Vadászat
Nem elsőre sikerült…
Punk János élménybeszámolója:
Punk János gímszarvasra vadászott, amelyről beszámolt lapunknak:
Tegnap este kimentünk barátommal immár sokadik alkalommal, hogy eleget téve a meghívásnak, elejthessek egy gímbikát. Úgy esteledett ránk, hogy a szél zúgásán kívül mást nem hallottunk, így hazamentünk és egy vacsora után nyugovóra tértünk, hogy majd reggel…
Természetesen, mindketten, háromnegyed ötkor már a konyhában ültünk a kávét szürcsölve és az élet nagy dolgairól beszélgettünk, majd elindultunk a területre. Koromsötétben foglaltuk el leshelyünket, ahol a kukoricából visszaváltó bikákból készültünk kiválasztani, amelyiket meglőhetem. A szél ismét nem volt a barátunk, de közben, mint annyiszor, anekdotáztunk. Felelevenítettük közös emlékeinket, mintegy felkészülve a jövő hónapi erdélyi közös kirándulásunkra.
Lassan kivilágosodott, majd a nap is felkelt és már elkönyveltük, hogy lassan indulunk haza, amikor Sanyi az erdőszélén észrevette a kiváltani készülő bikát. Felkapva a távcsövet, egy pillanat alatt elbírálta és jelezte, hogy készüljek, mert lőhető a bika. Viszont egyfolytában szemben állt, így az utasítás az volt, hogy amint úgy áll, mehet a lövés.
Kicsit srégen állt és jobbra visszafordulva mutatta a célpontot. Útjára indítottam a 9,3-as RWS KS lövedéket, jelezte a találatot, méghozzá úgy, hogy szügyön találtam el. Belépett jobbra az erdőbe, majd azonnal visszafordult és bement a bal oldali sűrűbe. Sanyi látta, hogy a bika bal hátsó lába tehetetlenül himbálózott, ami láblövésre utalt. Nem értettük, miért jelezte a szügytalálatot. A rálövés helye a leshelytől 172 méterre volt.
Az ilyenkor szokásos cigi szünet után, – Sanyi követte el, lévén én nem dohányoztam soha életemben, – elindultunk a rálövés helyére, hátha találunk vért. Hiába meresztettük a szemünket, bizony vért nem találtunk. Viszont a vad egyértelműen jelezte a találatot, úgy, hogy az ilyenkor szokásos protokoll szerint jártunk el, hívtuk a vérebes kollégát, közben értesítettük a terület hivatásos vadászát. Bementünk a vadászházba elfogyasztani a reggelit és mellé, a mindkettőnknek kötelező, gyógyszereket is bevenni.
Közben megérkezett a vérebes kolléga is és öten elindultunk a területre. Sanyival elfoglaltuk helyünket az erdőszélen, ha esetleg a sebzett kiváltana. Hárman pedig a rálövés helyére mentek, majd Sanyi jelezte nekem, hogy az utánkeresők elindultak. Természetesen előtte megbeszéltük, ki, milyen irányba adhat le lövést, ha szükséges.
Amint a jelzés megérkezett, alig pár másodperc múlva hallottam, ahogy a kutya állítja a sebzett bikát. Akkor már megnyugodtam, hogy nemsokára birtokba vehetjük az elejtett vadat. Tőlem jobbra felbukkantak az utánkeresők és a GPS műszert figyelve beléptek az erdőbe. Alig, hogy eltűntek, nagyon rövid idő múltán hallottam egy lövést, majd röviddel utána még egyet.
Már indultam volna, de ilyenkor, amíg az utánkeresők nem jelzik, nem hagyhatom el helyemet. Ketten kijöttek az erdőből, szóltak Sanyinak is, aki elindult felém kocsival, én pedig a megjelölt helyhez mentem gyalog. Az erdő szélén zsebkendő jelezte a fasort, ahol a bika feküdt és kb. 30 méterre az erdő szélétől a vérebvezető kolléga és a kutya vártak bennünket.
Kiváló munkával ismét megmentettek egy vadat a szenvedéstől és nem hagyták elveszni. Minden tiszteletem az utánkeresést végző kollégáknak, akik sok ezer forintot megspórolva a vadgazdálkodóknak, munkájukkal nem hagyják elveszni a sebzett vadat. Fekete Balázs és Busa nélkül nagy bajban lettünk volna. Köszönet Katona Róbertnek és barátjának a segítségért. És köszönet vendéglátómnak, Kozma Sándornak, akihez több évtizedes őszinte barátság fűz.
Mint kiderült, némileg elcsúszott a lövés és a bal hátsó lábat törte el, amit így, menekülés közben, a bika nem tudott használni.
Írta és fényképezte: Punk János
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Komádi aranysakál
Szabó Zoltán egyéni vadászaton vett részt a Kis-Sárréten, Komádiban. Élményeiről beszámolt lapunknak:
2024. november 3.-án, Szent Hubertusz napján, hajnali lesvadászatra indultam Komádiba, a Bihar Népe Vadásztársaság, Oroszné nevű területrészére. Előző nap társas vadászat volt a vadásztársaságnál és az egyik hajtás végén a társaság elnöke, Puskás Sándor észrevett egy dámszarvas rudlit. Már korábban is nagyon szerettem volna szarvast lőni, így egy hajnali vadászat mellett döntöttem.
A reggel kissé csípős volt: -3 fokot mutatott az autó hőmérője… Gondoltam magamban, nem lesz melegem a lesen…
Reggel 05:20-ra értem ki a területre, a lestől elég messze parkoltam le az autóval. Távcső a zsebbe, kereső hőkamera a nyakamba, puska a vállamon és egy rövid séta után elértem a lest. Miután elfoglaltam a helyemet, körülnéztem, de nem láttam semmit. Lassan derengett, amikor a hőkamerában feltűnt valami, amit először rókának gondoltam. Rácincogtam, amire elkezdett felém jönni. Óvatosan elhelyezkedtem a lesen, belenéztem a céltávcsőbe: akkor tudatosult bennem, hogy nem róka, hanem aranysakál!
Megvártam, míg közelebb jön és kilép a takarásból. Ekkor újra cincogtam, amire megállt és eldördült a lövés. Láttam, ahogy tűzben rogyik. A szívem a torkomban dobogott, a lábam remegett az izgalomtól, mert ez volt az első sakálom.
Leszálltam a lesről és birtokba vettem a vadat. Az örömöm nagyobb volt, mintha szarvast lőttem volna, hiszen kb. három éve próbálok sakált lőni. Egyáltalán nem könnyű feladat, mert nagyon okos és óvatos ragadozó, valamint a tagok nagy része és a hivatásos vadászok is kiveszik a részüket a dúvadgyérítésből. Most végre nekem is sikerült!
A sakál gereznáját kikészíttetem, hogy méltó emléke maradjon az első sakálomnak.
Írta és fényképezte: Szabó Zoltán
Vadászni szeretne Komádiban, a a Bihar Népe Vadásztársaság területén?
A társaság Facebook oldala itt érhető el
Részletekért kattintson a képre!
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Az időjárás ezúttal kedvére tett azoknak, akik november 6. napján a hivatásos vadászok emlékhelyét felkeresve adóztak tisztelettel a vadgazdálkodás napszámosainak. A hubertlaki emlékmű köré sereglett vadászokat, vadásztársasági vezetőket és tájegységi fővadászokat a Bakony Vadászkürt Egylet jóvoltából felcsendülő “Üdvözlet” szólamai köszöntötték.
