Keressen minket

Vadászat

Négy vaddisznó az egy esti terítéken

Közzétéve:

Feltöltő:

– Remélem, hogy Karcsi barátomnak szerencséje lesz, ha már meghívtam – gondolta január első szombatján, délután három körül György Sándor, miközben a talpa alatt csikorgó hóban a beregsurányi határban a lesek egyike felé baktatott.
Jött a konda mint a vonat

A barát, nevezetesen Jakab Károly elfoglalta a tizenkettes számú lest, Sándor pedig a tőle mintegy nyolcszáz méterre található tizenegyesen helyezkedett el. Örömmel konstatálta, hogy az idő remek, hó borítja a tájat, ráadásul telihold is van. Felkészült mindenre, amikor háromnegyedórányi várakozás után meghallotta, hogy a szóró melletti rekettyésben mozog valami.
– Kan lehet – gondolta, hiszen az szokott egy ideig mocorogni, majd kiváltani a szóróra. Jó félóra múlva így is történt, a vad kilépett az erdőből lőtávolságra. Sándor célzott, majd nagyot dörrent a golyós (CZ 550 lux 30-06). A jó hatvan méterre álló kan pedig megrázkódott, majd mintegy tíz méter után elfeküdt.

– Ahogy kell, odamentem, ellenőriztem az állatott, amelyet a szíve táján találtam el, így halálos sebet kapott, nem szenvedett – kezdte visszapillantását a szerencsés napra György Sándor. – Küldtem egy sms-t a barátomnak és mivel még igen korán volt, visszamentem a lesre. Reménykedtem, hátha Karcsi is szerencsés lesz, vagy nekem sikerül még egyet puskavégre kapni. Háromnegyed hat körül nagy csörtetést hallottam, egy konda jött a szóró felé, mint egy vonat.
A mintegy tucatnyi vad kirohant, Sándor pedig célba vette az egyiket és tüzelt. Sikerrel, az egyik elfeküdt, a többiek pedig szétrebbentek, mint a verebek. A menekülő állatokból egyre még az erdőbe lépés előtt rálőtt. Néhány süldő körbe szaladt, Sándor rájuk emelte a fegyvert és az egyik rohanó állatot el is találta. És ezzel még nem volt vége! Mivel a többiek is még a les körül és annak lővonalában rohangáltak, jött az újabb választás, az újabb lövés, és az újabb találat. Mindez mintegy negyven másodperc alatt. Ez bizony parádés a javából.
Ötven éve nem volt ilyen

– Természetesen nagyon boldog voltam, hiszen érdeklődtem társaságunk legidősebb tagjától, aki szerint ötven éve biztosan nem akadt olyan vadásztársa, aki egy este négy disznót lőtt. Kettőt gyakran, hármat már igen ritkán, de a környékünkön négyet legalább fél évszázada nem kaptak puskavégre. Ráadásul mindezt mintegy másfél órán belül. A vadásztársak persze gratuláltak én pedig igen büszke vagyok erre a szerencsés napra, hiszen a hó és a telihold miatt úgymond ideálisak voltak a feltételek. Ami egy kis üröm: a barátomnak nem sikerült – így Sándor.
A négy vadból kettőt megkapott a vadász, kettőt leadott a társaságnak, amit vadhúsként értékesítettek.
György Sándor a maga harminckét esztendejével Tarpai Földtulajdonosok Vadásztársaság második legfiatalabb tagja. A családban nem volt vadász, a vad és a vadászat szeretetét a szomszédban lakó vadászmester, Dányádi István oltotta belé. Tíz éve koccintott elsőként Hubertussal, a vadászok védőszentjével, de volt, olyan időszak, amikor majd’ három évig nem fogott a kezébe puskát. Egyéni vállalkozó, agrármérnöki és vidékfejlesztési szakmérnöki diplomával.
És jött a nagy agyaras…

Amikor a munka engedi, nagyon szívesen hódol e szenvedélyének, és ez ellen párjának sincs kifogása. A vadásztársaság területeit (Tarpa, Gulács, Beregsurány, Tivadar, Hetefejércse) járja szívesen apróvad vadászaton, vagy ül lesre. Az apróvadak közül fácánkakas, mezei nyúl, róka, szajkó és tőkésréce mellett volt már zsákmány őzbak, őzsuta és gida, és persze vaddisznó is.
És még nincs vége a sikeres sztorinak, mert a hétfőt megelőző szombaton már lőtt egy vaddisznót, egy héttel később pedig a barátja hívta vissza a Kömörői Petőfi vadásztársaság Szatmárcseke környéki hajtására. A „Kölcsey erdejében” huszonöt puskás próbálkozott, végül tizennégy disznót ejtettek el. Nem fogják elhinni: Sándor egymaga kettőt. Sőt: a teríték egyetlen kanjának átlag 19,75 centis agyara ezüstérmes.
Aki nem cserkelt még, vagy nem ült órákon át szinte mozdulatlanul lesen, az nem tudja mi a vadászat. Az biztos, hogy nem a zsákmány elejtése a legfontosabb, ez ettől sokkal többet jelent.
– A vadászat nekem a nyugalom, a csend, és azt jelenti amikor eggyé válok a körülöttem lévő természettel. Kitisztul a látásom, hallásom, észlelésem. Megszűnik a rohanó világ. Teljes kikapcsolódást ad, engem nem a gyilkolás vágya, hanem a természet szeretete hajt. „ A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.” – vallja György Sándor.

szon.hu

Vadászat

A Védegylet szalonkás konferenciájáról

„17. éves az Országos Szalonka Monitoring Program” címmel szervezett tanácskozást az Országos Magyar Vadászati Védegylet Gödöllőn

Published

on

Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!

„17. éves az Országos Szalonka Monitoring Program” címmel szervezett tanácskozást az Országos Magyar Vadászati Védegylet a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetével közösen. A rendezvényen, amelynek az egyetem Tudástranszfer Központja adott otthont december 4-én, az aktív közreműködők foglalták össze a program bő másfél évtizedes tapasztalatait, amelyek alapján egyértelműek kimondható: a nemzetközi szinten is kivételes kezdeményezésnek a jövőben is folytatódnia kell.

Fotó: Országos Magyar Vadászati Védegylet

A megjelenteket – száznál is több embert, köztük mások mellett a vadászati érdekképviseletek munkatársait, a program vármegyei koordinátorait, illetve a vadászati hatóság képviselőit – házigazdaként prof. dr. Heltai Miklós, az Intézet igazgatója köszöntötte, egyben átadva prof. dr. Gyuricza Csaba, az egyetem rektorának, illetve az esemény védnökének üdvözletét is. Miután néhány szóval bemutatta az általa vezetett intézményt, annak főbb eredményeit az elmúlt évekből, hangsúlyozta a tudomány-gazdálkodás-hasznosítás hármas egységének fontosságát. A különböző érdekelt felek megfelelő együttműködésére jó példa a monitoring program.

Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke megnyitó beszédében tolmácsolta dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a konferencia fővédnökének üzenetét, miszerint a monitoring program folytatása a jövőben is feltétlenül szükséges. Felidézte a kezdeményezés másfél évtizeddel ezelőtti indulásának okait és körülményeit, amikor is az Európai Unióhoz való csatlakozást követően, az így hazánkra is vonatkozó Madárvédelmi Irányelv rendelkezései miatt megszűnt az erdei szalonka tavaszi húzáskor történő vadászata. Az érdekképviseleti vezető megköszönte minden közreműködő – külön a jelenlévők – munkáját, amely révén az elhivatott magyar vadászoknak lehetőségük nyílik az erdei szalonka tavaszi elejtésére. Külön köszönetet mondott a program tudományos hátterének biztosításáért a kezdetekben bekapcsolódó Soproni Egyetem, illetve a monitoring ezen részét mindmáig koordináló MATE érintett munkatársainak. Hangsúlyozta: munkájuknak köszönhetően mostanra egy különösen értékes anyag gyűlt össze az erdei szalonkáról, amelyeknek hála meg lehet védeni az Európai Unió előtt a tavaszi elejtéseket, hiszen egyértelműen látszik: azok nem befolyásolják a faj állományát.

Az első előadást prof.dr. Csányi Sándor, az Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézete Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékének vezetője tartotta, „A vadmadarakra való vadászat korlátai és a derogáció lehetőségei az Európai Unióban, különös tekintettel az erdei szalonka kérdéskörére” címmel. Miután ismertette a véleménye szerint számos bizonytalanságot      tartalmazó EU-s jogszabályi hátteret, rámutatott: Magyarországon az erdei szalonka tavaszi elejtése a Madárvédelmi Irányelv előírásaival összhangban oly módon történhet (tehát úgy vonatkozhat rá derogáció), ha nincs más megfelelő megoldás, az elejtés pedig szigorúan szabályozott feltételek mellett és szelektív alapon, kis számban történik. Alternatíva a hazai szakmai szervezetek álláspontja szerint nincs, lévén az őszi húzáson történő vadászat teljesen más körülményeket jelentene. A szabályozott feltételeket Magyarországon a jogszabályi környezet szavatolja, ami pedig a szelektivitást és a teríték nagyságágát illeti, ezen feltételek bizonyítását, igazolását szolgálja a tudományosan megalapozott monitoring program, amely biztosítja, hogy az elejtések ne veszélyeztessék az állományt, illetve ha a faj természetvédelmi helyzete kedvezőtlenül változik, be lehessen avatkozni. A professzor felhívta a figyelmet egy lehetőségre is: az Irányelv szövege azonos szinten említi az ökológiai, a tudományos és a kulturális követelmények különösen fontos figyelembevételét, amely utóbbi a tavaszi szalonkázás szempontjából az elsődleges szempont, amikor a hagyomány megőrzéséről van szó. Ezt az érvet jelentősen erősítené, ha a tavaszi szalonkavadászat felkerülne az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listájára (amelynek magyar elemei között szerepel a solymászat – a szerk.). A prof. dr. Csányi Sándor által javasolt cselekvési terv első lépéseként ezt a vadászati hagyományunkat fel kellene venni a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére (ebben 2010 óta szerepel a magyar solymászat, 2018 óta pedig a magyar vadászati hagyományok – a szerk.), amely munkába be lehetne vonni a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati Múzeumot és a Vadászati Kulturális Egyesületet (VKE).

Dr. Buzgó József, a Védegylet országos programkoordinátora a monitoring program történetét foglalta össze a kezdetektől napjainkig. Felidézte, hogy a kezdeményezés elindításához általános összefogás alakult ki az érintett szervezetek – a Védegylet, az Országos Magyar Vadászkamara, a VKE, a Soproni (akkor még Nyugat-magyarországi) Egyetem, a MATE (akkor még Szent István Egyetem), valamint az érintett tárcák (a Földművelési és Vidékfejlesztési, illetve a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) – között. Kifejtve a derogáció részleteit, feltételeit és gyakorlati megvalósítását elmondta, hogy 2009-ben igen komoly feladatot jelentett a monitoringhálózat megtervezése. Bemutatta a program eddigi ciklusait, azok jelentőségét és sajátosságait is. Szólt egyebek között a rendszer finomhangolásairól és ezek okairól, a fejlesztésekről – így például a webes adatfeltöltő felület létrehozásáról –, az elejtéseket lehetővé tévő hatósági határozatok egységesítéséről. Megemlítette azt a GPS jeladós kutatást is, amelyet a Védegylet megbízásából, az Agrárminisztérium (AM) támogatásával végeznek a MATE kutatói a monitoring programtól függetlenül, de ahhoz szervezesen kapcsolódva. Az erdei szalonkák jelölése révén rengeteg új információt tudhattunk meg a faj vonulásáról (részletek a Védegylet honlapján, itt.) Ami a statisztikai adatokat illeti, dr. Buzgó József előadásából kiderült a többi között, hogy 2025-ben 546 vadgazdálkodási egység vett részt a monitoring programban, ezek területén 1366 standot jelöltek ki, amelyeken a vadászok 3243 mintát gyűjtöttek be. Ez utóbbi adat jelentősége, hogy tükrében jól látszik: a faj tavaszi becsült, egyébként stabil hazánkon átvonuló állományához képest (az elmúlt 15 év átlagában kb. 150-200 000 madár) az itt elejtett mennyiség elenyésző, így megfelel a kis számú hasznosítás feltételének.

Kovács Ferenc, az AM Vadgazdálkodási Főosztályának főosztályvezetője az államigazgatás szemszögéből mutatta be a programot. Miután részletesen ismertette az EU-s jogszabályi hátteret és annak hazai alkalmazását, bemutatta azt is, hogy a program során mely résztvevők között milyen kapcsolat van, kinek mik a feladatai. Külön szólt az Európai Bizottságnak (EB) évente leadott derogációs jelentésekről, azok összeállításának folyamatáról. Hangsúlyozta: ebben a vármegyei vadászati hatóságok a legfontosabb szereplők, ezért rendkívül fontos, hogy azok munkatársai pontos adatokat szolgáltassanak. A főosztályvezető aláhúzta: a program jövője a helyes adatszolgáltatáson múlik. Kitért arra is, hogy az EB felülvizsgálja a jelentéseket, és ha szükségesnek látja, kérdésekkel fordul Magyarországhoz, ezekre eddig mindig kielégítő válaszokkal tudtunk szolgálni.

Dr. Kemenszky Péter, a Somogy Megyei Vadászok Szövetségének fővadásza, az Országos Magyar Vadászkamara Somogy vármegyei Területi Szervezetének titkára a megyei koordinátorok szempontjából beszélt a programról. Mint elmondta, az erdei szalonka vadászatának megszűnése annak idején váratlanul érte a faj szerelemeseit, sőt az információhiány miatt felháborodás is követte a változást. Ebben a helyzetben a Védegylet lépett elő „mentőseregként”, kezdeményezve a monitoring programot. Felmerültek ugyan kezdeti anomáliák, de a rendszer kiheverte a gyermekbetegségeket. A szakember kiemelte azt is: a hálózat alapeleme az önkéntesség, amely pedig a szalonka, a szalonkázás iránti lelkesedésre épül. Nemcsak a résztvevő vadászok, de a koordinátorok is lelkes szalonkások. Az ilyen vadászok (megfogalmazása szerint: „szalonkaőrültek”) érdeme, hogy a program ennyi ideje sikeresen folytatódik, hiszen az ő munkájuk – a megfigyelés és a mintagyűjtés – révén keletkeznek a kiértékelhető adatok. Ezen munkára pedig szabadidejüket, saját anyagi forrásaikat fordítják. Külön is beszámolt a Somogy vármegyei munkáról és tapasztalatokról. Specialitásként említette meg, hogy évente tartanak egy értekezletet kimondottan a monitorzó vadászok részére, amely eseményen mindig hiánytalan a jelenlét. Ilyenkor minden fontosabb tudni- és tennivalót újra átvesznek a Védegylet, a MATE és a vármegyei vadászati hatóság képviselőinek közreműködésével.

A szalonkázás kulturális hátterével, történelmével, a magyar vadászok hagyományokban betöltött szerepével Feiszt Ottó, az Országos Magyar Vadászkamara korábbi elnöke, a Zalaerdő Zrt. nyugalmazott vezérigazgatója ismertette meg a konferencia résztvevőit. Előadását szakkifejezésekkel, szak- és vadászirodalmi idézetekkel, sőt a madárhoz kapcsolódó, kultuszára utaló mondásokkal is tarkította. Elragadtatva írt a tündérmadár vadászatáról – a teljesség igénye nélkül.

Forrás: Országos Magyar Vadászati Védegylet

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?

Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!

marketing@agrojager.hu

+36703309131

Tovább olvasom

Természetvédelem

POLICE: Orvvadász rendőrkézen

Feljelentést tett a Hortobágyi Nemzeti Park a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányságon, az ügyben nyomozás indult.

Published

on

Tanulj Szegeden erdészeti és földmérési ismereteket. Felnőttkézésben (25 év felett) akár két év alatt megszerezheted a képesítést. Részletekért kattints a képre!

Védett madarakat fogott el tiltott módon egy szolnoki férfi, majd ismeretségi körében értékesítette őket. A Hortobágyi Nemzeti Park tett feljelentést a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányságon, mivel információik alapján egy szolnoki lakos engedély nélkül védett madarakat tart, illetve azokkal kereskedik. A nyomozók ellenőrizték a férfi Facebook-profilját, és a madarak tartására, eladására utaló fotókat, bejegyzéseket találtak.

Fotó: Rendőrség

A rendőrök december 4-én kutattak az 54 éves gyanúsított ingatlanjában, és hatósági engedélyek nélkül, illegálisan tartott 12 tengelicet, 15 csízt, három-három csicsörkét, kenderikét, zöldikét, valamint egy karvalyt halva találtak, illetve foglaltak le. A nyomozók lefoglaltak továbbá három, a madarak befogásához használt, fa- és fémkeretes, élve befogó kalitkát, valamint  hat lépvesszőt a hozzá tartozó léptáskával.

Előállították az orvvadászt a rendőrkapitányságra, majd kétrendbeli természetkárosítás bűntett és orvvadászat bűntett gyanúja miatt hallgatták ki.

Átadták a közel 1 millió forint eszmei értékű védett egyedeket a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársainak, akik gondoskodtak a természetes közegükbe történő visszahelyezésről.

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom

Vadászat

A magyar solymászok hozták el a kupát Toszkánában

Az idei évben immár 5. alkalommal rendezték meg az Ivan Busso emlékére szervezett Raduno Internazionale di Falconeria-t, és ezzel együtt a 3. International Falconry Cup-ot – számunkra pedig ez lett az eddigi legemlékezetesebb esemény, hiszen a magyar csapat nyerte a kupát.

Published

on

Tanulj Szegeden erdészeti és földmérési ismereteket. Felnőttkézésben (25 év felett) akár két év alatt megszerezheted a képesítést. Részletekért kattints a képre!

Az idei évben immár 5. alkalommal rendezték meg az Ivan Busso emlékére szervezett Raduno Internazionale di Falconeria-t, és ezzel együtt a 3. International Falconry Cup-ot – számunkra pedig ez lett az eddigi legemlékezetesebb esemény, hiszen a magyar csapat nyerte a kupát. A szoros mezőnyben minden pontért meg kellett küzdeni, de madaraink megbízható repülése, a fegyelmezett munka, illetve csapatunk összhangja végül meghozta a gyümölcsét – tájékoztatott a Magyar Solymász Egyesület.

A magyar csapat Olaszországban. Forrás: Magyar Solymász Egyesület

A rendezvénynek ezúttal is Toszkána adott otthont: Castellina in Chianti vadászterületei és San Gimignano középkori utcái szolgáltak díszletül a solymászok találkozójához. A szervezők – akikre ma már őszintén úgy tekintünk, mint legjobb olasz barátainkra – idén is professzionális munkát végeztek: minden percén érződött a gondos előkészítés, a hagyományok tisztelete és a solymászat iránti szenvedély.

A részt vevő nemzetek ismét erős és színes mezőnyt alkottak. Az esemény ünnepélyes megnyitóját ezúttal is San Gimignano történelmi belvárosában tartották: a solymászok felvonulása a Porta San Giovannitól a Piazza del Duomóig nemcsak látványos, hanem mélyen megható pillanat volt. A Sala di Dante-ban tartott látogatás során ismét hangsúlyozták a solymászat kulturális örökségét, és azt, milyen fontos a hagyományok átadása a következő generációknak.

Agro Jager News
Magyarország legnagyobb vadászati portálja

A vadászatok Castellina környékének gyönyörű vadászterületein zajlottak. A szervezők idén is gondoskodtak arról, hogy magasan, tisztán repülő, erős fácánok tegyék próbára a madarakat és a solymászokat, a reptetések változatos terepen, igazi, életszerű vadászhelyzetekben történjenek, és minden résztvevő megmutathassa saját hagyományainak és stílusának legjavát.

Az Ivan Busso emlékversenyt követő fogadáson a magyar csapat. Forrás: Magyar Solymász Egyesület

A vendéglátás most is felülmúlhatatlan volt: igazi toszkán fogások, helyi borok, hosszú, baráti beszélgetések az esti vacsorák mellett olyan légkört teremtettek, amelyben a nemzetközi mezőny már inkább egy nagy solymászcsaládnak tűnt, mint versenytársaknak.

Vadásszon Biharnagybajomban, a Nagy-Sárrét szívében! A társaságról szóló cikkeket a képre kattintva érheti el!

Számunkra ez az év nemcsak egy újabb gyönyörű emlék az Ivan Busso emlékverseny történetében, hanem egyben biztatás és felelősség is: ugyanilyen alázattal, kitartással és barátsággal szeretnénk jövőre is visszatérni, és méltón képviselni a magyar solymászatot Toszkánában.

Magyar Solymász Egyesület


Csatlakozz te is a Wild Hungary csoporthoz! Kattints a képre!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom