Pár éve, egy száraz, kellemes októberi napon, vadászíjammal a kezemben, kimentem vadászni egy olyan helyre, ahol egy pici elhagyott fából tákolt kunyhó állt, fák és bokrok közt, amit már szinte teljesen benőtt a gaz. Szerettem ezt a helyet, mert egy hosszú kis ösvény vezetett oda és meglehetősen vadregényes volt. Már izgalmas volt a kunyhóig vezető út is. Mindig kíváncsi voltam a hely történetére, hogy ki építhette és mire használta, mit tárolhatott itt, de ez nyilván sosem derült ki. Azóta ezt a kis kunyhót már sajnos el is bontották…

A szóróra egy borz érkezett. Fotó: Nagy Réka / Agro Jager

Íjjal történő vadászataim során szinte mindig ülve vagy térdelve tudok lövést leadni, mert szűkös a hely, vagy hangos lenne felállni, esetleg a vad éles látása miatt nem lenne célszerű, ezért elengedhetetlen volt, hogy megtanuljak különböző, nem a megszokott álló testhelyzetben, is pontosan lőni. Nagyobb fonterőnél nem olyan egyszerű ülve kihúzni az íjat, főleg télen átfagyva, vastag ruházatban, bemelegítés nélkül. Én pont egy ilyen eset után csökkentettem picit a fonterőn. Ahogy az előző vadász történetemben egyébként írtam, Magyarországon nagyvadra, minimum 50 fonterőjű íjjal lehet vadászni.

Saját statisztikám alapján a legtöbb férfi 65 körüli fonterővel lő (közel 30 kg), de véleményem szerint ennél erősebbre nem szükséges állítani az íjat, mert a hazai vadak esetében az átütő erő így is elegendő, ülve is könnyebb kihúzni, és nem utolsó sorban nem teszi tönkre úgy az ízületeket sem.  Én 55 fonttal vadásztam akkor.

Minden alkalommal, mikor már elhelyezkedem a lesen vagy a fán, szoktam végezni egy próba íjkihúzós mozdulatsort, hogy lássam nem akadok-e bele valamibe, vagy ütközöm bele a lőnyílásba? Bizony, egy ilyen próba sok kellemetlenségtől megóvhat minket.

A kis kunyhó már régen nincs meg. Fotó: Nagy Réka / Agro Jager

Aznap este disznókat vártam, mert a házikótól nagyjából 20 méterre egy nagyon jól járt vadcsapa volt, tele disznó túrással és nyomokkal. Próbáltuk őket kukoricával odaszoktatni, így szinte biztos voltam benne, hogy jönni fognak. Már jó két órája vártam a vaksötétben, elmélkedve az éppen aktuális dolgaimon, mikor ropogtatást hallottam. Csodálkoztam is, hogy egyáltalán nem hallottam a disznó közeledését, de a hangokból ítélve, valaminek lennie kellett ott.

Annyira sötét volt, hogy a kis nyíláson kitekintve szabad szemmel semmit sem láttam, de nálam volt a nappali távcsövem, amit azért vittem magammal, mert egyszer egy vadászismerősöm azt mondta, hogy egy jó távcsővel éjjel is lehet látni ezt-azt, így ezt most kipróbáltam. Bár így is meglehetősen sötét volt, de valóban látszott, hogy egy szép nagy borz eszeget a szórón. Az évek múlásával és a tapasztalatok gyűjtésével már hangról is megismerem a vadakat a vaksötétben is, de akkoriban a borz még viszonylag újdonság volt számomra.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Mivel vaddisznót vártam és nem borzot, így hagytam enni, bízva abban, hogy hamarosan tovább áll. Miközben várakoztam és nézegettem távcsővel, eszembe jutott, hogy egyszer olvastam arról, hogy az októberben lőtt borz a legfinomabb, mert már kezd zsírréteget növeszteni. Az ilyen európai borzot régen királyoknak tálalták fel, különleges eledelnek számított, de idővel ez feledésbe merült. Mindenevő, de meglehetősen sok növényi táplálékot fogyaszt. Sokan összetévesztik az Amerikában őshonos bűzös borzzal, ami valóban büdös váladékot spriccel támadójára, ellenben az európai borz egy nagyon tiszta állat. A lakhelyét és környékét is tisztán tartja, és külön ürítőhelye van.

A borzomat magam nyúztam meg. Fotó: Nagy Réka / Agro Jager

Nem is töprengtem ezen sokat, már húztam is ki az íjat. Piros lámpát használtam a borz esetében is, mivel ez volt felszerelve, és ahogy írtam, vaddisznókat vártam, aminél ez a szín tökéletesen beválik. A borz valamennyit érzékelt belőle és két lábra állt, majd meredten nézett a fény felé. Ez számomra viszont megkönnyítette a célzást és nagyjából két másodperc után már lőttem is, aztán nem mozdult. Nem először lőttem borzot, de ezt szokatlan viselkedésnek ítéltem, mert az egyik legszívósabb állatnak ismertem meg, ami azonnal elszalad, bárhol éri is a lövés.

Ha vadászruházat, akkor->EWIDENT Az áruházat a fényképre vagy ide kattintva éred el!

Hamarosan lementem és megvizsgáltam. Úgy tűnt, hogy a penge a gerincét is átvágta, és ekkor vált világossá, hogy miért maradt helyben. Fejbe nem szoktunk íjjal vadra lőni, csak nagyon kivételes esetben, mert annyira pici a halálos zóna, hogy nem éri meg kockáztatni. Magam zsigereltem és nyúztam. Szép nagy nőstény borz volt, már egészen vastag zsírréteggel. A húsa nagyon tiszta és friss illatú, sokkal illatosabb, mint a vaddisznóé.

Az íjam. Fotó: Nagy Réka / Agro Jager

Van egy nagyon jó szakácskönyvem, amiben borz receptek is vannak, így azt elő is vettem és többféle variációt is kipróbáltam az elkészítését illetően, de a borzpörkölt volt számomra a legízletesebb. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki eddig ódzkodott tőle. Az íj, amit akkor használtam egy Bowtech Carbon Icon és egy Under Armour 500-as vesszővel lőttem, amire egy HELLRAZOR fix pengés hegy volt szerelve.

Írta és fényképezte:
Nagy Réka