Siettem minden munkámmal végezni, hogy még időben kiérjünk a vadászterületre. Terveink voltak, komoly tervek. Hiába ért véget a kisasszony hava,azért az egyagancsú bakra csak ránézünk hátha, meg ha már “bőgés”van (inkább csak bőgicsélés,kevés és az is ritkán az előző pár naphoz képest) a szarvasok viselkedését is ki kellett volna tapasztalni, mert az erdei nagy dagonyák mind érintetlenek, de az elénk kerülő bikák bizony mind sártól csepegő bundával állnak ki az erdő szélére.

Fotó: Keresztes Krisztián – Agro Jager News

Tehát valahol van egy eldugott wellness a részükre,amiről eddig nem tudtunk és aminek a helyét tegnap óta már sejtjük! Az egyagancsú bak ma sem kívánt részt venni a találkozón,ahogy teszi ezt velünk azóta, hogy szeretnénk közelebbről megnézni a fejdíszét. Pedig bárki más arra jár mindenki újságolja ,hogy biza látta ám…Hogy ez a mai távollét megint a jó megérzéseinek vagy a napközben is viszonylag erősebben fújó szélnek köszönhető, ezt csak ő tudja. Ami biztos, hogy valami zavarta az eddig a helyét jól tartott vadat. Viszont semmi nem zavarta a lucernára igyekvő fiatal tehenet a borjával. Alig hét óra, és a rőtvad már lábon van, hasított belénk az “el fogunk késni” érzés.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Gyorsan búcsút intettünk a lesünknek, bakostól, mindenestől, és a szelet figyelembe véve, nagy kerülővel másztuk meg az előttünk lévő dombot. Körbekémleltünk, de szerencsére még nem láttunk kint a völgyben semmit, hiszen a kiszemelt leshelyünk még vagy tíz percnyire van tőlünk,és ilyenkor,ebben a naplemente közeli időben ez nagyon is sok idő! A domb aljában meghúzódó, régen kiszáradt patakmeder öreg tölgyfái alá igyekeztünk.

Fotó: Keresztes Krisztián – Agro Jager NewsInnen alig 70 méterre található a Török-völgy Kerekerdő névre hallgató, valóban kis kerek erdőfoltja, amely szerintünk a titkos fürdőt rejti. Mivel itt nincs les, jobb híján a legöregebb fa tövében,a földre kuporodtunk. Alig tudott elzsibbadni az egyik lábam, amikor az agancsok csattogása ütötte meg a fülemet szemből az erdőből. Alig észrevehetően jelzetem is a barátomnak További hosszú, feszült figyelem, és a fák között egyre erősödő sötétben szellemalakokat fedeztünk fel. Jöttek-mentek, ugráltak, csak egy alak volt mozdulatlan. Az erdő szélén álló vezértehén alakja volt az. Egyenesen felénk nézett, úgy éreztük, lát minket, pedig mi is az árnyékban rejtőztünk. A helyzetet a rudliban lévő , eddig is rakoncátlanul viháncoló két spíszer oldotta meg. Bolondos játékukban hátulról rohantak a tehénnek, szószerint kitaszítva őt a rétre!

Fotó: Keresztes Krisztián – Agro Jager News

Innen már nincs visszaút. Azt, hogy a vezértehén kilépett (még ha nem is önszántából), a többiek ‘zöldlámpa’-ként értelmezték, és kiszaladtak az erdőből! Tehenek, ünők, borjak és a két csapos vegyesen. Egyszer csak szétrebbentek. Egy dárdás bika hirtelen rontott közéjük. A többiek jól ismerték, mert messziről kitértek előle. A szürke test, a kifent dárda a sötét erdei háttér előtt… Nagyot mutatott. Laci barátom izgatottan mondta: Nagy dárdás! Nagy dárdás! Lődd meg! De eddigre már a céltávcsövön keresztül kísértem a mozgását.

Fotó: Keresztes Krisztián – Agro Jager News

A rét közepén, a le nem vágott növényektől takarva ballag,a szálkereszt közepe végig kíséri. Amikor egy tisztább folton megállt. Abban a pillanatban vágódott a lapockába a 9,3 mm-es, 15 grammos vulkán. Porzott a bika oldala a becsapódáskor, pontos visszajelzést adva a találatról. A tökéletes mellkaslövést a bika is jelezte, magasba húzva az elejét felszökellt, majd megfordulva az erdő biztonságot nyútró sűrűje felé vette az irányt, de el már nem érhette. Szinte vakon rohant 45-50 métert, majd elhagyva az erejét felbukott..
A többi szarvas inkább kelletlenül mint sem pánik félelemben elhúzódott. Kivártuk az ilyenkor kötelező időt, majd elindultunk birtokba venni a bikánkat. Amikor odaléptünk, láttuk, hogy biza nem nagy dárdás, hanem inkább “csak” dárdás, de az örömünk így is határtalan! Hátránya,ha szabad ilyet mondani az előnye is! Méretével helyet hagy a falon a következőnek…

A rét közepén, a le nem vágott növényektől takarva állt meg. Ebben a pillanatban a 9,3 mm-es, 15 grammos vulkán a lapockájába csapódott. Porzott a bika oldala a becsapódásnál. Tökéletes mellkastalálatot értem el a bikán, majd szinte vakon rohant 45-50 métert, és felbukott. A többi szarvas szinte kelletlenül elhúzódott. Kivártuk az ilyenkor kötelező időt, majd elindultunk megszerezni a bikánkat. Amikor odaléptünk, rájöttünk, hogy nem egy nagy dárdás, hanem inkább egy sima dárdás, de az örömünk így is határtalan. Amolyan “recessziós” bika. Helyet hagyunk a falon a következőnek…

Köszönet érte Tóth László barátomnak ,a Gella-hegyi Vadásztársaság Tuskós csoport vezetőjének !

Írta és fényképezte: Keresztes Krisztián

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu