Vadászat
A kétszer lőtt vaddisznó
A napokban Adán jártam, Attila barátom (aki egyébként József, de mindenki Attilának ismeri) cégében, és irigykedve néztem az irodája falán sorakozó trófeákat. Mindegyiknek megvan a maga története, melyet Attila csillogó szemmel mesél el — már amikor éppen nem rohan, és van rá ideje.
Már a fél világot bejárta vadászként meg üzletemberként. Sokan tanulhatnának tőle cégvezetést is, vadászatot is, hiszen mindkettőt magas színvonalon műveli. Tőle hallottam a kétszer lőtt vaddisznóról, és gondoltam, megéri közreadni a történetet, okulásképpen, azért, hogy lássák, nem kell feladni. Amelyik trófeát nekünk szánta a sors, az úgyis a miénk lesz.
Attila vadászik, de időnként vadásztat is. Egy ilyen vadásztatás alkalmával egyik vendége megsebesített egy jókora kant. Bosszantó dolog, de bárkivel megeshet. Ha ez hajnalban történik, annyival könnyebb a helyzet, hogy a keresés, a nyomolvasás nappal folyik. Ha viszont délutáni vadászaton lőjük meg az állatot, akkor bonyolultabb a dolog, mert sötétben keresni a sebesült disznót nem kis kockázattal jár. Barátomnak viszont van egy nagyszerű segítőtársa, egy szálkás szőrű vadásztacskó!
Akkor is hazament az ebért, és elindultak a friss vérnyomon. A kitűnő orrú kutya állhatatosan követte a sebesült vadat, a két vadász meg fegyverrel a kezében, feszült idegállapotban, méteres lépésekkel nyargalt utána. Terepet figyelni persze nem volt idejük, mert nem tudhatták, mikor és hol ugrik majd fel a kan. Több kilométert gyalogoltak éberen figyelve, minden gyanús jelre vállhoz rántva a fegyverüket. Aki már volt hasonló helyzetben, az tudja, ilyenkor nagyon fokozódik a vadászat élménye. Így történhetett meg, hogy a hosszúra nyúlt nyomkövetés közben nem ügyeltek rá, merre mentek. Csak a szomszédos vadászterületet jelző táblánál torpantak meg. Oda már nem követték a sebesült jószágot. A vérzés intenzitása is már alig volt észrevehető, ezért szinte biztosra lehetett venni, hogy a lövés nem volt végzetes. Ez megnyugtatta a két lelkiismeretes vadászt, viszont hogy merre kell visszamenni a terepjáróhoz és a leshez, ahol megsebesítették az állatot, azt egyikük sem tudta felidézni a hirtelen beállt alkonyatban. Ekkor támadt a nagy ötlet! Attila a hóna alá vette a tacskót, és beállította abba a csapásba, amelyet eddig követtek, az eszes kis jószág pedig szépen visszavezette őket oda, ahonnan elindultak. A vendég nem győzött álmélkodni. Kevés ilyen kutya van!
Elmúlt néhány hét, a vendég már régen hazautazott, Attila pedig ismét szakított magának időt a vadászatra, megint kiült arra a magaslesre, ahol korábban megsebezték a jószágot. Erősen bízott az ösztönében, mely szerint lesz még alkalma találkozni az elszalasztott vadkannal. Néhány órányi nézelődés, figyelés után három árny jelent meg a csalitos szélén. Nagy disznók voltak, és óvatosak. Hallani lehetett, ahogyan magukba szívják a szél által feléjük sodort szagokat. Füleltek, majd óvatosan előmerészkedtek a takarásból. Kettő koca volt, a harmadik — a legtermetesebb — pedig kan. Volt benne valami furcsa: a fejét lógatva lépkedett, és mintha bizonytalan lett volna a járása. Attila célba vette, és amikor lőni akart, az egyik koca hirtelen szagot fogott, horkantott egyet, és már ugrottak is vissza a csalitos védelmébe. A kan nem volt eléggé fürge, ezért fordulás közben érte a lövés. Néhány lépés után kidőlt, és már nem mozdult.
A barátom némi várakozás után lemászott, és csak akkor látta, hogy egy gyógyuló seb van az állat szügyén. Az a kan volt, amelyet a vendéggel egyszer már meglőttek, majd követtek. Így lett neki egy lövéssel, de kétszer lőtt vadkanja!
hetnap.rs
Vadászat
KITEKINTŐ: Görögország – újabb kutya pusztult el
Újabb kutya pusztult el Filíben – farkastámadásra gyanakodnak Görögországban
„Magyar vendégekkel, egy apa-fia párossal kezdtük meg az idényt. A vendégek augusztus 31-én érkeztek, így szeptember első reggelén már vadászhattunk is.

Fotó: SEFAG Zrt.
A száraz, vízhiányos körülmények miatt meglehetősen nehézkes a vad megközelítése cserkeléssel, így magaslesen várva próbálkoztunk. Az esti vadászaton hosszú várakozást követően végül az óvatosan elénk lépkedő visszarakott, öreg, 12 év körüli gímbika elejtésével nyitottuk meg az idényt Kerekiben” – osztja meg az olvasókkal Uracs István, a kísérő vadász.
Forrás: SEFAG Zrt.
Vadászat
KITEKINTŐ: Az éghajlatváltozás a vonuló madarak görögországi útvonalait is befolyásolja
Az éghajlatváltozás jelentősen befolyásolja a vonuló madarak útvonalait és telelését Görögországban.
A hőmérséklet, a csapadék és mindenekelőtt a rendelkezésre álló táplálék jelentősen befolyásolhatja a vonuló madarak mozgását és görögországi telelését. A megfigyelések szerint az olyan fajok, mint az erdei szalonka és a különböző vízimadarak, gyorsan reagálnak az időjárás változásaira, és kedvezőtlen körülmények esetén más területekre húzódnak.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
A kérdés a vadászok számára is különösen fontos, mivel az időjárás változása a madarak érkezésének időpontját és telelőterületeken belüli eloszlását egyaránt befolyásolhatja. Az iHunt.gr korábban már részletesen foglalkozott az időjárás és az őszi, illetve téli madárvonulás kapcsolatával.
- A hideg idő kezdetben több vízimadarat terelhet Görögország felé.
- A tartós fagy azonban arra késztetheti a madarakat, hogy még délebbre vonuljanak.
- Az erdei szalonka alacsonyabban fekvő területekre húzódik, amikor a fagy miatt nehezebben fér hozzá a földigilisztákhoz.
- A csapadék és a talaj nedvességtartalma jelentősen befolyásolja a rendelkezésre álló táplálék mennyiségét.
- Az éghajlatváltozás nem minden fajra gyakorol azonos hatást, ezért következményeinek megismeréséhez hosszú távú tudományos megfigyelésekre van szükség.
A hideg Görögországba terelheti, de tovább is űzheti a madarakat

Az iHunt.gr Görögország egyik legnagyobb online vadászati szakportálja.
Periklísz K. Bírcasz, a Thesszáliai Egyetem vadbiológiai professzora és az egyetem Vadgazdálkodási Laboratóriumának igazgatója szerint a tél a vonuló madarak számára lényegében a táplálkozáshoz és a túléléshez legkedvezőbb körülmények folyamatos keresését jelenti.
Az északabbra fekvő területeken bekövetkező lehűlés nagyszámú madarat terelhet a görögországi vizes élőhelyek felé. Ha azonban az alacsony hőmérséklet tartósan fennmarad, és a táplálékhoz való hozzáférés nehezebbé válik, ugyanezek a madarak még délebbre vonulhatnak.
A madarak nagy számban történő megjelenése tehát nem pusztán attól függ, hogy hideg van-e. Meghatározó a hideg időszak hossza, az északabbra fekvő területeken uralkodó időjárás, valamint az is, hogy továbbra is hozzáférhető-e elegendő táplálék.
Az erdei szalonka a kedvező körülményeket és a táplálékot követi
Különösen érdekes az erdei szalonka viselkedése, amelyet a görög vadászok is jól ismernek. A faj helyzetének megértéséhez hasznos információkkal szolgálnak azok az adatok is, amelyek bemutatják, hol költ az erdei szalonka, és milyen körülmények kedveznek számára.
Erős lehűlés idején az erdei szalonka elhagyhatja a magasabban fekvő erdőket, és alacsonyabb területekre húzódhat, ahol a talaj még nem fagyott meg.
Ennek oka közvetlenül összefügg a táplálkozásával. A földigiliszták alapvető szerepet töltenek be az erdei szalonka étrendjében, a fagyott talajból azonban a madár csak nehezen tudja megszerezni őket. A csapadék és a talaj nedvességtartalmának növekedése ezzel szemben több alkalmas táplálkozóhelyet teremthet, ami a madarak nagyobb területen történő szétszóródásához vezethet.
Mi történik a vízimadarakkal?
Hasonló, de nem teljesen azonos folyamat figyelhető meg a vízimadaraknál. Európa északabbra fekvő területeinek lehűlése Görögország, különösen az ország északi részének vizes élőhelyei felé terelheti őket.
A récék, ludak és más vízimadarak nyílt vízfelületeket és hozzáférhető táplálékot keresnek. Ha azonban a rendkívüli hideg miatt befagynak a vizek, vagy jelentősen romlanak a táplálkozási lehetőségek, a madarak továbbvonulhatnak délebbre.
Nem minden faj reagál egyformán
A tudományos összkép jóval összetettebb annál az egyszerű összefüggésnél, hogy „minél nagyobb a hideg, annál több a madár”. Az egyes fajok ökológiai igényei eltérnek, ezért ugyanazokra az időjárási körülményekre is különbözőképpen reagálnak.
A mezőgazdasági területek madarainál például a helyi időjárás, valamint a madarak maradása vagy továbbvonulása közötti kapcsolat nem mutatható ki olyan egyértelműen, mint az erdei szalonka és a vízimadarak esetében.
Átalakulhatnak a telelőterületek
Hosszabb távon a hőmérséklet és a csapadék változása valószínűleg hatással lesz arra, hogy a vonuló madarak mely területeken telelnek, mennyi ideig maradnak ott, valamint milyen fajok jelennek meg a görögországi vizes élőhelyeken, erdőkben és mezőgazdasági területeken.
Periklísz Bírcasz ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az egyes évek között tapasztalható eltéréseket nem lehet automatikusan az éghajlatváltozásnak tulajdonítani. Annak megállapításához, hogy átmeneti elmozdulásról, a telelőterületek tartós megváltozásáról vagy valódi állományváltozásról van-e szó, rendszeres és hosszú távú megfigyelési adatokra van szükség.
Miért fontos mindez a vadászok számára?
A vonuló fajokra vadászók számára mindez megerősíti azt, amit már évtizedek óta tapasztalnak a terepen: a madarak jelenlétét nem csupán a naptári időszak határozza meg, hanem a költőterületeken, a vonulási útvonalak mentén és a telelőhelyeken uralkodó körülmények összetett együttese.
Az iHunt.gr korábban azt is bemutatta, hogy az erdei szalonka vonulása az időjárási körülményekkel függ össze, nem pedig olyan hiedelmekkel, mint a telihold hatása.
Különösen az erdei szalonka és a vízimadarak esetében idézhet elő jelentős helyváltoztatást a hőmérséklet, a csapadék, a fagy és a rendelkezésre álló táplálék mennyisége – akár ugyanazon a télen belül is.
Forrás: Ihunt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131



You must be logged in to post a comment Login