Vadászat
A magyarkanizsai erdőhajtás – GALÉRIÁVAL
Éppen csak átléptem a magyar-szerb határt, Röszke „kettőnél”, ahogy itt szoktuk mondani, délen, a határmentén. Szerbia felé elegendő egy személyi igazolvány és most gyalog jöttem. A határig kihoztak és látom, a túl oldalt már integetnek a barátok! Bosnjak Goran pontos, mint mindig! Úgy látom, hogy unokaöccse is vele van, Fazekas Rudolf. Éppen az ellentétem, sose beszél! Még pár perc és belépésre jelentkezem Szerbiában, most nyitják az államhatárt.
- Merre megy?
A kishatárnál. Valaha az Ázsiából az Európba érkező teljes forgalmat itt bonyolították le Fotó: dr. Szlágyi Bay Péter
- Magyarkanizsára! A magyarkanizsai erdőhajtásra igyekszem, ott várnak a Goránék! Mutatok a parkolóba és a szerb határőr kinéz! Elmosolyodik és hozzáteszi: akkor jó, akkor minden rendben van! Várjuk vissza! Este jön? Ha minden jól megy, – felelem!
Forrás: Frommer Fegyverbolt, Budapest. https://frommerfegyverbolt.hu/
A határátkelőn az ingázókat jól ismerik, hiszen Szeged és Szabadka karnyújtásnyira fekszik egymástól. A két országot a határ és a schengeni zóna választja el egymástól. Könnyebb lenne az élete a határ mellett élőknek, ha a kishatárok nyitva lennének Tiszaszigetnél, itt Röszke és Horgos között és Ásotthalomnál. A nemzetközi határátkelő meg képes lenne akár tíz sávon is fogadni az Ázsiát Európával összekötő legforgalmasabb határátkelőn a forgalmat – erről beszél mindenki, míg ott várakozok. Egyébként ide, Röszkére ritkán, de érkeznek kamionok a Közel-Keletről, de van, hogy Közép-Ázsiából is vámoltatnak. Igazán különleges nemzetközi határátkelőnk, ilyen nemzetközi határátkelő másik csak Záhonyban van, miközben a Liszt Ferenc nemzetközi reptér talán az egyik különlegesebb és legösszetettebb feladatokat látja el a növényegészségügytől kezdve a rendészeti feladatokig bezáróan.
Gyülekező Magyarkanizsa alatt, a Tisza partján Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Mikor átérünk Goránnal és Rudolffal, a szomszédban, Horgos is ébredezik. Aztán a Tisza mellénk kanyarodik és egy rövid ideig keletnek tart az út. Végig szembe süt a nap és aranyban úszik a nagy folyó: a Tisza. Mindenkinek kedves, határon innen és határon túl is. Odamegyünk majd le, mutatnak a gátoldalba! A város ébredezik. Kedves utcák, igazi polgári hangulat, talán Csongrádhoz hasonlít, de annál kicsivel kisebb. Épületei, utcái, hangulatosak, barátságosak a helyiek s ha mikor magyarul szólalok meg, innen is, onnan is tekintetek fordulnak felém. Ne goram serbski! – mondom, mire érkezik a válasz: Nem baj, majd mi beszélünk akkor magyarul!
Balról Kovács Szilveszter vadászmester, középen Nićiforović Dušan a vadásztársaság elnöke Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Ilyen a Vajdaság és újvidéki vadászbarátom szavai jutnak eszembe, aki mindig azt mondja nekem: Ne feledd, a vadászat összeköt!
Vendéglátóm és barátom, Goran Magyarkanizsán rendőr. Civilben van, de mindenki köszön neki a városban. 32 éve rendőr. Mindenkit ismer, mindenki ismeri. Az elnök már ott áll a vadászok között, mutat előre és Nićiforović Dušan azonnal üdvözöl, majd a vadászmester lép mellénk: Kovács Szilveszter vagyok! – szorítja meg a kezem! Igen kedvesen fogadnak! Ezt bizonyosan megérzi az ember! A jogászok, az ügyvédek, a bírók a jobb oldalon állnak, mutatják be a szerbiai kollégákat. Rögtön le is igazolnak, hol, mikor végeztem? Mit tanultam? Mi a specializációm?
Vadászbarátok Magyarkanizsán. Jobbról vendéglátóm Bosnjak Goran Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Bognár Rudolf is megérkezett, ha már Gorán nem ment meg, ő megteszi és kiment a bíróság karmai közül. Igen, ő a másik vendéglátóm! Otthon érzem magam, mert egyik oldalamon a rendőrség, ahol szegről végről végül is felnőttem, hiszen voltunk egy páran, akik iskola után, a napközi helyett, ott voltunk. Szőke Péter, a Szegedi Rendőrkapitányság parancsnoka úgy tartotta, a szülő is nyugodtabb, ha tudja, hogy hol van a gyerek és szerinte a rendőrség is igen alkalmas megőrző volt. Azért ott jól kellett viselkedni mindannyiunknak. Rudi agrármérnök és egy helyi cég vezérigazgatója. Lesz mit megbeszélni vele is, mert, azért a mezőgazdaság éppen olyan fontos nekem, mint jog. Sőt, még lehet keverni is. A szerbiai jogász kollégák a magyar jogi karok mindegyikét ismerik. Ez azért jól esik, én meg hallottam a belgrádi erdőmérnöki karról, ami egy magas, szikár kanizsai erdésznek okoz örömöt. Egy van Szerbiában – mondja, bizony nálunk is.
Balszélen Bognár Rudolf barátunk. Pontos, mint mindig Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Sok idő azonban nincs, mert mindenki itt van és indulunk, fel a magyarkanizsai terület határáig. A terület szélétől fogunk ideáig felhajtani. Persze előbb megállunk, mert az útra már nem hajtunk rá. 32-en jöttünk össze az ünnepi erdőhajtásra, amely több szempontból is ünnep, hiszen a három csoport, amelyre szétoszlik a csapat, most ezen a közös erdőhajtáson szokott együtt vadászni, amelyet évente csak egyszer rendeznek. Másrészt, a vadászat előtti napokban erősítették meg a társaságot, hogy a mintegy 7000 hektáros terület felügyeletét továbbiakban is a Nićiforović Dušan elnök vezette társaság gondjaira bízza!
Indulás Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Az elnök, a vadászmester és a társaság jogász, ügyvéd és bíró tagjai is bólogatnak. Voltak, akik most tudták meg és voltak, akik már hallották, de mégiscsak így jó, így lehet örülni, amikor mindenki itt van. Persze látni kellett volna, mit is jelentett ez a tagságnak, mit is jelentett ez az elnöknek, a vadászmesternek s látszott az is, kik voltak, akik ebben összefogtak, együtt dolgoztak. Mégiscsak egy ilyen nagy tagság az igazi, így lehet előre menni, összefogni s például egy ilyen nagy, közel 11 kilométeres hajtást megszervezni: önerőből! Maguknak. Ez a valami. Régi idők jóízű vadászatai, hát még léteztek?
A vadászterület déli határáig traktoroztunk Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Egy ügyes kis traktor után egy pótkocsit kötöttek, amit kifejezetten kirándulásra terveztek. Aki Szerbiába jár vadászni, az sokszor sok praktikus dolgot felfedez, én most itt például ezzel a kiránduló pótkocsival voltam így. Mikor aztán elindultunk, Goran meséli, hogy ez azért van így, mert túrákat szervez a gépész, aki máskülönben Sarnyai Csaba és a társaság új tagja.
Már napokkal ezelőtt tisztáztuk, hogy a hajtásban szeretnék menni, úgy is öltöztem. szóval egyáltalán nem akartam elálló lenni. Akkor Péter, irány Attila után! Ki egészen a Tisza partig. Csaba lesz melletted!
Bosnjak Goran barátom, akkor meg se álljak a Tiszáig! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
A jobb csőbe itt egy gyöngygolyó, a balba pedig sörét! A hajtásba befelé nem lőjük a disznót, csak, ha mögöttünk van! Az elállók éppen így kell eljárjanak! Fácán és a mezei nyúl mellett pedig lőhető a réce, a vadlúd és a szalonka! Mindenki megértette?!
Csaba lőtte talán a Tisza történetében a legnagyobb vaddisznót, amely 259 kilogrammos volt. Lesznek bent és vannak is disznók, mutatja a rengeteg friss túrást és dörzsölést. Kicsit aggódom, hogy miként is lesz ez a vadászat, de régi tanárom jutott eszembe…
Feláll a hajtósor Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
…Szente László valamikor vadgazdaságot tanított nekem Szegeden. Nagybátyja erdőmérnök volt és mesélte nekem, hogy akkor szerette meg a szakmát, amikor kisgyerekként a biciklivázon vitte magával. Úgy járták az erdőket. Akkoriban szokás volt, hogy az öv szélén volt egy gyöngygolyó is. Ha úgy adódott és bizony sokszor úgy is adódott. Nekem az osztályban elsőként lehetett fegyverem és még a kilencvenes években elvitt magával vadászni, persze a nagyokkal. No persze tegyük hozzá, ha jól viselkedtem. Volt rá sor, hogy nem vitt magával vagy nem vihettem csak a kutyámat, de ilyen a diákélet és ilyen a tanári sors is. Ettől függetlenül nagyon szerettem. Amolyan példakép volt édesapám mellett és nekem ma is az, aki, ha kellett megmutatta, hogy kell etetőt építeni vagy zsákolni. Ő mesélte egy alkalommal, hogy valamikor a ’60-as években Bugacon lőttek egy farkast. Hogy az volt-e akkor – kérdeztem? Nem sokszor kérdeztem vissza, de olyankor elhallgatott és lehajtva a fejét a szemüvege felett nézett ki. Azt hiszem, ezt nem kell magyarázni ma sem, hogy mit is jelentett. Egy másik bugaci vadászaton történt, hogy az utolsó töltényemet is ellőttem. Azt. Zseniális lövés volt és odahívott magához. Na, akkor most vittél magaddal utoljára gyöngygolyót fácánvadászatra?! Megértetted?! Meg tanár úr! Aki velem jár vadászni tudja, hogy „annak” a helyére egy citromsárga töltényhez hasonlító bicskát szoktam tenni. Azt bizony tanár úr emlékére hordom magammal és a bugaci vadászat miatt…
A hajtásból legelőször az őzek ugrottak ki Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Az a lényeg Péter, hogy csak kifelé lődd a disznót! Szalonkák jönnek. Antennányi csőrükkel egyszerűen nem is tudom elképzelni, hogyan lehet így és ennyire manőverezni, de bizony lehet. Attila egyiket a másik után lövi, de szépen esik nyúl is. Fácán nekem laposan jön, de itt is, ott is esik. Senki nem vár és ha a kutya éppen nincs ott, azonnal ugrik érte mindenki, mint nálunk a régi szép időkben! Mint annak idején az erdészetiben és közben ragyogóan áll a hajtás! Olyan vonalat tartunk a nyílt vágásokon, de a sűrűben is, hogy az iskolapéldája a hajtásoknak és a fegyelmezett lövéseknek. Na igen, ez már valami! Zoló bácsi, ha itt lenne velem, bizonyosan rágyújtana egy szál cigarettára, egyik lábáról rátámaszkodna a másikra és megjegyezné: „Na, ezek fiúk se ma kezdték a szakmát!”. Bizony úgy látom én is…
Aztán egyszer csak megmozdul az erdő! Arra, fel! Ki a gátnak, ott mennek! Hallik ide, aztán emerről hallom, hogy na még, hogy ezek se a Tiszának fordultak és már hallatszódnak is a lövések. Dirr! Durr!
Áll a hajtás! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Egyes lövések!
Bizonyosan disznók! Most már bizonyosan azok! Mindenki arrafelé néz, persze nem látunk semmit. Messze is vannak, sűrű is van, de a szót így hamarabb meghalljuk!
- Egy fekszik! Sebzés nincs!
Mindenki örül, mégiscsak nagy szó és áll a hajtás. Áll, csak egy-egy kutya keveredik elénk, de azok is csak a hajtás vonalát futják be. A konda meglépett. Innen lefelé, már nem lesz disznó és itt is, ott is cserélik a töltényt. Ürítem én is Goran Merkeljét, aztán csere! Azaz igazság, hogy örülök, hogy nem itt mentek és, hogy az előbb a nyulamat egy lövésre terítékre hoztam ..
Egy barátom egyszer azt mondta, hogy ők horgászni szoktak lejárni a Tisztára. No mi Magyarkanizsán a mezei nyúl miatt. Mellettem Bognár Rudolf! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Még most is fájlalom a képem, mert kaptam olyan pofont a puskától, hogy még a bal arcom is fáj. Talán Szente tanár úr küldte! Ki tudja? Avatni akkor már nem kell ugye? Nem, azon már túl vagyunk…és csak dörzsölöm a képem! Ez meg fog látszódni!
Az erdő itt éppen ugyanolyan, mint feljebb, csak a határ választja el a két társaságot, a két országot, miközben a Tisza csendesen hömpölyög el alattunk. Az itt élő népeket nemcsak a vadászat, hanem a folyó is összeköti. Áll a hajtás és összegyűlünk páran. Szép terítékek, tiszai ladikok, vadászatok és horgászatok jönnek szembe és megannyi vadászbarátság. Így megy ez itt a Tisza mentén, aztán: a hajtás indul!
A különleges magyarkanizsai erdőhajtás Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Egy angol szetter kerül elénk-elénk. Nagyon kell figyelni, mert messzebbről hirtelen a mezei nyúlhoz hasonlít. A többieknek is ez a véleménye, de ők bátrabbak. Én óvatosabb vagyok, nekem a ritkán látott kutyára nehezen áll rá a szemem. Vendégségben egyébként sem ismeri az ember a hajtást, úgy, ahogy otthon. Nem tudja, hol jár a róka, merre szokott felröppeni a fácán vagy éppen a szalonka. Hol van egy résnyi átjáró. Életbe lép a régi, a szakmai regula. Az erdészeti sokáig elkíséri az embert. Olyan ez, mint a vallás. Kapjuk. Aztán az végi kíséri az ember életét. Az öreg erdészek mesélték, hogy végig kitart az alma mater mellettünk. Amit akkor nem hittünk, de úgy tűnik, hogy a régi öregeknek ebben is igaza lesz.
Megerősíthetem és ha le szabad írni, ha nem, azt is tudjuk, hogy ki az, aki közénk való és ki az, aki soha, de soha nem lesz az. Három évig ugyanis nem is vehettünk kézbe puskát, csak hajthattunk s ha egyikőnk, másikónk esetleg megfoghatta, míg egy-egy tanárunk elővett valamit a táskájából, körbevettünk utána. Mesélj! S igen, Szente tanár úr össze merte csukatni a puskát, ha úgy hozta a sor… de ahhoz, hogy ezt megtegye, mindenek felett nemcsak vadgazda volt, tanár, hanem úri ember is. Amolyan igazi elnök. Itt most régi idők, régi szokásai bukkannak fel, élő hagyományt őriznek. Egy hangos vagy egy rossz szó a másikra, mások előtt, annyi nem hangzik el.
Jóbarátok Magyarkanizsán Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
No és ragyogó lövések! Pazar távolra kiengedett kakasok, ajándékba is kerül karácsonyra és szégyenkezni itt nem akar senki! Elfogyott? Nem baj, itt van két patron! Lőjed! Köszönöm, akkor én meg viszem a nyulad! Látom, már nem tudod felkötni! Így ment ez egész nap Magyarkanizsán. Barátok és a legszebb az volt, amikor két nyelven beszélgettek a vadászok, miközben nekem meg gazdagodott a szerb szókincsem: stoji – állj, počinje – indul, polako – lassan!
Persze nem aggódom, ha valamit nem értek, mindig van, aki lefordítja nekem magyarra. Egyébként itt mindenki tud magyarul lép mellém Goran, aki a hajtás végére három nyulat is elejtett. Nem hisszük. Nem? Nem! Nevetünk a barátunkon és a hátizsákból előkerül a három nyúl! És a kifli hol van? Hol lenne? Megettem, mert nem fért bele a zsákmány!
Pontos, fegyelmezett a hajtás Magyarkanizsán Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
A nyiladékon kifelé baktatunk. A rámpán a balszárny már fent van és a töltés tetején az autók felé igyekszik. Bácskában járunk! Itt olyan sík a táj, hogy sok tíz kilométerre ellátni. Aki ügyes volt, már felszántotta a földjét, de nincs elkésve még senki. A lényeg, hogy legyen megforgatva a föld, mert ezek a földek nem viselik el a forgatás nélküli művelést. Lazítani idén nem kellett, mert itt is olyan szárazság volt, hogy 70-80 centiméter mély repedések voltak a földben, ha volt is eketalp, azt összetörte az aszály. A lazítás árát most megspórolta nekünk az Jóisten, de sajnos az aratást is. Lógatja mindenki az orrát, hiszen az évszázados aszály a Vajdaságot, Szerbiát sem kímélte…
11 kilométert mentünk a magyarkanizsai erdőhajtáson Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
De a fű kizöldült, a távolban egy-egy vetés még sorjázik, de vannak már szépen bokrosodott gabonák is. Jöhet most már a tél, Péter – mondja Bognár Rudolf! Jó földeken gazdálkodunk és szépen mutatja magát az őz is. Több rudli is kint fekszik a napon. Éves szinten 50 bakot ejtenek el Magyarkanizsán, amelyből 12-14 rendre érmes is. A fácán és a mezei nyúl mellett azonban a változatos mezőgazdasági kultúráik miatt, a környékben az egyik legjobb fürjes terület is. Persze, majd a nyáron, Péter, akkor az igazi! – ugratnak, de hát még azt a szegény Sarnyai Csabát! Kellett neki ilyenkor meglőni az első vaddisznóját! – teszi hozzá egy mély hangú vadász.
A magyarkanizsai vadászok Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
A vadászházba be kellett hozni a vaddisznót és már az édesapjának is megpárásodott a szeme, mikor előkerültek a pálcák. Egész bíróság alakult és az ügyész már sorolta is:
Avatás nélkül nem mehetett el az új vadász Magyarkanizsáról Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
„Sarnyai Csaba magyarkanizsai vadász, a társaság tagja, ifjú vadász egy várományos nagy reménységű négyéves kant lőtt ki, amellyel családokat szakított el és egy ígéretes kant veszített el a társaság! Tagként tudhatta, milyen felelőssége van akkor, mikor elsütötte a fegyverét!”
Birkapörkölttel zártuk a napot Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
A védelem kontrázott: „Tisztelt bíró úr! Az ügyész úr álláspontja eredetileg rossz, teljesen rossz irányból közelíti meg az esetet, hiszen ez a kan támadott! Támadott és Sarnyai Csaba az életét kockáztatva mentette az emberéletet, vadásztársait és a kutyákat a nagy veszedelemtől! Ugyanis bátran megközelítette és egyetlen egy pontos lövéssel ejtette el. Felkészültsége miatt kitüntetni kellene, nem pedig büntetni!”
Igazi vajdasági ízek, savanyúságok Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Pro, kontra és nevetés, csak az új vadászuk izzadt, hogy mi lesz ennek a vége, mikorra is abban maradtak, hogy az elnökön kívül egy-két jó barát és az édesapja is elverheti. Persze nem is lett abból nagy bántalmazás, sőt még egy tálca sör is a terítékre került, amelyet a társaság nagy boldogan elfogadott.
A vadászházhoz végül a vaddisznó is bekerült Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
A nap végén birkapörkölt, igazi vajdasági ízek, savanyúságok, régi és új vadászbarátok, megannyi történet búcsúztatott Magyarkanizsáról, Szegedtől igazán csak egy bakugrásnyira. Fürdőjét, Tisza partját és a várost jó szívvel ajánlom és különösen az augusztusi fürjezést, amiben jóbarátom, Bosnjak Goran tud a legtöbbet segíteni!
Írta és fényképezte: Dr. Szilágyi Bay Péter
Őzbakvadászat és fürjezés Magyarkanizsán! Térképes nézett itt!
Kapcsolat magyar és szerb nyelven:
Bosnjak Gorán
Telefon: +381 69 5929011
Facebookon és messengeren itt érhetjük el!
Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.
Írta és fényképezte: Révész Zsolt
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.
Fotó: Agro Jager News
Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.
A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.
Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.
Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.
Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.
Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.
Forrás: OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Természetvédelem
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Az Ipolyerdő Zrt. cikket közölt az eurázsiai hód térhódításáról
Aki a Börzsöny lábainál járja a Dunába, illetve az Ipolyba torkolló patakok völgyeit, egyre gyakrabban találkozhat körberágva kidöntött fatörzsekkel, faanyagból eszkábált gát-építményekkel, felduzzasztott tavacskákkal. Egyre többen tudják, hogy ezek a jelenségek a térségünkben is újra terjeszkedő, őshonos nagyrágcsáló fajunk, az eurázsiai hód (Castor fiber) élettevékenységének nyomai.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Hódunk megtelepedésének jelei már nem csak erdőn-mezőn, hanem a folyóközeli települések patakparti kertjeiben is tapasztalhatók, ahol a gyümölcsfák megrágásával, a vízfolyások átrendezésével komoly károkat okoz. Egy hazánkból százötven éve kipusztított, a környezetét alakítani képes állatfaj visszatérésének vagyunk tanúi. Ám ez egészen más környezetben zajlik, mint ami a vidéket a történelmi időkben jellemezte. A hód néhai élőhelyeinek nagy részét belakta, vagy intenzíven műveli az ember, állományait pedig már nem, vagy alig korlátozzák nagyragadozók.
Elsőre örvedetes, hogy egy nagytestű őshonos fajt újra üdvözölhetünk a faunánkban, amely tájformáló tevékenységével értékes vizet tart vissza, és fokozza a biológiai sokféleséget. A számára alkalmas élőhelyeken terjeszkedve azonban, egy határon túl már nemcsak vízügyi, erdő- és mezőgazdasági problémákat vet fel, hanem akár természetvédelmi kérdéseket is.
Ezért, a hódok szakmai és társadalmi megítélése ellentmondásossá vált. A dilemmák feloldásához számos ágazat együttműködésére van szükség, egészen a jogalkotásig. Most ott tartunk, hogy a szakterületek párbeszéde megkezdődött. A hód-ügyben cikkek jelennek meg, konferenciák szerveződtek. Ezek eddig a tényeket tárták fel, különböző nézőpontokból.
A konfliktusok feloldását szolgáló tennivalók pontosítása azonban még a szakemberekre vár. Cikkünk ezzel a háttérrel kíván figyelmet irányítani a hód és az ember kapcsolatára. Hódunk ismételt hazai megjelenése az ezredforduló környékére tehető, annak minden kedvező és kedvezőtlen hatásával együtt.
A fajról általánosságban
Fotó: Ipolyerdő Zrt.
Az eurázsiai hód (Castor fiber) a földrész legnagyobb termetű rágcsálója, a hódfélék családjának egyetlen őshonos képviselője. Hossza a jellegzetes, lapos és pikkelyes farkával együtt 100-120 cm, tömege meghaladhatja a 30 kg-ot. A nemek között csak méretükben van látható különbség.
Bundája sötétbarna, a fiataloké világosabb. Mellső, rövidebb lábait kézszerűen használja, hátulsó lábainak ujjai között úszóhártya feszül. Hátsó lábujjainak egyikén speciális karom fejlődött. Faroktő-mirigyeinek váladékát, a hódpézsmát ezzel keni szét, hogy a bundáját vízhatlanná tegye.
15 percig is kibírja a víz alatt, levegővétel nélkül.
Hallása és szaglása fejlett, látása nem túl jó. Kizárólag növényeket fogyaszt. Tavasszal, nyáron inkább vízinövényekkel, lágyszárúakkal táplálkozik, télen pedig a fák kérgét, hajtásait rágja a folyamatosan növő metszőfogaival. Főként a puhafákat (pl. fűzfélék, nyárfák) kedveli.
Méretes fákat is képes körberágva kidönteni, hogy azok zsengébb ág- és kéregrészeit, rügyeit, leveleit elfogyassza, illetve a törzset, a vastagabb ágakat gátépítéshez használja fel.
Illatanyagai a kommunikációt és territóriumának jelölését szolgálják.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Hódunk monogám, a párok életük végéig kitartanak egymás mellett. Párzási időszakuk a hímek illatkibocsátásával kezdődik, januártól márciusig tart.
Mintegy 110 napos vemhesség után, egy-két utód születik május-júniusban. A kölykök a 2-3 éves korukig szülőkkel maradnak – így többgenerációs családok élnek együtt.
A nőstények a szaporulat gondozásáért, a hímek inkább a védelemért és az élelemért felelnek.
A fiatalok önállósodva, a szülőhelyüktől 10-20 km távolságban foglalnak új szállást és telepszenek le, vízpartok, mocsarak mellett. Családonként egy átlagosan 1-2 km hosszú partszakaszt, vagy néhány hektáros területet foglalnak el – ezt a territóriumot védik a fajtársakkal szemben. Mivel veszély esetén vízbe merülnek, a parttól csupán 20-50 méteres sávban mozognak, leginkább éjszaka.
Az eurázsiai hód ritkán épít várat, inkább partfalba ásott, akár 10 méter hosszúságú üregekben lakik.
A vízszintet faágakból és szerves hulladékból épített gátakkal megemelve biztosítja, hogy a kotorék bejárata a víz alatt maradjon. Kedvelt élőhelyei a legalább két méter magas, meredek falú partszakaszok. Lassú folyású vizek puhafás, cserjés környezetét keresi.
A hód nem alszik téli álmot. A természetben 15-20 évig is elélhet.
Fotó: Ipolyerdő Zrt.
A hód a Kárpát-medencében is elterjedt volt – de a kártétele miatt, valamint prémjéért, pézsmájáért (illatanyagát, a kasztóreumot a parfümipar használta), és a húsáért intenzíven vadászták.
Főként emiatt, a 19. század közepére gyakorlatilag kipusztult.
Legközelebb az ezredforduló előtt, az ausztriai, Duna-melléki telepítésből származó hódok bukkantak fel a Szigetközben. Elterjesztésüket a Hortobágyi Nemzeti Park karolta fel. A WWF 1996-2008 között folytatott visszatelepítési programjában, hód-kihelyezések történtek a Hanságban, Gemencen, a Tisza és Dráva partjain. Mára már az összes folyónk mellett találkozunk a nyomaival, valamint országszerte előfordulnak hódok a kisebb tavakon, patakokon is.
Természetes ellenségei, a nagyragadozók (például a farkas) ritkák. Ugyan a terjedőben lévő aranysakál a hódot is prédának tekinti, de az állományait nálunk nem veszélyezteti.
A faj igen alkalmazkodóképes, urbanizációra is hajlamos. Már a fővárosban is megvetette a lábát – a Duna partszakaszain és a Dunába folyó patakok mentén. Becsült hazai egyedszáma már jelentősen meghaladja a tízezret. További terjedése – a még szabad élőhelyek elfoglalásáig – biztosra vehető.
A hód az EU-ban Natura 2000 jelölőfaj, az Élőhelyvédelmi Irányelv és a Berni Egyezmény hatálya alatt. Magyarországon ezen felül is védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
A hód megítélésének különböző szempontjai
A hódot „ökoszisztéma-mérnöknek” szokták nevezni. Az ember után ő az egyik legjelentősebb faj, amely befolyásolja a tájat, ahol él. Az életmódja jelentős hatásokat gyakorol a környezetére.
Ezek a hatások lehetnek támogató, közömbös vagy akadályozó jellegűek – attól függően, hogy éppen milyen szempontból nézzük őket. Tehát minden szempontból fontos figyelemmel kísérni az eurázsiai hód populációinak alakulását és körülményeit.
A közelmúltban két, országos szinten szervezett konferencia is foglalkozott a hód elterjedésével és az ebből fakadó konfliktusokkal.
Ökológiai szempontú megítélése
A hód visszatelepítését az egyik legsikeresebb természetvédelmi akciónak tartják Európa-szerte.
A több évtizedes program számos országot érintett. Indító hatására a korábban néhány ezresre becsült, szigetszerű állományai milliós egyedszámú populációvá fejlődtek a földrészünkön.
A klímaváltozás problémái különös jelentőséget adnak a természetes vizek visszatartásának, a biológiai sokféleség fokozásának és a szén-dioxid megkötésének.
A hód újbóli megjelenése önmagában is növeli a biodiverzitást, gátépítő tevékenységével pedig értékes vizek elfolyását képes lassítani. Vizes élőhelyeket képez, amivel más fajoknak is teret biztosít, gazdagítva az ökoszisztémát. Vízinövények, halak, kétéltűek, madarak, rovarok, rákok és egyéb gerinctelenek tömegei találhatnak így új életterekre. A hódok olyan sekély és fával teli tavacskák, vizes élőhelyek létrehozásában jeleskednek, amelyekkel nélkülük nem találkoznánk.
A visszatartott vizek jó hatással vannak a termőhelyekre, a talaj- és a légnedvességre is.
A gátakban és a hódvárakban hosszú időre felhalmozott, holt faanyag természetes szénraktár.
A hód partközeli növényzetre gyakorolt hatásának megítélése már természetvédelmi szempontból sem egységes. Egyes tapasztalatok szerint, az általa okozott bolygatások inkább az őshonos fajok térfoglalását segítik elő, míg más megfigyelések az invazívok terjedésének fokozódó kockázatát látják.
Természetvédelmi megítélésének az eredője azért még mindig pozitív.
Műszaki és gazdasági szempontú megítélése
Noha a természetes vízvisszatartás napjaink aktuális kérdése, műszaki és gazdasági irányból mégis kritikusan értékelik a hódok terjedését – amivel arányosan növekszik táj-átalakító szerepük jelentősége.
„A védett állatok fákat döntenek ki, töltéseket fúrnak meg, patakokat duzzasztanak vissza, amivel az árvízvédelemben, a termő- és lakóterületeken is károkat okoznak. Csak a vízügynek évi százmilliós plusz költséget kell kiköhögni miattuk. Településvezetők, vízügyesek, gazdálkodók, biológusok sürgetik a megoldást, ami lehet gyérítés, hódmenedzserek munkába állítása és „no hód-zónák” kialakítása is” – idéz egy tanulmányból az egyik hetilap.
Igen: az árterek modern hasznosítása miatt, e hatások egy része ember-vadvilág konfliktushoz vezet.
A hód rágása, kotorékásása, vár- és gátépítése egyaránt ellentétek forrása, továbbá a hódüregek nagy károkat okoznak a vízügyi létesítményekben. A töltésekben ásott vájatok felszámolása, az ismételt ásás megakadályozása a vízügyi igazgatóságokat többletfeladatokkal és költségekkel terheli.
A hódgátak befolyásolják az árhullámok levonulását és a vizek szétterülését a tájban. Elbontásukat az ország számos területén, rendszeresen kérelmezi a vízügy a természetvédelmi hatóságnál.
Az építmények problémákat okozhatnak beépített, mélyfekvésű területeken, vagy hídlábaknál is.
A hódgátak okozta elöntés esélyét és mértékét szintezéssel, vagy domborzati modellel lehet értékelni.
Erdőgazdasági jelentőségük érdemben nem a börzsönyihez hasonló hegyvidéki erdőkben van, hanem az ártéri és galériaerdőket kezelő gazdálkodókat érinti. Napjaink felszaporodott hódállománya az ilyen adottságú faállományokban, évente már sok százmilliós nagyságrendű rágáskárokat okoz.
Az ember közelségét megszokni képes hód belterületi kártétele pedig külön téma is lehetne, ahol az állatok járat- és üregásása a föld alatti közműveket is meggyengítheti.
Ugyanakkor, a települések között létrejött gátrendszerek a víz meglassításával, oldalirányú kivezetésével fékezhetik az árhullámok levonulását, csökkentve az árvízcsúcsokat. E rágcsálók tevékenységének pozitív hozadéka, hogy a mederduzzasztással és a medren kívüli elárasztással szerepet kapnak vízkészleteink megőrzésében, az aszályok mérséklésében. Ezért olyan stratégiát kell kialakítani, melyben nemcsak kockázatként tekintünk építményeikre, hanem azok árvíz mérséklő és vízmegtartást támogató szerepét is figyelembe vesszük.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
A hódkár szemmel látható nyomai
A konfliktusok kezelése
Legutóbb egy idén nyáron megvalósult konferencia nyitott párbeszédet a hód általi vízvisszatartás jelentőségéről, és a hódhatások kezelésére kifejlesztett gyakorlatok alkalmazási lehetőségeiről.
Érdemi egyetértés itt még nem alakult ki, de biztató a megindult információ- és tapasztalatcsere.
Külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hódgátak elbontása, az állatok áttelepítése, vagy hagyományos kerítések építése sem kínál hosszútávú megoldást a konfliktushelyzetekre. Ausztriában és Szlovéniában azonban már alkalmaznak a hódok távoltartására és a „várak” vízszintjének szabályozásra valóban alkalmas, nálunk is adaptálható műszaki eszközöket.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
A hódállomány túlszaporodása a vadászat eszközének bevetését is szükségessé teheti. Egyes országrészekben ott tartunk, hogy több száz hód gyérítési célú elejtésére kérnek és kapnak természetvédelmi hatósági engedélyt vízügyi és gazdálkodó szervezetek.
A konferencia témája volt a patakok árterén, részben a hód-tevékenység révén kialakuló, időszakosan vízzel borított területek (nedves rétek és mocsarak) megőrzése, amely nemcsak vízgazdálkodási és természetvédelmi, hanem mezőgazdasági kérdés is. Az EU már támogatja a vízzel borított területek megtartását, ami a hóddal összefüggő konfliktusok kezelésének is fontos pénzügyi eszközévé válhat.
Patak-ártereken a helyi adottságoknak megfelelőbb tájhasználat – tehát intenzív szántóföldi művelés helyett gyepgazdálkodás, a legmélyebb területeken pedig felhagyás – ösztönzésével, támogatásával az ember-hód konfliktusok, így a szükséges beavatkozások száma csökkenthető lehet.
A konferencián számos hazai és külföldi szakember adott elő, és a végén mindenki levonhatta a saját következtetését. A közös nevezők megtalálása érdekében, a párbeszédnek folytatódnia kell!
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Dióhéjban
Nagyon kisarkítva: a hód hazai térnyerését a természetvédők, ökológusok hatalmas szakmai sikerként értékelik, s kiállnak a faj további védelme mellett. A műszaki és gazdasági érdekek képviselői leginkább a faj károkozását szenvedik el, és a következményekkel nem számoló, azokért helytállni képtelen – ezért felelőtlen kezdeményezésnek tartják a visszatelepítését.
Szerencsére egyre többen képviselik, fogadják el az ember és a hód együttélésének természetességét.
Ám ahhoz, hogy ezt ne terheljék konfliktusok, meg kell teremteni hozzá a megfelelő kereteket és tompítani az érintettek ellenérdekeltségét. A folyamat egyik része lehet a hódok legális távoltartása a legérzékenyebb területektől, a másik pedig a jelenlétüket elviselők támogatása, korrekt kártalanítása.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Legelőször pedig, széles körben kell terjeszteni a hódokkal kapcsolatos tudásanyagot!
Sokat tehetünk a hódokért már csak azzal is, hogy megismerjük őket – és nem csupán egy óriási rágcsálót látunk bennük, hanem egy fontos jószágot, amely alakítja és gazdagítja a környezetünket.
E gondolathoz csatlakozik Antoine de Saint-Exupéry bölcsessége is, A kis herceg című művéből:
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Hódok az irodalomban
Másfél évszázadon át nem éltek hódok Magyarországon – mégis sokunk gyerekkori fantáziavilágának váltak a részeivé. Generációk olvasmányélménye volt a skót származású, majd Kanadában „indiánná vált” szerző, Szürke Bagoly (Grey Owl) ifjúsági regénye, a Két kicsi hód. Noha a könyv hősei nem eurázsiai, hanem kanadai hódok, különleges életük titkaiba a magyar olvasók is betekinthettek…
Az egyik magyar kiadás címlapja
Két kicsi hód – hangoskönyv: https://youtube.com/watch?v=VkkoSIHHs0c&si=oLVDJkJNDYe6-v03
Forrás: Ipoly Erdő Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Egy élet az erdőn
Hamarosan benyújthatók az ökológiai gazdálkodás támogatási kérelmei
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
