztül lestem őket a távcsővel, mert nem igazán akartak felém indulni, pedig a szél nem volt rossz, és ilyen távolságból biztosan nem is vehettek észre. Nyugodtan legeltek, és szép lassan távolodtak. Először nem is vettem észre, hogy egy magányos tehén kivált a csapatból, és a kerítés mentén lassan, az utat szegélyező bokrok takarásában megindult felém. Jó 200 méterre lehetett, amikor végre megláttam sziluettjét a bokrok mögött, és további 30 perc telt el, amíg már vállalható lőtávolságba jutott. A kerítés 120 méter távolságban ért véget, innentől nem lesz takarása. Ha tovább jön, már az én területemen lesz.
A dámtehén azonban megállt a kerítés előtt, és hosszú perceken keresztül figyelt. Hihetetlen éber teremtés. Még levegőt sem mertem venni, mert többször figyelt felfelé, a leskosár felé is, mintha csak sejtené, hogy fentről veszély leselkedik rá. Idős, sokat tapasztalt vad volt. Aztán egyszer csak megindult lassan a nyílt területen, meg-meg állva, figyelve minden irányba. Számolom vissza a métereket, miközben irányzékom már rendezve van a vad testén. Még egyszer végigfuttatom az agyamban: a kovakő éles, az acél és a kő tiszta. 100… 95… 90… 85 méter. És akkor hirtelen a vad megáll. Megérezte, hogy figyelem. Egyenesen a leskosárra nézett, tudhatta, hogy valami nincs rendben. 85 méter önmagában is kicsit nagy távolság, és a terepszög sem könnyíti a helyzetet. Talán 35-45 fokban kell lefelé lőni, vagyis alá kell kissé célozni alapból az ökölszabály szerint. 85 méteren a lövedékek már a célzott pontban csapódnak be, így jónak kell legyen, ha a szokásos módon rendezem a célképet. Hezitálok még egy kicsit, aztán hallom, ahogy az .54-es Pedersoli Jäger puska dörren. Nincs késlekedés a billentyű elhúzása és a sütés között. A szellő azonnal szétfújja a füstöt, így látom a vad találatjelzését is: mellső lábait megemeli, s először ügetve, majd léptetve megtesz vagy 15 métert. Tüdő környéki lövés lehet. Az erdő első fasorában megáll, leereszti fejét és jobbra-balra lóbálja, majd elhagyja az erő, összeesik.
Kivárom a kötelező 10 percet, miközben persze újratöltök. Felporzatlan puskával kezemben, gatyaféken indulok a rálövés helyére. Fontos, hogy amikor terepakadályokon haladunk át, akkor vegyük le a csappantyút a lőkúpról, vagy esetemben – kovás puskával vadászva – nyissuk fel az acélt és seperjük ki a felporzót a serpenyőből. Megtalálom a rálövés helyét, de vért nem, csak vágott szőrt látok. Meglepődöm, hogy egyetlen csepp vér nélkül tette meg a vad utolsó métereit. A végtisztesség megadása után elkezdem a vad zsigerelését. Persze minél többször látom, hogy a profi hivatásosok hogyan zsigerelnek, annál ügyetlenebbnek érzem magam. Végzek a munkával, és nekikezdek felfelé húzni a vadat, mire a dombtetőn megjelenik Péter. Még mielőtt nekiveselkedtem volna a domboldalnak megment: lejön körbe a terepjáróval értünk. Szép erőfeszítés lett volna a végére a vadhúzás, de azért örömmel fogadom el a segítséget.
Jó vadászat. Bonyolult lövés volt, súrolva a kovás puska és saját magam teljesítőképességének általam meghúzott határát. De mennyire más volt ez alkalommal önbizalommal, felkészülten az erdőbe lépni! A 85 méter egyébként nem a lövedéknek, puskának sok. A Lee REAL lövedék, melyet használok itt is pontos, itt is bír elegendő energiával. Sokkal inkább a célzó szemnek nehéz nagyobb távolságon megfelelően rendezni az irányzékokat megfelelő magasságban, mivel a vad már igen kicsinek látszik. Ahhoz, hogy a lövés jó helyre menjen, gyakorolni kell a szituációt mindenképpen.
Németh Balázs
Fontos szabály, hogy ha vadászat közben terepakadályon haladunk át vagy lesre mászunk fel biztosítanunk kell, hogy esetleges elbotlás esetén se sülhessen el fegyverünk véletlenül. A szerelt lőszeres fegyvert ilyen esetben megtörni, üríteni kell. Az elöltöltő fegyver sem kivétel. Ilyen esetekben a csappantyús fegyver kakasát biztonsági állásba kell tenni, a lőkúpról pedig el kell távolítani a csappantyút. Kovás fegyver esetében fel kell nyitni az acélt, ki kell seperni a felporzót a serpenyőből, a kakast pedig nyugalmi állapotba kell engedni.
kapszli.hu
Vadászat
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg
Izraeliinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.

Fotó: Izraelinfo
A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.
Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.
Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.
A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.
A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.
Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.
A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.
Forrás: Frank Péter – Izraelinfo
Vadászat
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.
A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.
Eredmények
Férfi egyéni
- Siffer Géza – 47 találat
- Hüll László – 45 találat
- Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)
Női egyéni
- Hettyei Emőke – 45 találat
- Hettyei Anita – 39 találat
- Hettyei Bianka – 29 találat
Csapatverseny
- Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
- Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
- Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat
Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat
Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.
A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.
Fotó: Szegedi László
Forrás: -PS- OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először,
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először, regionális jelleggel. A verseny célja a három legjobb jáger kiválasztása egy nívós válogató keretében, ahol a megyék legjobbjai képviselik majd a Területi Szervezetüket júliusban, az országos megmérettetésen.

Fotó: OMVK
20 versenyző indult összesen a versenyszámokban, úgy, mint korong- és golyóslövészet, trófeabírálat, sebzési jelek vizsgálata, teszt és növényfelismerés.
A somogyi kamarai delegáció hat versenyzőből és a korábbi helyi versenyek bíráiból állt.
Versenyzőink közül Rózsa Martin, Boda Csaba és Beda János lettek az I-III. helyezettek, míg Rózsa Martin az összesített versenyben előkelő ezüstérmes helyet vívott ki, így ő képviseli Somogyot a főversenyen. Igazán jó hangulatú és színvonalas versenyt raktak össze a helyiek, külön köszönet Kenesei István titkár kollégának!
Jövőre Somogyon a sor a rendezést illetően, és bár magasra került a léc, szeretettel várjuk a vasi és zalai hivatásos vadászokat egy hasonlóan jól szervezett versenyen!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK















































You must be logged in to post a comment Login