Kattints a képre és csatlkaozz a WILD Hungary csoporthoz!

Hajnalban csengett Rabi Attila, a Zala vármegyei utánkereső telefonja. Az ismerős szám mögött egy vadőr-barát hangja szólt bele a telefonba: az éjjel elugrott egy kan és örömmel vennék, ha Benivel ráállnátok a csapára. Készülj fel! Egyes, magányos disznó és a vadász kint vár a területen. Kint aludt, haza se ment! Ha tudsz jönni, akkor kint várlak én is. A területet ismered…

Pintér Gergő kint aludt a területen, úgy várta be Rabi Attila utánkeresőt, majd együtt indultak a nyomába. Fotó: Pintér Gergő / Agro Jager

Eközben Pintér Gergő, már odakint a dombok között a hajnali fényeket nézte. Többet már nem ment a rálövés helyére, bár jó lett volna, de, ha a kan ott lenne a közelben, már megtalálta volna. Két hónapja látott egy egyes disznót, ami akkora volt a kamerában, hogy megigézte. Az elmúlt hetekben nyomában volt, kereste, de egyetlen egy alkalommal sem tűnt fel. Kondák jöttek-mentek a területen. Volt olyan, hogy szó szerint, majd fellökték a lest, de puskája csendben hallgatott a lesdeszkának támasztva. Talán, ahogy egy régi öreg erdész mesélte nekem a Mátrában, már az erdő is megszokta a szagát. Ki tudja?

Egy azonban bizonyos, hogy még fel sem emelte a puskát s arról, hogy mit látott, úgy hallgatott, mint a sír. Akkor este is úgy készült, hogy hajnalig tartó leselkedés elé néz. Az este, Zala vármegyében, csendesen telt. Szarvasok jöttek-mentek, de vaddisznó egy sem mutatkozott. Elmúlt tizenegy óra, majd éjfél is s ahogy lenni szokott, amikor a tolvajok is útra kelnek, mikor a legtöbb betörés történik, egyszer csak valami feltűnt szemközt, az erdő alatt, az akácosban. Valami nagyon nagy, ami olyan lassan jött kijjebb és kijjebb, hogy megdobbant Pintér Gergő szíve. Ő lesz az!

Ám az akácosban, annak a szélében, sok mindent lelhetett, mert az orra folyamatosan lent járt s dúrta, dúrta az erdő alját. Döntött. Rácserkel és amennyire csak lehet, belopja. A szele jó volt s a gazdag harmat olyan puhává tett mindent, hogy ha nem is gyorsan, de sikerült valamennyire megközelítenie, ami még így is 150-160 méter lehetett. Az ilyen kanok azonban sokszor még a gondolatát is képesek megsejteni a vadásznak, vagy éppen azt, hogy jó lesz most már odébb állni, mikor is eldördült a lövés.

Pintér Gergő nem várhatott tovább, mert ha lassan is, de távolodott sőt, gyorsabban, mint, amennyire a cserkelve meg lehetett közelíteni. A 9,3×62-es kaliberében nagyon bízott s hogy a 16,5 grammos maggal már jó néhány vadat is elejtett, tudta, hogy az ehhez a kaliberhez szerelt, viszonylag könnyebb mag, a Norma Tipstrike-ja leküzdi ezt a távolságot is.

Sebzett disznót mindig veszélyes keresni. Fotó: Pintér Gergő / Agro Jager

Az éles, de furcsa becsapódás után a disznó eldőlt, de hamar felállt és hatalmas csörtetéssel, zajjal eltűnt az erdőben, majd végtelen csend honolt körülöttük. A hőkamerában egy ideig követni lehetett, de azután semmit nem lehetett látni. A csendes erdő azért még így is biztatta, hogy ott fekszik bent, csak még várni kell egy kevéskét.

Nagy kant éjjel utánkeresni, csapájára ráállni, több mint veszélyes, de aki vadászik, aki régóta vár egy-egy vadat, biztosan elindul. Ebben ne is legyen kétsége senkinek…

A rálövés helyét és az elugrás irányát megjelölte, ahogy kell, de vér és csont darabkákon kívül a fogyatkozó vér azt jelezte, hogy nem éri be, nem találja helyben a kant. Hamar ráeszmélt a hűvös, kristálytiszta zalai levegőn, hogy segítség kell…

Egy ilyen egyes disznó emberre, kutyár egyaránt veszélyeket rejteget. Fotó: Pintér Gergő / Agro Jager

Az éjjel eltelt s előbb a vadőr, majd egy következő autó érkezett, amelyből Rabi Attila szállt ki Babosdöbrétéről. Csak Benivel 419 utánkeresést tudnak maguk mögött s ebben a számban nem szerepelnek a 300 méter alatti keresések. Rabi Attila fafaragó, s nemcsak itt Zalában, de messzebb is sokan ismerik. Beni, a hannoveri véreb már szaglálódik, miközben Hepi a két és féléves bajorhegyi véreb vezetéken szimatol.

Aki valaha járt Zala vármegyében, jól tudja, hogy az esők, a magas páratartalom olyan áthatolhatatlan erdőket, sűrűket nevel, hogy ott igazán össze kell szednie magát mindenkinek, ha egy sebzett vad nyomába szegődik. Persze egyik utánkeresés sem könnyű, de fedett terepen egyes, sebzett kant keresni, azért lássuk be, nem egyszerű. Ám ahogy Beni felvette a csapát, Rabi Attila már látta, hogy nem érik be egykönnyen, hiszen Beni, vissza-visszajött és megnézte, hogy követi-e a gazdája?

Emlkezetes marad Pintér Gergő vadászata és BEni 420. keresése is! Fotó: Pintér Gergő / Agro Jager

Így szokta – mesélte lapuknak Rabi Attila, akinek 10 éves kutyája annyira a szívéhez nőtt, hogy utánkeresés számára elképzelhetetlen Beni nélkül. Úgy gondolja, hogy biztosan meghasadna a szíve, ha a vezetéket magához véve a kutyáját otthon hagyná…

Az akácos széléből völgynek, egy ároknak tartottak s egy vízmosásban haladtak előre. Csapajelek. Hol több, hol kevesebb akadt s a magas kenés, amit rendre Beni megmutatott s világos vér, egy-egy lemezes csont aggasztó képet vetített eléjük…

Sűrűbb tölgyes után egy rendesen kijárt, áttúrt szórón ácsorogtak. Eleredt az eső s az éjszakai, tekintélyes konda annyira összejárta az erdő alját, hogy csak Beni járt körbe és körbe, nem indult el egy-egy irányba. A kutya nyilvánvalóan kereste, de nem tudta eldönteni, merre mehetett tovább a kan. Ilyen helyzetben nincs mit tenni, csak a kutya vezetheti tovább a vadászokat, mikor is Beni egyszercsak megindult!

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Azt nehéz lenne megmondani, hogy mit élnek át ilyenkor a vadászok, de sok szó közöttük nem esett s míg el nem indultak, csak a kutyát lesték. A vérebes tudja, hogy a kutyát engedni kell, hogy nyugodtan megtalálja a csapát, miközben a vadász meg ott áll s nem tehet mást, csak bízva, bízik, hogy a kutya megleli a nyomot…

Rabi Attila a kutya minden mozdulatát leste s mivel Beni igen érdeklődött a kan után, ha nem is mondta, de bízott benne, hogy tovább folytatják az utat, s ha úgy alakul, talán beérik. Nyilvánvaló volt, hogy ezután a kan után menni kell…

Egy sűrűben, egy szedres alján érték be a kutyák. Fotó: Rabi Attila / Agro Jager

Egy rettenetes szedresen vágtak át. Senki ilyen helyre soha nem kívánkozik. Még a disznóhajtásokon is csak a kutyák mennek be, mert embernek lehetetlen. Ennek ellenére átvergődtek rajta. Mikor nagy nehezen leküzdötték, a kutya a túloldalon csak szaglálódni kezdett, de nem igen akart tovább menni s mivel meglehetősen sokat mentek, már olyan jeleket is mutatott, hogy felhagy a kereséssel. Egy úton követték a vadászok, de már azzal, hogy befejezik. Mind a ketten látták, hiszen nem ma kezdték a vadászatot, hogy elérték azt a pontot, amikor nem lehet tovább erőltetni.

