Vadászat
Darázs naplója IV. rész – Az első leckék
Darázs tíz hetes volt, mikor elkezdtem tanítani az utánkeresésre. Ez persze nagyképűen hangzik. Ugyan mire tudnánk mi emberek megtanítani egy kutyát, amit nem tud ő magától is a vadászatról? Hiszen a kutya ragadozó. Őseit az tartotta életben, hogy zsákmányt tudtak szerezni. Szóval, ha a kiskutyánk alapvetően jó tulajdonságokkal rendelkezik, akkor csak elő kell belőle csalogatnunk ezt a “ragadozót”, ha nem is a szó általános értelmében.
Az első csapákat nem bonyolítottam túlságosan. Elég teret adott hozzá az udvar. Vékony kötélre kötöttem egy szarvaslábat, amit harminc méter hosszan végig húztam a füvön, közép tájon egy derékszögű kanyarral, mivel úgy adta ki a hely. Szarvasvér éppen nem volt otthon így azt kezdetben elhagytam, de ahhoz már Sománál se ragaszkodtam nagyon. Ha vér van, akkor kutya nélkül is megtaláljuk a vadat, ha meg nincs akkor a kutyát se fogja segíteni. Egyébként sem a vér szagát követik. Persze azokat az apró vércseppeket, amiket mi kutya nélkül soha észre nem vennénk, négylábú segítőink könnyedén megérzik. Azt pedig, hogy számunkra is jelezzék valamilyen formában, mindenképp erősíteni kell bennük, de ez még ráér. Szóval vér nélküli egyszerű csapa volt az első. Darázst fél óra elteltével tettem a csapa elejére, de előtte a nyakörvére erősítettem egy néhány méteres zsineget is. Hagy húzza maga után. Elvégre a vezetéket is meg kell szoknia.
Lelkesen kezdett az izgalmas, de már ismerős szag végére járni. A nyomról jobbra-balra letérve, de mindig visszakeresve haladt előre, csak a vezeték nem tetszett neki. Olyannyira, hogy a végén már el akart futni előle, és begyorsítva még a gyep szegélyen is átvitte a lendület. Levettem hát róla az egyelőre még nyűgöt jelentő zsinórt és csak úgy szabadon ismét a csapa elejére tettem. A kanyarig nem is volt gond, de ott elbizonytalanodva kérdőn nézett rám, hogy hová lett a szag? Kis segítség kellett neki, és máris irányba került, ahonnan már zökkenő mentesen ért el a “zsákmányig”. Láthatóan nagyon boldoggá tette a siker.
A következő két napban gyakran tettem rá a hosszú vezetéket, egészen meg is szokta. Így aztán a második csapáján – amit szintén az udvarban készítettem, hasonló derékszögben húzva a szarvaslábat – már nem volt idegen neki. Nem vártam fél órát, tíz perc múlva már a vezetékként szolgáló öt méteres vékony kötelet feszítve igyekezett mielőbb elérni a szarvaslábat. A kanyarban ezúttal ügyesen körbejárva megtalálta a folytatást és örömmel vette birtokba a méretes szarvaslábat. Anyja ezalatt a teraszra zárva nyüszített és alig várta, hogy végre kiengedjem. Kár, hogy nem örökítettem meg, ami akkor történt. Soma a csapa elejéhez rohant és Darázs kíséretében együtt végigmentek a nyomot követve a lábig. Mintha csak mutatni, magyarázni akarta volna fiának, hogy mit is kell tennie.
Azon a héten már nem akartam neki több csapát készíteni. Volt élmény anélkül is, mert az udvarnak rendszeres látogatója egy sün, amit bár mindig átteszek a szomszédba, legkésőbb két-három nap múlva ismét felénk hozza az útja. Az első találkozáson még csak morgásra késztette a kis Darázst, ám később kiváló ugatás-oktatónak bizonyult, de volt ott még sok egyéb is: szarvasbogár, szomszédmacska és más ingerlő dolgok, amik nem hagyták unatkozni egy percre sem a kis tacskót. Somával egy valóságos süldő patkányt is elfogtak, amit természetesen ő bitorolt. Ahhoz senki emberfia hozzá nem nyúlhatott!
