Punk János gímszarvasra vadászott, amelyről beszámolt lapunknak:

Tegnap este kimentünk barátommal immár sokadik alkalommal, hogy eleget téve a meghívásnak, elejthessek egy gímbikát. Úgy esteledett ránk, hogy a szél zúgásán kívül mást nem hallottunk, így hazamentünk és egy vacsora után nyugovóra tértünk, hogy majd reggel…

Fotó: Punk János – AJN

Természetesen, mindketten, háromnegyed ötkor már a konyhában ültünk a kávét szürcsölve és az élet nagy dolgairól beszélgettünk, majd elindultunk a területre. Koromsötétben foglaltuk el leshelyünket, ahol a kukoricából visszaváltó bikákból készültünk kiválasztani, amelyiket meglőhetem. A szél ismét nem volt a barátunk, de közben, mint annyiszor, anekdotáztunk. Felelevenítettük közös emlékeinket, mintegy felkészülve a jövő hónapi erdélyi közös kirándulásunkra.

Lassan kivilágosodott, majd a nap is felkelt és már elkönyveltük, hogy lassan indulunk haza, amikor Sanyi az erdőszélén észrevette a kiváltani készülő bikát. Felkapva a távcsövet, egy pillanat alatt elbírálta és jelezte, hogy készüljek, mert lőhető a bika. Viszont egyfolytában szemben állt, így az utasítás az volt, hogy amint úgy áll, mehet a lövés.

Fotó: Punk János – AJN

Kicsit srégen állt és jobbra visszafordulva mutatta a célpontot. Útjára indítottam a 9,3-as RWS KS lövedéket, jelezte a találatot, méghozzá úgy, hogy szügyön találtam el. Belépett jobbra az erdőbe, majd azonnal visszafordult és bement a bal oldali sűrűbe. Sanyi látta, hogy a bika bal hátsó lába tehetetlenül himbálózott, ami láblövésre utalt. Nem értettük, miért jelezte a szügytalálatot. A rálövés helye a leshelytől 172 méterre volt.

Az ilyenkor szokásos cigi szünet után, – Sanyi követte el, lévén én nem dohányoztam soha életemben, – elindultunk a rálövés helyére, hátha találunk vért. Hiába meresztettük a szemünket, bizony vért nem találtunk. Viszont a vad egyértelműen jelezte a találatot, úgy, hogy az ilyenkor szokásos protokoll szerint jártunk el, hívtuk a vérebes kollégát, közben értesítettük a terület hivatásos vadászát. Bementünk a vadászházba elfogyasztani a reggelit és mellé, a mindkettőnknek kötelező, gyógyszereket is bevenni.

Közben megérkezett a vérebes kolléga is és öten elindultunk a területre. Sanyival elfoglaltuk helyünket az erdőszélen, ha esetleg a sebzett kiváltana. Hárman pedig a rálövés helyére mentek, majd Sanyi jelezte nekem, hogy az utánkeresők elindultak. Természetesen előtte megbeszéltük, ki, milyen irányba adhat le lövést, ha szükséges.

Fotó: Punk János – AJN

Amint a jelzés megérkezett, alig pár másodperc múlva hallottam, ahogy a kutya állítja a sebzett bikát. Akkor már megnyugodtam, hogy nemsokára birtokba vehetjük az elejtett vadat. Tőlem jobbra felbukkantak az utánkeresők és a GPS műszert figyelve beléptek az erdőbe. Alig, hogy eltűntek, nagyon rövid idő múltán hallottam egy lövést, majd röviddel utána még egyet.

Már indultam volna, de ilyenkor, amíg az utánkeresők nem jelzik, nem hagyhatom el helyemet. Ketten kijöttek az erdőből, szóltak Sanyinak is, aki elindult felém kocsival, én pedig a megjelölt helyhez mentem gyalog. Az erdő szélén zsebkendő jelezte a fasort, ahol a bika feküdt és kb. 30 méterre az erdő szélétől a vérebvezető kolléga és a kutya vártak bennünket.

Fotó: Punk János – AJN

Kiváló munkával ismét megmentettek egy vadat a szenvedéstől és nem hagyták elveszni. Minden tiszteletem az utánkeresést végző kollégáknak, akik sok ezer forintot megspórolva a vadgazdálkodóknak, munkájukkal nem hagyják elveszni a sebzett vadat. Fekete Balázs és Busa nélkül nagy bajban lettünk volna. Köszönet Katona Róbertnek és barátjának a segítségért. És köszönet vendéglátómnak, Kozma Sándornak, akihez több évtizedes őszinte barátság fűz.

Mint kiderült, némileg elcsúszott a lövés és a bal hátsó lábat törte el, amit így, menekülés közben, a bika nem tudott használni.

Írta és fényképezte: Punk János

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hubert, a vadászmanó története Kiskundorozsmán folytatódik. A gyerekeknek írt mesekönyvet a fényképre kattintva lehet megrendelni