Vadászat
Szikláról sziklára vadkecskék nyomában
A vad cserkelése éppen úgy élményt jelent a szatmári és a beregi erdőkben, mint hazánk középhegységeiben, s Nimród követője már akkor úgy érzi, hogy oda még vissza fog térni. Van azonban egy különleges helyszín: amikor ott van a vadász embertelen körülmények között, megfogadja, soha többet nem tér oda vissza, amikor pedig hazaérkezik a nyírségi homokdombok közé, visszavágyik abba a különleges, embert próbáló világba, amit a nagyon magas hegyek jelentenek. A Nyíregyházán élő Mikucza Zsoltban is ezek az érzések játszódtak le júliusban, amikor Azerbajdzsán óriási hegyeivel és állataival vívta meg harcát.
– Egyszer már megismerkedhettem a kirgiz hegyek világával, s most visszatérhettem ismét a magas hegyek közé. A bakancslistámon valamilyen oknál fogva soha nem szerepelt a dagesztáni túr. Ebben az évben az ötvenedik születésnapomra a testvérem és a barátaim megajándékoztak egy úttal. Mivel jól ismerik a személyiségemet, valamennyien egy igen nehéz útra szavaztak. Egy vadásztól hallották, hogy a világ legnehezebb vadászata az azerbajdzsáni hegyekben a dagesztáni túr – a kelet-kaukázusi vadkecske – elejtése. Egykoron olvastam Hídvégi Béla Sziklák peremén című könyvét, amelyben leírja, hogy élete legnehezebb, legveszélyesebb vadászata az azerbajdzsáni volt, s ha újra kezdhette volna, el sem indult volna rajta. Ahogy a születésnapi ünnepségen megkaptam az ajándékot, onnantól ez a vad, illetve ez a közép-ázsiai szafari a bakancslistám élére került – elevenítette fel az előzményeket Mikucza Zsolt.
– Az időt leszûkítettem a legrövidebbre, s azonnal le is foglaltam az utat július 17-re. Három hónap állt a rendelkezésemre, hogy felkészüljek mind egészségügyileg, mind erőnlétileg, illetve hozzászokjam ahhoz is, hogy napi több órát nyeregben kell majd lenni. A lovaglást megkezdtem egy lovasiskolában, szorgalmasan látogattam az edzőtermet is, illetve kint a természetben a Tokaji-hegy lejtői is segítettek a felkészülésben.
A közép-ázsiai országba két társával – Fenyvesi Norberttel és Pádár Balázzsal – utazott ki Mikucza Zsolt. Fenyvesi Norbert a fegyver helyett felvevőt vitt magával, s felvételek sokaságát készítette a nem mindennapi tájról.
Fel lehet-e vajon készülni mindarra, ami várja az európai vadászt Azerbajdzsánban? – tettük fel a kérdést.
– Úgy gondolom, hogy magamhoz mérten fel tudtam készülni, viszont egy síkvidéki magyar vadász szempontjából kevés lett volna ez a felkészülési idő – látván azt, hogy a sokkal kevesebb ruházatú ott élő hegyi pásztorok milyen szívósságról és kondícióról tesznek tanúbizonyságot. Nagyon hosszú az út, nagyon körülményes a feljutás, a vadászat sem könnyű 3–4 ezer méteren oxigénhiányos körülmények között. Tűrtem a megpróbáltatásokat, a fájdalmakat legyőztem, azonban a visszavezető úton egy két kilométeres szakaszon, a hatvan fokos lejtőn kikészült mindkét térdem. Segítséget nem fogadtam el, csakhogy ott már a lovakat sem lehetett igénybe venni, mert lecsúsztak volna a zúzalékos-palaköves területről a lovasukkal együtt. Így aztán másfél óra alatt botorkáltam le az egyébként harminc-negyven perces szakaszon, mivel minden egyes lépés óriási fájdalommal járt.
A kis magyar csapat a kísérőkkel együtt négy napot töltött fenn a magas hegyek között, az egyik tábort 3500 méter magasságban alakították ki. Egyszemélyes sátrakban aludtak, míg a kísérők, illetve a fenn élő pásztorok és kutyáik szállása a kövekből összerakott barakkokban. A hegyi kecskepásztorok segítségére nagy szükség volt, ugyanis mind a két elejtett vad több száz métert zuhant olyan mélységekbe és szakadékokba, ahová már nem engedték le a vadásztatók az európai vadászokat. A vidéket jól ismerő pásztorok lementek – természetesen jól meg kellett fizetni őket, hogy az életüket kockáztatták a trófeáért.
– Amikor meglőttem a vadkecskémet kétszázhetven méteres távolságból, nagy örömünnep volt, hiszen szinte lehetetlen helyzetből, rossz pozícióból kellett céloznom és lőnöm. Egy sziklataréjon helyezkedtem el, alattam feküdt a vad, 45–50 fokos lövés volt. A lövedéket ballisztikailag befolyásolja a távolság, a fel- és leszálló meleg levegő. A felhők felett szinte folyamatosan ködben voltunk, hol látod a vadat, hol nem. Nem tudsz közelebb ereszkedni, mert ahogy gurulnak a kövek, azonnal elmenekülnek az állatok.
Amikor a vad elejtése után kiörvendeztük magunkat, észrevettük, hogy legalább tíz keselyű készül lecsapni az elejtett vadra, aminek a bőrét szeretnéd hazahozni és kipreparáltatni. Szerencsére velünk volt a modern technika, és a filmes kolléga összeszerelte a drónját, amivel egyrészt csodás felvételeket készített, másrészt elzavarta a madarakat, harmadrészt azt is láthattuk, hogy az elejtett vadkecske hová, melyik szakadékba zuhant le, ahová már nem engedtek le bennünket. Ha mégis lementünk volna, számunkra véget ért volna a vadászat, mert onnan már a serpák is lefelé mentek a kétezer méter magasságban lévő nagy táborba. S ha te velük tartasz, annak ellenére, hogy nem engedik, akkor vége a vadászatodnak akár egy nap után, s nem élvezheted a különlegesen gyönyörű tájakat, nem „szenvedheted” végig a társad vadászatát, mert neked onnan visszaút már nincs, csak lefelé lehet menni.
Mielőtt valaki félreértené, nem önszántunkból ad hoc vadásztunk, hanem előkészített túráról volt szó, minden nemzetközi engedélyt be kellett előre szereznünk, s ezek nemcsak a vadászatra vonatkoztak, hanem az elejtett vad behozatalára is.
Összehasonlítva a kirgizisztáni kalanddal: ez nehezebb vagy könnyebb vadászat volt?
– Nehezebb, mégpedig a veszélyessége miatt. Jóval meredekebb hegyoldalak vártak ránk, más volt a kőzet is. Az egymáson heverő palakövek bármikor elindulhattak alattunk, s akkor nincs megállás, nincs mibe kapaszkodni. A Kaukázus más volt, mint a Tien-san hegység. Ott egy hosszú, hatszáz méteres lövéssel sikerült megszereznem a trófeát, most attól rövidebb volt a távolság. Csak hát itt a sziklapárkányra kellett kifeküdnöm. Érzed, hogy csúszol le a szikláról, alattad a szakadék. Ha az állat megmozdul, neked is változtatnod kell a fekvéseden. A serpák fogják a lábad, hogy ne zuhanj le, hogy stabilabbnak érezd magad, vagyis nem olyan egyszerű a magas hegyekben megcélozni a vadat.
Ezt a vadászatot nem tudja mindenki megcsinálni, az embernek tisztában kell lennie a korlátaival. A lovaglásban ami nehéz: hosszú út vár rád, elfárad a feneked, a combizmod. A lovak szinte gépek, tökéletesen végzik munkájukat, az inak, a paták bírják a hegyi menetet. Van olyan hely, hogy már magadban sem bíznál, azonban bíznod kell a lovadban. Ráadásul ezek még meg is vannak málházva, viszik a gázpalackokat, a sátrakat és az egyéb felszerelést.
A család nem aggódik ilyenkor?
– Remélem, igen. De egy ilyen magamfajta makacs embernek mondhatják, hogy ne menjen. Így éltem meg eddigi életem, extrém körülmények között sportoltam. Én így szeretem csinálni, szeretem a kihívásokat – tette hozzá befejezésül Mikucza Zsolt.
Hogyan lehet értékelni ezt az azerbajdzsáni vadászkalandot?
– Aki egyszer belekóstol a magashegyi vadászatba, az többet nem tud elszakadni tőle. Az ilyen vadászat egyébként ott kezdődik, hogy ezer méter fölött mormota van, aztán visszavágyik a vadász kétezer méterre zergére, s onnantól nincs megállás. Aki megkóstolja Afrikát, az mindig visszavágyik, aki megkóstolja a magas hegyek világát, az biztosra veheti, hogy örök szerelem lesz belőle. Akárhogy készülsz, ott biztos azt mondod: soha többet. Ahogy hazatértél, már alig várod, hogy újra visszamehess. Remélem, hogy még én is visszatérhetek, hiszen a terveim között még szerepel néhány vad, de veszélyességében, nehézségében már nem fogják ezt überelni az újabb túrák, de nincs is már rá lehetőségem ötven év felett. Biztos, hogy minden másképpen alakul, ha fiatalabb korban csinálom meg. A bakancslistámon szerepel még a török bezoárkecske és a kanadai mountain goat, vagyis a havasi kecske.
M. Magyar László | kelet.hu
Vadászat
Megnyílt a Bakony Vadjai és Élővilága Kiállítás
Megnyitotta kapuit a Bakony Vadjai és Élővilága Kiállítás.
Igazán különleges tárlatnak ad otthon a mesebeli környezetben álló csopaki Plul-malom épülete. A Bakony Vadjai és Élővilága Kiállításnak köszönhetően bárki bepillantást nyerhet a hazánk ékszerdobozának is mondható bakonyi és Balaton-felvidéki táj faunájába.
A II. Balaton Vadgasztro Fesztivál keretein belül, május 18-án a Bakony Vadászkürt Egylet közreműködésével megnyitotta kapuit az 1910-ben épült Plul-malomban található Bakony Vadjai és Élővilága Kiállítás. Az Országos Magyar Vadászkamara Veszprém Vármegyei Területi Szervezetének, azon belül is Baracskay Lajos titkárnak köszönhetően számos kiállítási tárgyat, illetve vadpreparátumot sikerült kiállítani az épületben, és csodálatos diorámákba helyezni azokat. A látogatók testközelből csodálhatják meg a vadállatokat. A cél, hogy a vendégek a jövőben közelebbről megismerkedjenek az erdei növényekkel, gombákkal is. Vadász Oszkár, a Balaton Vadgasztro Fesztivál alapítója, illetve a kiállítást üzemeltető Magyar Vadért és Vadászati Kultúráért Alapítvány kurátora szerint az itt látottak után a vendégek sokkal otthonosabban mozognak majd az erdőben, és a gyerekekben korán kialakul a természet iránti tisztelet.
A helyszínre látogatott Kontrát Károly országgyűlési képviselő is, aki elmondta, már többször volt szerencséje megtekinteni ezt a gyönyörű helyszínt, és élvezni a csodálatos klímát. – Annak idején biztattam Ambrus Tibor polgármester urat, hogy gyarapodjanak, és vásárolják meg a malom körül elhelyezkedő területet. A vadászok társadalmi szerepvállalása miatt is nagyon fontos, hogy a civil társadalommal jó kapcsolatban legyenek. Ez a bemutatóhely ezt is szolgálja. Magam is szeretem a természet, falun nőttem fel. Az apám gazdaember volt, és amikor szénát kaszált az árokparton, már tudta, hol fészkelnek a foglyok, fürjek, fácánok, letakarta a fészkeiket, vigyázott rájuk, hogy kikeljenek az utódok. Bízom abban, hogy ez a kiállítás is hozzájárul azoknak a céloknak a megvalósításához, amelyet mind az önkormányzat, mind az alapítvány és a vadászkamara kitűzött – tette hozzá.
Vadászat
Bakonybéli vadőr lett a vármegye legjobbja
Hüll László, a Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészetének hivatásos vadásza érte el a legmagasabb pontszámot Veszprém vármegyében
Hüll László, a Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészetének hivatásos vadásza érte el a legmagasabb pontszámot a szakma megyei versenyén, így ő képviselheti régiónkat az országos megmérettetésen Chernelházadamonyán június 18-19-én.
Immár harmadik alkalommal adott otthont a gyenesdiási Természet Háza Látogatóközpont a hivatásos vadászok vármegyei versenyének. – Nagy öröm számunkra, hogy ismét mi lehetünk a házigazdái ennek a neves rendezvénynek. Számunkra komoly elismerés, hogy újra és újra alkalmasnak találtok bennünket arra, hogy nálunk folyjon ez az esemény – mondta el köszöntőbeszédében a Bakonyerdő Zrt. turisztikai főelőadója, a Festetics Imre Élményközpont vezetője. Gerencsér Zoltán rámutatott, a 2024-es év újabb nagy kihívások elé állította a hivatásos vadász szakmát.
Mint fogalmazott, soha nem volt még ekkora szükség a hivatásos vadászok felkészültségére, tudására, hiszen folyamatosan változnak a törvényi szabályozások, a vadgazdálkodási előírások, a kilövési tervek, illetve új vadászati eszközöket vezetnek be. – Egy ilyen megmérettetésen nincsenek vesztesek, csak nyertesek. Mindenki, aki részt vesz ezen a versenyen, gazdagodik valamivel – tette hozzá.
Pap Gyula, az Országos Magyar Vadászkamara Veszprém Vármegyei Területi Szervezetének elnöke elismerését fejezte ki a megjelentek létszámát illetően. A szakmai megmérettetésen induló 15 fővel ugyanis vármegyénkben önálló versenyt indíthattak, míg más megyék arra kényszerülnek, hogy összefogva szervezzék meg az eseményt. – A hivatásos vadászok versenye nem csupán egy színvonalas rendezvény, hanem egy komoly szakmai összejövetel is. A kamara szeretné kifejezni megbecsülését a jelentkezők felé azáltal, hogy az első díjazottat 300 000, a másodikat 200 000, a harmadik helyezettet pedig 100 000 forintos vásárlási utalvánnyal jutalmazza, melyet a sümegi Lutra Vadászboltban válthatnak be – hangsúlyozta Pap Gyula. A dobogósok mellett minden résztvevőnek kedveskedett a kamara egy üveg borral, a Lutra Vadászbolt képviseletében pedig Hettyei Emőke ajándékcsomagokat adott át. Emellett a szerencsés indulók vadászati lehetőséget is nyerhettek, melyeket a Bakonyerdő Zrt., a Verga Zrt., illetve a vadászkamara ajánlott fel.
Korn Ignác, az Országos Magyar Vadászkamara Veszprém Vármegyei Területi Szervezete Hivatásos Vadász Osztályának alelnöke ismertette a verseny menetét. Elmondta, igyekeztek úgy összeállítani az egyes versenyszámokat, hogy azok harmonizáljanak az országos rendezvénnyel. Kitért arra is, hogy az ilyen jellegű szakmai megmérettetések azért fontosak, mert erre készülve a kollégák frissítik szakmai tudásokat, ami elengedhetetlen az állandóan változó jogszabályi környezetben.
A 15 résztvevőnek először 100 tesztkérdésre kellett választ adnia. A szakmai kérdések egyaránt érintették az vadismeretet, a lövészeti tudást, illetve a csapdázási módszereket, de otthon kellett lenniük a hatályos jogszabályokat és a vadászirodalmat illetően is. Ezt követte a 20 kérdést feltevő interaktív videosorozat. A minifilmek különféle, előre nem kiszámítható kérdésekkel zárultak, így a hivatásos vadászoknak minden apró részletre koncentrálniuk kellett, megadva a helyes választ a kiosztott bírálati lapokon.
Ez után növény-, majd állatfelismerés következett, és külön pontot kaphattak azok, akik a vadászkürtszignálokat is felismerték. A tantermi feladatok után a versenyzők a gyenesdiási BEFAG Sportlőtérre mentek, ahol 5 különböző helyszínen zajlottak a versenyek egy időben. Keczeli Zoltán lőtérvezető irányításával a futóvadlövészet (50 m távolságból .22 LR fegyverrel) mellett koronglövészetben is teljesíteniük kellett, és természetesen nem maradhatott el a tájegységi fővadászok irányítása alatt zajló növény- és vadászkutyafajták felismerése, valamint a trófeabírálat sem.
A képzeletbeli dobogó legfelső fokára idén Hüll László, a Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészetének hivatásos vadásza állhatott. A második helyezett Rózsahegyi Bence, a Verga Zrt. Zirci Erdészetének hivatásos vadásza, a harmadik pedig Obermayer Attila, a Verga Zrt. Kab-hegyi Erdészetének hivatásos vadásza lett.
Szívből gratulálunk a díjazottaknak!
Írta és fényképezte: Mizsei Bernadett – OMVK
Vadászat
Vtv. módosítás – kerítések, „e-beíró”, vadaskertek
Több ponton változik a Vadgazdálkodási törvény
Május 17-ától, majd 2025. január 1-jétől több ponton változik a Vadgazdálkodási törvény (Vtv.). A jogszabályban egyebek mellett módosulnak, pontosításra kerülnek, valamint kiegészülnek a kerítéstelepítésre, a nemkívánatos fajok egyedeinek elejtésére, a zárttéri vadtartásra (különösen a vadaskertekre) vonatkozó előírások. A törvény 2025. március 1-jétől opcionálisan lehetővé teszi az „elektronikus beírókönyv” használatát a papíralapú adminisztráció helyett.
A tartós telepítésű kerítések létesítéséhez kapcsolódó szabályok legfontosabb újdonságai:
- az egybekeríteni tervezett terület nagysága az 50 hektárt nem haladhatja meg;
- a vad természetes életfeltételeinek, jellemző mozgásirányának biztosítottnak kell maradnia,
- a kerítésnek műszaki jellemzői alapján alkalmasnak kell lennie a vadkár elleni védekezésre,
- feltétel, hogy a mezőgazdasági kultúra védelme más vadkárelhárítási módszerrel ne legyen biztosítható.
A kerítés építését – noha volt más irányú gazdálkodói kezdeményezés – továbbra is csak akkor engedélyezheti a hatóság, ha az érintett vadászatra jogosult hozzájárult ehhez.
Új rendelkezésként épül be a jogszabályba, hogy a vadászterület vadgazdálkodási üzemtervében nemkívánatos fajként meghatározott nagyvadfaj egyedei – a jóváhagyott éves vadgazdálkodási tervtől függetlenül vagy annak hiányában is – vadászati idényben mennyiségi korlátozás nélkül elejthetők. Az elejtésnél a szakszerűtlen elejtésre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni.
Szintén új szabály, hogy az éves vadgazdálkodási terv akkor is teljesítettnek minősül, ha az attól való elmaradás a 10 százalékot nem haladja meg.
2025. március 1-jétől minden vadászatra jogosult használhat elektronikus vadászati naplót és teríték-nyilvántartást („e-beírókönyvet”) a papíralapú helyett. Az ilyen szoftvereket az arra kijelölt szervezet fogja bevizsgálni, és az eredményeket honlapján közzéteszi. A további részletszabályok a Vtv. végrehajtási rendeletének módosítása tartalmazza majd.
A vadaskertek tekintetében a változások egyebek mellett a hatósági felügyeletre, az alhaszonbérletre, az adminisztrációra és a kertekben tartható állománynagyságra vonatkozó rendelkezéseket érintenek.
A Vtv. módosításáról a jogszabályalkotó Agrárminisztérium folyamatosan egyeztetett a vadászati érdekképviseletekkel, miként a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendelet szükségessé vált módosításával kapcsolatban is kikérte, kikéri a véleményünket és javaslatainkat. Ezúton is köszönjük a szaktárcának – úgy is, mint stratégiai partnere – a proaktív hozzáállást és meglátásaink figyelembe vételét!
A Vtv.-t is módosító, az Egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló 2024. évi XIX. törvény a Magyar Közlöny május 9-ei, 52. számában jelent meg.
A követhetőséget segítve egységes szerkezetben, a változásokat korrektúrával kiemelve közzétesszük a Vtv. május 16-áig hatályos szövegét. Ezt ide kattintva töltheti le.(Microsoft Word formátum)
A Vtv. mindenkor hatályos állapota ide kattintva érhető el a Nemzeti Jogszabálytárban.
Forrás: OMVK