Keressen minket

Vadászat

A kislétai kan

+1

Paládi Csaba élménybeszámolója:

+1

Közzétéve:

+1

Paládi Csaba vadászati meghívást kapott Újfalusi Bélától, a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében található Báthori István Vadásztársaság területére. Kisléta, a Nyírség déli részén fekszik, amelynek az első írásos emléke a 14. századból származik. A vadásztársaság névadója, Báthori István birtokai közé tartozott a település és annak környéke. 

Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News

Nyíregyházától megközelítőleg 32 kilométerre délkeleti irányban fekszik Kisléta, Nyírbogáttól és Máriapócstól egyaránt 6-6 kilométerre.

Vasárnap késő délután találkoztak a vadászbarátok, amikor előzetesen megbeszélték, ki, hova fog majd kiülni. A házigazda javaslatokat is tett, ezért Paládi Csaba az Ürgés területrészt választotta, ahol már korábban is esett vaddisznó és időnként friss nyomokat is láttak. Béla megemlítette, hogy körülbelül egy éve feltűnt egy nagy kan is. Időnként meg-megjelenik a szórókon, de rutinos jószág, kiszámíthatatlan. Sokan látták, de eddig szerencsésen elkerülte a helyi és a szomszédos vadásztársaság tagjait is.

Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News

Csaba a saját Niváját használta, segített a kivinni a többieket, akik viszonylag közel voltak egymáshoz. Elfoglalta a saját pozícióját: kényelmesen elhelyezkedett az autó tetőcsomagtartóján, amit a korábbi években erre a célra alakított át.

A lemenő nap fényében maga előtt egy napraforgó táblát és egy akácerdőt látott. Volt egy tritikálé tábla is, amit néhány nappal korábban a gazdák learattak.

Ellenőrizte a felszerelését, a szélirány optimális volt az aznapi vadászatra. Csendben várakozott a három vadász, egymástól alig pár száz méterre. Ahogy elcsendesedett a táj a nagy meleg után, megjelentek az első őzek, mezei nyulak tőle alig 50-100 méterre. A telihold körülbelül 21:30 fele bukkant elő, ekkor a tarló szinte világított, szabad szemmel is jól látta az előtte elterülő területet.  10 óra előtt pár perccel a kereső hőkamerájával a határt nézte, amikor, a tőle jobbra  található akácosban, egy nagy hőfoltot pillantott meg. Egyből tudta, hogy egy vaddisznót lát maga előtt, talán a nagy kant, amiről meséltek a barátai…

Mindenre volt ideje, alaposan meggyőződött arról, hogy biztosan egy kant lát maga előtt. A vad egyedül járta a kislétai határt.

A tritikálé tarló nemcsak Csabát lepte meg, hanem a kant is, mert amikor odaért, ott nem talált semmi ehetőt, ezért kocogva a távolabbi napraforgó felé vette az irányt.

Amikor 150 méterre lehetett tőle a vad, egy pillanatra megállt. Ekkor eldördült a lövés. A becsapódás hangja összetéveszthetetlenül vágódott bele a csöndes éjszaka nyugalmába. A disznó azonban, ennek ellenére,  továbbra is a napraforgó felé haladt. Futtában még egy lövést tett a vadra. A becsapódás hangja mégegyszer egyértelműen hallatszódott, de a disznó eltűnt. Azonnal csörgött a telefon. 15 perc elteltével már hárman keresték a rálövés helyét a tarlón, amit meg is jelöltek. Látták a nyomát, találtak vért is, ezért úgy döntöttek, hogy sebzett vad után mennek.

Megannyi gondolat járt Csaba fejében. Vajon mit rontott el? Miért nem maradt helyben a vad. Minden vadász kötelessége, hogy megadja a tisztességet a sebzettnek. Jól tudták ezt, ezért elindultak a nyomon. Átmentek a napraforgón, majd egy kisebb úton is, amikor egy sűrű, fiatalos akácosba vezettek a nyomok. Ekkor úgy döntöttek, hogy beszüntetik a keresést. Vitális szervet vélhetően nem ért a lövedék, késő este van, egy sűrűben veszélyessé is válhat az utánkeresés. Vérebes segítségét kérik.

