Vadászat
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
Káloz község Fejér vármegyében fekszik. A mezőföldi település a Káloz-Igari löszhátakon terül el, miközben a Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet része is. A Mezőföldet szinte kettészeli a 100 km hosszú Sárvíz-völgy, amely a Sárrét medencéjétől egészen a Duna-völgyéig tart. E táj rendkívül változatos. A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet, Táctól, úgy 20 km hosszan, nyújtózkodik Sárszentágotáig, kiterjedése 3650 ha, ebből fokozottan védett 157 ha. Káloz a környező településekkel együtt, mint Aba, Csősz, Sárkeresztúr, Sárszentágota, Soponya, Tác, egy páratlan természetvédelmi körzetet ápol, ahol a vadászható állatfajoknak, a vadgazdálkodásnak is meghatározott szerep jutott. Mutatja is nevében a társaság, hogy számukra a természetvédelem is kiemelkedően fontos. A Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaság területén járunk.
Ahogy Simontornya után Enying felé fordulunk és tartunk a Balatonnak, jobbról Dég következik, ahol a Festeticsek tették le a névjegyüket, de Kálozhoz már a Zichy család köthető. Az ország mezőgazdasági területeinek javán gazdálkodnak az itteniek. Eső több hullik, mint a Duna-Tisza közén, miközben a Sárvíz komoly mocsárvilágot alakított ki. Már a rómaiak korában meghatározó folyót, azért csak-csak sikerült megzabolázni és vizeit, végül, a völgy keleti oldalán a Nádor- csatorna, míg a nyugati oldalon a Séd folytatásában megépített Malom-csatorna csendesíti le. Persze a hajdani nagy vizek még napjainkban is ki-kitartanak és ha az idő úgy hozza, szépen fel is töltődnek az őszi, téli csapadékkal – már ha esik.
Augusztusban sok feladat mutatkozik. Ilyen tájt a dúvadozás és a vad itatása kiemelkedő – meséli Dr. Somogyi Ádám elnök. A vadásztársaság vadászmesteri feladatait Selmeczi Zoltán látja el, miközben Újházi Endre titkár azért felel, hogy a papírok és a vadásztársaság mindennapi élete gördülékeny maradjon és működhessen a társaság. Már a legkisebb ügyre is odafigyelnek és elsimítják, szóval összetartó, szakmai a társaság, annak a vezetése, akik úgy határoztak, ha lehet, akkor egy igazi, ha úgy vesszük, diplomás vadőrt foglalkoztassanak. Így került hozzájuk Horváth Bálint vadgazdamérnök, aki Gödöllőn a MATE-n végzett. Az egyetemi háttér, a kapcsolatok, a nyelvtudás, több, mint előny. Ma már egyre fontosabb – láttuk ezt itt az Agro Jager hasábjain, amikor Siófokon jártunk, ahol Kersák Gyuri is vadőr. Na, majd meg is kérdezem, mert szerintem egy időben végezhettek.
Itt, Káloz környékén, az apróvad is megtalálja a helyét és ne is beszéljünk a vízi vadról – vág bele Horváth Bálint, akit a káloziak szolgálati lakással, autóval és minden olyan felszereléssel vártak, amit megkívánhat, amit megkövetelhet a szakma. Vízben gazdag a terület, de akad jónéhány határrész, ahová vinni kell vizet. Nem azért, mert ott elpusztulna a vad, mert nem, de, ha lehet neki kedvezni, akkor ne mozogjon. A területen nyiladékokat kaszálnak, helyesebben zúznak, ami sok szempontból fontos. Egy részt a vadmegfigyelés, a dúvadozás miatt, másrészt az apróvad szívesen kiül rá. Ott szét tud nézni, nyugodtan tölti az idejét. A területen állandó horgásztóval is számolhatnak és mit ne mondjunk még, a szomszédokkal ápolt jó viszony meghatározó a társaság életében, amely persze a kölcsönösség elvén teljesedik be.
Meghatározó a térségben az idén 70. születésnapját ünneplő VADEX Zrt., akivel együttműködve, ha nem is sok, de nagyvad is gazdagítja a területeiket. E kapcsolat annyira kiegyensúlyozott – meséli Horváth Bálint vadgazdamérnök, hogy a társaságunk által kezelt területek mintegy 85%-a mezőgazdasági jellegű, amelyre Soponya felől érkezik a csülkös vad. A nagyvadgazdálkodás tágabb dimenziókat követel meg, mint a társaságok közötti határok, de az egységes bírálati elvek mentén, az itt gazdálkodó társaságok szép eredményeket érhetnek el a szarvasgazdálkodás vonatkozásában is.
Persze bennünket, itt, a Káloz Gyurgyalag Vadásztársaságot értem, azonban mégsem a nagyvad tart el, hanem a működéshez szükséges alapot az őz biztosítja, ezért az őzállomány megerősítése a kiemelt feladatunk. Látjuk, hogy genetikai értelemben itt az őzben több rejtezik, amit szelekcióval, tudatos vadgazdálkodással fejleszteni lehet. Két jó, erős hatos őzbak felett idén is szólt a kürt, a legerősebb trófea 464 grammal került az elejtőjéhez, de mondhatjuk, hogy 3-400 gramm között áll meg az átlag, ami inkább a 400 gramm felé közelít.
A vadászat mögött húzódó hasznosítás, amit meghatároztunk a társaság vezetésével, a nyársas és a fül alatti rövid agancsszárú őzbakok vadászatára korlátozódik. Szigorú szelekciós norma, ami miatt a vadászatok is nehezebbek, de a vendégek, a tagság egyáltalán nem bánja – sőt.
Az apróvad szépen erősödik, ebben az évben a mezei nyúl szaporulat talán erősebb is. Az aszály azonban nagyon megviseli az apróvadat és itt lép be a vaditatás fontossága. Heti kétszer, háromszor is töltjük az itatókat, amit megtalál és rájár az apróvad. A fácán költése jól sikerült, mi több sarjúfészkeket is látunk. Nincsen telepített madárunk, abban hiszünk, hogy a törzsállományt megerősítve, erős dúvadkontorollal megtalálja a számítását a fácán. A tagság csak a vadmadárra szeret vadászni, amiért szívesen tesz is.
Horváth Bálint visszakanyarodik megint az őzre. Látszik, hogy a szívügye. Az őzgidákat – folytatja – 80%-ban a rókák szedik össze, ezért a rókát minden évszaknak megfelelően vadászni kell. Sok a víz, sok a nádas, itt megtalálja könnyedén a számítását a dúvad, de azért vagyunk, mi, vadászok, hogy kiismerjük a járását. Csapdaparkot fejlesztünk, a tollas kártevőknek létrás, Larsen csapdákat helyezünk ki és a lőfegyveres vadászat az, ami zárja ezt a kört. Csak az elmúlt két hétben 13 róka és egy borz esett. Az aratás után, a tarlókon megjelenő rókákat vadászni kell. Nem lehet egyetlen egy hónapot sem kihagyni és keresni kell, hívni kell a dúvadat. Megkerülhetetlen és kiemelkedő heteknek számítanak a tavaszi kotorékozások, amihez jó csapat és jó kutyák kellenek. Ez a munka azonban nemcsak a vadgazdálkodásnak kedvező, hanem a természetvédelem számára is meghatározó, bár különösebb együttműködésünk nincs, de ez a két terület kéz a kézben jár.
A dúvadozás akkor eredményes – meséli Horváth Bálint vadgazdamérnök, ha a dúvadat hívjuk is, azonban a kézi sípok, a különféle gyártmányok, úgy tűnik, hogy a szakma számára a legsikeresebbek. Mindig hibázunk, a síp sem egyformán szól és nem tanulja meg a dúvad. Érdekli és ha előbújik, ha megfordul és közelebb jön, akkor fülön kell csípni. Munka és hatalmas élmény vadat hívni. A területet egy .243WIN kaliberű puskával járom – mutatja.
Gyors, félelmetes lövedék a .243WIN, ami, ha kell, a nagyvadat is megállítja. Lehetne távolabb is lőni, de 200 méter, amin túl már nem lövök. Viszont addig rettentő pontos. Egyelőre hagyományos, lámpás technikával járom a határt, sikerrel – teszi hozzá. Majd meglátjuk, hogy az eredmények mit hoznak, mit engedhetünk meg. A sok közül azonban a nyúlsírás és a gidahang az, ami a kálózdi rókák vesztét okozza.
A rókák mellett, Kálozon ritka vendég a borz. Két kutyájával átjárja a területet Horváth Bálint és a megfigyelése is azt a tudományos eredményt támasztja alá, hogy vagy róka, vagy borz. Együtt a két vadfaj ritkán fér meg s így Kálozdon a 98%-ban a rókák viszik a prímet – no persze addig, míg nem találkoznak egy vadásszal. Ebből az szempontból viszont nincs szerencséje a kálozi rókáknak, mert a tagság is intenzíven vadássza őket. Ebből az aspektusból is igen érdekes a dunántúli csapat, mert, ha dúvad érkezik a lesen, akkor azt ejtik el, meg első a dúvad, azután a nemes vad – régi regula, amit már a csomagos vadászok is magukénak éreznek.
A nagyvadnak persze mindenki örül. Éves szinten, 30 vaddisznó esik és ha úgy hozza a sor, akkor szarvas is kerül a terítékre.
A vizek, s a nádasok miatt a Sárvíz-völgye tájvédelmi körzet, azért megdobogtatja az ember szívét, amikor cigányrécéket pillant meg, halászsast, de a napokban jégmadarat is láttak. S hogy miként került be a társaság nevébe a melegkedvelő, színpompás gyurgyalag, nem nehéz kitalálni: a területen fészkel és most is fejünk felett akrobatikáznak a levegőben, rovarokra vadásznak.
Vadásznak, ahogy ezt a káloziak is teszik. Felszerelt vadászház, ahol vadhűtővel is bír a társaság – most éppen egy csörlőt szerelnek az udvaron – többen is benéztek a faluból. Aki akar, tehát itt lehet és senki nem foglalja el, veszi birtokba a területet, a vadászházat, mert valójában ilyen egy igazi társaság, vagy ahogy manapság szoktuk emlegetni az angol vadászokat, ilyen egy igazi klub, egy magyar vadásztársaság.
Készülnek egy kicsit a bőgésre, miközben ki-kinéznek már a hajnalokban a récékre és azért, egy-egy gerle is esik. Azonban az igazi hangulatot a nagy társasági összejövetelek hozzák el, hiszen mégiscsak az apróvadvadászat kezdete lesz az, amikor mindenki egyszerre itt lesz és indul a hajtás. Addig azonban még sok dolgunk lesz és ki kell használni a sárga tarlók nyújtotta lehetőségeket…
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Horváth Bálint vadgazdamérnök
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
A SEFAG Zrt. Szántódi Erdészetének Szentlászlói kerületében osztrák vendégünk – Váczi Sándor közreműködésével – szeptember 15-én két gímbikát is terítékre hozott:
„A reggel elejetett példányt két hete láttam először, egy elég nehezen megközelíthető területen bőgött mélyen bent az erdőben, ráadásul az eső is esett. Kiadós cserkelést követően tett rá lövést a vendég, a vadat megsebezte, melyet egy eredményes utánkeresést követően talált meg Nagy Árpád vérebvezető, Cárral, a 7 éves hannoveri véreb kannal. Az öreg, visszarakott bika trófeájának becsült tömege 8,5 kilogramm, kora véleményem szerint legalább 12 év. Idén az agancsának bal szárán már hiányzik a jégág és a középág, igazi kuriózum, a vendég nagyon boldog volt.
A második bika délutáni lesvadászat alkalmával került terítékre. Az erdő felől érkezett a vad, megállt a nyiladékon és az elejtő kb. 100 méterről egyetlen jól irányzott lövéssel terítékre is hozta. 7 év körüli bika agancsának bal szára villás, az agancs vékony, a jobb szár koronája gyenge, a trófea becsült tömege 6,5-7 kilogramm.”
Gratulálunk a vendégnek és gyakorlott kísérőjének
Forrás: SEFAG Hunting Hungary
Vadászat
Második bikám elejtésének története
Tuba Szilárd gímszarvasra vadászott a Barnakmenti Vadásztársaság területén, amely Rábakecöl határában fekszik Győr-Moson-Sopron vármegyében.
Élményeiről beszámolt lapunknak:
Az idei évben a társaságunk szabályzata szerint jogosult lettem szarvasbika elejtésre. Már jóval az idény kezdete előtt, figyelmesen jártam a területet, néhányszor a hivatásos vadász barátommal és próbáltunk minden apró jelből következtetni a szarvasok jelenlétére, mozgására.
Néhány kihelyezett vadkamera is a segítségünkre volt, szórók, dagonyák környékén láttunk tarvadakat és bikákat is. Nagy reményekkel, fellelkesülve, bizakodva vártam az idény kezdetét. Volt elképzelésem a vadászhely kiválasztását illetően,de a szélirány néha módosította a terveket.
Szeptember 7.-éig, minden este és pár alkalommal reggel is, a lesen ülve vártam a bika megjelenését. Többször láttam tarvadakat, nagyon távolról bikát is, de lövéshez nem jutottam. Eljött a szombat hajnal, amikor már 4 óra után nem sokkal igyekeztem minél csendesebben elfoglalni az aznapra jónak vélt leshelyet. Ez a hely a Rába árterében van, egy hosszú és rá merőlegesen elágazó allé kereszteződésében. Szemből, kissé balról ért a dél/délkeleti szél, minden optimális volt a vadászathoz. Némi várakozás után egy őzsuta, kicsit utána egy bak váltott át előttem. A bennük való gyönyörködésemből egy nagyon várt hang ,,rázott” fel. Igaz messze tőlem, de egy bika bőgése törte meg a hajnali csendet.
