Vadászat
Darázs naplója IV. rész – Az első leckék
Darázs tíz hetes volt, mikor elkezdtem tanítani az utánkeresésre. Ez persze nagyképűen hangzik. Ugyan mire tudnánk mi emberek megtanítani egy kutyát, amit nem tud ő magától is a vadászatról? Hiszen a kutya ragadozó. Őseit az tartotta életben, hogy zsákmányt tudtak szerezni. Szóval, ha a kiskutyánk alapvetően jó tulajdonságokkal rendelkezik, akkor csak elő kell belőle csalogatnunk ezt a “ragadozót”, ha nem is a szó általános értelmében.
Az első csapákat nem bonyolítottam túlságosan. Elég teret adott hozzá az udvar. Vékony kötélre kötöttem egy szarvaslábat, amit harminc méter hosszan végig húztam a füvön, közép tájon egy derékszögű kanyarral, mivel úgy adta ki a hely. Szarvasvér éppen nem volt otthon így azt kezdetben elhagytam, de ahhoz már Sománál se ragaszkodtam nagyon. Ha vér van, akkor kutya nélkül is megtaláljuk a vadat, ha meg nincs akkor a kutyát se fogja segíteni. Egyébként sem a vér szagát követik. Persze azokat az apró vércseppeket, amiket mi kutya nélkül soha észre nem vennénk, négylábú segítőink könnyedén megérzik. Azt pedig, hogy számunkra is jelezzék valamilyen formában, mindenképp erősíteni kell bennük, de ez még ráér. Szóval vér nélküli egyszerű csapa volt az első. Darázst fél óra elteltével tettem a csapa elejére, de előtte a nyakörvére erősítettem egy néhány méteres zsineget is. Hagy húzza maga után. Elvégre a vezetéket is meg kell szoknia.
Lelkesen kezdett az izgalmas, de már ismerős szag végére járni. A nyomról jobbra-balra letérve, de mindig visszakeresve haladt előre, csak a vezeték nem tetszett neki. Olyannyira, hogy a végén már el akart futni előle, és begyorsítva még a gyep szegélyen is átvitte a lendület. Levettem hát róla az egyelőre még nyűgöt jelentő zsinórt és csak úgy szabadon ismét a csapa elejére tettem. A kanyarig nem is volt gond, de ott elbizonytalanodva kérdőn nézett rám, hogy hová lett a szag? Kis segítség kellett neki, és máris irányba került, ahonnan már zökkenő mentesen ért el a “zsákmányig”. Láthatóan nagyon boldoggá tette a siker.
A következő két napban gyakran tettem rá a hosszú vezetéket, egészen meg is szokta. Így aztán a második csapáján – amit szintén az udvarban készítettem, hasonló derékszögben húzva a szarvaslábat – már nem volt idegen neki. Nem vártam fél órát, tíz perc múlva már a vezetékként szolgáló öt méteres vékony kötelet feszítve igyekezett mielőbb elérni a szarvaslábat. A kanyarban ezúttal ügyesen körbejárva megtalálta a folytatást és örömmel vette birtokba a méretes szarvaslábat. Anyja ezalatt a teraszra zárva nyüszített és alig várta, hogy végre kiengedjem. Kár, hogy nem örökítettem meg, ami akkor történt. Soma a csapa elejéhez rohant és Darázs kíséretében együtt végigmentek a nyomot követve a lábig. Mintha csak mutatni, magyarázni akarta volna fiának, hogy mit is kell tennie.
Azon a héten már nem akartam neki több csapát készíteni. Volt élmény anélkül is, mert az udvarnak rendszeres látogatója egy sün, amit bár mindig átteszek a szomszédba, legkésőbb két-három nap múlva ismét felénk hozza az útja. Az első találkozáson még csak morgásra késztette a kis Darázst, ám később kiváló ugatás-oktatónak bizonyult, de volt ott még sok egyéb is: szarvasbogár, szomszédmacska és más ingerlő dolgok, amik nem hagyták unatkozni egy percre sem a kis tacskót. Somával egy valóságos süldő patkányt is elfogtak, amit természetesen ő bitorolt. Ahhoz senki emberfia hozzá nem nyúlhatott!
Az udvaron kívül pedig rengeteg felfedezni való akad egy kölyökkutya számára a világban. Látnia kellett az erdőt és mezőt. A sokféle a vadnyomot, tücsköt és bogarat. Anyjával együtt futottak az erdei ösvényeken, csobbantak a patak vizében, másztak kidőlt fatörzseken, sziklákon át, árkon-bokron keresztül. Mentem velük szúrós szederindában, kökényben, sűrű fiatalos erdőben, hagy szokja a sokféle terepet. Amint figyelmük lankadt egy pillanatra, azonnal elbújtam, és vártam, hogy megkeressenek. Később fontos lesz ez majd. Kisebb eséllyel veszik el Darázs, ha tudja, hogy saját nyomát vagy az enyémet követve mindig elérhet hozzám. Esténként pedig, ha idő volt rá, vadászni is elmentünk. Persze nem magaslesre ültünk még, csak a földön kuporogva lestük a körülöttünk legelő őzeket, és vártuk a búzára a vaddisznókat, miközben Darázs hangosan horkolva nagyokat aludt.
Eközben otthon is volt mit gyakorolni. Nem vagyok nagy híve a parancsra mindent azonnal teljesítő “robot” kutyáknak, de az ül-fekszik még számunkra is hasznos dolog. Aztán ebből majd a helyben maradást is ki lehet fejleszteni, ami megint csak egy kényszerű dolog a kutyának, de ha egyszer ez is kell a vadászati alkalmassági vizsgához, akkor meg kell tanulni, nincs mese. Túlzásba Sománál se vittem az ilyen, ember által kitalált dolgokat. Nem akartam lefaragni az önállóságát és Darázzsal sem lesz ez másként. Láttam már hajszáról visszajövő, a gazdájukat tanácstalanul váró kutyákat, amik minden parancsot szépen teljesítettek, csak épp az önállóságukat vesztették el. Soma termetét meghazudtolva, kimerülésig űzi a sebzett vadat, sokszor tíz kilométeren felül is, s ha az állításnál a közelbe érek, legfeljebb a kontaktust felvenni, magával “hívni” jön oda egy pillanatra, ha a helyzet engedi. Remélem, hogy Darázzsal sem lesz ez majd másként.
A harmadik csapát egy héttel később már igazi erdőben készítettem. A hossza 45 méter volt és több kanyar is tarkította, a végén pedig egy derékszögű törés vezetett a szarvaslábhoz. Sétáltunk egy órát, mielőtt nekiláttunk a munkának. Majdnem ránk is sötétedett, de a séta mindig jót tesz a csapázás előtt. Lefárasztja kicsit a lelkes ifjúságot és úgy jobban megy a koncentrálás. Darázsnak is jót tett. Hiba nélkül ballagott végig a dús aljnövényzetben húzott szarvasláb szagnyomán. Aztán a végén játék és futás következett. A zsinórra kötött lábat magam után húzva szaladtam előtte, imitálva ezzel fogócskával a későbbi hajszát. Nagyon élvezte természetesen.
Ahogy teltek a hetek, fokozatosan nyújtottam a változatos helyeken lefektetett mesterséges csapákat. Egyre hosszabb nyomon kellett Darázsnak végig mennie, miközben az időt is növeltem. A következő részekben kiderül majd, hogy miként vette azokat az akadályokat.
utankeresok.hu
Vadászat
KITEKINTŐ: Németoszág – A mosómedvék alkalmazkodnak: miért nem működnek már sokszor a csapdák?
Az elmúlt években jelentősen felerősödött az invazív mosómedvék elleni vadászat a németországi Bielefeldben
Az elmúlt években jelentősen felerősödött az invazív mosómedvék elleni vadászat a németországi Bielefeldben. De milyen módszerekkel próbálja a város visszaszorítani az állományt – és mennyire eredményesek ezek?
A Bielefeld városa (Észak-Rajna–Vesztfália tartomány) a múlt héten tette közzé a 2025/26-os vadászati év mosómedve-terítékét: összesen 1374 állatot ejtettek el. Ez jóval magasabb szám, mint az előző években. Összehasonlításképpen: 2022/23-ban 440, 2023/24-ben 700, míg 2024/25-ben 918 mosómedvét lőttek ki.

Fotó: Pixabay
A jelentős növekedés annak is köszönhető, hogy egyre több vadász vállalt szerepet a megelőzésben és az állomány gyérítésében. Bielefeld városának közrendészeti hivatala – mint alsóbb szintű vadászati hatóság – a szerkesztőség megkeresésére közölte:
„A város felhívását követően tavaly mintegy húsz vadász jelentkezett pluszban arra, hogy segítséget nyújtson az ingatlan- és háztulajdonosoknak a mosómedvék által okozott problémák kezelésében. Ez egyrészt tanácsadást jelent arra vonatkozóan, miként lehet megakadályozni, hogy a mosómedvék bejussanak az épületekbe, másrészt pedig csapdázással történő befogást a lakott, vadászatilag korlátozott területeken.”
Hogyan próbálják visszaszorítani a mosómedvéket?
Arra a kérdésre, hogy milyen módszerekkel próbálják a vadászok és a város csökkenteni a mosómedve-állományt, a hivatal a megelőzésre és a vadászatra hivatkozott:
„A város különféle tájékoztató anyagokkal – online felületeken, szórólapokon, telefonos megkeresések során – hívja fel a figyelmet a megelőzés fontosságára. Kiemelten kérik a lakosságot, hogy ne hagyjanak ki élelmet, például madár- vagy süneleséget, valamint akadályozzák meg, hogy az állatok feljuthassanak a tetőkre. A vadászterületeken a gyérítés lövéssel és csapdázással történik, míg lakóövezetekben és házak környékén kizárólag csapdázással.”
Tovább fokozzák a vadászatot?
Arra a kérdésre, hogy a város tervezi-e a mosómedvevadászat további intenzívebbé tételét, nem érkezett konkrét válasz. A hivatal szerint ez a vadászterületeken a vadászatra jogosultak döntésén múlik, a lakott területeken pedig az ingatlantulajdonosok igénye szabja meg a beavatkozás mértékét.
A város a populáció visszaszorításának sikerességéről sem tudott előrejelzést adni:
„Előrejelzés nem lehetséges, mivel nincsenek pontos adatok a mosómedve-állomány nagyságáról, és az jelenleg nem is mérhető fel megbízhatóan. Elképzelhető például az is, hogy az intenzívebb vadászatot kezdetben magasabb szaporodási ráta ellensúlyozza.”
A hivatal szerint a mosómedvék rendkívül tanulékony állatok, ami jelentősen megnehezíti a csapdázásukat:
„A csapdával történő vadászatnak az állatok tanulóképessége miatt megvannak a korlátai. Egyre több megfigyelés szól arról, hogy a mosómedvék alaposan megvizsgálják a csapdákat, de nem mennek bele. Többször azt is megfigyelték, hogy a mosómedvék kinyitották a csapdákat, amikor fajtársaik azokba beszorultak.”
Forrás: Pirsch
Van egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Németország – Szakszerűtlenül elhelyezett vaddisznótetemek miatt nyomoz a rendőrség Iphofennél
Vaddisznótetemekkel teli utánfutó miatt nyomoz a kitzingeni rendőrkapitányság
Iphofen (Kitzingen járás). Szokatlan és egyben felháborító esettel foglalkozott szerdán délelőtt a kitzingeni rendőrkapitányság: a „NatURwald Wolfsee” erdei tanösvény parkolójában egy otthagyott utánfutóra bukkantak, amelyből erős bomlásszag áradt. A helyszínre érkező rendőrök gyanúja hamar beigazolódott – az utánfutóban több vaddisznótetem volt.

Egy Iphofen közelében lévő erdei parkolóban vaddisznótetemekkel teli utánfutót találtak – a rendőrség nyomoz. Fotó: DJZ
A rendőrséghez reggel 10:15 körül érkezett bejelentés az erős, kellemetlen szagról. A járőrök nemcsak a súlyos bomlásszagot észlelték, hanem az utánfutóból kifolyó szerves folyadékokat is – ami egyértelműen arra utalt, hogy az elhullott vadakkal vagy a vadfeldolgozásból származó maradványokkal nem megfelelően bántak.
A jármű tulajdonosát, egy 35 éves férfit a Neustadt an der Aisch–Bad Windsheim járásból azonosították, aki később megjelent a helyszínen és kinyitotta az utánfutót.
Az utánfutóból összesen nyolc vaddisznótetem került elő. A jelenlegi információk szerint ezeket szabályosan egy állati hulladékkezelő telepre kellett volna szállítani. Hogy az utánfutót miért hagyták egy érzékeny természeti területen, azt a folyamatban lévő nyomozás vizsgálja.
A kitzingeni rendőrkapitányság arra kéri az esetleges tanúkat, hogy akik információval rendelkeznek az utánfutó ott hagyásának időpontjáról vagy gyanús megfigyelésekről, jelentkezzenek a 09321/141-0 telefonszámon.
Forrás: DJZ
Van egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Németország – ASP Wiesbadenben: csökkentették a korlátozási zónákat
Németországban, Wiesbaden térségében eredményesnek bizonyulnak az afrikai sertéspestis (ASP) elleni intézkedések.
Jó hírek érkeztek a járvány elleni védekezésből: az afrikai sertéspestis (ASP) elleni küzdelemben bevezetett intézkedések eredményesnek bizonyulnak. Ennek köszönhetően Wiesbaden városa két új általános rendelkezést adott ki, amelyek május 7-én léptek hatályba, és érezhető könnyítéseket hoznak a vadászok és a lakosság számára is.

Az új szabályozás központi eleme a korlátozási zónák módosítása. Az I-es számú védelmi zóna (zöld vonal) új határától északra eső területek teljes egészében kikerülnek a korlátozás alól. A vadászati gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ezeken a területeken ismét lehet vadászni járványügyi korlátozások nélkül.
Az újonnan kijelölt I-es védelmi zónán belül – a zöld és a lila vonal között – szintén jelentős könnyítések lépnek életbe. A vaddisznóállomány vadászata itt most már szinte korlátozás nélkül lehetséges.
További enyhítések történtek a Schiersteiner Aue térségében is. Az utolsó korlátozásokat is feloldották: újra engedélyezett a vadászat, a kutyák – amennyiben más szabály ezt nem tiltja – szabadon futtathatók, valamint ismét megengedett például a kerékpározás a kijelölt utak mellett is.
Ugyanakkor a II-es számú védelmi zónában, a lila vonaltól délre továbbra is szigorú előírások maradnak érvényben. A úgynevezett „fehér zónákban” is fennmaradnak a korlátozások. Ezeken a területeken a vadászok feladata továbbra is a vaddisznóállomány következetes gyérítése, mivel az alacsony állománysűrűség továbbra is kulcsfontosságú az ASP további terjedésének megakadályozásában.
A vadászok mellett a lakosságnak is fontos szerepe van a védekezésben: a kihelyezett kerítések kapuit minden esetben zárva kell tartani. Az elhullott vagy gyanúsan viselkedő vaddisznók észlelését pedig haladéktalanul jelenteni kell a hivatalos bejelentési csatornákon.
A jelenlegi fejlemények azt mutatják, hogy a következetes vadászat és a fegyelmezett intézkedések meghozzák az eredményüket – ugyanakkor a veszély még nem múlt el teljesen.
Forrás: Wild und Hund


You must be logged in to post a comment Login