A házigazda Bakonyerdő Zrt. képviseletében Varga László vezérigazgató a változó körülmények között is fenntartható természethasználat kihívásairól szólva a helyenként túltartott gím- és dámállományt, valamint az afrikai sertéspestist említette. A Bakonyerdő Zrt. minden jogi lehetőséget kihasználva biztosította a technikai feltételeket a hivatásos vadászok számára, hogy helyt tudjanak állni a mindennapokban. Ugron Ákos Gábor a Verga Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. részéről elmondta: 140 vendéget fogadtak a bőgési idényben, az pedig különösen örvendetes, hogy közülük 17-en az első bikájukat hozták terítékre. A visszajáró vendégek magas aránya is a hivatásosok hozzáértésének fokmérője.
Korn Ignác, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara hivatásos vadász alelnöke felidézte az emlékhely létesítése óta eltelt tíz évet. Mérleget vonva rámutatott, hogy számos területen történt előrelépés az ágazatot érintően: ilyen az Országos Vadgazdálkodási Tanács megújulása, a vaddal való ütközés és a vadászterületen kívüli károsítás észszerűbb jogi megítélése, vagy épp az Országos Vadgazdálkodási Alapból finanszírozott számos fejlesztés egyértelműen pozitív fejlemény, ugyanakkor a szakmai utánpótlás akadozni látszik, nagy a lemorzsolódás a hivatásos vadásznak készülő fiatalok között.
A köszöntők elhangzása után a Hubertlaki Kereszt kitüntetést Szabó Ferenc, a Somlótája Vadásztársaság hivatásos vadásza vehette át több évtizedes szolgálata elismeréséül. Méltatását ide kattintva olvashatják.
A megemlékezés végeztével az állami erdőgazdaságok, valamint a vadászati érdekképviselet képviselői elhelyezték az emlékműnél az emlékezés koszorúit.
Az őszi vadászidény egyik legfontosabb eseményére került sor a hétvégén, ahol a vadászok és érdeklődők egyaránt megcsodálhatták az idény legszebb trófeáit. A trófeaszemle nem csupán az elért eredmények ünneplése, hanem a vadállomány állapotának bemutatása és az értékes tapasztalatok megosztásának alkalma is. Idén különösen változatos gyűjtemény várta a látogatókat, akik közelebbről is megismerhették a megye vadgazdálkodásának sikeres pillanatait. 26 vadászatra jogosult több, mint száz trófeát tett közszemlére: 87 gímagancs mellett 8 mufloncsiga, 7 dámlapát, 6 őzagancs és egy ezüstérmes rókakoponya állt a hozzáértő, vagy épp csodálkozó kíváncsi tekintetek kereszttüzében.
Az vadászkamara országos szervezetét képviselő Jámbor László elnök rámutatott: a bemutatott trófeákkal nem vallanak szégyent a megye vadgazdálkodói, ám a sikerhez elengedhetetlen a hivatásos vadászok áldozatros munkája és a támogató környezet.
Az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöki tisztét is betöltő Takács Szabolcs főispán a vármegye idei trófeabírálati adataival ismertette meg a trófeaszemlére összegyűlteket: Eddig 1600 gímszarvas trófea került bemutatásra. Az érmes arány eddig 43%. A 10 kg feletti trófeák száma 26, ami megegyezik a tavalyival, de most esett 4 db 12 kg feletti trófea, amire tavaly nem volt példa. Az aranyérmek száma 43 db lett, ami szintén megegyezik a tavalyival. Az eddig elbírált legnagyobb, 12,91 kg súlyú trófea a Sümegi Kinizsi Vadásztársaság területén esett. Tovább emelkedett az idős bikák száma, arányuk eddig 10,5%. A dámról annyit lehet elmondani, hogy az eddig elbírált 91 trófea kicsit kevesebb a tavalyi időarányos 97-nél. Úgy tűnik, hogy a felrakáson némileg jobban nyomot hagyott a száraz forróság és kicsit alacsonyabbak a trófeasúlyok, de így is sokkal magasabbak az 5-10 évvel ezelőttieknél. A legnagyobb eddig 4,4 kg a Bakonyerdő Zrt Bakonyi vadászterületéről. 13 aranyérmes lett, az érmes arány 37%. Az őzek tekintetében a tavalyi 9 db 500 gr feletti trófeával szemben idén 8-nak örülhetünk, és sajnos nem került bírálatra bemutatásra 600 g feletti trófea. A legnagyobb egy 530 gr-os az Öregséd Vadásztársaságnál. Az összdarabszám a tavalyival gyakorlatilag egyező, 1840 db.
Pap Gyula megyei vadászkamarai elnök hangsúlyozta: nem köszöntőt, hanem köszönetet mond, amikor azok felé fordul, akik hivatástudatuk és munkájuk által lehetővé tették a trófeaszemle megtartását. Sok jó kezdeményezés létezik országszerte, mégsem bizonyul mind életképesnek hosszabb távon – Veszprém vármegye azonban sikeresnek mondhatja magát ebből a szempontból: a vadgazdálkodók, a hatóság, az érdekképviselet és az állami erdészetek összefogása garancia rá, hogy ami érték teremetődött, az meg is őrződjön. Pap Gyula köszönő szavai után gratulált és jutalomban részesítette Kasza József és Hári Csaba vadásztársainkat. Kasza József első, Hári Csaba hetedik helyezést ért el az idei vizsla főversenyen, tovább öregbítve megyénk hírnevét a kinológia terén.
A mustrát követően a házigazdák vendégszeretete jóvoltából feltálalt ebéd mellett nyílt lehetőség a kötetlenebb beszélgetésre, az élmények felidézésére, a tapasztalatok kicserélésére.
Legközelebb Alsóperén, a kamarai évzárón, november 28-án találkozunk!
Forrás: OMVK
Vadászat
Szabó Ferenc, a Hubertlaki Kereszt kitüntetettje
Szabó Ferenc, a „Somlótája” Vadásztársaság hivatásos vadásza vehette át a Hubertlaki Kereszt kitüntetést
Szabó Ferenc, a „Somlótája” Vadásztársaság hivatásos vadásza vehette át a Hubertlaki Kereszt kitüntetést 2024. november 6-án. Szabó Ferenc 1960. június 17-én született Nagyvázsonyban. 1977 júliusában végzett Oladon, mint szakképzett hivatásos vadász, és még ebben az évben elhelyezkedett a Somlótája Vt. elődjénél, az Iszkázi Hunyadi Vadásztársaságnál.
Igazi hűséges típus, született vadőr. Folyamatosan gyarapította ismereteit és tapasztalatait a vad tiszteletéről és a vadászat alapjairól. Ismeri a Somlótája Vadásztársaság területének minden zugát, hol, merre milyen a vadmozgás, mire van szüksége a vadnak.
Termetét meghazudtolva nagyon határozott és kemény fellépésű. Nem ismer megalkuvást, mind a vadnak, mind a vadásznak megadja, és megköveteli a kijáró tiszteletet. Tökéletesen bírálja el a kilövésre szánt őzbakot, illetve gímszarvas bikát. .A munkában, és a szaktudásban szinte felülmúlhatatlan. Ugyanakkor nagyon jó emberi kapcsolatot tart munkatársaival. Tudását atyai módon megosztja fiatalabb kollégáival és vadásztársaival.
Tökéletes összhangot és egyetértést tud teremteni a rábízott vendégvadászokkal, függetlenül a nyelvi nehézségektől. Akit vadásztatott, az mindvégig ragaszkodott Ferihez.
Pályája elején komoly sikereket ért el megyei és országos vadászversenyeken. 1992-ben az ő kíséretében került terítékre az akkori világranglista 8., az országos ranglista 2. helyezését elérő gímszarvas bika trófeája 260,3 pontszámmal.
Az elmúlt 47 év munkássága maradandó értéket teremtett a „Somlótája” Vadásztársaság életében mind szakmai, mind gazdasági, mind pedig vadászetikai területen. Vadászati körökben elismert, és tiszteletre méltó vadászként tartják számon.
A Veszprém vármegyei Vadászkamara szívből gratulál az elismeréshez!
Forrás: OMVK