Annak ellenére, hogy már szinte éjfél volt, elindultak a telefonok. Ruszinkovics Dani igent mondott, elvállalta a munkát. Dani Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Felsővadászról indult el, amely Miskolctól, közúton, körülbelül 40 kilométerre fekszik északra.

Dani, a fiatal Durgóerdei Majával és a hatéves Vándorral először dél felé vette az irányt, majd viszonylag gyorsan az M3 autópályán indult a keleti végek irányába. A kicsivel több mint két órás autózás után, Nagykállón keresztül, megérkezett a kislétai benzinkútra, ahol a helyi vadászok már nagyon várták a régiószerte ismert utánkeresőt és a két bajorhegyi vérebet.

Elindultak az utolsó megjelölt helyre, közben részletesen elmesélték Daninak a vadászat történéseit. Ezek a részletek mindig nagyon fontosak, mert az “intézményi háttértudás” ilyenkor összeadódik a helyi vadászok, a vérebes és a kutyáik között az utánkeresés ideje alatt. Az ember és a kutya összhangban figyeli a másikat és megpróbálja a feladatát teljesíteni. Ahogy a vérebes megbízik a kutyáiban, a négylábúaknak is kell a támogatás.

Maja, az utolsó ismert helyen, szinte azonnal jelzett. Körbe-körbe járta a területet, intenzíven szimatolt. A  vérebekre jellemző egyre nagyobb mozgással mindent “megnézett”, majd jelzett a gazdájának, hogy jó nyomon vannak.

Várható volt, hogy a disznó a szomszédos vadásztársaság területe felé veszi az irányt, ezért Kacsúr Richárd előzetesen szóbeli engedélyt kért Miszkuj János hivatásos vadásztól, aki természetesen azonnal meg is adta az engedélyt. Fel is ajánlotta a segítségét a jó viszonyban lévő szomszédos vadásztársaság vadászainak, amit meg is köszöntek.

A keresés azonban nem várt nehézségekbe ütközött. A nagy távolság miatt kicsit későn tudtak elindulni, egyre melegebb lett. Maja közben megugrasztott egy gímbikát. Ez előfordulhat, az utánkeresés része. Ilyenkor a véreb, egy pillanatra összezavarodik. Mivel a gazdája vezetéken tartotta, gyorsan vissza is tért az eredeti feladatához. A fiatal akácos tüskéi is vendégmarasztalónak bizonyoltuk. Mindenki bízott abban, hogy hamar meglesz a kan, mert két lövés érte Csaba .308-as fegyveréből. A rálövéskor a becsapódást többen hallották. Egyre nagyobb távot tettek meg, a disznót azonban sehol nem találták. Dani úgy érezte, hogy talán fel kellene adni a keresést, mert alig találtak vért a csapán.

Fotó: Paládi Csaba, Ruszinkovics Dani – Agro Jager News

A keresés során az a kevés vér is szinte teljesen megszűnt.  A csapán több sebágyat is felfedeztek, ennek ellenére nem feküdt el a vad. Megközelítőleg 2840 méter környékén, Maja tempót váltott. A véreb friss nyomot talált, amit jelzett is. Dani csatolta a kiskutyáját. Ekkor már érezni lehetett, hogy megtalálják a sebzettet. Körülbelül 200 méter után Maja megállította a kant. Egyértelműen jelezte a vadászoknak, hogy megtalálta. A véreb hangos ugatásban tört ki.

Dani ekkor utasítást adott Csabának, hogy azonnal engedje el Vándort is. Egy kutyának jóval veszélyesebb egy disznó feltartóztatása, mint kettőnek.

Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News

Az első állításnál a disznó verte a kutyákat, Dani ezután esélyt kapott a lövésre, amely hátracsúszott. Az Otto Bock német fegyvergyártó által, 1905-ben, tervezett kaliber nagyban lelassította a vadat.

A második állításnál egy olyan sűrűbe kerültek, ahol csak a disznó kontúrjai látszódtak.

Dani 3300 méter utánkeresés után pillantotta meg a kant egy erdőben, szerencsére egy olyan helyen, ahol viszonylag tiszta volt a terep. Egy hatalmas vaddisznót látott maga előtt. 30-40 méter követően megint szétzavarta a kuyákat. A tökéletes pillanatot kivárva, lövést tett a 9,3×62 mm-es fegyveréből.

Röviddel ezután birtokba vették a vadat. Mindenki, aki részt vett a munkában, megnyugodott. Óriási teher ment le a vadászok válláról. Mindenki kifújta magát, a jelenlévők végiggondolták, értékelték a közös munkát. Dani, bár tapasztalt vérebesnek számít, ekkora kant még nem keresett. A 24 éves vadőr eddigi pályafutása során körülbelül 93 sebzett gímbikát talált már meg kutyáival.

Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News

Rövid szünet után, a magyar vadászati hagyományoknak eleget téve, megadták a végtisztességet a vadkannak.

Ez volt Durgóerdei Majának a 100-dik eredményes munkája. Elkészítették a terítéket. Ilyenkor a vérebekre kifejezetten oda kell figyelni, mert csak a gazdájukat tűrik meg a vad körül. Másokat, akik csak  résztvevőként vannak jelen az utánkeresésben, nem feltétlenül tolerálnak.  A vadat a sajátjuknak tekintik, mivel többek között ők dolgoztak meg érte.

Ott, azon a helyen, ahol kant terítékre hozták, azonban nem volt se GPS jel, sem térerő, ezért a vadászoknak először meg kellett egymást találniuk a kánikulai melegben. Megérkezett Miszkuj János hivatásos vadász is, aki gratulált az utánkeresőknek. Megjött a dinnyeszedést irányító Újfalusi Béla is, aki segített a vad kiközelítésében. A vadászoknak most nagy szerencséje volt, mert alig pár méterre volt egy mezőgazdasági dűlőút, így nem kellett sokat húzniuk a kant az erdőből.

Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News

Majd következett a legnehezebb feladat. Feltenni úgy a disznót a Niva vadszállítójára, hogy senki ne emeljen túlságosan nagyot. Mivel mindenki ismert mindenkit, meg is találták a tökéletes módot és több vastagabb kötéllel rögzítették a vadat az autón.

Paládi Csaba megköszönte a barátainak a segítségét és Daniék professzionális munkáját a két vérebbel.

Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News

A beregszászi születésű, ma már Nyíregyházán élő vadász 71-ik disznója a mostani. Felejthetetlen ez a vadászat, mivel 1971-ben született és ilyen utánkeresésben még nem vett részt. A vadkan tömege elérte a 182 kilogrammot, a nagyagyar hossza körülbelül 20 centiméter. A területileg illetékes kormányhivatal augusztus első hetében bírálja el a trófeát.

Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News

Összesen hét olyan kant ejtett el, aminek a nagyagyarának a hossza meghaladta a 18 centimétert. Ehhez hasonló, vagy akár nagyobb kanokat csak Tádzsikisztánban láttam – zárta beszámolóját Paládi Csaba.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Paládi Csaba és Ruszinkovics Dani

 

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1

Természetvédelem

A vadkárról kicsit másképp

+1

Tapasztalatok a Vértesi Tájvédelmi Körzetből:

+1

Published

on

+1

Tud-e a vad természetkárosítást okozni?

Sokan és sokféleképpen közelítik meg a vadlétszám kérdését, valamint egy adott terület vadeltartó képességének fogalmát. Másként látja ezt a vadgazdálkodó, akinek elsődleges érdeke a vadállomány védelme, a sportcélú vadászat, a vadgazdálkodás szervezése, valamint ennek szakmai, tárgyi és anyagi feltételeinek megteremtése. Másként ítélik meg a mezőgazdasági területeken és erdőkben gazdálkodók, akiknek elsődleges érdeke a hosszú távú, gazdaságos termelés biztosítása. Véleményt alkot a lakosság is, s bár e réteg a legnépesebb, szakmai hozzáértése a legtöbb esetben hiányos, inkább érzelmi alapon közelít a témához.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

Ábra: MME

Viszont napjainkban kevesebb szó esik a vad természeti értékekre gyakorolt hatásáról. Össze lehet hasonlítani a vadlétszámra vonatkozó adatokat és az azokban bekövetkezett változásokat, de sokszor hallhatjuk, hogy ezek a számok becsléseken alapulnak, és a valóság mást mutat. Megnézhetjük a terítékadatokat is, amelyek a legálisan elejtett vadlétszámról adnak reális képet. Anélkül, hogy konkrét számokat idéznénk, abban a legtöbb érintett egyetért, hogy mind a becsült vadlétszám, mind a terítékadatok évről évre növekvő tendenciát mutatnak. Véleményem szerint reális képet akkor kapunk, ha kimegyünk egy adott élőhelyre, és a saját szemünknek hiszünk, tapasztalatainkra támaszkodva vonunk le következtetéseket.

Így tettem én is, amikor a Vértesi Tájvédelmi Körzetben több évtizeden át mértem fel a természeti értékeket. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mezőgazdasági, vadgazdálkodási és természetvédelmi ismeretekkel felvértezve, a Vértest évtizedekig járva, gyűjthettem tapasztalatokat az adott témakörben. Tapasztalatom szerint mind a vadlétszám, mind a vadfajok száma az elmúlt 40 évben drasztikusan megemelkedett. Megjelentek a Vértesben spontán visszatelepülő és szándékosan, vadászati érdekből betelepített vadfajok is. Elég, ha az aranysakálra, a dámra vagy a muflonra gondolunk. Mindeközben a gímszarvas és a vaddisznó létszámának erősödését is tapasztaltam. A vadlétszámot természetes úton szabályozó nagyragadozók teljesen hiányoznak a területről. Az állományszabályozó betegségek – gondolok itt a veszettségre és az afrikai sertéspestisre (ASP) – szintén elkerülték a Vértes térségét.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

Előbbi a légi úton történő vakcinázások miatt, utóbbi valószínűleg a vonalas létesítmények (autópálya, vasút) vadmozgást és vándorlást korlátozó hatása miatt. Ami a területet járva rögtön szembeötlik, az a vad nyomainak sokasága: túrások, rágások, kitaposott vadváltók, amelyek napjainkban a védett és fokozottan védett élőhelyeken is egyre nagyobb gyakorisággal fordulnak elő. Az erdőgazdálkodók kénytelenek vadkizáró kerítéssel körbevenni, nemcsak a vágásterületen nevelkedő fiatalosokat, hanem már a vágásra tervezett erdőrészleteket is. Ha néhány szerencsés évben olyan bőséges makktermés adódik, amelyet a vad sem tud teljesen elfogyasztani, a megjelenő csemeték csúcsrügyeit biztosan visszarágja. Vadkizáró kerítések nélkül nem jelenik meg értékelhető természetes újulat, amely a természetközeli erdőkben a fahasználat egyik előfeltétele. Az így bekerített területek tovább fokozzák a nem bekerített részeket terhelő vadnyomást. Ha a vadlétszám közelítene az erdő természetes eltartóképességéhez, az erdőgazdálkodók nem építenének milliókba kerülő kerítéseket, hiszen az nem állna érdekükben. Fontos tény, hogy a védett és fokozottan védett területeken az elsődleges cél az élőhely és az ott található természetvédelmi értékek védelme, megelőzve az erdő- és vadgazdálkodási érdekeket. A Vértesben odáig jutottunk, hogy szükséges bekeríteni egy-egy védett növényfaj termőhelyét is.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

Ilyen például az egyik jégkorszaki maradványnövényünk, a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló cifra kankalin (Primula auricula), amelynek utolsó két termőhelyét a muflonok veszélyeztetik. Élőhelyét évezredeken át védte sziklás, meredek, ember és vad által is nehezen járható volta, de a kizárólag vadászati érdekből, átgondolatlanul betelepített muflon ellen ez már nem elég, hiszen ez a faj, a hazai vadfajokkal ellentétben, ezeket a termőhelyeket is rendszeresen látogatja, lerágva és letaposva azokat. Egy másik szembeötlő jelenség, tavasszal, a vaddisznótúrásokkal érintett területek nagysága. A legérzékenyebb élőhelyek közé tartoznak a dolomit sziklagyepek, amelyek bővelkednek védett és fokozottan védett állat- és növényfajokban. Például itt él a vértesi nyílt dolomit sziklagyepek legértékesebb bennszülött növénye, a magyar gurgolya (Seseli leucospermum), valamint hazánk legtermetesebb rovarfaja, a fűrészlábú szöcske (Saga pedo).

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

A vaddisznók rendszeresen feltúrják ezeket az élőhelyeket, komoly természetvédelmi károkat okozva. Az erózióra is érzékeny dolomit sziklagyepeknél, a gyepzóna sérülése miatt, a csapadék lemossa a termőtalajt, végérvényesen megváltoztatva az élőhelyet. Összegezve kijelenthetjük, hogy a felduzzadt vadlétszám nemcsak a mező- és erdőgazdálkodóknak, hanem a természetvédelmi értékeknek is kárt okoz. A megoldás a vadlétszám szabályozása, amely kizárólag a döntéshozók és a vadgazdálkodók felelőssége. A megoldás kulcsa pedig a vadászok kezében van.

Írta és fényképezte: Klébert Antal természetvédelmi szakember

 

Érdekli a Magyar Madártani Egyesület munkája? Olvasson naprakész híreket ITT!

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

Beszámoló a Baranya vármegyei Dúvadhétről 2025.

+1

Hullajtott agancs szemlével és közös vármegyei terítékkel zárult a Baranya vármegyei Dúvadhét

+1

Published

on

+1

Hullajtott agancs szemlével és közös vármegyei terítékkel zárult a Baranya vármegyei Dúvadhét

Az OMVK Baranya vármegyei Területi Szervezete és a Mecsekerdő Zrt. közös szervezésben március 2-án, Sasréten került sor a Dúvadhét záró eseményére, ahol az egy hetes vadászat eredményének értékelése mellett, a résztvevők a területükön ebben a szezonban begyűjtött hullajtott agancsokból is elhozták a legerősebb, vagy szakmai szempontból különleges szárakat.

Fotó: OMVK

A megjelenteket Agyaki Gábor az OMVK Baranya vármegyei Területi Szervezetének elnöke köszöntötte. Nyitó gondolataiban kitért a közelmúltban a közösségi médiában megjelent, egyes dúvadgyérítési módokkal összefüggő támadásokra is. Hangsúlyozta, hogy a szakemberek számára nem lehet kérdés, hogy a gyérítés szükséges és fontos feladata a vadgazdának, illetve elmondta, hogy a kamara fokozott figyelmet fordít arra, hogy a vadászok elleni jogsértő, zaklató magatartásokkal szemben jogi segítséget nyújtson a tagjainak.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

Ismertette, hogy 2025 évben a kamara kiemelten kíván foglalkozni a magas genetikai értéket hordozó, kiváló minőségű Ormánsági- és Dél Baranyai gímszarvasállománnyal. A „Baranya aranya a gímszarvas” szlogen jegyében zajló események sorában a hullott szár szemle az első szakmai program, melyet augusztusban egy konferencia, októberben pedig a Baranya Vármegyei Trófeaszemle követ. Agyaki Gábor felhívta a figyelmet, hogy a témához kapcsolódik a terítéket követő szakmai előadás is, melyben Nagy János a Bőszénfai szarvasfarm vezetője osztja meg a tapasztalatait az érdeklődőkkel.

Fotó: OMVK

A Baranya Vadászkürt Együttes szignáljai 194 szőrmés ragadózónak adták meg a végtisztességet. A terítéket, a dúvadgyérítés eredményét ifj. Fullér Miklós a Területi Vadgazdálkodási Bizottság elnöke ismertette a megjelentekkel. A Kamara által ezévben is díjazásra került a három legeredményesebb vadászatra jogosult, valamint a legeredményesebb egyéni vadász. 2025-ben első helyen a Greenfield Vt. végzett, a második az Ormánság Gyöngye Vt., harmadik pedig a Bóly Zrt. lett. A legjobb egyéni teljesítményért ifj. Csomor Dezső az Ormánság Gyöngye Vt. tagja vehetett át díjat, melyet Fehér Péter ajánlott fel és adott át, a második legeredményesebb vadász ezévben Berecz Lajos a Bóly Zrt. hivatásos vadásza volt, aki a Mecsekerdő Zrt. által felajánlott különdíjat vehette át Matyók Dávid vadgazdálkodási osztályvezetőtől.

Fotó: OMVK

A program a hullott agancsok szemléjével folytatódott, a vadászatra jogosultak képviselői röviden ismertették a területükön begyűjtött szárakkal kapcsolatos legfontosabb információkat. A bemutatott szárak is igazolták, hogy a baranyai gímszarvasállomány olyan érték, amit óvni és gondozni kell, hozzáértő és elhivatott szakemberek, vadgazdák kezelésében nemcsak hazai-, hanem világviszonylatban is kiemelkedő minőséget képvisel. Ez alkalommal a legerősebb bemutatott agancsszár 6,40 kg volt.

Fotó: OMVK

A program a Sasréti vadászkastélyban folytatódott, ahol Nagy János előadását halhatták az érdeklődők. A Bőszénfán működő szarvasfarm vezetőjeként több évtizedes szakmai munkába nyújtott betekintést, osztott meg néhány gyakorlati tapasztalatot, amit a vadgazdák a gímszarvas takarmányozása, a trófeaminőség minőségi javítása érdekében hasznosíthatnak.

Forrás: OMVK

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző (2010): Bika Bátaszékről

+1

Papp Lajos hivatásos vadász egy rendkívüli gímbikatetemet talált a Bátaszéki Vadászegylet területén.

+1

Published

on

+1

Az idei bőgéskor a Bátaszéki Vadászegylet hivatásos vadásza, Papp Lajos egy rendkívüli gímbikatetemet talált a vadászegylet területén. A gímtrófea súlya 22,20 kg. A trófea hivatalosan nem bírálható.

Fotó: OMVK

Az elmondások szerint a tetem már hónapok óta feküdhetett a megtalálás helyén. Valószínűsíthető, hogy heresérülés következtében az állat parókás agancsot kezdett el felrakni, amely akkora energiát emésztett fel, amelybe végül belepusztult. Végül a parókát (kötőszöveti részek) a természet letisztította a csontról, amely miatt a jelenlegi formája kialakult. A trófea kinézete olyan, mint a „korallzátony”, tapintásra kemény, meszes érzetű. Távolról olyan képet sugall, mintha fosszilis maradvány lenne. A kuriózum gímtrófeát már több helyen bemutatták azóta országszerte, szerepelt a Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság (TAEG), valamint a Zalaerdő Zrt. trófeabemutatóján is érdekességként.

Forrás: OMVK Tolna megyei Területi Szervezete

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom