Vadászat
Vadászúsztató kacsaúsztató
Aki már vadászott kacsára, az tudja, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat. Én a saját bőrömön tapasztaltam, hogy ennél a fajta vadászatnál igencsak észen kell lenni.
Első vadkacsavadászatom alkalmával barátaim, akik már idősebbek, gyakorlottabbak voltak, úgy gondolták, olyan helyre állítanak a folyó partján, a nádas szélébe, ahol biztosan lesz alkalmam kacsát lőni. Megveregették a vállam, elláttak jó tanácsokkal, majd ők is elvonultak a helyükre. Én meg ott maradtam a cuppogós nádas szélén, és vártam.
Előbb csak hallgatóztam, aztán már a nyakamat nyújtogatva nézelődtem, de egy kacsát sem láttam. A tóra sem volt rálátásom, mert a magas nád eltakarta a víz felületét. Zizegett a nádas a lengedező szélben. Csiripeltek a madarak, zümmögtek a bogarak, én meg elálmosodtam. Gondoltam, nem fog összedőlni a világ, ha lepihenek egy kicsit. Az ötlet jó volt, csak nem volt mire leülnöm, a háromlábú szétnyitható vadászszék ugyanis belesüllyedt a sáros talajba, és majdnem hanyatt estem. Így aztán — a vadászmester szigorú utasítása ellenére, mármint hogy ne hagyjuk el a kijelölt helyünket — én addig bóklásztam a nádasban, amíg meg nem láttam egy tőlem nem messze kikötött csónakot. Csak néhány lépéssel volt odébb, mint ahova eredetileg állítottak. Visszamentem a hátitáskáért meg kisszékért, és beleültem a csendben ringatózó ladikba.
Kacsát még akkor sem láttam, hát végignyúltam az ülőrészen. A puskát kézközelbe helyeztem, és néztem az égen csendben úszó felhőket. A lemenő nap utolsó sugarai lágyan melengették arcomat, a halk zizegés, a csónak ringatása meg az éjre készülődő természet hangjai elnyomtak, és én szépen álomba szenderültem. Hogy meddig alhattam, azt nem tudnám megmondani, de hogy az ébredésem igencsak kaotikusra sikeredett, az biztos. A kacsák ugyanis kezdtek visszatérni a mezőkről a tóra. A többi vadász azonban nem aludt, hanem olyan durrogásba kezdett, hogy azt bármely háborús hadúr repeső szívvel hallgatta volna.
A ringó csónakban a kórság tört ki rajtam már az első lövéseknél. Ijedtemben felugrottam, és indultam volna valamerre, csakhogy a kabátom beleakadt a csónak lapáttartójába, és visszarántott. Az egyensúlyomat elveszítve átestem a csónak szélén, és hangos csobbanással csapódtam az addig boldogan kuruttyoló békák közé. Szerencsém volt, mivel a puskám nem esett be utánam. Rögtön kiment az álom a szememből. Eközben dörögtek a fegyverek, és hallani lehetett az időnként vízbe hulló kacsák csobbanását is.
A tó nem volt mély, ezért fel tudtam állni, és morogva másztam vissza a csónakba. Kiöntöttem a vizet a csizmám szárából, levetettem a bajt okozó kabátot, és visszasompolyogtam az előzőleg kijelölt helyemre. Vacogva, dideregve kémleltem az eget, hátha látok valahol egy öngyilkosjelölt vadkacsát, de persze nem láttam, mert a nagy fegyverropogástól megijedtek, és átszálltak a másik tóra.
Gondoltam, számomra így ért véget a vadászat. De nem! Mert ahogyan ott füleltem, hirtelen egy hápogó kacsát hallottam. Tudtam, hogy csak egy sebesült kacsa csaphat ekkora patáliát, ezért felkaptam a puskám, és már indultam is a nádasba. A vízzel akkor már nem törődtem, hiszen már egyébként is el voltam ázva. Caplattam a nádasban, figyeltem az egyre közelebbről hallatszó hápogást, és amikor odaértem, majd kiesett a puska a kezemből! Egy róka elkapta a kacsa szárnyát, és a ravaszdi lázasan igyekezett kicipelni a zsákmányát a partra. Odadurrantottam egyet, és már volt kacsám is, rókám is, meg remek magyarázatom arra, hogy miért vagyok tetőtől talpig csuromvizes! Így lett vadászúsztató a kacsaúsztatóból!
hetnap.rs
Vadászat
KITEKINTŐ: Görögország – újabb kutya pusztult el
Újabb kutya pusztult el Filíben – farkastámadásra gyanakodnak Görögországban
„Magyar vendégekkel, egy apa-fia párossal kezdtük meg az idényt. A vendégek augusztus 31-én érkeztek, így szeptember első reggelén már vadászhattunk is.

Fotó: SEFAG Zrt.
A száraz, vízhiányos körülmények miatt meglehetősen nehézkes a vad megközelítése cserkeléssel, így magaslesen várva próbálkoztunk. Az esti vadászaton hosszú várakozást követően végül az óvatosan elénk lépkedő visszarakott, öreg, 12 év körüli gímbika elejtésével nyitottuk meg az idényt Kerekiben” – osztja meg az olvasókkal Uracs István, a kísérő vadász.
Forrás: SEFAG Zrt.
Vadászat
KITEKINTŐ: Az éghajlatváltozás a vonuló madarak görögországi útvonalait is befolyásolja
Az éghajlatváltozás jelentősen befolyásolja a vonuló madarak útvonalait és telelését Görögországban.
A hőmérséklet, a csapadék és mindenekelőtt a rendelkezésre álló táplálék jelentősen befolyásolhatja a vonuló madarak mozgását és görögországi telelését. A megfigyelések szerint az olyan fajok, mint az erdei szalonka és a különböző vízimadarak, gyorsan reagálnak az időjárás változásaira, és kedvezőtlen körülmények esetén más területekre húzódnak.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
A kérdés a vadászok számára is különösen fontos, mivel az időjárás változása a madarak érkezésének időpontját és telelőterületeken belüli eloszlását egyaránt befolyásolhatja. Az iHunt.gr korábban már részletesen foglalkozott az időjárás és az őszi, illetve téli madárvonulás kapcsolatával.
- A hideg idő kezdetben több vízimadarat terelhet Görögország felé.
- A tartós fagy azonban arra késztetheti a madarakat, hogy még délebbre vonuljanak.
- Az erdei szalonka alacsonyabban fekvő területekre húzódik, amikor a fagy miatt nehezebben fér hozzá a földigilisztákhoz.
- A csapadék és a talaj nedvességtartalma jelentősen befolyásolja a rendelkezésre álló táplálék mennyiségét.
- Az éghajlatváltozás nem minden fajra gyakorol azonos hatást, ezért következményeinek megismeréséhez hosszú távú tudományos megfigyelésekre van szükség.
A hideg Görögországba terelheti, de tovább is űzheti a madarakat

Az iHunt.gr Görögország egyik legnagyobb online vadászati szakportálja.
Periklísz K. Bírcasz, a Thesszáliai Egyetem vadbiológiai professzora és az egyetem Vadgazdálkodási Laboratóriumának igazgatója szerint a tél a vonuló madarak számára lényegében a táplálkozáshoz és a túléléshez legkedvezőbb körülmények folyamatos keresését jelenti.
Az északabbra fekvő területeken bekövetkező lehűlés nagyszámú madarat terelhet a görögországi vizes élőhelyek felé. Ha azonban az alacsony hőmérséklet tartósan fennmarad, és a táplálékhoz való hozzáférés nehezebbé válik, ugyanezek a madarak még délebbre vonulhatnak.
A madarak nagy számban történő megjelenése tehát nem pusztán attól függ, hogy hideg van-e. Meghatározó a hideg időszak hossza, az északabbra fekvő területeken uralkodó időjárás, valamint az is, hogy továbbra is hozzáférhető-e elegendő táplálék.
Az erdei szalonka a kedvező körülményeket és a táplálékot követi
Különösen érdekes az erdei szalonka viselkedése, amelyet a görög vadászok is jól ismernek. A faj helyzetének megértéséhez hasznos információkkal szolgálnak azok az adatok is, amelyek bemutatják, hol költ az erdei szalonka, és milyen körülmények kedveznek számára.
Erős lehűlés idején az erdei szalonka elhagyhatja a magasabban fekvő erdőket, és alacsonyabb területekre húzódhat, ahol a talaj még nem fagyott meg.
Ennek oka közvetlenül összefügg a táplálkozásával. A földigiliszták alapvető szerepet töltenek be az erdei szalonka étrendjében, a fagyott talajból azonban a madár csak nehezen tudja megszerezni őket. A csapadék és a talaj nedvességtartalmának növekedése ezzel szemben több alkalmas táplálkozóhelyet teremthet, ami a madarak nagyobb területen történő szétszóródásához vezethet.
Mi történik a vízimadarakkal?
Hasonló, de nem teljesen azonos folyamat figyelhető meg a vízimadaraknál. Európa északabbra fekvő területeinek lehűlése Görögország, különösen az ország északi részének vizes élőhelyei felé terelheti őket.
A récék, ludak és más vízimadarak nyílt vízfelületeket és hozzáférhető táplálékot keresnek. Ha azonban a rendkívüli hideg miatt befagynak a vizek, vagy jelentősen romlanak a táplálkozási lehetőségek, a madarak továbbvonulhatnak délebbre.
Nem minden faj reagál egyformán
A tudományos összkép jóval összetettebb annál az egyszerű összefüggésnél, hogy „minél nagyobb a hideg, annál több a madár”. Az egyes fajok ökológiai igényei eltérnek, ezért ugyanazokra az időjárási körülményekre is különbözőképpen reagálnak.
A mezőgazdasági területek madarainál például a helyi időjárás, valamint a madarak maradása vagy továbbvonulása közötti kapcsolat nem mutatható ki olyan egyértelműen, mint az erdei szalonka és a vízimadarak esetében.
Átalakulhatnak a telelőterületek
Hosszabb távon a hőmérséklet és a csapadék változása valószínűleg hatással lesz arra, hogy a vonuló madarak mely területeken telelnek, mennyi ideig maradnak ott, valamint milyen fajok jelennek meg a görögországi vizes élőhelyeken, erdőkben és mezőgazdasági területeken.
Periklísz Bírcasz ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az egyes évek között tapasztalható eltéréseket nem lehet automatikusan az éghajlatváltozásnak tulajdonítani. Annak megállapításához, hogy átmeneti elmozdulásról, a telelőterületek tartós megváltozásáról vagy valódi állományváltozásról van-e szó, rendszeres és hosszú távú megfigyelési adatokra van szükség.
Miért fontos mindez a vadászok számára?
A vonuló fajokra vadászók számára mindez megerősíti azt, amit már évtizedek óta tapasztalnak a terepen: a madarak jelenlétét nem csupán a naptári időszak határozza meg, hanem a költőterületeken, a vonulási útvonalak mentén és a telelőhelyeken uralkodó körülmények összetett együttese.
Az iHunt.gr korábban azt is bemutatta, hogy az erdei szalonka vonulása az időjárási körülményekkel függ össze, nem pedig olyan hiedelmekkel, mint a telihold hatása.
Különösen az erdei szalonka és a vízimadarak esetében idézhet elő jelentős helyváltoztatást a hőmérséklet, a csapadék, a fagy és a rendelkezésre álló táplálék mennyisége – akár ugyanazon a télen belül is.
Forrás: Ihunt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131



You must be logged in to post a comment Login