Vadászat
Trapperkedjünk: A „létrás” dúmadárfogás mikéntje
KÁRPÁTALJA | Az alábbi sorok szerzője majd évtizednyi vadőri tapasztalata birtokában állítja, és azt a szakirodalom is alátámasztja, hogy a dúmadarak (szarka, szürke varjú és esetenként szajkó) állományapasztása kizárólag fegyverrel megvalósíthatatlan.
Ezen varjúfélék erdeink, mezeink talán legintelligensebb és legszemfülesebb lakói. A tavaszi, fegyveres állománykorlátozás ellen szól, hogy a jelen ukrajnai szabályozás szerint a fészkek szétlövése, a szaporulat megsemmisítése törvényileg tiltott. Ebben ráadásul van ráció, hiszen a szarka- és varjúfészkeket előszeretettel használják védett ragadozó madaraink is. Az átlagos – igen silány ornitológiai ismeretekkel rendelkező, ámde „krónikus ujjviszketegségben” szenvedő – mindennek odapörkölő ukrán vadász tehát több kárt tud tenni, mint hasznot. A tojásmérgezés szintén szigorúan tiltott, végtére emberre, házi kedvencekre, s legfőképp védett madarainkra is fokozott veszélyt jelent. A törvény betűjét betartani szerető hivatásos vadász ott áll hát széttárt kezekkel, hogy mit is kéne csinálni.
Nos, ami azt illeti, van megoldás, hiszen a tőlünk fejlettebb vadászati kultúrával rendelkező országokban már rég rájöttek a megoldásra, ami nem más, mint a dúmadarak élve fogó csapdákkal történő tőrbe csalása. E téren a két legelterjedtebb eszköz az ún. Larsen-csapda amellyel egy tavaszi időszakban akár nullára lehet redukálni a szarkaállományt, és a létrás csapda, amelyik a szarka mellett nagyon jó hatásfokkal fogja a dolmányos varjakat is. Talán nem meglepő, hogy mindkét eszköz skandináv eredetű, sok éve Magyarországon is alkalmazzák.
A „Larsenre” most nem vesztegetnék szót, ugyanis ennek a három rekeszes, rugós tetőajtóval szerelt csapdaféleségnek – dacára eredményességének – van egy, kárpátaljai viszonyok között nem elhanyagolható, hátránya: könnyen eltulajdonítható.
Vidékünk egyes lakosai ugyanis furcsamód vonzódnak mindenhez, ami nincs vörösre hevítve vagy odabetonozva, és ennek okán bizony a kutyák, rókák, borzok élve befogására alkalmas alagútcsapdák, valamint a „Larsen” esetében már az is eredménynek számít, ha néhány hétig be tudják tölteni feladatukat, és valaki nem minősítő át őket nyúlketrecnek vagy fémhulladéknak.
Talán erre lehet megoldás a „létrás” varjúfogó csapda, mivel ellopása komoly előkészületeket, célszerszámokat, valamint járművet igényel. De lássuk, mi is az a létrás csapda.
A „létrás” vagy másképp „Ladder” csapda lényegében egy kis méretű, az ember számára ajtóval ellátott voiler (röpde), aminek a teteje V-betű szerűen van kialakítva. A V alsó vonalát egy 26 centiméter széles, lefektetett létra képezi. Ez a létra nyolc centis közökkel tartalmaz fokokat, a közepén pedig három helyen a fokok közti távolság 15 cm, ez a bebúvó nyílás. Itt szeretném megjegyezni, hogy a bebúvó nyílás szűkítésével vagy bővítésével szabályozhatjuk a csapda eredményességét.
Amennyiben a csapda gyakran fog védett ragadozó madarakat (réti héja, egerészölyv) akkor a bebúvó szűkítendő, de dolmányosra ajánlott egy kicsit bővebbre venni ezt a rész. Alapszabály, hogy a csapdázandó madár a lukon kényelmesen be tud ugyan bújni, kiröpülnie viszont a szárnyfesztávolsága miatt már nem sikerülhet. A csapda vázszerkezete készülhet fából (a sarokoszlopokat a már említett okok miatt ássuk jó mélyre) vagy hegesztett vascsövekből (ennek a szétdarabolása, ellopása még nehezebb és időigényesebb, tehát aránylag nagy költsége ellenére nagyobb a „vandálállósága”), borítására pedig dróthálót alkalmazzunk, mert a műanyag, vagy vékony, nem szőtt hanem forrasztott „vakolatháló” esetében a kóbor kutyák vagy rókák könnyen lyukat téphetnek a szerkezetre, hogy hozzáférjenek a csalihoz és a madarakhoz.
Persze a legjobb csapda sem ér sokat, ha nem megfelelően telepítjük. Ezért a „létrást” érdemes ott felépíteni, ahol rendszeres a dúmadarak előfordulása, például a mezők közepén álló nagyobb „beszálló fák” tövébe. Ezeket a magányos fákat szárnyas kártevők szívesen használják éjszakai szállásul, hiszen észrevétlenül nem tudja megközelíteni őket a vadász, és a környékükön előforduló potya élelmet is jó eséllyel meglelik. További jó helyszín lehet a falusi szemétdombok környéke, szarka esetében pedig a mezőszéli bokrosok közelébe is érdemes ilyen eszközt építeni.
Fontos a jó csali is. Tavasszal a csapdába építsünk műfészket, és abba rakjunk néhány tyúktojást, de sok esetben a tetszőlegesen megfesthető műtojás is okos választás, hiszen nem romlik meg, a csapdába került madarak nem tudják összetörni, gyakorlatilag örökös felhasználást biztosít.
A másik – a szerző által nem igazán preferált – csali, a különféle zsigerek és elhullott állatok teteme.
Ezek esetében viszont számolni kell vele, hogy nyáron gyorsan romlanak, bűzlenek, használatuk esetén a higiéniai szabályok betartása komolyan ajánlott. Apró, ám nagyon hasznos trükk a csalimadár használata is, mert a varjúfélék egyrészt társas lények, másrészt roppant irigyek. Különösen dolmányos varjú esetében ajánlott egy élő madarat hagyni a csapdában, amely hangjával és fizikai ottlétével ingerli a fajtársakat. A csalimadár számára természetesen biztosítsunk vizet, árnyékot és élelmet is, hiszen nem lehet célunk az állatkínzás.
A létrás csapdát lakott területeken, állattartó telepeken és magtárak környékén is eredményesen alkalmazhatjuk, hiszen ilyen helyeken a hatályos törvényi szabályozás értelmében nem használhatunk lőfegyvert.
kiszo.net
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.
Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.
Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.
Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Békászó sasok vadásznak a sárréti kaszálókon
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
Kurfis Ilona: Bütykös ásóludakat fotóztam
A rókás bak
KITEKINTŐ: Vietnám – Felszámolták a macskahúsmaffiát
Csütörtöktől az egész országra kiterjedő tűzgyújtási tilalom lép életbe
Döntések a Nimród jövőjéről
A kerecsensólymok nyomában – lezárult a 2026. évi gyűrűzési és jeladózási szezon
Házisertés ASP: minden minta negatív
Gidamentés: Precíziós vadvédelem és ágazati összefogás a gyakorlatban
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Orvvadászok rendőrkézen
KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Megjelent az M1 autópálya déli oldalán az afrikai sertéspestis
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