Az udvaron kívül pedig rengeteg felfedezni való akad egy kölyökkutya számára a világban. Látnia kellett az erdőt és mezőt. A sokféle a vadnyomot, tücsköt és bogarat. Anyjával együtt futottak az erdei ösvényeken, csobbantak a patak vizében, másztak kidőlt fatörzseken, sziklákon át, árkon-bokron keresztül. Mentem velük szúrós szederindában, kökényben, sűrű fiatalos erdőben, hagy szokja a sokféle terepet. Amint figyelmük lankadt egy pillanatra, azonnal elbújtam, és vártam, hogy megkeressenek. Később fontos lesz ez majd. Kisebb eséllyel veszik el Darázs, ha tudja, hogy saját nyomát vagy az enyémet követve mindig elérhet hozzám. Esténként pedig, ha idő volt rá, vadászni is elmentünk. Persze nem magaslesre ültünk még, csak a földön kuporogva lestük a körülöttünk legelő őzeket, és vártuk a búzára a vaddisznókat, miközben Darázs hangosan horkolva nagyokat aludt.
Eközben otthon is volt mit gyakorolni. Nem vagyok nagy híve a parancsra mindent azonnal teljesítő “robot” kutyáknak, de az ül-fekszik még számunkra is hasznos dolog. Aztán ebből majd a helyben maradást is ki lehet fejleszteni, ami megint csak egy kényszerű dolog a kutyának, de ha egyszer ez is kell a vadászati alkalmassági vizsgához, akkor meg kell tanulni, nincs mese. Túlzásba Sománál se vittem az ilyen, ember által kitalált dolgokat. Nem akartam lefaragni az önállóságát és Darázzsal sem lesz ez másként. Láttam már hajszáról visszajövő, a gazdájukat tanácstalanul váró kutyákat, amik minden parancsot szépen teljesítettek, csak épp az önállóságukat vesztették el. Soma termetét meghazudtolva, kimerülésig űzi a sebzett vadat, sokszor tíz kilométeren felül is, s ha az állításnál a közelbe érek, legfeljebb a kontaktust felvenni, magával “hívni” jön oda egy pillanatra, ha a helyzet engedi. Remélem, hogy Darázzsal sem lesz ez majd másként.
A harmadik csapát egy héttel később már igazi erdőben készítettem. A hossza 45 méter volt és több kanyar is tarkította, a végén pedig egy derékszögű törés vezetett a szarvaslábhoz. Sétáltunk egy órát, mielőtt nekiláttunk a munkának. Majdnem ránk is sötétedett, de a séta mindig jót tesz a csapázás előtt. Lefárasztja kicsit a lelkes ifjúságot és úgy jobban megy a koncentrálás. Darázsnak is jót tett. Hiba nélkül ballagott végig a dús aljnövényzetben húzott szarvasláb szagnyomán. Aztán a végén játék és futás következett. A zsinórra kötött lábat magam után húzva szaladtam előtte, imitálva ezzel fogócskával a későbbi hajszát. Nagyon élvezte természetesen.
Ahogy teltek a hetek, fokozatosan nyújtottam a változatos helyeken lefektetett mesterséges csapákat. Egyre hosszabb nyomon kellett Darázsnak végig mennie, miközben az időt is növeltem. A következő részekben kiderül majd, hogy miként vette azokat az akadályokat.
utankeresok.hu
Fontos a természetes vadállomány téli táplálékának kiegészítése, ezért a hideg idő beálltával megkezdődik a vadetetés. A gazdálkodók és a vadászatra jogosultak sokat tesznek azért, hogy a vadállomány egészségesen vészelje át a téli hónapokat.
A TAEG Zrt. munkatársai megkezdték a cukorrépa etetését és két-három hetente nyalósóval töltik fel az etetőhelyeket, amely biztosítja a kieső természetes tápanyag és nyomelem utánpótlást. A téli takarmányozása nélkülözhetetlen és komoly hozzáértést igénylő feladat.
Magyarországon ezt a vadászok végzik több hónapon keresztül, de egész évben az ő feladatuk a rájuk bízott vadállomány egyensúlyának megóvása is. Idén a szárazság is komoly gondot okozott erdőn és mezőn egyaránt, ezért a folyadék utánpótlás biztosítása is kiemelkedő feladat volt a soproni erdőkben.
Magyarország mezőgazdasági kultúrája általában változatos és a vad sokféle élelmet talál a határban, de ahol szegényebbek a termőhelyi körülmények ott nagy szükség van a vad etetésére.
A téli etetés azért is szükséges, mert ilyenkor a természetes tápanyagmennyiség és választék is csökken, viszont az idő előrehaladtával nagyobb mennyiségű energiára, tápanyag fellelésére lesz szüksége az erdei állatoknak. A mesterséges tápanyag utánpótlás mellett szükség esetén gyógyszerkészítmények is kijuttathatók a takarmánnyal együtt egy bizonyos területen.
A Sopron Televíziónak adott riportban Kuslits István kerületvezető erdész-vadász és Sárközy Áron vadgazdálkodási előadó kollégánk osztják meg sokéves tapasztalataikat.
Forrás: TAEG Zrt.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Tudományos Diákköri Konferencia Sopronban
A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karán Tudományos Diákköri Konferenciát szerveztek
Tudományos Diákköri (TDK) sikerek a Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézet oktatóinak témavezetésével! Az Erdőmérnöki Karon 2024.12.04.én tartották a Tudományos Diákköri Konferenciát (TDK). Az eseményen 4 szekcióban 28 pályaművet mutattak be, ezek között kapott helyet az a hét dolgozat is, amelyek témavezetéseiben a Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézet oktatói részt vettek.
Zagyva Zalán Rókus az Erdészeti-ökológiai Szekcióban, valamint a Természetvédelmi szekcióban ért el I. helyezést. Szintén a természetvédelmi szekcióban Jakabffy Lili II. helyezést ért el. Míg Zám Izabella az Erdő- és Vadgazdálkodási Szekcióban szerezte meg a III. helyezést.
Különdíjban részesültek: Bereczki Enikő, Kovács Hanna, Peska Beatrix Mária, Rinyai Ágnes Karolina, Sandle Rebekah Zoe és Szabó Máté Zoltán. A pályamunkák részletei a bejegyzés végén olvashatók.
A dolgozatok témavezetésében Prof. Dr. Winkler Dániel egyetemi tanár, Dr. Kalmár Sándor Flóris egyetemi docens, Dr. Tari Tamás egyetemi docens és Nagy Eszter tanársegéd vállaltak szerepet.
Hallgatóinknak és témavezetőiknek ezúton is gratulálunk és kívánunk további szakmai sikereket!
Zagyva Zalán Rókus (I. helyezés, Természetvédelmi Szekció): Alföldi homokpusztagyepek szerepe a hangyaközösségek diverzitásának fenntartásában, Témavezető: Prof. Dr. Winkler Dániel egyetemi tanár
Zagyva Zalán Rókus (I. helyezés, Erdészeti-ökológiai Szekció): Összehasonlító talajbiológiai vizsgálatok a hansági Csíkos-éger erdőben és a környező ültetvényszerű faállományokban
Jakabffy Lili (II. helyezés, Természetvédelmi Szekció): Agrárélőhelyek szerepe a madárvilág diverzitásának megőrzésében, Témavezető: Dr. Korda Márton egyetemi adjunktus, Dr. Kalmár Sándor Flóris egyetemi docens
Zám Izabella (III. helyezés, Erdő- és Vadgazdálkodási Szekció): Echinococcus multilocularis terjedésében résztvevő fajok vizsgálata urbánus élőhelyen, Témavezető: Dr. Tari Tamás egyetemi docens, Nagy Eszter tanársegéd, Dr. Nagy Gábor tudományos munkatárs (MATE)
Peska Beatrix Mária (Különdíj, Erdő- és Vadgazdálkodási Szekció): Nagyvadfajok mikrohabitat használatának vizsgálata természetes erdőfelújításokban, Témavezető: Dr. Tari Tamás egyetemi docens
Bereczki Enikő, Kovács Hanna, Peska Beatrix Mária, Rinyai Ágnes Karolina, Sandle Rebekah Zoe (Különdíj, Erdő- és Vadgazdálkodási Szekció): Az agancsgyűjtés mögött megbúvó ok-okozati összefüggések elemzése, Témavezető: Dr. Tari Tamás egyetemi docens
Szabó Máté Zoltán (Különdíj, Természetvédelmi Szekció): A Lovadi-rét, mint mozaikos élőhely fészkelő madárközösségeinek vizsgálata. Témavezető: Prof. Dr. Winkler Dániel egyetemi tanár
Forrás: Soproni Egyetem – Vadgazdamérnöki szak
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
A deteki bika
Galambos-völgye Egyesület hivatásos vadásza, Tóth Róbert ejtette el, szeptember 10-én, élete egyik legszebb gímbikáját. Területük két nagy vadásztársaság közé ékelődött be s mintegy 4000 hektáron vadásznak.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Galambos-völgye Egyesület hivatásos vadásza, Tóth Róbert ejtette el, szeptember 10-én, élete egyik legszebb gímbikáját. Területük két nagy vadásztársaság közé ékelődött be s mintegy 4000 hektáron vadásznak. Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében járunk, Miskolctól északra vagy mondhatnánk úgyis, Kassának tartva.
