Vadászat
Farkasok és sakálok a Hargitán
Négy évig tanulmányozták a farkasokat Hargita megyében
A farkasok száma a prédaállatok számához igazodik, így a létszám ingadozni szokott, viszont nagyon érdekes jelenség vidékünkön – mondhatni egyedülálló –, hogy az ordasok táplálékában jelentős szerepet tölt be a kutya, aminek több oka is van. Az utóbbi időben ugyanakkor feltűnt az aranysakál, vagy nádifarkas is Hargita megyében, ami újdonságként hathat, viszont valamikor része volt a helyi állatvilágnak, így visszatérő fajról beszélhetünk.

Fotó: MASZOL
Farkast látni nagy szerencse, nem kell megijedni tőle, ő jobban fél az embertől és igyekezni is fog távolabbra is kerülni, a mi dolgunk, ha lehetőségünk van rá, hogy minél több fényképet készítsünk róla, ha megpillantjuk. A természetben járva sokszor megtörténhet, hogy a közelünkben van, de egy megfelelő fedezékben, bozótos tövében meglapulva húzza meg magát – tudtuk meg Szabó Szilárdtól, a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség Természetvédelmi Osztályának vezetőjétől, a téma kutatójától. A Wolflife projekt keretében négy évig tanulmányozták e ragadozók életmódját, állományfelmérési módszereket kutattak, hisz a jelenleg használt eljárással nagyon nagy erőfeszítéssel lehet csak valós képet felállítani az állományról, hisz ugyanazt a falkát a különböző vadásztársaságok, többször is megszámolhatják.
A szakértő megerősítette: a farkas – más megnevezéssel ordas, vagy toportyán – rendkívül óvatos állat, az embert messziről kerüli. A Hargitát is átszövik a farkasok által használt útvonalak, átjárók. A csapásokon portyázó falka megközelítőleg két hét alatt járja be a vadászterületét. Éjszakai életmódot folytatnak. Gyorsan alkalmazkodó fajról van szó. Ennek köszönhető, hogy az évszázadok alatt életben maradtak. Érdekesség, hogy a tudósok megállapították: eredetileg a farkas nem erdei és nem éjszakai állat volt, hanem nyílt terepen élt és vadászott. Ez a tulajdonság Alaszkában még megfigyelhető. Az eredeti jellemre utal az is, hogy a farkas nem lesből támad, miként az erdei ragadozók – hiúz vagy vadmacska.
Megtudtuk: a toportyán nem jelent veszélyt az emberre. Legtöbbször viselkedését értik félre az emberek, ami az ismeretlentől való félelemmel magyarázható. A farkas, mint ragadozó, azon igyekszik, hogy minél kevesebb energia ráfordításával jusson hozzá a táplálékához. A farkasfalkák stratégiája, hogy ellenőrzésük alatt tartják a területükön élő prédaállatokat – szarvasokat, vaddisznókat, őzeket –, és így próbálják eldönteni, hogy van-e közöttük olyan állat – sérült, beteg, legyengült –, amit érdemes elejteni. Ez a jelenség tapasztalható azokban az esetekben, amikor lovas szekereket követnek az ordasok. Vagyis nem arról van szó, hogy az embert meg akarják enni, hanem csak felmérik a helyzetet.
A különböző kutatásokból kiderült, hogy az a híresztelés, miszerint a farkas táplálékának a jó részét a bárány és egyéb háziállatok teszik ki, nem igaz. A farkasok által legsúlyosabban érintett területeken is csak 3-4 százaléka volt háziállat a farkas táplálékának, de még ott is, mindig számba kell venni, hogy egy része nem a farkasok által megölt haszonállat, hanem dögevés.
Ami nagyon meglepő, és a világon egyedülálló jelenség Romániában – ugyanis az derült ki a vidékünkön készült tanulmányból –, hogy hatalmas arányban fordult elő a farkas táplálékában a házi kutya, akár 20 százalékot is kitett ez az arány, ilyet a világon sehol nem tapasztaltak. Ennek több oka is van, magyarázta a szakember. A farkasnak a kutya konkurense, amit igyekszik elpusztítani, ugyanakkor a kutyatartási szokások is hozzájárulnak ehhez a jelenséghez. Rengeteg a kóbor kutya, és a pásztoroknál még mindig tapasztalható, hogy tavasszal összeszednek mindenféle ebet, amit találnak, majd ősszel egyszerűen nem hozzák vissza a hegyről, elcsapják őket, hogy ne kelljen télen etetni, így azok a négylábúak a farkasok áldozatai lesznek. A farkasnál nem lehet túlszaporulatról beszélni, mert az állományt mindig a prédaállatok száma határozza meg. A problémát a változó állattartó szokások okozzák.

Fotó: MASZOL
Az évszázadok során folyamatosan jelen voltak a nagyragadozók, és a pásztorok tudták ezt kezelni, hogy minimális legyen a kár. Az utóbbi időben azt látni, hogy a haszonállatok őrzés nélkül, csak villanypásztorral legelésznek, mert nincs ember, vagy nem kifizetődő pásztort tartani. A farkastámadás ellen ugyanakkor könnyebb védekezni, mint a medvetámadás ellen. A farkas egy alacsonyabb kerítésen ugyan beugrik, de egy magasabbon már nem mászik át, nem bontja szét, nem tépi szét. Jóval óvatosabb, jóval félénkebb, a villanypásztorok is hatásosak lehetnek, de az őrzés, az ember és a kutya jelenléte nagyon sokat számít.
Szabó Szilárd megjegyezte: az aranysakálról csak néhány éve van megerősített információ, hogy vidékünkön is újra megjelent, hisz egy olyan fajtáról van szó, amelyik visszatelepszik, mert valamikor honos volt e tájakon. Az aranysakál vagy nádifarkas gyakorlatilag a farkas meg a róka között helyezkedik el méretre, akárcsak az életmód és a táplálkozás szempontjából is, tehát főleg azokra a prédaállatokra vadászik, ami a farkasnak kicsi, a rókának pedig nagy. Az észrevétel az, hogy mivel új jelenség, az emberek félnek tőle, de veszélyessége korántsem akkora, mint azt az emberek képzelik. A táplálékfogyasztásukról készült kutatásokból kiderült, hogy nagyrészt kistestű rágcsálókkal táplálkoznak. Nagyobb testű háziállatot biztos, hogy nem támadnak meg, juhoknál esetleg lehet probléma, de ott is legfeljebb a bárányoknál. Amit tudni kell, hogy a farkas szigorúan védett, az aranysakál viszont vadászható.
Forrás: MASZOL
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Dél-Afrika – A Sziklaművészeti Kutatóintézet
Dr. Sam Challis a Witwatersrand Egyetem Sziklaművészeti Kutatóintézet (RARI) vezetője és vezető kutatója David Pearce professzor, Dr. Catherine Namono és David Lewis-Williams professzor, emeritus professzor mellett a RARI elkötelezett a dél-afrikai sziklaművészeti örökség felfedezése és védelme mellett. Dr. Sam Challis és Dr. Catherine Namono egyaránt a Rock Art Network tagjai. Az Intézet arra törekszik, hogy a közvélemény és az akadémiai közösség felé közvetítse a dél-afrikai és afrikai sziklaművészet összetettségét, finomságát és társadalmi értékét az őslakos hiedelmek, szokások, rituálék és életmódok tekintetében. Célja továbbá, hogy megtanítsa és képezze a jövő tudósait és technikusait, hogy elősegítsék a sziklaművészet megértését és megbecsülését, és megőrizzék azt a következő generációk számára. A RARI arra törekszik, hogy a rendelkezésére álló összes technikával rögzítse Afrika gyorsan eltűnő sziklaművészeti örökségét, és hogy a világ számára elérhetővé tegye a SARADA online digitális archívumán keresztül. Az intézet különösen azt igyekszik megérteni a sziklaművészeten keresztül, hogy az emberek Afrikában hogyan érzékelték és reagáltak a társadalmi változásokra az elmúlt tízezer év során.

Expedíció a Drakensberg-hegységben, ami a helyi nyelven Sárkány-hegységet jelent.
Sok szakértő a világ legfinomabb sziklaművészetét írja le, de ma már nem csak szépségéről ismert a dél-afrikai alkotás együttes. Az intézetben végzett több mint 35 éves kutatás hozzájárult ahhoz, hogy a dél-afrikai sziklaművészet a világ egyik legjobban megértett művészetévé válhasson. A bennszülött hiedelmek ismerete alapján a kutatók kimutatták, hogy a művészet alapvető szerepet játszott festőinek vallási életében.

Vadászokat ábrázoló kép a Drakensberg-hegységben.
A vadászó-gyűjtögető művészet a legkülönfélébb lények által lakott másik, szellemvilágot ragadta meg, ahová a táncosok szellemutazhattak, ahol erőt meríthettek és visszahozhattak gyógyulásra, esőszabályozásra és a vadállatok „megszelídítésére”. A pásztorok és afrikai földművesek művészete a vallási tapasztalatokhoz is köthető, különösen a lányok és fiúk beavatási gyakorlataihoz. A gyarmati időszak művészetét gyakran a fentiekből álló vegyes csoportok hozták létre, akik igyekeztek ellenállni a holland, majd később a brit uralom alatt.

Sok ezer éves rajzokat vizsgálnak, rögzítenek a kutatók.
Ahogy az intézet növekedett, az afrikai kontinens több régióját igyekezett kiszolgálni. Jelenleg minden dél-afrikai tartományban, valamint Zimbabwéban, Szváziföldön, Lesotóban, Botswanában, Mozambikban, Zambiában, Malawiban, Tanzániában és Kenyában folynak projektek.
A SARADA digitális archívum több ilyen nemzet gyűjteményét tartalmazza.
Ez az új kutatás gazdag sokszínűségében; magában foglalja vadászok-gyűjtögető, a khoe és a nilotic pásztorok, valamint az afrikai földművesek, például a Chewa és az északi sotóksziklaművészetét, valamint a vegyes portyázó csoportok sziklaművészetét.

A vadászat történelmét, kultúráját örökítik meg a sok ezer éves afrikai rajzok is.
E sokrétű kutatás hátterében az afrikai sziklművészet összetett szimbolikájára való összpontosítás áll. Az intézet különösen azt igyekszik megérteni a sziklaművészeten keresztül, hogy az emberek Afrikában hogyan érzékelték és reagáltak a társadalmi változásokra az elmúlt tízezer év és a gyarmati folyamat során; ily módon az intézet arra törekszik, hogy a kontinens történelmét afrikai felfogáson, nem csupán gyarmati feljegyzéseken alapuljon.

Jobbról Damon de László, a Brandshow Alapítvány elnöke, Ben Smith, a RARI korábbi vezetőjével.
A Bradshaw Alapítvány közel két évtizede vesz részt a RARI-ban, megosztva az Intézet által végzett kutatásokat. 2007-ben Damon de Laszlo , a Bradshaw Alapítvány elnöke és Peter Robinson , annak szerkesztője csatlakozott Dr. Ben Smithhez, a RARI akkori vezetőjéhez egy sziklaművészeti expedícióban a Drakensberg-hegységben, számos helyszínt meglátogatva.
Folytatjuk..
Forrás: Bradshaw Alapítvány
Szerkesztette:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Mezőgazdaság
Rábapordányi tehenészetben jelent meg az RSZKF
Életbe léptek a legszigorúbb hatósági intézkedések Rábapordányban:
A ragadós száj- és körömfájás (RSZKF) vírus jelenlétét igazolta egy rábapordányi gazdaságban április 17-én a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriumba. A mintegy 600 állatot számláló állomány egy tehenénél 17-én reggel jelentkezett a betegség tünete a fejés során. A gyanút délutánra a Nébih laboratóriuma is megerősítette, így haladéktalanul életbe léptek a legszigorúbb hatósági intézkedések. A további korlátozás alatt álló terület újabb településekkel bővült, valamint az országos főállatorvos április 21-e éjfélig mozgatási korlátozást rendelt el a fogékony állatokra.

Fotó: Google
Április 17-én egy rábapordány tehenészetben a reggeli fejés során jelentkezett az RSZKF tünete egy tehénnél. Az állategészségügyi hatóság szakemberei egy másik tehénnél is észleltek tüneteket. A telepen haladéktalanul megfigyelési zárlatot, valamint mintavételt rendeltek el, továbbá megkezdték a kontaktkutatást. A Nébih laboratóriuma 17-én délután megerősítette a betegség jelenlétét. A 600 állatot számláló állományban soron kívül megindult a vakcinázás, valamint a tünetet mutató állatokat leölték. A többi állat leölését is a lehető leghamarabb, várhatóan 18-án reggel megkezdik annak érdekében, hogy minimálisra csökkenjen a vírusürítés.
A hatóság a kitörés körül védő- és megfigyelési körzetet állított fel, amelyekben szigorított előírások léptek életbe. A szakemberek haladéktalanul megkezdik a cenzust, azaz a fogékony állatok számbavételét, valamint ezen állományokból mintavétel is történik.
Dr. Pásztor Szabolcs országos főállatorvos elrendelte a további korlátozás alatt álló terület bővítését is Vas és Veszprém vármegyék irányába. Az érintett települések listája elérhető a https://portal.nebih.gov.hu/
A járványügyi nyomozás elindult. A hatósági szakemberek mindenekelőtt a fertőzött telepekkel kapcsolatban álló kontaktgazdaságok felkutatására koncentrálnak, de a fertőzés lehetséges forrását is vizsgálják. Az eddigi információk alapján a vírus megjelenése nem vezethető vissza a korábbi kitörésekre. A tehenészetben március 11-én és 23-án, a vele kapcsolatban álló sertéstelepen április 4-én, 9-én és 10-én történt mintavétel, melyek mindegyike negatív eredményt adott.
Az RSZKF agresszív terjedését ez az újabb eset is alátámasztja. Az állattartók felelőssége óriási a saját állataik védelmében és az összes állattelep védelmében, a vírus terjedésének megállításában. Hatóságunk országszerte ellenőrzi az állattartó telepeket. Az állattartókra vonatkozó szabályok, ajánlások, valamint a betegséggel kapcsolatos egyéb tudnivalók elérhetőek a Nébih honlapján: https://portal.nebih.gov.hu/
Forrás: NÉBIH
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye, fogott egy szép halat, netán fényképezett valami érdekeset?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Szlovákia – Keddig 80 engedélyt adtak ki a medvék kilövésére
Nyilatkozott Szlovákia környezetvédelmi minisztere:
A környezetvédelmi minisztérium vezetője, Tomáš Taraba (SNS-jelölt) két héten belül olyan határozatot akar a kormány elé terjeszteni, amely lehetővé teszi, hogy a hadsereg együttműködjön a környezetvédelmi minisztériummal a medvék feltérképezésében.

Fotó: Körkép
Keddig (április 15.) 80 engedélyt adtak ki a medvék kilövésére. Ezt szerdai sajtótájékoztatón jelentette ki. „A hadseregnek elképesztő felszerelése van, fel tudjuk térképezni a medvék mozgását éjjel és nappal is, és ennek alapján meglátjuk, hogy hány medve tartózkodik a legközelebb a falvakhoz, és ott fogjuk kezdeni (a kilövésüket)” – mondta Taraba. A hadsereg által használt drónok a miniszter szerint „nem csapnak jelentős zajt”.
„Repülők és helikopterek is repülnek Szlovákia felett, és ez sem stresszeli az élővilágot, tehát nem látok ebben problémát” – mondta. A megfigyelés két-három hétig fog tartani, és Taraba úgy véli, hogy május 1-jétől megkezdődhet a medvék kilövése. A miniszter arra is felszólította a vadászterületeket, hogy nyújtsanak be kérvényt a medvék kilövésére. „Ahol nincs kérvény, ott nem lehet engedély, ez alapvető dolog. Az összes politikusk, aki sajtótájékoztatót tart, és kijelenti, hogy medvére megy lőni, nos, el kell keserítenem őket, hogy ha nem nyújtanak be kérvényt, akkor nem kapnak engedélyt“ – mutatott rá.
Kiemelte, hogy nem lőnek ki mindent, ami az erdőben mozog. Erre is vannak szabályok. Taraba szerint például a két évnél fiatalabb kölykökkel rendelkező nőstényeket nem lehet lelőni.
A környezetvédelmi tárca vezetője nem zárta ki, hogy jövőre megemelik a medvekilövési kvótát, ha az Állami Természetvédelmi Hivatal ragaszkodik hozzá.
Ha azt mondják, hogy az idei 350 egyed elég volt, akkor nem emelik a kvótát. A jövőben a törvényeket úgy lehetne módosítani, hogy hatékonyabbá és gyorsabbá váljon a kilövés – ismerte el. „Úgy vélem, hogy a medvék preventív kilövése éves szinten meg fog történni” – jegyezte meg Taraba. Tájékoztatott a szlovákiai medveösszeírás elindításáról is.
A miniszter óvatosságra szólította fel az embereket. Mint mondta, szimbiózist szeretne létrehozni a medvék és az emberek között, mert ezek az állatok a szlovák természethez tartoznak. Április elején a kormány 55 járásban hirdetett rendkívüli állapotot a medvék jelenléte miatt. Az állami természetvédők jelentése alapján rendkívüli beavatkozást hagyott jóvá a 350 egyedet számláló barnamedve-populációban.
Forrás: Körkép