Keressen minket

Vadászat

Az illegális agancsgyűjtésről

Hohmann Endre véleménye az illegális agancsgyűjtésről

Közzétéve:

Baranya megyében, az Ormánságban,a Sellyei járásban, Sámod határában gazdálkodik a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság. Az Árpád-kori település, Pécstől délnyugatra található, amelytől nem messze húzódik a magyar-horvát határ. A területen jelentős állományokkal bír a gímszarvas. Hohmann Endre, vadászati és vadgazdálkodási vezető nyilatkozott az Agro Jager Newsnak.

A fénykép illusztráció. (Fotó: Pixabay)

A gímszarvasbikák agancshullatásának derekán járunk. Ilyenkor sokan, nagy anyagi hasznot remélve űzik a vadat. Folyamatosan járják az agancsozók az erdőket „kergetve” a gímszarvasokat. A vadászatra jogosultak sok esetben csak „futnak” az események után – meséli. A helyi vadgazdálkodó szerint törvényi szinten úgy kellene szigorítani a gyűjtést és az eladást, mint a színesfémek esetén tették korábban.

A szakember szerint a hullatott agancs tulajdonjoga teljesen egyértelmű  ( “1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény alapján, A vad tulajdonjoga 9. § (2) *  A vadászterületen elejtett, elfogott vad (ideértve annak trófeáját is), a hullatott agancs, a szárnyas vad jogszerűen gyűjtött tojása, az elhullott vad teteme a vadászatra jogosult tulajdonába kerül.”), azonban ez a gyakorlatban mégsem működik. Ötlete szerint, ahogyan például a szarvasgomba gyűjtés kapcsán további szűkítésekre lenne szükség és engedélyhez kellene kötni a hullajtott agancs gyűjtést is! Országos viszonylatban, csak egy-egy időszakban, például az agancshullatás végén, még a vegetációs idő előtt lehessen csak agancsot gyűjteni. Ezzel a külterületen dolgozó rendőrök munkáját is segítenék. Az értékes agancs a fekete piaci ára 5000 és 8000 Ft között alakul kilogrammonként. A Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság még azt a többletmunkát és plusz költséget is vállalná, hogy sorszámozott krotáliát is gyártatnának a gyűjtőknek. Így átlátható lenne, ez sok esetben rendkívül jövedelmező szektor. Fontos lenne az is, hogy az agancsot illegálisan ne lehessen felvásárolni – teszi hozzá. Az elmúlt időszakban sajnos területükön is annyira zavarják, hajtják az erdőket, hogy a megriadt szarvasok, hatalmas rudlikba tömörülve akár több társaság területét is átlépik. A csordák taposási kára jelentős, arról nem is beszélve, hogy rendkívül balesetveszélyes a rudlik intezív hajtása.

Fotó: Unplash

Ennek számos haszna lenne – állítja a szakember. Vélhetően csökkenne a vadbalesetek száma a közutakon, ez lenne mindenkinek az érdeke, egészen a  biztosító társaságokig bezáróan. Ugyanis csak náluk, éves szinten, nagyjából öt-hat esetben intézkednek a rendőrök vadbalesetek során. A gímszarvas a komoly anyagi kár mellett, súlyos sérüléseket is okozhat a gépjárművezetőkben vagy az utasokban.

Agro Jager News

Abban az esetben, ha jogilag rendeződne a hullajtott agancs gyűjtése és a felvásárlók körére esne a szigorítás, akkor nem lehetne eladni sem a gyűjtött agancsot. Így rögtön átlátható lenne, ez az egyébként rentábilis erdei melléktermék kereskedelme. Az állam egy ellenőrzött, stabil bevételeket hozó, átlátható szektort alakíthatna ki. Abban az esetben, ha szabályozva lenne az agancs gyűjtése és annak felvásárlása, a helyi vadgazdálkodók jobban tudnák tervezni a következő év kiadásait. Látható, hogy az agancsgyűjtés azért futott fel, mert hatalmas összegeket lehet generálni, effektíve kis munkával. Természetesen kecsegtető a magas ár, annak ellenére is, hogy abszolút szezonális a gyűjtése.

A vadgazdálkodók egyébként egyre nagyobb kihívásokkal szembesülnek. Jelentős költségek terhelik őket évről-évre, hiszen a vadkárt is meg kell téríteniük. Növekedtek a személy jellegű költségek és a vadkárelhárító kerítések megépítése, annak kivitelezése is a társaságok energiáit csökkentik. Az elmúlt időszakban az ASP pusztítása miatt a vaddisznóállománya drasztikusan lecsökkent.

Sőt beszélni kell arról is, hogy a pár éve felbukkant a nagy amerikai májmétely is a gímszarvas állományában. A koronavírus-járvány következtében felére csökkent a vadhús ára, amely tovább nehezítette a vadgazdálkodók mindennapjait. Az aranysakál megjelenése előtt Baranya megyében éves szinten stabilan lehetett gazdálkodni az őzzel, ma ez már a múlté. A megyében 66 vadásztársaság működik, akik évente ötmillió forintot realizáltak. Az aranysakál egyre nagyobb pusztítást okoz. Az őz állománya gyakorlatilag minimálisra csökkent nemcsak náluk, hanem a megye egészén. Ki kell mondani, hogy nemzetgazdasági károkat okoz, amely gyakorlatilag meghódította Magyarországot. Lőfegyverrel szinte lehetetlen szabályozni az állományát. Egyre több az aranysakál, amely már a gímszarvas borjakat is megtámadja. Teljesen egyértelmű az is, hogy ha a gímszarvas állományaiban a borjak száma csökkeni fog és a mögöttünk álló hét évtizedes munka is kárbavész. A nagyragadozókat, különösen a farkast, no, meg az aranysakált minden létező eszközzel irtották. Most szembesülni kell azzal, hogy az értékes nagyvadállomány veszélybe került. Próbáljuk megérteni, hogy mit jelent az erdőben a farkas és a sakál. Mi már nem emlékszünk rá, talán már a nagyszüleink sem, de el kell menni azokba az országokba, ahol ma is állandó probléma és teljesen felesleges kísérletezni, hogy mit fog okozni a jelenlétük hazánkban. Látható, hogy minden elpusztítatnak maguk körül, amit meg tudnak fogni – zárta beszámolóját Hohmann Endre sámodi vadász.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

***

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Vadászat

Csutkás suta guminővel!

Tarvadvadászat Tégláson. Garabuczi Zoltán élménybeszámolója:

Published

on

Az ünnepek utáni áldatlan állapot  emésztőrendszerünkben, sokszor újévi fogadalmakra inti az embert, megfogad nagy diétákat, szinte már hihetetlennek tűnő dolgokat, de egyben másról is szól a január… ez az időszak a vége a tarvadazásnak és egyben a disznóhajtásoknak is. Odakint havazik. Ritka pillanat mostanában, ahogy vörösen pislákoló kandallónkkal szemben ülök ebben a cudar, egyre feledésbe merülő időben, s a pattogó izzó fahasábokat nézve elmerengek. Így jut eszembe, habár már lassan csak foszlányokban, mi is történt 2024 januárjában, mikor is keresztkomám meghívására ellátogattam Téglásra és a böszörményi határba.

Fotó: Garabuczi Zoltán

A hajnali kelés, a fagyos reggel, a reggeli szellő hamar piros arcú kisdeddé varázsolta arcomat, fantasztikus ilyenkor a természetben kint lenni, a páncéllá keményedett földön masírozni, nézni a vetéseken a futkározó nyulakat, néha lencsevégre kapni a lapuló fácánt, megfigyelni a havon koslató rókát. Az erdő is más arcát mutatja ilyenkor. A nyáron áthatolhatatlan sűrű, betekintést enged magába, a termések hiánya a földön is rudlikba koncentrálja a vadat. A természet pedig végzi évezredes szelekcióját, a gyengéket kisöpri a csapatból, ezzel kedvezve a kisragadozók jövő évi szaporulatának. Most mi is ezt végezzük. Egy hasmenős suta ezen vadászélményem hőn óhajtott vágya, melyet Micu komámmal közösen karöltve próbáltunk puskavégre kapni. A helyi vadászmester útbaigazítása szerint elindultunk, vittünk lespárnát és botot is, mert nálunk mindig a helyzet mutatja, hogy éppen milyen lesz az a vadászati mód, ami majd meghozhatja a várva várt sikert..no, már ha Diana is a kegyeibe fogad minket.

Fotó: Garabuczi Zoltán

A területet autóval jártuk be. Már kilométernyi távolságra felfedeztünk kér nagyobb rudlit, melyeket viszont a terület változatossága és a legjobb takarás miatt, ezután gyalog közelítettünk meg. Tényleg olyan volt, mint ahogy keresztkomám leírta. Volt ott nádas, mező, szegélyező fasorok és már többször vadászott, rutinos öreg őzek is. Messziről kiszúrtak minket és rögvest két fasorral, három táblával odébb voltak, mindig olyan kirafináltan, hogy vagy a tábla közepén, vagy valamelyik fasorba beállva, vagy rossz széllel álltak. Hát ez nem lesz egyszerű. Végül úgy döntöttünk, visszamegyünk a kocsihoz és kerülünk egyet, majd pedig messzebb leállunk vele és egész messziről felgyalogolva felgallyazunk ez egyik közeli lesre, ami egy lucernaföld szélén állt, közvetlenül egy nádas mellett. A tarvadak is ebbe az irányba indultak, majd csak összetalálkozunk valamikor, ha az égiek is így akarják. Ahogyan a dűlőúton haladtunk, felfigyeltünk az emberi gyarlóság újabb fantazmagóriájára. Valaki nagyon lusta volt, mert a szemetét szétszórva hagyta a dűlő szélén. Közös megegyezéssel arra jutottunk, hogy hazafelé felszedjük, úgy is elfér majd a platón.

Amíg ezen bosszankodtunk, meg is érkeztünk majdcsak a kiindulási pontra. A motor leállt, “Ekkor még a kis IZH 18-asommal tarvadaztam”, puska a vállra, bot a kézbe, lespárna a hónunk alá és már baktattunk is gyalogosan előre magunkba szíva a hűsítő levegőt. Halkan beszélgettünk: Van úgy, hogy az ember ilyenkor önti ki a lelkét a barátjának. Megnyílik az ember szíve és csak úgy árad belőle a szó.. mi is rég nem láttuk egymást, csak sztoriztunk és sztoriztunk. Semmi mozgás nem volt a területen, minden csendes. Néha-néha egy- egy szarkát hallottunk és a fák ágairól lepottyanó hó hozott változást az idilli téli tájba. Pár perc múlva elértük a lest, melyre, mint két kövér pulykakakas – a sétától lefőve  – felgallyaztunk. Na, ezután volt is ficergés, meg didergés az első félórában, amíg a testünk melege meg nem szikkasztotta rajtunk az ünneplős gúnyát. Ahogy telt az idő, egyszer csak megjelentek a tábla túloldalát szegélyező fasor tövében az őzek. Csak a számuk nem stimmelt.

-Ez nem az a csapat? -kérdeztem Lacit.

-Nem tudom Biga, de ott az a hajlat lehet letakarja a többit, csak menjél le nézd meg őket. – válaszolta.

Kereső híján, a céltávcsövemmel kerestem a beteg sutát, de nem találtam. Vártuk, hogy közelebb jöjjenek, de nem hogy nem jöttek, hanem még le is feküdtek. Idegörlő idő következett. Majd másfél óra várakozás és már didergés után megszólaltam:

– Na jöjjön a Fishing @ Hunting forgatás .. lemászok rájuk cserkelek.

Fotó: Garabuczi Zoltán

De mielőtt nekikezdtem volna a lekászálódásnak, kiürítettem puskámat, “az ördög nem alszik” elvét követve. Később kiderült, jól tettem, mert az utolsó lépcsőfokot elnézve, akkorát dübbentem hátra a gazba, mint egy varangyosbéka, amit a cipővel arrébb rugnak és hasrafordul.

– A forgatás elkezdődött …-szólalt meg irónikus gúnnyal barátom. No, de ha már forgatás, meg ha már Rambó módjára összesároztam magam, elindultam terepkúszásban, görnyedten, mint egy sóbányász, hogy a cirka 5-600 méteres távot 2-re csökkentsem. Még mindig megvan az emlék, ahogy Micu röhögött elfojtva, hogy majd megpukkadt a nevetéstől. Na, komoly kis tarvadazás – gondoltam. Eljövök, szétfagyok, összetöröm magam, utána meg még másszak a sáros hóban. Ez meg csak dajdajozik itt nekem..Isteni szerencse kell, ha akarok is valamit… Lassan haladtam előre, az idő csak telt és telt. Egynek örültem, hogy őzeink, mint akik belefagytak a lucernába, olyan csendesen kérődztek előttem. Kb. 300 méterre jártam, mikor az egyikük kiszúrt. Felállt, de csak nézett, mert emberi alakomat nem tudta kivenni, csak egy nagy zöldesbarna sáros csomót látott bennem. Így hát továbbhaladtam szakadatlanul előre. Sejtettem, hogy most már nyert ügyem van, mert a jeges szellő folyamatosan az arcomba fújt.

Végre elértem a domb tetejét és tádámm: ott voltak valamennyien az aljban. Egy gazos, befagyott szíkfoltban, megvolt már mind, csak azt nem leltem egyenlőre, akit én kerestem. Ekkor a távolság már mintegy 80 méterre zsugorodott, mikor a távolban megszólalt egy hang :

–  Lőjed már! Mire vársz?? Na, vajon ki lehetett?

Pontosan ez segített, mert a csapat erre a hangra egymás után emelkedett fel és figyelni kezdett a les felé. Meg is láttam, akit kerestem. Céltávcsövem tüskéje a suta szívén, de mikor elhúztam volna az elsütőt, hirtelen elindultak. Hirtelen füttyel megállítottam őket. Szerencsére pont addig vártak, amig lövésem eldördült, élesen belevágva a téli táj idillikus csendjébe. Tarvadam kétlábra ágaskodott, majd hátraborulva terült el és helyben maradt. A tarvadcsapat elrobogott, csak hárman maradtunk: tarvadunk, Micu, én.

Fotó: Garabuczi Zoltán

Ekkor felemelkedtem a fagyos talajról, felvettem havas kabátomat, melyet az előrenyomulás közben vettem le és tettem puskám alá lőpárna gyanánt, megráztam majd a vállamra terítettem. Levett kalappal álltam elejtett sutám előtt, mert nem semmi vadászélményt ajándékozott ma nekem. Hamarosan megérkezett Micu barátom is, aki kitörő örömmel gratulált.

Fotó: Garabuczi Zoltán

Elmodta, hogy tényleg olyan élmény volt végignézni, mintha egy filmforgatáson a kamerás szemszögéből nézte volna egyenes adásban a történteket, majd büszkén adta át a töretet és a közeli csutkaföldről utolsó falatnak egy tengericsutkát helyezett sutám szájába. Így lett a csutkás a kis szépséges sutám, no de, hogy is a guminő? Hamarosan meg is kapjuk kérdésemre a választ, mert hazafelé kocsikázva eszünkbe jutott, hogy a szemét még ott vár minket a szomszéd dűlőn. El is értük a tett színhelyét. Kiszálltunk, majd egy termetes kukazsákot ragadva felkerekedtünk a rendrakáshoz, de ami akkor fogadott minket, az mindkettőnket meglepett…

– Ni, mán, te Biga! Há, mi ez? – néz rám rám Micu a zsákmányt felfedezve…– Bakker… most szivatsz – válaszolom neki. Majd, hogy méltán bizonygassa igazát, felemelte a szép rózsás s..gű guminőt.

Na, mondanom sem kell, ettől olyan nevetésben törtünk ki, hogy azt szerintem még Dorogon is hallották. De az én Laci komám még erre is rátromfolt egyet.

– Höhőőőőő!! Új asszony! Elviszem a juhásznak!

Fotó: Garabuczi Zoltán

Ettől aztán most már mindketten majd kipukkadtunk, szakadtunk a nevetéstől, majd a prédát kukazsákba helyezve, hazaindultunk.. Útközben végig sztorizgattunk, majd ismét megkaptam Micu komámtól.

-Na, Biga! Megigértem, teljesítettem, egy újabb felejthetetlen közös kaland..

– Jajaj  – válaszoltam neveteve” -Csutkás suta guminővel.

Így zárult emlékezetes tarvadvadászatom, vendégségben a keresztkomámnál. Tarvadamból valami emlékezetest szerettem volna készíteni, így húsvéti sonka készült belőle, mely átadásakor ismét felevenítettük elejtésének élményét, mely egy életre szólt.

Írta és fényképezte: Garabuczi Zoltán

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

10 százalékkal emelkedett a narancs ára

Az AKI cikket közölt a narancs piacáról

Published

on

Az Európai Bizottság decemberi jelentése szerint az unió narancstermése 8 százalékkal 6,18 millió tonnára emelkedhetett 2024-ben az egy évvel korábbihoz képest. Az Eurostat előzetes adatai szerint Spanyolországban a narancstermés 10 százalékkal 2,97 millió tonnára, Olaszországban 8 százalékkal 1,98 millió tonnára nőtt.

Az EU narancsimportja (elsősorban a Dél-afrikai Köztársaságból) 187,1 tonnát ért el 2024/2025. gazdasági év (október–szeptember) első három hónapjában. Az Európai Bizottság adatai szerint a narancs nettó termelői ára 2024 decemberében a tagországok átlagát tekintve 93 eurócent volt kilogrammonként, 6 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól.

A KSH adatai azt jelzik, hogy Magyarország narancsbehozatala 19 százalékkal 18,1 ezer tonnára nőtt 2024 első tíz hónapjában az előző év azonos időszakához képest. Az AKI PÁIR adatai szerint a Budapesti Nagybani Piacon a narancs nagykereskedelmi ára emelkedett (+6 százalék, 724 forint/kilogramm) 2024-ben az egy esztendővel korábbihoz viszonyítva. 2025 első két hetében 10 százalékkal volt magasabb (770 forint/kilogramm) a narancs ára, mint egy évvel korábban.

További információk e témában az Agrárpiaci jelentések – Zöldség, gyümölcs és bor című kiadványunkban olvashatók, mely innen érhető el: 1. szám.

Forrás: AKI

Tovább olvasom

Vadászat

Farkas ehette meg a dámborjút

Úgy gondoltam, hogy dámborjúra indulok vadászni – kezdte Figura Ákos, mikor lapunk, az Agro Jager News élményei miatt kereste fel az ismert utánkeresőt. Azon a héten már decembert írtunk és a Galgamenti Vadásztársaság területén, Bercel magasságában vettem a vállamra a puskát.

Published

on

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Úgy gondoltam, hogy dámborjúra indulok vadászni – kezdte Figura Ákos, mikor lapunk, az Agro Jager News élményei miatt kereste fel az ismert utánkeresőt. Azon a héten már decembert írtunk és a Galgamenti Vadásztársaság területén, Bercel magasságában vettem a vállamra a puskát. Tehettem, mert hivatásos vadász is vagyok a területen, másrészt a vezetőség bizalma töretlen irányomban – folytatta a nem mindennapi történetét.

Figura Ákos két kutyája már csak a feltört vadat érték be. Fotó: Figura Ákos

Vadászni indultam, cserkeltem. Lőhettem volna bármi mást is, de az is benne volt, hogy „csak” kint vagyok. Csak a szándék volt meg bennem, s ha nem is cél nélkül, de kint voltam az erdőn és az már önmagában is nagyon jól szokott lenni.

Sokat dolgoztam ebben az évben, hiszen a karácsony előtt időszak nem a pihenésről szól, de valahogy mégiscsak csendesebb időszak ez mindannyiunknak.

Szóval tarvadazni indultam és amint cserkelek a téli erdőben, hirtelen megpillantottam egy dámborjút. Egy lábas erdőben állt és sikerült megközelítettem. A .30-06 Blaser fegyverem volt nálam és igazán nem állt messzire: 80 méterre lehetett tőlem.

Lőbotról vettem célba és a találatot is jól jelezte. Ám picit úgy éreztem, hogy belehúztam a lövésbe, ami gyorsan be is igazolódott, mert nyomban felugrott. Úgy 150 méterre megállt, de nem tudtam újra rálőni s ahogy figyeltem, öt-hat perc múlva lefeküdt.

Amikor tanácsot szoktam adni, mindig elmondom, hogy ilyenkor ne is menjünk oda. Persze én meg elindultam és mikor már majdnem elértem, akkor felugrott és elszaladt.

A szakember szerint ennyi húst képtelen az aranysakál elfogyasztani, másrészt nem is látnak a vadászok. Fotó: Figura Ákos

Megjelöltem a helyet és csak sóhajtoztam…

A leggyakoribb, hogy a sikertelen munkák legtöbbje a saját lövéseimből adódnak – korholtam magam, de sokkal nem voltam előrébb és lassan rám is esteledett…

Azon elmélkedtem, mivel mást nem tehettem, hogy pont azokat a hibákat követtem el, amiket szoktam tanácsolni, hogy lehetőleg kerüljük el. Ne megyünk oda és én meg nem vártam. Jó félórát várni kellett volna, morfondíroztam. Persze láttam, hogy elesett és én meg rámentem rögtön. Borítékolható volt, hogy felkeltem: be is jött.

Dühöngtem. Mérges voltam, főleg magamra, mert végiggondoltam, hogy mit hibáztam és miközben kiértem az autóig, megterveztem a holnap reggelt.

Bennem volt az is, hogy reggelre jól elintéztem a saját programomat, ami most mindenek elé került. Sajnáltam a vadat is és meglehetősen sok érzés kavargott bennem.

Hóolvadásos időszak és miközben az északi oldalban még fagyott. A déli oldalon olvadt, a legtöbb helyre így nem tudtam bemenni. Az elugráshoz érve Tapi és Rubi gyorsan felvették a nyomot és gyerünk!

Nagyon jól dolgoztak, bár lassabban mentek, mint általában.

Miközben a vér is egyre kevesebb volt. Egy-egy cseppet találtam és egy 5-600 méter vezetékmunka után végül meglelték a dermedt vadat.

Nagy meglepetésemre azonban, csak a bőre várt ránk: mindenhonnan lerágták az éjjel a húst a csontokról.

A területen négy év alatt kilenc sakált ejtettek el, hallani sem halljuk őket, így nagy eséllyel szürke farkas törhette fel a vadat, meg ennyi húst a sakál nem tud befalni. A szomszédban több helyen láttak már farkast.

Tudjuk jól, hogy itt van a farkas. Azt is tudjuk, mikor jön, hiszen látjuk, mikor etetünk, kint áll 40-50 szarvas a réteken. Egyszerűen olyan mennyiségben, amit egy-egy terület nyilvánvalóan nem bírna el. Majd egy héten keresztül nem látunk egy szarvast sem. Ilyenkor szoktunk találni megevett vadat. Dámot és gímet egyaránt. Persze, hajtja, űzi, zavarja a vadat. Nincs pihenője, nem fekszik nappal, ahogy szokott. Fél az erdő s arról meg ne is beszéljünk, hogy ilyenkor is enni kell a szarvasnak. Hatalmas vadkárokkal kell számolnia mindenkinek. Mindenki felteszi a kérdést, hogy ez kinek jó?

A nyílt legelőkre lenyomja a vadat a farkas. Nappal, fényes nappal látjuk a vadat, ami nem azért bújik elő, mert annyi van, hogy nem bírja az erdő, hanem mert odabent van a farkas. Mióta van hőkameránk, belátjuk a területet. Akkora rudlikat terel össze és menekül előle minden élő, hogy egyszerűen kiürülnek az erdők.

Rubi és Tapi az átlagosnál óvatosabban, lassabn indultak el a csapán, amelynek a végén már csak a feltört, megevett dámborjút találták meg. Fotó: Figura Ákos

Volt alkalom, hogy gazdák szóltak, hogy három német juhász eszik egy szarvast. Mire kiértem, persze nem voltak ott, de senki sem kereste a kutyáit a környékben.

Vidéken, kint a határban, a hegyen, másként vélekednek az emberek, mert aki egyszer is látta, hogy öl a farkas, az félni fog tőle. Fél a farkastól minden jószág és fél az erdő. Fertelmes munkát végez és rettenetesen sokat szenved a vad, mire elpusztul, mert a lábát, ágyékát kezdik ki és elevenen kezdik megenni…

Tudjuk jól, hogy eljön az a pillanat is, mikor a kutyáim a farkast is ott találják a csapák végén és abban is mindenki biztos, lehet a vérebektől nem hátrál meg a farkas, miközben fal.

Nemcsak az én, de a többi vérebes kutyája is nagy értékű. Csak mi, éves szinten, 150-200 vadat hozunk terítékre, ami csak a hús vonatkozásában is jelentős árbevétel a társaságoknak. Óriási károkat szenved el a vadállomány és a farkastól retteg az erdő – zárta beszámolóját Figura Ákos vérebes utánkereső.

 

Figura Ákos elbeszélése nyomán írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Figura Ákos

Agro Jager News

Bajban van, elveszett a vadja?
Hívja Figura Ákos vérebes utánkeresőt vagy kövesse munkáit a Facebookon!
Kattintson ide!
Tel.: +36 30 485 99 22

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom