Vadászat
Kapitális remetekan Csókakőn
Remetekant hoztak terítékre Csókakőn
Csöngedi Roland, két évvel ezelőtt, édesapjának köszönhetően lett a móri székhelyű Vajal Vadásztársaság tagja Fejér vármegyében, aki tavaly karácsonykor adományozta fiának a tagságot. A tagcsere iránti kérelem benyújtását követően a vadásztársaság egybehangzóan támogatta Roland felvételét a vadásztársaságba. A vadászterület megközelítőleg háromezer hektár nagyságú, amely Mór-Csókakő, Balinka, Bodajk települések határában terül el.
A vadászterület Székesfehérvártól alig 23 kilométerre helyezkedik el, a Vértes hegységtől délre. A területen rendkívül változatosak a domborzati viszonyok. Körülbelül öt évvel ezelőtt növekedésnek indult a gímszarvas állománya is, amely a korábbi években csak váltóvadként volt jelen a vadászterületen. A területen az őz és a vaddisznó populációja jelentős, az apróvadé minimális – kezdte beszámolóját Roland.
Új tagként úgy érezte, hogy először mindenért meg kell dolgozni, és csak ezután lehet szerencséje. A tagságban évente kétszer megrendezett társadalmi munkában is részt vállalt.
Harmadik generációs ácsként Csöngedi Roland azonnal nekiállt egy saját magasles elkészítésének. Jakab András sógora mellett, kisfiai, Zalán és Zétény segítették a munkában. A korábbi években jelentős számú magaslest építettek édesapjával a helyi és környező vadásztársaságoknak.
Közösen nagy munkába fogtak a hatos körzetben. Egy régen járt dűlőutat, amit mostanra a természet visszafoglalt, méterről méterre felszabadítottak a vadrózsától és egyéb fásszárú fajoktól, körülbelül 60 méter hosszan. Olyan szélesen kellett kitakarítani mindent, hogy egy MTZ traktor képes legyen a kész magaslessel bemenni.
Közel négy nap után elkészültek a nagy munkával. A terület tulajdonosától előzetesen engedélyt kértek a magasles felállításához. Az udvaron körülbelül két nap alatt elkészült az akácból és kocsányos tölgyből készült, alaposan megtervezett, több évre készült magasles. Kovács László vadőr segített feltenni tetőfedőanyagot a magaslesre.
A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Hetekkel később szórót alakítottak ki. A nagy család és a sok munka miatt nem lehetett mindent gyorsan befejezni.
Tavaly júniusban, a kora esti órákban várta a vaddisznókat. Egy reccsenés kíséretében egy kocasüldőt hozott terítékre. Hatalmas élmény volt, mert napokig, hetekig ezt mesélte az egész család. Azonban ezután hosszú hónapokig még nyomot sem láttak. A vaddisznók vélhetően a nagy szárazság miatt elvándoroltak. Az elkövetkező hónapokban csak szőrmés kártevőkre lehetett vadászni. A koslatás időszakában sikerült néhány vörösrókát terítékre hoznia.
Februárban jött egy vaddisznókan is. A nagyagyar hossza elérte a 14 centimétert. A vadászszerencse egy időre megváltozott, de a korai siker után megint hosszú hónapok teltek el, úgy, hogy még vaddisznót sem látott. Jakab András tanácsát megfogadva, bükkfa kátrányt is kent a közeli kőrisek kérgére. Ez nem várt eredményt hozott. A semmiből egy hatalmas kan nyomai tűntek fel, amit csak esők után láthatott meg. A kan, nagy darabokat szakított le a fa törzséről az agyarával. “Olyan volt, mintha valaki kisfejszével megkérgezte volna a fákat”. Reccsenések zaját is többször hallani lehetett.
A disznó szellemként járt a területen. Soha nem követett el hibát. A sokat megélt kan, pontosan tudta, hogy vadászhatnak rá. Az erdőből időnként reccsenések zaját hozta a szél. A munka miatt sokszor ki sem jutott, de a a szórón akkor is látta a hatalmas nyomokat, a lestől alig 30 méterre. A kan azonban nem tartotta a helyet.
Emiatt egyre többen beszélték a környező vadásztársaságoknál is, hogy egy remetekan járja a területet. Egyre többen próbáltak szerencsét, de más vadászok, csak úgy mint Roland, egyszer sem tudták megpillantani sem. Roland az álmatlan éjszakák után sokat töprengett azon, hogy hol hibázik, mit csinál rosszul.
Az egyik kora délutáni napon figyelte a magasles és a szóró közötti aljnövényzetet. És ekkor rájött, mi volt az oka a sikertelenségnak. A völgyben elhelyezkedő szóró és a magasles között időnként alig észrevehetően, rövid időre, apró szellőként körbeforgott a szél. Ezt a szelet soha nem érezte a magaslesről. A szagát azonban szinte mindig körbevitte az erdőben a nagy kanhoz.
Megannyi sikertelen éjszaka után újra nagy lendülettel vetette magát a vadászatba. Elhatározta, hogy egy kisebb kiülőt is épít a másik oldalba, egy közeli fára, és időnként azon próbál majd szerencsét. Ez gyakorlatilag csak pár deszkából állt, amin el lehetett tölteni pár órát. Azért, hogy a magányos kant oda szoktassa, erjesztett kukoricát ásott el egy ásónyomnyi mélyen, amely így nem tudott gyorsan kiszáradni. Megint eltelt egy hónap… Sokszor elképzelte, amint kilép a hatalmas remetekan a sűrűből, hol és hogyan tesz majd lövést rá.
A témának még jobban utána olvasott, idős vadászbarátokat is megkérdezett, hol érdemes megcélozni egy ekkora vaddisznókant. Gyerekkora óta sok történetet hallott, mi mindent találtak már a terítékre hozott kanok pajzsaiban. Néhány héttel később munka közben Jakab András kereste, pár percet beszéltek csak: “Úgy hallottam, hogy nagy a mozgás a területen, menj ki te is munka után!”
Bár fáradt volt, mivel egész nap a tűző napon, egy tetőn dolgozott, ismét kiment a hatos területen álló magaslesére. Félhold volt aznap éjjel. Az aranysakál és a vaddisznó is óvatosabb ilyenkor. Csöndesen teltek az órák, először egy borz érkezett, majd egy kisebb őzbak. Sokáig nézte a két vadat. A fegyvere egész éjjel mellette “pihent”. A várva várt nagy kan ma sem jött meg. Hallott egy nagy reccsenést, de ezt leszámítva semmi nem történt. Komótosan összecsomagolta a fegyverét, mindent bepakolt a táskájába, majd a lesről lassan elindult a kocsi irányába, amely körülbelül 200 méterre lehetett.
A kocsihoz érve, miután szinte bepakolt mindent, még egyszer utoljára kíváncsiságból körbenézett a domb tetejéről. Ekkor egy pillanatra levegőt sem vett, annyira meglepődött. Lejjebb a réten egy vaddisznót vett észre, körülbelül 25 méterre. Hatalmas volt a sörénye, ami csak úgy ragyogott az ezüstös holdfényben. Pontosan tudta, mit lát maga előtt, de nem akart hinni a szemének. A remetekan állt keresztben előtte!
Az esélytelenek nyugalmával, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, elővette a fegyverét a tokból. Közben a szíve a torkában dobogott. Eközben a kan behúzódott a rét szélén lévő magas fűbe.
Szerencséjére ott volt a kivehető tár, ahová tette – nem kellett keresni. A legnagyobb csendben már kezében volt a fegyvere, amit azonnal kibiztosított. A másodpercek éveknek tűntek mire a lőbotra helyezte a puskáját. Az adrenalin és a magas vérnyomás miatt semmiben nem hibázott, egy pillanatig nem hezitált. A félhold miatt szinte szabad szemmel is szinte látható volt a kan. Egy esélyt kapott, nem hibázhat. A fegyverlámpát felkapcsolta, a disznó még ekkor sem mozdult meg, körülbelül 70 méterre lehetett. Az utánkeresést mindenképpen el akarta kerülni egy ilyen korú nemes vadnál. Felkapcsolta a fegyverlámpáját. Célzott és leadta a lövést. A .308-as kaliberű Remington 783-as fegyverével célzott, és az elsütés után tisztán hallotta a semmivel össze nem téveszthető becsapódás hangját. A disznó tűzben rogyott. A lövés után több perceken keresztül várt. Felhívta édesapját Csöngedi Csabát, valamint sógorát Jakab Andrást, akik hamar megérkeztek.
A lövés a gerincet érte. A vad birtokba vétele után nagyon hálás volt a sorsnak. Közösen készítették el a terítéket és a fényképeket.Sok-sok hét és hónap után minden álma teljesült. A vadászat során megszámlálhatatlan alkalommal várta a kant a magaslesen. Tudta, hogy a közelben van, de egyszer sem mutatta meg magát.
Ezután gyorsan felhívta barátait, akik nem akartak elhinni, hogy terítéken fekszik a kan. A vad körülbelül 110 kilogramm lehetett. Kovács Lászlő vadőr készítette elő a trófeákat és vitte bírálatra.
A Fejér Vármegyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztály bírálta el a trófeát, ahol a következő adatok szerepeltek:
- A nagyagyar hossza jobb oldalon 22,3 cm, míg bal oldalon 23,6 cm;
- A nagyagyar szélessége jobb oldalt 24,5 cm, bal oldalon 24,8 cm.
- Kisagyar körmérete jobb oldalon 8,6 mm; bal oldalon 8,3 mm.
A vadat nyolc évesre becsülték. A teljes bírálat összpontszáma elérte a 117,3 pontot.
“Vélhetően életem remetekanját sikerült terítékre hozni. Elsősorban köszönöm feleségemnek és gyermeikeim türelmét. Édesapámnak a vadászati lehetőséget és a természet szeretetét. Jakab András sógoromnak a sok segítséget és vadászati praktikáit” – zárta beszámolóját Csöngedi Roland.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Csöngedi Roland
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31