Éppen ezen tanakodtak, szó, szót követett, mert addigra már Attila is tisztában volt azzal, hogy a hetek óta vágyott disznó után indultak el s ilyenkor egy igazi vadász sosem adja fel. Szóval, ha nem folytatják, azt el is kell mondani, de úgy, hogy a vadász is megértse, hogy nincs tovább..

Pintér Gergő sokat várt erre a kanra. Fotó: Pintér Gergő / Agro Jager

Mikor már efelé közelítettek, akkor Beni felkapta a fejét, légszimatra váltott és visszafordult a szedresbe az útról. Ennek már fele sem tréfa!

A szedres tőlük bal felőli végébe elállt Pintér Gergő, míg ebben az oldalban maradt Rabi Attila! Ketten két puskával, két kutyával és odabent egy sebzett kannal. Mindenkire vigyázni kellett, nemcsak emberre, hanem a kutyákra is! Nincs már hátra, csak előre…

Balról Rabi Attila utánkereső és Pintér Gergő. Fotó: Pintér Gergő / Agro Jager

Beni után Hepi is elindult. Lekerült a vezetékről és a két kutya odabent forgatta a kant. Zaj, csörte, ropogás, kutyaugatás hallatszódott ki, mikor Rabi Attila is elindult utánuk. Mikor egy nagy szederbokorhoz ért, lehajolt, hogy alánézzen. Tudta, hogy közel vannak a kutyái, közel állhat hozzá a kan, de azért átvillant rajta, hogy jó, ha nyolc méterre állnak tőle. Beni balra, Hepi jobbra, középen a kan!

Egy villanás és már térden állva emelte a puskát a vállához. A két kutya közötti kan elfeküdt s a kutyák jussukat kivéve, már fogták is, mert a 8X57-es Geco Plus befejezte amit a nagy testvér, a 9,3×62-es megkezdett…

Beni sikere, mindannyiuk sikere lett. Fotó: Rabi Attila / Agro Jager

Csakhamar megérkezett a vadőr is, de addigra már a kant ketten kihúzták a sűrűből. Ott állt a két vadász, a két kutyával, Pintér Gergő kanjával, aki csak nézte, nézte, mert megannyi éjszaka, megannyi disznó után csak előkerült az öreg s ha nem is egy könnyen, de birtokba vehette. Ha változik is a világ, ha változik is benne ember, állat, azért a régi regula, a tisztesség, a becsület, a fogadalom, a türelem, a várakozás, az önuralom soha nem változhat meg, mert akkor nem is lesz olyan a vadászat, amilyenek lennie kell, mert akkor már nem lesznek barátok sem, akkor már nem lesz semmi. Erdőjárás és igazi vadászat, biztosan nem s enélkül, nekünk nem ér semmit a világ…

Rabi Attila vérebes utánkereső és Pintér Gergő elbeszélése nyomán írta:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

Kattints a képre és csatlkaozz a WILD Hungary csoporthoz!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Az Országos Magyar Vadászati Védegylet drónszakbizottságának javaslatára idén egy hosszútávú gidamentési program kerül meghirdetésre a vadászatra jogosult szervezetek számára. Ennek működtetéséhez és fejlesztéséhez a Védegylet együttműködést kezdeményezett az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási Főosztályával, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával.

Fotó: OMVV

A bizottság 2024 végén alakult az Országos Magyar Vadászkamara támogatásával, és a többi között a drónok vadgazdálkodásban történő felhasználási lehetőségeinek feltárását, az eszköz népszerűsítését tűzte ki célul. (További részletek ide és ide kattintva.)

Az induló mentési program fő koordinátorai a Vadászkamara vármegyei Területi Szervezeteinek titkárai, munkájukat segítik az illetékes tájegységi fővadászok. A kezdeményezés keretében, a vadgazdálkodók és a földhasználók együttműködése révén valósulna meg a vadmentés.

Az akció keretében döntően az első kaszálások alkalmával, hőkamerás drón segítségével derítik fel az adott területet, és az ott esetlegesen megtalált őzgidákat a vadászok biztonságba helyezik a mára kialakult jó gyakorlat szerint.

FONTOS! Az ilyen akciókhoz feltétlenül szükséges a földhasználó és a vadászatra jogosult engedélye!

A mentési programban kutatási célból lehetőség lesz a gidák egyedi számozású füljelzővel történő ellátására is, ami a későbbi sorsuk felől is információval szolgálhat.

Szívesen vesszük, ha csatlakoznak hozzánk önkéntes drónpilóták, civil egyesületek és magánszemélyek, hogy együtt tegyünk az őzgidák megmentéséért!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

HEOL: Május 11-én különleges vadászati kiállításra várták az érdeklődőket Parádfürdőn. A Freskó Teremben rendezett eseményen a Mátra környékén hullajtott gím agancsokból nyílt kiállítás, ahol több száz gím bika agancsát mutatták be.

Fotó: Gál Gábor – Heol.hu

Közel 400 agancs volt a kiállításon

A kiállított darabok között különösen figyelemre méltó agancsok is helyet kaptak – ezek ékes bizonyítékai annak, hogy a vadásztársaság által képviselt kíméletes, hosszú távú szemlélet nem csupán elvi, hanem gyakorlati eredményekkel is jár. A kiállítás célja nem pusztán a trófeák bemutatása volt, hanem az ismeretterjesztés és a tapasztalatcsere elősegítése is.

Kokovai Árpád természetvédelmi felelős nyilatkozott portálunknak arról, hogy hogyan is néz ki egy agancs lehullása.

A gímszarvasbikák minden tavasszal elvetik agancsukat, majd újat növesztenek, amely az évek során egyre nagyobb és díszesebb lesz, általában a jó képességű egyedeknek. Körülbelül tíz-tizenegy éves korukra érik el az agancs fejlődésük tetőpontját, ekkor válnak elejthetővé. A gyengébb, állományba nem való példányokat szelektálják, hogy csak a legjobb genetikai adottságú bikák vehessenek részt a szaporodásban. Az agancsokból a kor és fejlettség is megállapítható, de ez gyakorlott szakértelmet igényel, különösen az idősebb egyedeknél.

A természetvédelmi felelős arról is beszélt, hogy a kiállítás nem csak az idősebbeknek szól, de az újonnan végzett diákoknak is hasznára válhat.

Fotó: Gál Gábor – Heol.hu

—Az ilyen kiállítások fontos célja az is, hogy a fiatal, pályakezdő, vadőrök, vadászok gyakorlati tapasztalatot szerezzenek. Az iskolai képzés során ugyanis sok esetben nem nyílik lehetőségük az agancsok alapos tanulmányozására, így ezek az alkalmak pótolják a hiányzó terepi tudást – különösen akkor, ha rendszeresen ellátogatnak az ilyen és hasonló  rendezvényekre, és valóban érdeklődnek a szakma iránt.

A kiállításon közel 400 agancsot mutattak be, köztük öt magángyűjtő egyéni kollekciója is, amelyeket tulajdonosaik évek óta gondosan őriznek. A tárlat különlegessége, hogy átfogó képet ad egy gímbika életútjáról: az igazán tanulságos következtetések akkor vonhatók le, ha egy példány agancsait több éven át – akár öt-hat éven keresztül – sikerült nyomon követni. Így látható igazán, hogyan fejlődik egyetlen állat agancsa az évek során – mondta el lapunknak Kokovai Árpád.

Forrás: HEOL

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131