Vadászat
Az ember élete értékesebb a medvéénél
A medveállománytól függetlenül az ország vadeltartó képessége nem haladhatja meg a négyezerötszázat. Ennek tükrében felelőtlenség a vadásztilalom feloldását halogatni – állítja dr. Kelemen Atilla állatorvos, az RMDSZ volt alsóházi képviselője. Az Európai Vadászegyesületek Szövetségének alelnöke az afrikai elefántvadászattal vont párhuzamot, rámutatván, hogy a fekete kontinensen a tilalom idején sokkal több vad pusztult el, mint azelőtt.
Kelemen Atilla szerint a medve hasonlít a postagalambra: bárhova viszik, mindig hazatalál (Fotó: Gligor Róbert László)
– Az utóbbi időben egyre több kárt és tragédiát okoznak az elszaporodott medvék. Lehet-e tudni, hány példány él az ország erdeiben?
– Pontosan nem, de minden jel arra mutat, hogy komoly túlszaporodással van dolgunk. A vadászok azt állítják, hogy húszezer medve él az országban, az állatvédők pedig nyolc-, legfeljebb tízezerre teszik az állatpopuláció számát. Tény, hogy mintegy tíz évvel ezelőtt a Mezőgazdasági és Erdészeti Kutatóintézet és a Román Tudományos Akadémia szakemberei megpróbáltak egy aránylag optimális számot meghatározni. Tanulmányaikból kiderült: Románia vadeltartó képessége nem haladja meg a négyezerötszázat. Ha ezt a számot fel is kerekítjük ötezerre, ez semmiként nem közelíti sem a tízezret, sem a húszat.
Amennyiben elfogadjuk az állatvédők számítását, és azt mondjuk, hogy az országban valóban mindössze nyolc-tízezer medve van, tudjuk, abból négy-ötezer a nőstény. Ezeknek, tételezzük fel, kétéves kor után csak a fele válik ivaréretté, még úgy is évente egy-egy újabb kölyökkel kell számolnunk. Bár manapság az is előfordul, hogy négy-öt bocsot is ellik egy anyamedve. A következményekkel szinte naponta szembesülünk, hiszen már olyan vidékeken – mint például a Székely-Mezőségen – is megjelentek a medvék, ahol egyébként nem lenne mit keresniük. Székelykövesden, ahol én lakom, állítólag tizenkilenc példány is van.
– Marosvásárhely egyik erdejében, a Somostetőn is megjelent a medve…
– Igen, de ott ezelőtt húsz-harminc évvel is előfordult. Átmászott az állatkert kétméteres betonkerítésén, megölte a bölénytehenet, majd kicipelte, és az erdőben elfogyasztotta a mintegy négyszáz kilós áldozatát.
– Mennyire veszélyezteti a medve a többi vadat? Táplálék híján felfalhatja azt is, amit az őzek, vaddisznók etetőjében talál.
– Fel is falja. És azt valaki fizeti, a valaki pedig a vadászegyesület. Ha a vaddisznók eledelét megeszi a medve, akkor a vaddisznók kénytelenek máshol táplálékot keresni. Általában a kukoricásban, a krumpliföldön vagy akár a zabföldön.
– A gazdáknak okozott számos gond és tragédia miatt elszaporodtak az önbíráskodási esetek is?
– Egyre több jel utal arra, hogy az embereknek elfogyott a tűrőképességük. Mérgezik a medvéket, hurokkal befogják, agyonverik, a bocsokat juhászkutyákkal tépetik szét. Ha öt-tíz vagy még annál is több ebet egy anyamedvére uszítanak, az még valahogy megvédi az egyik kölykét, de a másik óhatatlanul a kutyák áldozatává válik. Ha a hatóságok nem képesek kézben tartani az ügyet, annak egy csomó olyan vadhajtása jelenik meg, amely ellenőrizhetetlenné teszi a kérdést. Így nagyon nehéz elkerülni a lakossági önbíráskodást. Ha az emberek azt látják, hogy az illetékesek azok után sem léptek, miután egyre világosabbá vált, hogy állataik, illetve saját testi épségük forog kockán, ne csodálkozzunk, ha egyesek az önbíráskodás útját választják!
A felelős személyeknek azt is tudniuk kellene, hogy az önbíráskodás sokkal több kárt tehet a medveállományban, mint maga a vadászat. Afrikában is azt hitték, hogy jót tesznek az elefántvadászat betiltásával. Meg kell nézni, hány elefánt maradt: jóval kevesebb, mint azelőtt. Mert az ember kénytelen volt valamilyen módszerrel megvédeni a földjét: méreggel, hurokkal vagy akár mérgezett nyíllal. Azóta az európai kutatók is ráébredtek: a vadászat teljes betiltásával nem lehet megvédeni az elefántot.
– A vadászati tilalom feloldásával megoldódna a kérdés?
– Igen, amennyiben szakszerűen történik. Ismert tény, hogy a medvepopulációnak van egy úgynevezett önszabályzó rendszere. Azok a domináns hímek, amelyek egy-egy nőstény területét elfoglalják, leölik a más hímektől származó kölyköket. Nos, az utóbbi időben ez a rendszer is megbomlott nálunk és ebben már kis részben a vadászoknak is benne van a kezük. Ahhoz, hogy minél nagyobb, értékesebb legyen a trófea, számos olyan domináns hímet lőttek le, amelyek állományszabályzó szerepet töltöttek be. Ez lenne az érem másik oldala.
– Miért oly nehéz megtalálni az ember és vadállat közti egyensúlyt?
– Többször hangoztattam, hogy a romániai medvemenedzsment valamikor sikertörténet volt. Ne feledjük, sok más országból a medve eltűnt, hiszen levadászták vagy kiirtották. A medvepopuláció mintegy fele nálunk található. Megértem, hogy európai viszonylatban védeni kell a medvét, mert már szinte eltűnt, de az sem lehet, hogy a nagy állatbaráti buzgóságban egyetlen országot sanyargassunk.
– Mindenekfölött azzal, hogy a vad élete többet érjen, mint az emberé.
– Méghozzá negyvenezer euróval! Ha egy vadász véletlenül meglő egy medvét a sötétben, mert azt hiszi, hogy vaddisznó, negyvenezer eurós büntetést kell kifizetnie. Ismerek olyan személyt, aki ilyen helyzetbe került. De ha fordítva történik, a medve sebesíti meg, vagy ne adj’Isten, megöli az embert, arra semmiféle kártérítés nem létezik. Még kimondani is morbid, de ilyen esetben mit fizet a környezetvédelmi minisztérium? A közelmúltban attól volt hangos a sajtó, hogy vadászt ölt a medve. Kérdem én, még hány emberáldozatra van szükség ahhoz, hogy az illetékesek észhez térjenek?! Legalább a problémás medvékre adnának kilövési engedélyt, de azt is mindegyre halogatják. Merthogy az Európai Unió ezt mondta, meg azt mondta…
– Miért oly nehéz megérteniük a brüsszeli bürokratáknak, hogy Romániában komoly gondot, veszélyt jelent a medvekérdés?
– Rég elmondtam az Európa Parlamentben, hogy lehetőleg ne olyanok döntsenek az ilyen kérdésekben, akiknek a medve már csak a címerükben szerepel. Az európai vadvédők, a zöldek vagy inkább nevezzem méregzöldeknek, nagyon hangosak. De nem nekik kell szembe menniük a medvével. Számukra az a fontos, hogy pénzt szerezzenek kutatási témáikra. De hát Európában a gyerekek túlnyomó többsége olyan rajzfilmeken nő fel, amelyek a macit kedves kis állatként mutatják be, így hát ne csodálkozzunk! Én is láttam már olyan rajzfilmet, hogy a maci elviszi a gyermeket az iskolába, cipeli a hátitáskáját, s amíg a fiúcska órán van, ő a pillangókkal játszadozik. Amikor pedig megéhezik, fal egy kis mézet. Ezek után nyilván sajnálod a kis, barátságos állatkát, ha valaki bántani akarná. Csak az nem sajnálja, akinek leütötte a lovát, a tehenét, a testvérét, a férjét vagy a fiát. De nem csak Brüsszelben nem értik a kérdést, Bukarestben sem.
– Valószínűleg más lenne a kérdéshez való viszonyulás, ha a medve nem főként a székely megyékben tenne károkat, hanem megjelenne a déli régiókban, akár Bukarest utcáin…
– Attól, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium a fővárosban székel, még tudnia kellene, mi történik az ország többi részén. Számomra már az is furcsa, hogy a központi román sajtó egyre gyakrabban olyan bukarestieket szólaltat meg, akik azon kívül, hogy siratják a „szegény kis macikat”, egyebet nem tudnak a medvéről. Én is a természetvédelem mellett állok, az észszerűség határain belül. Akkor van jó vadmenedzsment egy országban, ha az emberi társadalom és a vadpopuláció nem háborgatja egymást. Mert ugye az sem lehet, hogy kiirtjuk a medvét. Amíg sikerül tartanunk az egyensúlyt, nincs is összetűzés: mindenki él a maga területén. Az már csak természetes, hogy a medve a növényi táplálék mellett megfog egy-egy állatot, a békától a szarvasbikáig ez lehet szinte bármi.
– Megoldást jelenthet az egyesek által emlegetett medveexport, vagy mindössze blöff az egész?
– Nem blöff, hanem marhaság. Ki fog Romániából medvét importálni? Ott voltam Párizsban, amikor Franciaországban kiderült, hogy három medve bolyong az Alpokban, erre több ezer farmer a parlament elé vonult tüntetni. Egy bukaresti javaslat az volt, hogy a vadászok fogják be a medvéket, és vigyék olyan helyre, ahol nem zavarják a környék lakóit. Nem tudom, mi a rokonság a medve és a postagalamb között, de tény, hogy mindkettő hazatalál. Volt rá példa, hogy a medvét kétszáz kilométerrel odébb költöztették, egy hét után azonban ismét a megszokott helyén tanyázott.
erdelyinaplo.ro
HIRDETÉS: Vadásztanfolyam indul Gyöngyösön! Az ország első vadásziskolájában, a gyöngyösi kirendeltségen indul az újabb vadászképzés, tájékoztatója 2018. január 17-én délután öt órától! Legyél Te is egy jó csapat tanulója! Tanulóink 98%-a sikeres vizsgát tett! Kiváló oktatókkal, színvonalas lőtéren, csodálatos hegyi helyeken sajátíthatod el a vadászat különleges élményeit! Kedvezményekről érdeklődj (csajoknak, tanulóknak, családtagoknak). Info, jelentkezés: 06-30-377-8404.
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
Fotó: Németh László
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
Fotó: Németh László
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Fotó: Németh László
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Fotó: Németh László
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Fotó: Németh László
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
Fotó: OMVK
Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Fotó: OMVK
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Fotó: OMVK
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
Fotó: OMVK
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Fotó: OMVK
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
Fotó: OMVK
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Fotó: OMVK
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Fotó: Nyírerdő Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Egy élet az erdőn
Hamarosan benyújthatók az ökológiai gazdálkodás támogatási kérelmei
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Rendhagyó barcogás Gúthon
Természetismereti vetélkedő
Megjelent Az ökológiai gazdálkodásról gazdáknak, közérthetően c. szakkönyv 4. kiadása – Most letöltheti!
KONFERENCIA: Ember-vadvilág konfliktusok Magyarországon – ITT regisztrálj
TÖLTSD LE! A vadászvizsga tesztkérdései, képanyaga
Ezermilliárd forint értékben jelent meg agrár- és vidékfejlesztési pályázat
37 százalékkal növekedett a takarmánykukorica ára
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
Fegyvertartás – ismét kedvező jogszabályváltozások
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
A pusztavacsi öreg harcos
Életbika
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Bárhol, bármikor kifuthat eléd!
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