Tölgyesek, akácosok szakítják meg a szántóföldeket, de vannak jó gyepek, kaszálók is Detek körül. Tóth Róbert már 2023-ban látta ezt a gímbikát, de nem cserkeltek rá s bíztak benne, hogy jövőre visszatér és találkoznak. Semmi ígéret nem volt ebben, csak pusztán a remény és hittek benne, hogy jövőre már nyugodt szívvel megkereshetik az ígéretes bikát. Valahogy így gondolkodnak a környező társaságoknál is, mert újra feltűnt Detek alatt. Persze, hogy megismertem – mesélte az Agro Jagernek Tóth Róbert.
Egy-egy ilyen gímbika megmutatja, hogy mégiscsak van értelme egységesen bírálni a szarvast. Ha a szarvas át is lépi a határokat, ha kímélni kell, akkor kíméli mindenki és ez valahol megerősít bennünket, hogy jó, amit végzünk nap, mint nap. Ha nem is találkozunk minden nap a kollegákkal, de valahogy mindig egy irányba nézünk – igényli ezt a szakma.
Szeptember 10-én ültem fel a lesre. Augusztus végén már éjjelente, majd nem sokra rá, nappal is bőgtek már a gímek. Az én bikám egy sűrűbe állt be és annyira jól tartotta bőgőhelyét, hogy innen, úgy 100 méterre láttam először. Azóta azonban eltelt egy év és ahogy ő is, mi is egy évvel öregebbek lettünk. Szép agancsot rakott fel, s ennél többet, ezen a területen, ezek az élőhelyen nem tud a gím. Látjuk ezt évről, évre. Eljött az idő, csak a szerencse, az, vajon, hogy fordul? Kedvez-e vagy egyáltalán és ha kedvet, akkor kinek kedvez?
A 6.5 creedmorommal voltam. Szeretem ezt a kalibert, bár vannak vadőr barátaim, akik a nagyobb kaliberre esküsznek. Billenőcsövű, de tudtam, hogy lesről fogok vadászni. Egy lövés. Kísérő nélkül, egyedül, mindig más vadászni, de a felelősség, a bírálat, nemcsak a szarvast, hanem a vadászt is mérlegre teszi. Nem lehet hibázni. A bikám azután pedig egyszer csak kilépett a tarvadjaival.
Hamarabb hallottam, már előtte egy félórával elkezdte odabent, de nem jött ki. Mikor kijött azonban még nem lőttem rá. Szinte a lesem alatt ment el és bőgött, folyamatosan bőgött. Úgy 30 méterre állt meg. A les két erdőtömb között állt, én meg ott ültem és hallgattam az estét.
Ahogy terelgette a teheneket, rábőgtem. Tisztességesen akartam elejteni. Királyhoz illően megállt és kereste az ellenfelet. Nem vártam soká. Megcéloztam és elsütöttem a fegyveremet.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Éveket várni egy bikára és bízni abban, hogy találkozunk egyszer, sok idő. Nehéz elmondani, mit jelent vadásznak lenni. Ha láttuk is egymást tavaly és ha meg is lőhettem volna, nem jelentett volna ennyit, mert tudtam volna, hogy ennek a bikának még feladatai vannak és várni kell, mert fiatal.
30 méterre állt, de ennek ellenére hallottam a becsapódást, miután megfordult és az erdő irányába szaladt. Úgy 120 métert. Halálvágtája az erdőig tartott, ahol elesett. Eddig még sohasem lőttem gímszarvast bőgésben, hogy tűzben maradt volna.
Megtörtem az egylövetűmet, kiürítettem és nem tettem bele új töltényt..
Aznap este mások is voltak kint, hallották a lövést és a becsapódást is. Persze nem sokkal később vadásztársak és a barátok is hívtak. Jól esett és jöttek segíteni is.
Ám mire bárki ideért volna, egyedül mentem oda a bikámhoz. Úgy vártam meg mellette a többieket, ott a bika mellett. Lámpázni sem kellett, mert az első vadászbarátom már a fekete tömegről tudta, hogy merre vagyunk a réten, a többieknek meg könnyű dolga volt az első autó után.
Korát 10-11 évesre tettük. A trófeát időközben kifőztük, amely 7 kilogrammot nyomott – tájékoztatta az Agro Jager Newst Tóth Róbert Detekről.
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Tóth Róbert
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
You must be logged in to post a comment Login