Vadászat
Nimród-jubileum
A NIMRÓD Vadászújság december 1-jén volt 102 éves, a szerkesztőség pedig éppen negyedszázados! A szerkesztőség büszke rá és a sors különös kegyének tartja, hogy a magyar vadászok híres bibliáját immár 25 éve gondozhatja, fejlesztheti.
„Mindez persze csak akkor lehetséges, ha olvasóink hűsége, bizalma támogatólag kíséri munkánkat, ahogy eddig is tette, lehetővé téve mindazt az eredményt, amit elértünk. Köszönetünket fejezzük ki olvasóinknak, honlapunk látogatóinak, facebook oldalunk kedvelőinek!”
TISZTELT OLVASÓINKHOZ I. (1920 augusztus)
Írta: lovag Kerpely Béla.
Főfoglalkozásom — mint okl. gazdát — arra kényszerít, hogy ez év őszén ismét visszatérjek a földhöz, az ekéhez s itt hagyjam a fővárost. Ennélfogva bármennyire sajnálom is, le kell mondanom a «Nimród» szerkesztéséről, mivel a felelősségteljes szerkesztői teendők a vidékről fizikailag sem volnának elláthatóak.
1916 óta, immáron tehát négy éve szerkesztettem a «Nimród»-ot, a legválságosabb időkben és hogy sikerült a magyar vadászközönség izlését eltalálnom, mutatja az a nagy szeretet és dicséret, mellyel lapunkat az egész ország vadászközönsége elhalmozta és a magyar vadászok hatalmas tábora, mely zászlónk alá sorakozott. Most, hogy búcsúzom mint szerkesztő szeretve tisztelt olvasóközönségünktől, szívemből köszönöm a «Nimród» iránt megnyilvánult ezen szeretetüket; én mindenkor a magyar vadászat felvirágoztatásán munkálkodtam és odaadó munkásságomat jutalmazva látom a magyar vadászoknak ama szeretetében, mellyel a «Nimród»-ot körül vették.
És búcsúzóul röviden csak arra kérem mélyen tisztelt olvasóinkat, tartsák meg továbbra is ebben a szeretetben a «Nimród»-ot, ami, azt hiszem, annál könnyebb lesz, mert utódom a felelős szerkesztői állásban kedves régi barátom, Kittenberger Kálmán, a híres magyar afrika-vadász. Kittenbergert nem kell a magyar vadászközönségnek külön bemutatnom. Ismerik és becsülik őt mindnyájan, lapunknak eddig is főmunkatársa volt, mióta hazakerült hatodféléves indiai angol internáltságából.
Búcsúzom tehát a mai számmal mint felelős szerkesztő, de azért nem szünök meg a magyar vadászat fellendítésén továbbra is tőlem telhetőleg dolgozni e lapok hasábjain. Az új szerkesztő és a a kiadótulajdonos kivánságára szívesen vállalom továbbra is az annyira fontos «Vadászeb»-rovat szerkesztését, melyet a vidékről is képes leszek irányítani.
Budapest, 1920 augusztus hó.
Vadászüdvözlettel
lovag Kerpely Béla.
TISZTELT OLVASÓINKHOZ II. (1920 szeptember)
Írta: Kittenberger Kálmán.
Ezzel a számmal vettem át a «Nimród» szerkesztését. Tudom jól, hogy Kerpely Béla barátomnak helyét, ki a magyar vadászati irodalom terén oly eredményes és serény munkát fejtett ki, nehéz lesz betölteni. De erős igyekezettel akarom, hogy pótoljam azt! És ha viszonyaink megjavulnak, a papirinség és más nyomorságunk részben is megszünik, úgy minden erőmmel azon leszek, hogy lapunk a külföld első vadászujságaival is fölvegye a versenyt. Nagyon kérem lapunk tisztelt olvasóinak szives támogatását, hogy a magyar vadászat ügyét minél erőteljesebben előre vihessük.
Vadászüdvözlettel
Kittenberger Kálmán
Vadászat
Erdei tragédia
Agócs Tibor egy kútban felakadt, elpusztult dámszarvasbikát talált Lajosmizse határában:
Agod Tibor Bács-Kiskun vármegyében, Lajosmizse határában túrázott párjával az Aranyhomok Vadásztársaság területén, amikor egy kútban felakadva egy elpusztult dámszarvasbikát talált. Megfigyelését megosztotta lapunkkal:
Fotó: Agod Tibor – Agro Jager News
A tegnapi napon túráztunk a párommal Lajosmizse határában, a Lajosmizsei Aranyhomok Vadásztársaság területén, amikor egy régi szemétteleptől nem messze, egy erdőrészben figyeltünk fel egy nagy kútra. A kútban lógott egy szerencsétlen állat — gyakorlatilag felakasztotta magát egy régi szőnyegdarabra. Borzasztó lehetett, mennyit szenvedhetett. A tetem körülbelül két hetes lehetett.
Húsz éve járom az erdőket, de még csak hasonlót sem láttam. Az adott területen, az erdőben és annak minden részén sajnos még mindig rengeteg a szemét: különböző madzagok, drótok, stb. Ezek között élnek a dámszarvasok, őzek — és sajnos valószínűleg ez a tragédia is így történhetett meg.
Írta és fényképezte: Agod Tibor
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.
Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.
Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News
Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.
Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.
Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.
Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.
Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.
Írta és fényképezte: Mészáros Nóra
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Az idei év első őzbakja
Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.
Fotó: Agro Jager News
Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam 😞, és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.
Írta és fényképezte: Kovács Péter
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Erdei tragédia
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
Az idei év első őzbakja
Búcsú
Amikor egy álom valóra válik
Csabai Béla: A húsvéti őzbakom
KITEKINTŐ: Hollandia – Félnek a vidéki családok a farkastól
Új elemekkel bővült a kereskedelmi célú álltartó telepekre belépők kötelező nyilvántartása
Gyomirtási lehetőségek a ciroktermesztésben
A száj és körömfájás megállításához minden állattartó fegyelmezettsége kell
KITEKINTŐ: Orvvadászok kerültek a rendőrök hálójába
Sárba tiporták a becsületét, betelt a pohár a rókatetemek szállításával hamisan megvádolt vadásznál
Baranya vármegyei hivatásos vadász verseny 2025
Fájdalommal búcsúztak állataiktól a csallóközi gazdák
KITEKINTŐ: Holtan találtak egy férfit, tele sebekkel – medve támadhatta meg
Felelős állattartást a természetben is
KITEKINTŐ: A vadon élő állatok is terjeszthetik a száj- és körömfájást, a helyzetet a vadászok figyelik
Amikor egy álom valóra válik
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
You must be logged in to post a comment Login