Nem maradt magára, elkezdődött a felelgetés. Annyira magával ragadott ez a csodálatos ,,koncert”, hogy szinte elsiklottam afelett, hogy kb. 150 méterre előttem egy szarvas állt keresztben. Egy tehén volt. Egyedül. Teljesen elkapott a vadászláz, figyeltem, vártam, hátha akad követője. Jobbról, amerre távozott, többször hallottam zörgést, ágroppanást. A távcsövet szinte le sem engedtem a szemem elől, annyira akartam látni és reménykedtem benne, hogy jön a tehén után bika is. Nem jött. Legalábbis nem onnét. Lassan már egészen kivilágosodott, még jobban, még többet lehetett látni. Ahogy kémleltem az előttem lévő területet, egy nagyon kicsi, szinte jelentéktelen roppanást hallottam, tőlem balra. Már-már nem is gondoltam lényegesnek, mert a nyulak is nagyobb ,,balhét “ szoktak csapni. Persze azért elkezdtem távcsövemmel azt a részt is figyelgetni és pár pillanat múlva megjelent egy nagy sötét folt, a szálerdő sűrű aljnövényzetében. Bíztam benne, nagyon reméltem, hogy bika lesz. Nem kellett sokat várnom és megláttam. Tényleg bika. Még az erdő szélében állt, amikor jobban szemügyre tudtam venni az agancsát és el tudtam bírálni. Most kezdődött az idegek harca. Nagyon lassú mozdulatokkal távcső le, puska föl.
Kétszer is megálltam a cselekvésben,mert felém fordította a fejét és pár pillanatig figyelt. Végre lövésre kész helyzetbe kerültem, viszont a bika még nem lépett ki teljesen az alléra, néhány bokor, ág takarta a testének nagy részét. Újabb idegőrlő pillanatok jöttek, mert nem sietett sehova az Uraság, nem akart előrébb lépni. Néhány fejforgatás, szaglászás után már megtette azt a pár lépést előre, ami által tisztán láttam a lapockáját. Ekkor elindult a PPU lőszer magja. A 300-as belekiáltott az ébredező reggeli erdőbe. A bika kiugrott, és hatalmas csörtetéssel eltűnt a sűrű fiatal tölgyesben. Pár másodperces, alig távolodó zörgés után hirtelen csend lett. Jöttek a gondolatok, régi intelmek,-,,várj egy kicsit,ne siess”! ,- ,,ha zajosan megy el a vad, akkor találat érte, ha csendben, akkor nincs meglőve”! Néhány magasabb csalán, kóró is volt előttem, erre a fegyvermester szavai jutottak eszembe. -,, ezzel a lőszerrel belelőhetsz a gazosabb részbe is, nem expandál”!
Minden eszembe jutott, amiket hallottam, ezekkel próbáltam nyugtatni magam. A fegyver pontosságában nem kételkedtem, hiszen nemrég tettem vele néhány próbalövést és minden rendben volt. Elszántam magam, elindultam a rálövés helyére, amiben biztos voltam, mert egy nagy tölgyfa ágai előtt jött ki, ami mellett akácfák vannak. A rálövés helyén vért, kifröccsenést nem találtam.
Közben már hívott Gyuri barátom, hogy én lőttem-e? Mondtam, hogy igen. Erre felajánlotta, kihozza a hannoveri vérebét, hadd gyakoroljon. Természetesen igent mondtam és vártam az érkezésüket. A kutya néhány szaglás után, kb 2 lépésre az erdő szélétől, egy kisebb fát megkerülve, kijött a nyiladékra. Na, gondoltam, ezt elhibáztam!! Aztán újabb -,,keresd Báró” kérésre, ismét elindult a kutya, határozottan, befelé a sűrűbe. Én utánuk. Közben vércseppeket,esetleges kenést kerestem. Talán egy, talán két perc elteltével, hallom Gyuri barátom kiáltását: itt van! Olyan hangon mondta, azt hittem még áll a bika. De kevesebb idő alatt, mint ezt a mondatot leírtam, már én is odaértem és láttam: a magyar erdők királya már megpihent.
Nagyon nagy öröm volt, barátom nagy ölelések közepette gratulált és megkaptam a töretet is Tőle, amit büszkén tettem a kalapomra! A bikának is megadtuk a végtisztességet, utolsó falat, sebtöret és természetesen a ,,megtalálónak”, Bárónak a nyakörvébe is került egy. A bika rálövéskor kb 75 méterre állt, szívlövéssel, az allé szélétől mintegy 40 métert ment be a sűrűbe. 10.7 grammos PPU lőszert használtam, 300-WinMag kaliberből.
Nagy köszönet a sok információért Szigeti Béla hivatásos vadász barátomnak, Tuba Gyuri barátomnak és kutyájának a keresésben végzett munkájukért, és minden jelenlévő vadásztársnak, akik osztoztak örömömben és segítettek a vad beszállításában!
A bika becsült életkora 6 év. A trófea súlya,lefőzés után 24 órával 4.4 kg. Kívánom, hogy minél több magyar vadásznak legyen hasonló élményben része! Mindenkinek jó egészséget kívánok!
Vadászüdvözlettel: Tuba Szilárd
Vadászni szeretne Győr-Moson-Sopron vármegyében található Barnakmenti Vadásztársaság területén?
Keresse bizalommal Szigeti Béla hivatásos vadászt:
Tel: + 36 30 603 62 60
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Az első alföldi bakom
Angyal Szabolcs Csongrád-Csanád vármegyében őzbakra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Augusztus 3.-t írunk. Az őzek üzekedése a zenitjén jár. Édesapámmal egy Csongrád megyében található településre, Rúzsa felé vettük az irányt, hogy találkozzunk egy régi barátunkkal, Dani Zsolttal, akit egyben vadászati mentoromnak is tekintek.
Fiatal korom ellenére számos őzbakot sikerült már elejtenem, mindezt különböző vadászati módokon tettem, de eddig üzekedés során hívással még nem sikerült bakot terítékre hoznom. Barátunk neve talán sokak számára nem ismeretlen, mivel egy országos szinten ismert és elismert szakember a vadászat területén.
A terület, ahol vadásztunk, egy tipikus alföldi táj, kisebb erdőségekkel tarkítva. Az őzeknek ideális terület. Vadászatunk során először egy kisebb erdőbe mentünk be, ahol gondosan elhelyezkedtünk, majd a kísérőm elkezdett hívni. A hívás során számos őz reagált, de mind suta volt. Hihetetlenül izgalmas, ahogy az ember bent áll az erdőben és bármerről megjelenhet a vad, ezért a figyelem és a koncentráció egy pillanatra sem lankadhat.
Érdemes tudni ezen területekkel kapcsolatban, hogy itt az őz a legnagyobb nagyvad, élete során ritkán találkozik nála nagyobb vaddal, ellentétben a Dunántúlon, vagy az Északi-Középhegységben élő társaival szemben, így a viselkedésben is lehetnek különbségek.
Utunk következő állomása egy akácerdőbe vezetett, felvettük a pozíciót, majd vadásztatóm elkezdett hívni. Talán 1 vagy maximum 2 perc telhetett el, amikor feltűnt a bak. Szemmel látható volt, hogy ő az adott revírnek az ura, magabiztosan mozgott. A bakot bírálását követően engedélyt kaptam annak elejtésére. Viszont a bak idő közben takarásba került, felkészültem a lövésre és amint kilépett a takarást nyújtó fa mögül, útjára engedtem a golyót. A lövést követően az őzbak tűzben rogyott. Jól megtanultam eddigi vadászéveim alatt, hogy a tűzben rogyott vad mindig gyanús, kell neki időt hagyni, hogy a vad a földi létet hátrahagyva, békében tudjon távozni.
Rövid várakozást követően elindultunk a rálövés helyére és, ahogy azt vártuk, birtokba vehettük a vadat. A bak első ránézésre átlagos hatos baknak tűnhet. Igen ám, de nem nekem. Egy igaz vadásznak egy trófea értékét sosem a trófea nagysága, illetve azok száma határozza meg. A vadász, amikor ránéz egy trófeára mindig visszaemlékezik az elejtés módjára, mikéntjére, minden pillanatára és ha mindez arra méltó, baráti társaságban történt, akkor mindig melegséggel fogja elönteni a szívét. Ez az őzbaktrófea éppen ezért mindig közel fog állni a szívemhez. Az meg csak hab a tortán, hogy ugyanezen a reggelen, ugyanezen a módon, édesapám is elejtett egy őzbakot.
Véleményem szerint az egyik legszebb és legizgalmasabb vadászati mód a cserkelés. Ennek a reggelnek köszönhetően ezt annyiban máshogy gondolom, hogy talán az üzekedésben, erdőben, hívással történő őzbakvadászat talán még ezt is felülmúlja….
Ezek azok az alkalmak és pillanatok amiért érdemes vadászni!
Írta és fényképezte: Angyal Szabolcs
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre