Vadászat
Korabeli vadásznyelvünk
Az Erdészeti Lapok, – a második legrégebben, folyamatosan megjelenő hazai szakújság, – egyik korai, 1868-as számában találtam egy elmélkedést a magyar vadásznyelvről. A cikk elemzést ad a németből átvett terminus technicusok kialakulásának okairól is.
Germán eredetű szakkifejezés pedig a mai napig bőven akad nyelvünkben, a rudlitól a rapsicig, a snepftől a kinigliig, bár ezeket, – talán nem túlzás kijelenteni, – egyre kevesebben ismerik.
Mivel a cikk veretes, de nehezen értelmezhető, régi magyarsággal íródott, talán érdemes egy kis összefoglalót adni belőle már az elején: ugye, a középkori németországi viszonyok között a vadászmesterség is céhszerűen fejlődött. Gyakorlói sokszor olyan kifejezéseket használtak, amiket a kívülállók nem érthettek meg. Ezek – a szerzőt idézve: majmolása – azonban nem kívánatos, hiszen mindenre van szó anyanyelvünkön is. A-F. Z.
Az eredeti cikk, csak a legszükségesebb módosításokkal:
Vadászati terminológia
Midőn vadászati leírások kerülnek kezembe az újabb sportsmanek-től, nem lehet eléggé bámulnom a szörnyű bánásmódot, amelyet édes magyar nyelvünkön elkövetnek. Árpád apánk óta gyalog és lóháton szabadon üldözte a vadat mai napig a magyar, (csak most fogják a vörös frakkot vadászatunkra ráhúzni, ha az országgyűlés elfogadja az új vadász-törvény-javaslatot), de nem emlékezik egyik krónikásunk, egyik memoiristánk sem ilyféle kifejezésekről:
– a rókát bokrétájánál fogva vitte haza, – azaz farkánál ragadta meg;
– az őz darab rozsföldön váltogatott át, azaz ment át; (kell-e ennél szebb germanismus?)
– finom neszelői modulatlanul állanak, azaz fülei;
– világítók: a róka szemei;
– billegény: a szarvas farka;
– csuha: a szarvas bőre;
– hold: a rőtvad fara;
– tápvevő: a szarvas szája;
– nyél: a farkas farka;
– szagló: a dúvad orra;
– tapsi: a nyúl füle.
Mire valók ezek, minek külön kifejezések a fül, száj, szem, fark, láb sat., vagy oly’ cselekvények megjelölésére, mit minden állatnál közös kifejezéssel jelölünk meg?
Avagy, ha már van erre szükség, mért nem használunk ilyeseket a ló, ökör, kutya s a többi állatoknál is, megkülönböztetésül az embertől? Miért? Mert nincs rá szükség! Miért használják tehát sportsma-neink? Mert majmolni akarják német szomszédainkat!
Azt az eredetiséget, amellyel dicsekszik fajunk, fel akarják cserélni sületlen szokásokkal. A szomszéd németeknél ez divat; azoknál hajdan óta létezik rendezett vadászat, melynek űzői saját “Rothwilschet” beszélnek: ergo nálunk is át kell venni azt sammt und sonders.
És hol vették a németek Jágersprähéjukat? Talán a vadászatot szenvedélyből űző férfiak között fejlett az ki? Korántsem. Vadász szolgáik, ősei a hírneves Büxenspannereknek, kik a vadászatot mint mesterséget űzték, hasonlón a csizmadiákhoz, szabókhoz sat., azok használták eredetileg.
A czéhbeli mesterembernek úgynevezett “hirschgerechter Jáger”-nek, aki mesterinastól avangirozott fel, meg kellett magát különböztetnie a többi mesteremberektől, hogy amit egymás között beszélnek, más meg ne értse. A vadászlegének nyelvét lassanként megtanulták az úri vadászok is, mert ők is “kirschgerecht” akartak lenni, s a cselédek nyelve bejutott az urak közé, átalánossá lett.
Azt hiszik, a vadászt meg fogják ismerni nyelvéről, pedig a vasárnapi vadászok jól betanulják azt – s még is kontárok.
Hagyjuk azonban ezt, ennek van legalább eredete, és a németnél oly’ annyira kifejlett czéhbeli természetben gyökeredzik, amely szeret mindent másként nevezni meg, mint a világ azt szokta*); de minek utánozzuk mi azt, mikor az a mi természetünkkel nem egyezik? Ne rontsuk úrvadász uraim avval a sok terminus technikussal szép nyelvünket, hanem inkább navezzük a gyermeket nevénél, amint dukál.
Vegyük át a tudományt, ha már a vadászat tudomány lett, és assimiláljuk azt: térítsük meg a magyar hitre. Higyjék meg önök, majmolni nem mesterség; de mesterség, dicsőség művelni, haladni úgy, hogy a minket megelőző nemzetek tapasztalatait felvesszük és hasznunkra fordítjuk, de viszonyainkhoz és nemzetünk szelleméhez alkalmazva.
Igy vagyunk mi sokkal, s míg az idegent vakon utánozzuk, addig a magunkéról megfeledkezünk, s azt nem fejtjük ki. Pedig majdan annak is akadna tisztelője külföldön, mint akadt már másnak is.
A Hunting pl. divatban van és amint a Vadász és Versenylapból olvasom, hitvány eredményeket mutat, de amint őseink karikással üldözék lóháton a nádi farkast, azt elfeledtük: mert magyar. Ha előbb egy angol a lassovető rancherotól megtanulná, s divatba hozná: akkor á la bonheur mi is felkapnék ismét valami spanyol, vagy angol nevezet alatt.
Űzzük a vadászatot vadászurak, amint űzték őseink s, ha az okszerű vadápolás kímélés, és vadászás módjainak szabályait szomszédainktól átvesszük, mert a tapasztalás helyesnek mutatta azokat, ne vegyükját avval, ami nem tartozik hozzá!
Beszéljünk úgy, amint őseinktől reánk maradt: fogjuk meg a nyulat fülénél, a róka hadd dicsérje farkát, a szarvas szájával vegye zamatos táplálékát, s az őz füleit hegyezze, ha hallja a közeledő neszt.
Eredeti magyar kifejezések használatát külön cselekvények kifejezésére ez nem zárja ki, de legyenek azok a magyar nyelv szellemével meg egyezők, s ne honosítsanak meg germanismusakat, gallicismusakat sat. Ilyenek: cserkészni: czirkálva keresni; barkácsolni: meglopni; vagy a műszerek megnevezése, mint azt Bérczy vadász műszótárában többet találni lehet.
Úgy hiszem, vadásztársaim lövésére bukfenczet fog vetni a nyúl, ha fültövön, és nem tapsialjon lövék is.
Nyulasy Farkas.
A németek ezen szokásának szolgai utánzása tudományos szakirodalmunknak útjába roppant akadályokat göndit, nyelvünk szépségeit pedig semmivé teszi; ugy hogy már ma is a tudományos nyelv minden magyar fül számára valóságos disharmonia. Ny. F.
Két apró érdekesség: az 1868 januárjában napvilágot látott cikk már “sportsman”-nak nevezi a nemes szenvedély gyakorlóját. Ennek a sportvadász szónak az elemzése, történeti hátterének megvilágítása megérne egy külön tanulmányt, de erről majd máskor…
Külön kérdés, hogy vajon ki lehet a a XIX. század közepén vadászati témájú cikkeket publikáló Nyulasy Farkas? Feltételezésem szerint valaki az Erdészeti Lapok szerkesztői közül, aki ezt az álnevet választotta e téméban a cikkíráshoz. Más lapszámokban Nyulasi, Nyulassy, sőt, Nyúlási Farkas alakban is szerepel a név. Utóbbihoz csak annyit: a sajtóhiba azóta létezik, amióta a sajtó…
diohejkiado.hu
Vadászfegyvert és pénzt lopott egy 35 éves gyanúsított. A szentendrei rendőrök elfogták. A gyanú szerint február 7-én hajnalban F. Roland befeszítette egy pomázi ház elektromos kapuját. Lopási szándékkal ment be az udvarra, azonban a mozgásérzékelős lámpák felkapcsoltak, ezért eliszkolt a helyszínről.

Fotó: Rendőrség
Két nappal később négy autót tört fel. Hármat egy hotel parkolójában, amikből iratokat és egy táskát vitt el. A negyedik kocsi egy pomázi ház előtt állt. Betörte az ablakát, és ellopta a benne lévő vadászfegyvert. De ez nem volt elég, betört a városban egy családi házba is, ahonnan bőrtáskát, okiratokat és céges papírokat vitt el. A táskában több mint 4 millió forint volt.
A bejelentés után a rendőrök azonnal tanúkat hallgattak ki, adatokat gyűjtöttek és elemeztek. Ennek köszönhetően február 11-én délelőtt már kattant is a bilincs a tolvaj kezén. Előállították és őrizetbe vétele mellett hallgatták ki a lopások, valamint lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés miatt. Kezdeményezték a letartóztatását, amit a bíróság elrendelt.
A nyomozók az elvitt iratok és tárgyak maradványait elégetve találták meg Pomázon.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Egy vadász tett bejelentést a rendőrségre, hogy február 7-én a beleznai erdőben talált egy hurkot, benne egy elejtett szarvasborjúval, amit ismeretlenek tettek ki. Ezért az erdészet vadkamerát szerelt fel, hogy lebuktassa a rabsicokat. Nem kellett sokat várni, egy óra múlva már meg is jelent a felvételen az orvvadász.

Fotó: Rendőrség
A rendőrök aznap este el is fogták a 60 éves helyi férfit, és kihallgatták. Kutatást tartottak a lakásán, ahol a hurok készítéséhez szükséges sodronykötéldarabokat foglaltak le.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Bulgária – Stefan Sotirov farkasra indult
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Melegedett az idő, elbújt a hold és leereszkedett a köd: eljött az ideje a farkasvadászatnak. Napnyugtától napkeltéig figyeltem az éjszakát és egy életre szóló élménnyel gazdagodtam, amikor megláttam a sötétben a farkast – tájékoztatta Stefan Sotirov az Agro Jager Newst Bulgáriából.

Stefan Sotirov bulgáriai farkasa. Fotó: Stefan Sotirov
Itt-ott köd áradt szét, majd enyhe délnyugati szél terelte arrébb, mint egy nyájat a juhász és a farkas lassan, mintha a semmiből bukkant volna elő. Pontosan hajnali három óra volt. Rendkívül óvatosan érkezett, megállt néhány másodpercre és hallgatózott.
Amikor megláttam, úgy döntöttem – részben kíváncsiságból -, hogy adok neki egy esélyt, hogy elérje a les előtti tetemet, de sajnos valami miatt mégis elugrott. Ellenkező irányba rohant és körülbelül 160 méterrel arébb megállt és megfordult. Nem haboztam és elsütöttem a puskámat.

Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja 25 éves!
A farkast eltaláltam és a lövésre egy másik, kisebb farkast pillantottam meg, ami elugrott. Érdekes helyzet volt, mert addig nem láttam és ugyan szaladt, de később egy dűlő útra leült és abba az irányba nézett, amerre az első farkas elesett.
Néhány percig ült, azután keservesen üvölteni kezdett. Úgy másfél óráig tartott. A köd pedig, a déli széltől elűzve hol szétterült, hol feloszlott.
Ültem a lesen. A dermesztő üvöltés a végső búcsú lehetett, de nem lőttem újra. Hallgattam az éjszakát. Tudtam, hogy erősen kötődnek egymáshoz.
Lőhettem volna, hogy elűzzem vagy elejtsem, mert azok a pillanatok, a farkasüvöltés vérfagyasztó volt. Elkezdett hatni a pszichémre és a gondolataimra. Egyedül lenni a semmi közepén fáradtan, de hagytam, hogy befejezze – valami felébresztette bennem az érzést, hogy tartozom neki ezzel a gesztussal.

Hatalmas farkasával Stefan Sotirov. Fotó: Stefan Sotirov
És így másfél óra telt el, mire a kisebb farkas elindult lefelé a lejtőn, ahol egyszer csak eltűnt a szemem elől. A köd tovább terjeszkedett és majdcsak a első napsugarak hajtották szét. Lemásztam a lesről és birtokba vettem a farkasomat. Sohasem felejtem el azt az éjszakát.
Stefan Sotirov, Bulgária
You must be logged in to post a comment Login