Keressen minket

Vadászat

Hibázás nélkül

Közzétéve:

Feltöltő:

A hibázás legtöbbször egyet jelent a vadász vagy lövész gyakorlatlanságával. Az ilyen tapasztalatnak nem lehet más következménye, mint kimenni ismét a lőtérre, és ellenőrizni magunkat, képességeinket és a fegyvert. Az első kovás puskával Gyulajon elejtett dámborjú-vadászat sikerein és hibáin felbuzdulva rákövetkező héten első utam a lőtérre vezetett. Visszamentem az alapokhoz. Körkörös lőlap helyett barna csomagolópapírra készítettem magamnak egy dámborjú testét 1:1 arányban szimuláló lőlapot.

A látvány nem is lett rossz: a kép nem volt sem határozott, sem kontrasztos, közelebb állt a vadászat valóságához, mint a lőtér steril világához. Persze a lelkiállapotot nem lehet modellezni, de azért mégiscsak ez áll legközelebb ahhoz a képhez, amit cserkelés során látni lehet. A lövészetet 30 méterről kezdtem, s 10 méteres távolságnöveléssel egészen 80 méterig lőttem végig az iskolát, hogy biztosabban fogjam majd a puskát a következő vadászaton. Úgy jöttem el a lőtérről, hogy minden távolságon jó helyen voltak a lövések, s kell is az e fajta önbizalom, ha elöltöltő fegyverrel indul vadászni a jáger.

Jó volt ismét Gyulajban lenni. Sokkal higgadtabbnak, sokkal átgondoltabbnak éreztem magam, mint az első vadászatkor, s nem utolsó sorban most semmilyen nyavalya sem gyötört. Csodák csodájára ez alkalommal még a bakancsom is a lábamra került, nem maradt a kocsiban.

Poszpis Péter kísért ez alkalommal, aki Pólik Sanyival már bizonyította rátermettségét: Sanyi nagyszerű dublét lőtt egy vadászat alatt: alig egy két óra különbséggel sikerült elejteni egy dámborjút majd egy malacot egyazon vadászaton. Az esti leshez egy különleges helyet választottunk. Egy meredek falú dombtetőn helyezkedett el a leskosár, mely mélyen a völgybe nézett, ahol egy vad által erősen járt váltó haladt el. Nem készültünk hosszú cserkelésre, de azért jó 5-600 méterre álltunk meg a kiszemelt helytől, mivel közvetlenül a les mellett egy jó, napos rét volt, ahol szívesen áll meg a dámvad. Hangtalanul mentünk a cserkelő úton, s Péter nem tévedett, a napos rétecskén ott legelt egy dámtehén és egy borjú. Hátramaradt, hogy egyedül cserkelhessek közelebb. Lőtávolba azonban nem sikerült belopni a vadat, jó 90-100 méterre lehettem, amikor jöttömet meghallva megriadtak. Irány hát a leskosár.

Les a dombtetőn
A lessel szemben lévő erdős domboldalra sokáig sütött a nap, s alig 3-400 méterre már érkezésünkkor ott napozott, legelt a dámrudli. Ahogy a nap süllyedt a hátam mögött, úgy indult el a dámvad a völgyben húzódó út felé. Mozgását azonban megtörte egy kerítés, mely egy friss erdősítést volt hivatott védeni az erdei vadkártól. Innen a vad két irányban indulhatott csak: elfelé tőlem, vagy a leskosár alatti völgyrész felé.

Ahogy megérkeztem körbe távmérőztem a terepet: az összes fix pontot megmértem a vad várható vonulási útján. Az eredményt pedig szépen felvéstem az agyamba, hogy lehetőleg éles helyzetben már ne legyen szükségem a mérőeszközre. Ha a vad egyenesen bejön a völgybe a les vonalába, úgy a lőtávolság 75 méter lehet legjobb esetben. Nem rossz, de nem is éppen közeli. Az előző vadászaton biztosan nem vállaltam volna el a lövést, de a lőtéri kontroll után már más volt a helyzet.

Tőlem jobbra, a völgyben 300-400 méter távolságban ereszkedett le a szemben lévő hegyoldalról a rudli, mely 4 bikából és 3 tarvadból állt. Jó két órán keresztül lestem őket a távcsővel, mert nem igazán akartak felém indulni, pedig a szél nem volt rossz, és ilyen távolságból biztosan nem is vehettek észre. Nyugodtan legeltek, és szép lassan távolodtak. Először nem is vettem észre, hogy egy magányos tehén kivált a csapatból, és a kerítés mentén lassan, az utat szegélyező bokrok takarásában megindult felém. Jó 200 méterre lehetett, amikor végre megláttam sziluettjét a bokrok mögött, és további 30 perc telt el, amíg már vállalható lőtávolságba jutott. A kerítés 120 méter távolságban ért véget, innentől nem lesz takarása. Ha tovább jön, már az én területemen lesz.

A dámtehén azonban megállt a kerítés előtt, és hosszú perceken keresztül figyelt. Hihetetlen éber teremtés. Még levegőt sem mertem venni, mert többször figyelt felfelé, a leskosár felé is, mintha csak sejtené, hogy fentről veszély leselkedik rá. Idős, sokat tapasztalt vad volt. Aztán egyszer csak megindult lassan a nyílt területen, meg-meg állva, figyelve minden irányba. Számolom vissza a métereket, miközben irányzékom már rendezve van a vad testén. Még egyszer végigfuttatom az agyamban: a kovakő éles, az acél és a kő tiszta. 100… 95… 90… 85 méter. És akkor hirtelen a vad megáll. Megérezte, hogy figyelem. Egyenesen a leskosárra nézett, tudhatta, hogy valami nincs rendben. 85 méter önmagában is kicsit nagy távolság, és a terepszög sem könnyíti a helyzetet. Talán 35-45 fokban kell lefelé lőni, vagyis alá kell kissé célozni alapból az ökölszabály szerint. 85 méteren a lövedékek már a célzott pontban csapódnak be, így jónak kell legyen, ha a szokásos módon rendezem a célképet. Hezitálok még egy kicsit, aztán hallom, ahogy az .54-es Pedersoli Jäger puska dörren. Nincs késlekedés a billentyű elhúzása és a sütés között. A szellő azonnal szétfújja a füstöt, így látom a vad találatjelzését is: mellső lábait megemeli, s először ügetve, majd léptetve megtesz vagy 15 métert. Tüdő környéki lövés lehet. Az erdő első fasorában megáll, leereszti fejét és jobbra-balra lóbálja, majd elhagyja az erő, összeesik.

Kivárom a kötelező 10 percet, miközben persze újratöltök. Felporzatlan puskával kezemben, gatyaféken indulok a rálövés helyére. Fontos, hogy amikor terepakadályokon haladunk át, akkor vegyük le a csappantyút a lőkúpról, vagy esetemben – kovás puskával vadászva – nyissuk fel az acélt és seperjük ki a felporzót a serpenyőből. Megtalálom a rálövés helyét, de vért nem, csak vágott szőrt látok. Meglepődöm, hogy egyetlen csepp vér nélkül tette meg a vad utolsó métereit. A végtisztesség megadása után elkezdem a vad zsigerelését. Persze minél többször látom, hogy a profi hivatásosok hogyan zsigerelnek, annál ügyetlenebbnek érzem magam. Végzek a munkával, és nekikezdek felfelé húzni a vadat, mire a dombtetőn megjelenik Péter. Még mielőtt nekiveselkedtem volna a domboldalnak megment: lejön körbe a terepjáróval értünk. Szép erőfeszítés lett volna a végére a vadhúzás, de azért örömmel fogadom el a segítséget.

Jó vadászat. Bonyolult lövés volt, súrolva a kovás puska és saját magam teljesítőképességének általam meghúzott határát. De mennyire más volt ez alkalommal önbizalommal, felkészülten az erdőbe lépni! A 85 méter egyébként nem a lövedéknek, puskának sok. A Lee REAL lövedék, melyet használok itt is pontos, itt is bír elegendő energiával. Sokkal inkább a célzó szemnek nehéz nagyobb távolságon megfelelően rendezni az irányzékokat megfelelő magasságban, mivel a vad már igen kicsinek látszik. Ahhoz, hogy a lövés jó helyre menjen, gyakorolni kell a szituációt mindenképpen.

Németh Balázs

Fontos szabály, hogy ha vadászat közben terepakadályon haladunk át vagy lesre mászunk fel biztosítanunk kell, hogy esetleges elbotlás esetén se sülhessen el fegyverünk véletlenül. A szerelt lőszeres fegyvert ilyen esetben megtörni, üríteni kell. Az elöltöltő fegyver sem kivétel. Ilyen esetekben a csappantyús fegyver kakasát biztonsági állásba kell tenni, a lőkúpról pedig el kell távolítani a csappantyút. Kovás fegyver esetében fel kell nyitni az acélt, ki kell seperni a felporzót a serpenyőből, a kakast pedig nyugalmi állapotba kell engedni.

kapszli.hu

Click to comment

You must be logged in to post a comment Login

Leave a Reply

Vadászat

Szebenye-pusztán találkoztak a bélusvölgyi vadászok

Published

on

Észak-Csereháton, a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában szervezte meg az ide trófeamustráját, amelyen mintegy 36 gímbika trófeáját lehetett megtekinteni, illetve ekkor vehették át ünnepélyes keretek között az elejtők. Kövér János, a vadásztársaság elnöke kiemelte, hogy amellett, hogy ismét egy forró, csapadékszegény, aszályos nyár után köszöntött be a szeptemberi szarvasvadászat, egy meglehetősen eredményes bőgést zárhattak. Eredményeikre büszke, az elért sikerek mögött pedig pontos és tapasztalt, gondos vadgazdálkodást láthatott minden vendég a területen. A munka tovább folytatódik, amelybe, a vadásztársaságon túl, a térség vadgazdálkodóinak összefogása is ott rejlik – tájékoztatta az Agro Jagert Oravecz Attila.

Megnyitó. Forrás: Oravecz Attila / Agro Jager

Egy vadásztársaság életében a trófeamustra mérföldkő. Egy-egy ilyen szemlén, nemcsak a társaság, aktuális helyzetét, lehetőségeit láthatjuk, hanem a hivatásos vadász, a vadőr is mérlegre kerül. Míg a múlt héten a Drávamentén tapasztalhattuk meg, hogy a társaság kitárta a kapuit, addig most itt Észak-Csereháton tekinthetünk körbe, hogy valójában mire képes a szarvas és körülötte az ember.

A minden agancs mellé az elejtő megkapja a grandlikat is, ízlésesen csomagolva. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager

A Bélusvölgye vadásztársaság ezen a napon megmutatta és akinek kedve tartotta, kilátogathatott Szebenye-pusztára, hogy milyen gímbikák estek 2024-ben. Oravecz Attila kiemelte: örömmel fogadták, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal vadászati szakigazgatásában dolgozó felügyelők elfogadták a meghívásukat, ami visszajelzés számukra, hogy a kormányhivatalban is fontos, mi történik, nemcsak itt, hanem a környező társaságok területén.

A Bélsuvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászháza. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager

A szarvas kettős életet él. Napjainkban számokban, íróasztalok felett is megjelennek, de igazán csak a terepen, egy-egy társaság, egy-egy térség egészében lehet megérteni, hogy mit jelent egy-egy populációval gazdálkodni, őrizni. Egy állományt nem lehet pár ezer hektárra beszorítani, azzal integráltan, egységesen kell gondolkodni. Ha jó is a kapcsolat, ha 20 éves barátságok kötik össze az itt dolgozó vadőröket, hivatásos vadászokat és működik az együttgondolkodás, azonban a jogszabályi előírásoknak meg kell felelni. Ez azonban akkor működik igazán jól, ha egy-egy térség lehetőségeire, szaknyelven fogalmazva, a vadeltartó képességére illesztik és nem egy egységes, országos direktívának kell megfelelni.

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Trófeák a Bélusvölgye Vadásztársaság bemutatóján. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager

Úgy gondolom, hogy ehhez időszerű lesz bevezetni egy új fogalmat is, amely a földtulajdonosok irányába mutat, miszerint mire képes, mit képes megtenni a szarvasért, a vadért a gazdaember? Szerencsés együttállás, ha vadászik, de még szerencsésebb eset, ha az agrárszektor stabil lábakon és kiszámíthatóan működik – nyugodtabb gazdasági helyzetben minden szereplő nyugodtabban reagál.

Bélusvölgye Vadásztársaság, Szebenye-puszta. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager

A gazdákkal, a földtulajdonosokkal való kommunikációban a Bélusvölgye vadásztársaság vonatkozásában kétoldalú kapcsolat rajzolódik ki, melyet mi sem példáz jobban, hogy egy terület bokros, elhagyatott részeit kitisztítva, Oravecz Attila megkereste a földtulajdonost, hogy ha lehetne és a tervezett munkában nem hátráltatná, akkor mentsék meg a régi almafákat. Személyes sikere Oravecz Attilának, de amellett, hogy régi almák maradtak meg a gyümölcsnemesítőknek, az erdőjáró embernek, de ott maradtak az öreg fák, amelyeket minden évben felkeres a vad is. Ez a terület kitakarítása után sem változott meg. Sőt!

A Bélusvölgye Vadásztársaság vendégét köszöntik a Szebenye-pusztai bemutatón. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager

Oravecz Attila kiemelte, hogy mire beköszöntött az ősz, a leseket kijavítgatták, a sózókat feltöltötték és a vadföldeket előkészítették. Ez utóbbi kapcsán sok-sok éves gyakorlat, hogy a vadföldekbe őszi árpát vetnek, amit nem takarítanak be, hanem lábon hagynak. Azon úgy bagózik a szarvas, a vaddisznó és minden vadja az erdőnek, ahogyan csak szeretné, mikor már tejesen érik. Mikor aztán odakerül a sor, hogy aratni kellene, sem vágják le. Aki ismeri az árpát, tudhatja, hogy érés után csakhamar összetörik, összeborul. Nyár közepén aztán nehéz tárcsával leforgatják, bekeverik azokat a szemeket, amit a vad elhagy, ami kipergett. Vetésre, több, mint elég. Az első augusztusi esők hatására aztán kicsírázik és őszre nemcsak bokáig érő, hanem már szárba szökkent árpa várja a szarvasokat, de jó legelője minden vadnak.

Agro Jager NewsHirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

A szarvas az elmúlt években jobban helyben maradt az Észak-Cserehátban – folytatja Oravecz Attila és a kollégákkal, vadőr barátokkal egyre kevesebbszer állunk meg egy-egy trófea előtt: Na, ezt láttam én is! Sokat beszélgettünk erről – teszi hozzá, de arra jutottunk, hogy a tarvadnak kedvezve, az sem mozdul ki messzire s a rudlikat a bikák sem keresik. Ilyen megfigyeléseket szűrtünk le, amelyet érdemes lenne itt is tudományos eredményekkel igazolni, mert tapasztalataink erre mutatnak.

Ravatalon a Bélusvölgye Vadásztársaság 36. gímbikája a társaság Szebenye-pusztai trófeamustráján. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager

A 2024-es bőgés nagyon jól indult és sem a meleg, sem a száraz idő nem vetette vissza a bikákat – meg is szólaltak! Szeptember 2-án terítékre került az első gímbikánk és azután sorban szólt a vadászkürt a szarvasok felett. Az összes kolléga is dolgozott a szomszédban, néha-néha tudtunk beszélni, s ha már nem hallottunk egymásról, akkor fogtuk a telefont és összecsörögtünk. Persze az utánkeresések megadták a közös hangot, mert mi is, a szomszédok is át-átmentünk a szomszéd területére. Akkor már hívtuk is a kollégát, hogy szükségünk van a segítségükre, mert nagyon úgy tűnik, hogy „vendégvadászatra” érkezünk. Ez megszokott, mindennapos – együttműködés nélkül nem tudnánk ilyen eredményeket elérni.

Pontos, precízen tervezett vadgazdálkodás az alapja a szarvasgzdálkodásnak. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager

Sokan kérdezik, hogy a bőgőhelyeket, hogyan gondozzuk? Mi azt látjuk, hogy az a legjobb, ha az ősi beállóhelyekre mi egyáltalán nem megyünk be – semmilyen eszközzel. Azt a birodalmat meghagyjuk a szarvasnak. Ha azt választotta, akkor mi tiszteletben tartjuk s ha a királynak megfelel, akkor mi nem akarjuk, hogy jobb legyen. Viszont körülötte, azért kedveskedünk neki. Aztán meg: mindig örülünk, ha augusztusban újra és ugyanott megszólalnak a bikák, hiszen jelzés, hogy valamit csak „eltaláltunk” idén is…

Trófeák díszítették a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházát. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager

A trófeamustra idei legjobb gímbikáját 12 évesre bírálták és 9,37 kilogrammot nyomott. Remélem nem gondolja senki, hogy nagyképűség a társaságunk részéről, de ez a bika „csak” egy mellékbikája volt egy csapatbikának, „akit” lehetőségeink miatt nem hoztunk terítékre. Talán ilyet még a társaság soha nem tett, de meghagytuk. Elnök úrral sikerült egyeztetni és megmaradt nekünk jövőre, megmaradt a teheneknek. Mondhatom, lehet, hogy a valaha lőtt legjobb gímbikánk lesz. Keveset láttuk, de annál többet hallottuk. Úgy gondoltam, ha ez a bika maradhatna még egy évet, akkor olyan erős genetikával fordulhatunk rá a következő évtizedre, ami meghatározó lehet a gazdálkodásunkban.

Vendégek a Bélsuvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager

Hogy találkozunk-e ezzel a bikával? Hogy jövőre ide fog-e beállni? Senki sem tudja. Egy viszont biztos: jó pár csatát megnyert ezen az őszön és láttuk, ahogy terelgeti a teheneit. Kell egy ilyen új dolog és nem szeretnénk ezekből az elképzeléseinkből engedni. Újat, változást szeretnénk s legyen ennek a szarvasnak az erdő az otthona, legyen még a mienk. Neveljen az erdő, neveljen az Észak-Cserehát még szarvast: sokkal jobbat! Mi, amit tudunk, megadjuk a szarvasnak. Sokkal többet már nem tehetünk hozzá, maradt hát az önmérséklet.

Díszvendégek Szebenye-pusztán: Hrabovszky János, az OMVK Békés Vármegyei TErületi Szervezetének elnöke és kedves felesége. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager

vendégekkel, tagtársakkal, a kollégákkal jól telt a Szebenye-pusztai napunk. Szükségünk is volt erre, mert a nap, nap utáni vadászatok elfárasztottak mindannyiunkat. Korai kelések, késői fekvések és napközben a rengeteg munka, nemcsak a vadászházban, hanem területen is. Trófeakikészítések, út a kormányhivatalba, a kamarához. Krotália igénylések, dokumentációk, papírmunka, megannyi feladat, amit nem görgethetünk napról napra, azt el kell végeznünk minden nap. S arról még nem is beszéltem, hogy a tacskókopóinkkal is foglalkozni kell, mert hát a napi tréning mindenkinek kell, embernek, állatnak egyaránt.

Oravecz Attila, a Bélusvölgye Vadásztársaság hviatásos vadásza, vadőre a 2024-ben megrendezett Szebenye-pusztai trófeabemutatón. Fotó: Bélusvölgye Vadásztársaság

Panaszra egyáltalán nincs okunk, itt, a Bélusvölgye vadásztársaság területén, feladat viszont bőven terem. Hozzá kell tenni, hogy az érmes arányunk 40%-os, az érmes bikák átlagsúlya 7 kilogrammot ért el. A korosítás és a minőségi szelekció felé mozdultunk el és a fiatal, már láthatóan gyenge adottságú szarvast is vadásztuk a bőgésben – új vonulat, de nem engedtük el, ha találkoztunk. Meglátjuk, milyen eredmények jönnek, ami persze egy, két év alatt biztosan nem fog látszódni, mint ahogy az az eredmény sem, hogy a trófeamustrán annyi gyerek játszott a Szebenye-pusztán, hogy sokszor keresni kellett, kinek, merre van a sráca. S ha meg is mosolyogtuk a gyerekricsajt, azért tudni kell, hogy belőlük lesznek a következő generáció hajtói és apukájuk, a nagyapjuk, a nagybácsijuk mellett válnak olyan vadásszá, akik mellett majd mi is leállunk egy-egy standra vagy beülünk melléjük majd az autóba, mikor megállnak a házunk előtt, hogy gyerünk ki a hegyre, oda, ahová régen mi vittük őket – mesélt Oravecz Attila az Agro Jagernek a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában…

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fényképezte: Oravecz Attila

Agro Jager News
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Célkeresztben az orvvadászat

A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett

Published

on

A Készenléti Rendőrség Rendőrmúzeumának kiállítása is része volt az október 26-án, Vásárosnaményban megrendezett Vadásznap és Trófeamustra rendezvénynek.

Fotó: Rendőrség

A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett, melynek célja, a természet iránt érdeklődők részére betekintést nyújtani a vadászat világába, illetve különböző bűnügyek ismertetésével felhívni a figyelmet az orvvadászat jogellenességére és a vadászat veszélyeire. A kiállítás 2024 szeptemberében az Európai Unió vadászati főigazgatóinak informális ülése keretében debütált, melynek a Vásárosnaményban megtekinthető Hunor Vadászati és Természeti kiállítás adott otthont.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

A kiállítás 2024. október 26-án, a megyei Vadásznap és Trófeamustra rendezvény keretében nyílt meg a nagyközönség előtt. Ezen a napon az érdeklődők a múzeum könyvtárának vadászati tematikájú könyveibe is belelapozhattak, továbbá a vitrinekben – orvvadász bűncselekmények elkövetésénél használt, a rendőrség által lefoglalt – házi készítésű, átalakított fegyvereket is megtekinthették. Látható volt egy olyan különleges szarvasagancs is, amibe szinte „belenőtt” egy dróthuzal, ezzel jól szemléltetve a hurkolás pusztítását.

Fotó: Rendőrség

A tárlatot a Rendőrmúzeum vezetője, Kékiné Rozsnyai Éva nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy egy új típusú kiállítás megvalósítása volt a cél, amely a vadászati szakma és a vadászok számára is hasznos információkat nyújt, ugyanakkor a laikus látogatóknak is érdekes lehet. Emellett rávilágít arra, hogy a vadászat messze túlmutat a trófea megszerzésén, hiszen a törvények által szabályozott, fenntartható vadászat szerves része a vadgazdálkodásnak és a vadvédelemnek.

Fotó: Rendőrség

A vadászatra jogosult szervezetek – zömében vadásztársaságok – által végzett és az állami szervek által felügyelt vadászat segít megőrizni a fauna természeti egyensúlyát és biológiai sokféleségét, megelőzve egyes fajok túlszaporodását, vagy más fajok eltűnésétA délután folyamán a vadásznaphoz kötődően több nyilvános kerekasztal beszélgetésre is sor került, amelyen többek között a vadászati bűncselekményekről is szó esett.

Kreitz Zsuzsanna r. alezredes asszony a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Műveleti Szolgálat Bűnügyi Technikai Főosztály vezetője gyakorlati tapasztalatokkal látta el a hallgatóságot, az áldozattá vagy elkövetővé válás megelőzése érdekében.

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom

Vadászat

Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek

A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.

Published

on

2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.

Fotó: OMVK

Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.

Fotó: OMVK

Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.

Fotó: OMVK

 

Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK

Tovább olvasom