Fotó: Blaumann Ödön – Országos Magyar Vadászati Védegylet

Az anyag összeállításában közreműködő szakemberek:

Dr. Bleier Norbert

Boros Ferenc

Dr. Kemenszky Péter

Dr. Király István

Dr. Marosán Miklós

Dr. Presser Zoltán

Dr. Rédei Zsolt

Fotók: Blaumann Ödön és dr. Bleier Norbert

Címlapfotó: Blaumann Ödön

Hátsó borítófotó: dr. Király István

Kiadó: Országos Magyar Vadászati Védegylet, 2024

Felelős kiadó: Pechtol János ügyvezető elnök

Nyelvi lektor: Gellér Tibor

Nyomdai előkészítés: Buzási Miklós

Nyomás, kötés: Central Dabasi Nyomda Zrt.

Felelős vezető: Balizs Attila vezérigazgató

ISBN 978-615-02-1781-9

TISZTELT VADGAZDÁLKODÓK! KEDVES VADÁSZTÁRSAK!

Ábra: Országos Magyar Vadászati Védegylet Facebook oldala

A vadkár nem túl szívderítő téma vadászati berkekben, de nem lehet megkerülni, sőt mindenképp beszélni kell róla.

Mondjuk meg őszintén, hogy a vadkárkérdés alapvető kiváltó oka a nagyvadállomány helyenként túl magas sűrűsége, amely tájegységenként ugyan változó mértékben, de összességében – az Országos Vadgazdálkodási Adattár nyilvántartása szerint – az utóbbi évtizedben is tovább növekedett.

Korábban, míg a külső gazdasági körülmények a gazdálkodókat nem szorították, más volt a károkkal szembeni érzékenységük. Ma viszont, amikor létüket már nem csak a termésátlagok és a terményárak határozzák meg, hanem más külső körülmények is, minden forintot igyekeznek megfogni.

Azaz a néhány százaléknyi terméskiesést sem tudják nélkülözni.

Ebből adódóan helyenként egyre feszültebb a helyzet a földhasználók és a vadgazdálkodók között, aminek mérséklésére a Védegylet a Vadászkamara közreműködésével és az Agrárminisztérium anyagi támogatásával – amelynek révén megjelenhetett ez a kiadvány –, igyekszik a vadászatra jogosultak segítségére lenni.

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

A vadászok mindig is tudomásul vették a mező- és erdőgazdálkodás prio ritását, és ma is mindent megtesznek annak érdekében, hogy a vadászati hatóság által előírt lelövési terveket maradéktalanul teljesítsék.

Fontos azt is megjegyezni, hogy az ágazatot irányító Agrárminisztérium által az elmúlt években hozott jogszabályváltozások lehetővé tették a vadászat eredményességének növelését, ezzel a nagyvadállomány létszámának szabályozását, ami a tájegységi tervekben is kiemelt célként szerepel.

Emellett a vadkárral kapcsolatos problémák mérséklését, illetve megoldását tevékenyen segítik a vadászatra jogosultakat szaktanácsoló t áje gységi fővadászok és a vármegyei (területi) vadászszövetségek és  a Vadászkamara vármegyei területi szervezeteinek szakemberei.

Kiadványunk célja: összefoglalni azokat a feladatokat, melyeket a jogosultak nak feltétlenül meg kell tenniük, elsősorban a vadkár megelőzése, másodsorban a kár mértékének csökkentése érdekében, hogy költségeiket mérsékelhessék.

Tájékoztatónkkal elsősorban nem jogi problémák megoldását kívánjuk segíteni, de nem kerülhetjük ki a jogszabályi keretek ismertetését sem. Emellett igyekszünk olyan konkrét megelőző tevékenységeket, kötelező lépéseket, hasznos tanácsokat adni, amelyek szó szerint milliókat érhetnek.

Valamennyien tudjuk, hogy a valós vadkárt meg kell fizetni – ez nem kérdés –, de egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit. Véleményem szerint a vadkár megelőzésének és rendezésének alfája és ómegája a vadászatra jogosult és a földhasználó folyamatos, kölcsönös bizalmon és egymás tevékenysége iránti tiszteleten alapuló harmonikus együttműködése lehet. Tegyünk meg mindent ennek érdekében!

Pechtol János ügyvezető elnök

Országos Magyar Vadászati Védegylet

A VADKÁR JOGSZABÁLYI HÁTTERE

A kártérítésről, annak általános szabályairól a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) VI. könyve rendelkezik.

A vadkárral kapcsolatos speciális szabályokat a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) és  a végrehajtására kiadott 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (Vhr.) tartalmazza.  

Az anyagban hivatkozott jogszabályi rendelkezések a QR-kód alkalmazásával a Nemzeti Jogszabálytárban elérhetők.

Vtv. https://njt.hu/jogszabaly/1996-55-00-00       →

Vhr. https://njt.hu/jogszabaly/2004-79-20-82       →

A VADKÁR FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA

A vadkár fogalmát a Vtv. 75. §-a határozza meg.

Eszerint a jogalkotó a vadkárért való felelősséget a vadászatra jogosultra telepíti, de nem az összes vadfaj és nem az összes kultúra vonatkozásában, ugyanis vadkárnak kizárólag a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár minősül.

FONTOS!
Tehát a többi vadfaj által, illetve az egyéb kultúrákban okozott kár nem vadkár!

FONTOS!
Csak a vadkár definíciójában felsorolt vadfajok által okozott kár az, amelyre a Vtv. 81. §-a szerinti, „A kár megállapítása” eljárásrend vonatkozik. Tehát például a balkáni gerle vagy a nyári lúd károkozása nem vadkár, és nem is vonatkozik rá a vadkár szabályai szerinti eljárásrend.

A fentieket a Vhr. 82. § (1) bekezdése pontosítja az alábbiak szerint.

A mezőgazdasági vadkár a fentiekben meghatározott vadfajok élettevékenységével ok–okozati összefüggésbe hozható a mezőgazdaságban okozott terméskiesés, illetve a szőlő- és gyümölcstelepítésben – azaz a még nem termő ültetvények estében – a pótlás értékének tíz százalékot meghaladó része, azaz kilencven százaléka.

A FELEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

Mielőtt az eljárásjogi szabályokat és a felmerülő szakmai kérdésköröket ismertetnénk, mindenképpen szükséges a vadászatra jogosulti és földhasználói oldal kötelezettségeinek Vtv. szerinti bemutatása, ugyanis  e jogszabályi előírások teljesítése vagy ennek hiánya érdemi hatással van a kárviselésre. Mindenképpen fontos tudni, hogy a jogalkotó a Vtv.-ben nagy hangsúlyt fektet a kár megelőzésére és elhárítására, valamint az sem elhanyagolható, hogy hasonló mértékben oszt kötelezettségeket az érintett felekre. 

A vadászatra jogosult kötelességei

A vadászra jogosult vadkár-megelőzési és elhárítási k ötelezettségeit  a Vtv. 78. §-a foglalja össze.

A teljesség igénye nélkül, a vadászatra jogosult:

• köteles a vadkárügyekben kapcsolattartót megadni;
• a vadkár bekövetkezése, illetve ennek veszélye esetén a földhasználót haladéktalanul értesíteni;
• a gímszarvasra, dámszarvasra, őzre, muflonra és vaddisznóra vonatkozó éves vadgazdálkodási tervet teljesíteni;
• fokozott vadkárveszély esetén a vad riasztásáról gondoskodni és vadkárelhárító berendezéseket elhelyezni.
• Ha a kár másképpen nem elhárítható, köteles villanypásztort létesíteni, majd a földhasználóval azt közösen üzemeltetni.
• Ha a vadkár így sem elhárítható, akkor köteles további vadkár elleni védekezésben és megelőzésben részt venni, ahhoz hozzájárulni;
• továbbá elterelő etetéseket végezni, vadkárelhárító vadászatokat tartani;
• fokozott vadkárveszély vagy túlszaporodott vadállomány esetében idényen kívüli állományszabályozó vadászatot kezdeményezni.

Fontos megjegyezni, hogy az objektív felelősség alapján a vadászatra j ogosult nem csak akkor köteles megtéríteni a vadkárt, ha nem tartja be  a 78. § (1) bekezdés előírását, hanem akkor is, ha a fenti bekezdés minden előírását maradéktalanul teljesíti.

A védekezés költségeinek viselése

Általános szabály, hogy a vadkár elleni védekezés (célszerű és okszerű) költségeit a felek közösen viselik. A villanypásztor telepítésének költségét a jogszabály szerint a vadászatra jogosult viseli, a fenntartása viszont már közös feladat és költség. Az állandó kerítés létesítésére külön, az alábbiakban ismertetett szabályok vonatkoznak.

FONTOS! 

A Vtv. 29/A. §-a alapján vadászterületen – az erdősítéseket védő kerítést kivéve – tartós telepítésű kerítés a vadászatra jogosult hozzájárulásával és a vadászati hatóság engedélyével létesíthető, de az egybekerített terület nagysága – meghatározott kivételektől eltekintve – így sem haladhatja meg az 50 hektárt.

A vad szabad mozgásának biztosítása érdekében, a tartós telepítésű kerítések között legalább 10 méter távolságot kell hagyni.

A 10 méter és az 50 hektár jelentette követelményeket az új szabályozás 2024. május 17-ei hatálybalépését megelőzően létesített kerítések esetében nem kell alkalmazni. Az erdősítések védelme érdekében létesített fix kerítések esetében a jogszabály nem határoz meg költségviselési megosztást, a felekre bízza azt – mindenképpen érdemes az 50–50%-os költségviselésből kiindulni.

A földhasználó kötelességei

• A földhasználónak közreműködési kötelezettsége van a vadkár megelőzésében és elhárításában. Tehát a vadkármegelőzés és elhárítás kapcsán felmerülő feladatok kezdeményezése, irányítása és szervezési feladatai a vadászatra jogosult kezében vannak, amivel ha nem él, a földhasználó ezt felróhatja neki.
• A földhasználó vadkár-megelőzési és elhárítási kötelezettségeit a Vtv.

79. §-a foglalja össze.

• A Vtv. rendelkezése alapján a földhasználó köteles a vadkár megelőzésében és elhárításában a jogosulttal egyeztetett módon közreműködni.
• A vadászatra jogosultat a földhasználó a kárról vagy annak veszélyéről haladéktalanul köteles értesíteni.
• A közvetlenül az erdősült terület mellett lévő mezőgazdasági művelés alatt álló terület esetében 5 méter szélességben gondoskodnia szükséges arról, hogy olyan növényzet legyen ebben a sávban, amely a kiváltó vad észlelését és elejtését biztosítani képes.
• Köteles az általa szakszerű agrotechnológiával művelt területet a vadkár ellen a szükséges mértékben és módon védeni és rendszeresen ellenőrizni.
• Nagy értékű növénykultúra és fokozottan vadkárveszélyes terület esetén fokozottan köteles közreműködni a vadkár elleni védekezésben. A Vhr. 82/A. §-a meghatározza, hogy mely növénykultúrák számítanak nagy értékűnek, illetve hogy mely területek számítanak fokozottan vadkárveszélyesnek.

A nagy értékű növénykultúra a csemegekukorica, az étkezési napraforgó, a szántóföldi zöldségnövények, az ökológiai gazdálkodásban termesztett növények, valamint a fajta-előállítási, fajtafenntartási, vetőmag-előállítási és kísérleti célú növényállomány.

A fokozottan vadkárveszélyes területet szintén a Vhr. határozza meg a 82/A. § (2) bekezdésében. Eszerint az a mezőgazdasági művelés alatt álló tábla minősül fokozottan vadkárveszélyesnek, amelynek szegélye 40%-ot meghaladóan:

1. erdő, nádas művelési ágba vagy műveléssel felhagyott, a vad elrejtőzését lehetővé tevő, egyéb művelési ágba tartozó területtel határos; vagy
2. más mezőgazdasági művelés alatt álló táblával határos, és a tábla fekvése szerinti vadászterület erdősültsége meghaladja a 30%-ot.

• A földhasználó köteles gondoskodni a vadállomány kíméletéről. Szükséges továbbá hozzájárulnia a mezőgazdasági táblákon, hogy a vadászatra jogosult a saját költségén vadkárelhárítást szolgáló berendezéseket helyezhessen el.
• A vadállomány túlszaporodása esetén a földhasználó jogosult vadállomány-szabályozó vadászat elrendelését kezdeményezni.
• Amennyiben a földhasználó nem tesz eleget a fentiekben is körülírt, a Vtv. 79. § (1) bekezdés a–g) pontja szerinti előírásoknak, abban az esetben a kárt a földhasználó terhére kell figyelembe venni.

Ha a föld használója a tartós telepítésű kerítéssel védett földterületre  a vadászatra jogosultnak vadkárelhárítás céljából nem biztosít bejutást, akkor vadkárigényt a vadászatra jogosulttal szemben nem érvényesíthet.

A kárigény érvényesítésének további törvényi feltétele, hogy a károsodás bekövetkeztétől számított 5 napon belül, továbbá az adott növénykultúrában a Vtv. végrehajtási rendeletében meghatározott bejelentési időintervallumon belül írásban – igazolható módon – kell a kárigényt a vadászatra jogosultnak bejelenteni. A fenti szabály egyértelműen a folyamatos ellenőrzést hivatott megkövetelni a földhasználói oldaltól.

A vadkár-bejelentési időintervallumok meghatározásával a Vhr. a rendes gazdálkodás körét egyértelműbbé tette e kérdéskör vonatkozásában, vagyis ha a termelő nem törődik a termesztett növényállománnyal, mert nem ellenőrzi azt, és megkésve észleli a vadkárt, s majd csak határidőn túl jelenti be, akkor azt a terhére kell figyelembe venni. A fenti intervallumokon túl amúgy is jellemzően ésszerűtlen a termés be nem takarítása, ugyanis a határidőnél tovább betakarítatlanul hagyott termés  a szabad természetben megjelenő hatásoktól – a vadkártól függetlenül is – idővel tönkremegy.

A VADKÁROK MEGELŐZÉSE

A fejezetrészen belül, gyakorlati tapasztalataink alapján ismertetjük  az előforduló élethelyzeteket a két fél között, és ezek alapján egyfajta eljárásrendet javaslunk.

Általános szabály, hogy a Vtv. 78. és 79. §-a mindkét felet a vadkár megelőzésére kötelezi. A megelőzés optimális esetben pedig már az egyes kultúrák vetése előtt megkezdődhet.

A vetés előtti időszak teendői

A föld használója a Vtv. 79. § (1) bekezdés a) pontja szerint, a vadkár elhárításában, illetve csökkentésében a vadászatra jogosulttal egyeztetett és a károk elhárítására vagy csökkentésére alkalmas módon köteles közreműködni.

Gyakorlati szempontból fontos, hogy a jelenlegi vadászatra jogosultak jelentős része minimum 2017-óta folytat vadgazdálkodási tevékenységet vadászterületein, így mostanra már biztosan ismernek minden, a vadkár szempontjából veszélyesebb területrészt és a vadkár szempontjából érzékenyebb földhasználót. Ezek alapján kellő időben tudnak egyeztetni  a földhasználókkal, és azok vetéstervei segítségével közösen, de a vadászatra jogosult irányításával készíthetik el a védekezés tervét. Az így elkészített tervet megállapodás formájában javasoljuk írásba foglalni.

FONTOS!
A vadászatra jogosult tehát időben, már a vetés előtt kezdeményezzen! A vadkármegelőzés és elhárítás cselekvési tervét küldje meg (igazolható formában) a földhasználónak. Azokban az esetekben, ahol a felek között nem szokott eredményes lenni az egyeztetés, szintén szükséges a fenti dokumentációnak a földhasználó részére történő megküldése. Az egyeztetés bárminemű kimeneteléről legyen írásos feljegyzés. Ha a vadkárok elleni védekezés tekintetében semmilyen megállapodás nem született, vagy az egyeztetés sem tudott létrejönni, akkor ennek is legyen hitelt érdemlő írásos nyoma.

A vetés, a kelés és a növényállomány  betakarításáig terjedő időszak teendői ➸ Ha van együttműködési megállapodás:

Ha előzetesen már sikerült a földhasználóval írásos megállapodást kötni  a vadkár megelőzésére vonatkozóan, akkor is folyamatosan dokumentálni kell a felek által elvégzett feladatokat, illetve minden olyan eseményt, amelyet az esetleges későbbi vitás esetek során szükséges lehet felhasználni. Ilyenek lehetnek például az olyan jellegű egyéb károk, amelyek aztán vita alapját képezhetik annak megítélésében, hogy vad vagy más okozta-e a terméskiesést. Ugyanígy szükséges dokumentálni, ha a földhasználó az előzetesen, a megállapodásban rögzített feladatát nem vagy késve valósította meg, és ennek következtében keletkezett a vadkár (károsulti közrehatás).

A vadászatra jogosult teendői a földhasználó együttműködése esetén

Ábra: Országos Magyar Vadászati Védegylet

 Ha nincs együttműködési megállapodás, de van együttműködési szándék a földhasználó részéről:

Ha a kármegelőzésnek a felek általi közreműködését nem sikerült előzetesen rögzíteni, abban az esetben a vadászatra jogosult feladata tulajdonképpen megegyezik az előzőekben ismertetettekkel. A többletfeladatot az fogja okozni, hogy – mivel a vadkár megelőzésének feladatai nincsenek megállapodásban rögzítve –, azokat a felek alkalmanként egyeztetik és osztják fel egymás közt, ezért minden egyes feladat/kultúra esetében azok megosztásáról és végrehajtásáról írásos és szükség szerint fényképes dokumentációt kell készítenünk.

➸ Ha nincs együttműködési szándék a földhasználó részéről:

Sajnos ilyen esetek is ismertek, méghozzá jelentős számban. Ekkor kétféle passzivitás fordulhat elő a földhasználó részéről:

• nincs közreműködési hajlandósága, de saját elgondolása alapján (nem a vadászatra jogosulttal egyeztetett módon) védekezik a vadkár ellen;
• nincs közreműködési hajlandósága, és nincs semmilyen védekezése a vadkár ellen.

Ezek az esetek eltérő mértékben ugyan, de megvalósítják a Vtv. 79. § (3) bekezdését, amelynek alapján felmerülhet a Ptk. szerinti károsulti közrehatás. De ekkor sem szabad megfeledkezni  a vadászatra jogosult objektív kártérítési felelősségéről, ezért az alábbiakat mindenképpen tegyük meg:

• írásos értesítés a közreműködési kötelezettségről, a részletek meghatározásával;
• írásos értesítés, ha kárt tapasztalunk a földhasználó területén;
• írásos értesítés, ha valamilyen vadkárelhárító védekezést akarunk végrehajtani a területén, vagy vadkárelhárító berendezést akarunk elhelyezni azon;
• és természetesen mindent dokumentálni (feljegyzés és fotó).

A védekezés néhány gyakorlati lehetősége

Ha vadkárról beszélünk, hajlamosak vagyunk a nagyvadra asszociálni, pedig nagy- és apróvadas területeken is egyre inkább számolni kell  az apróvad által okozott károkkal is. A mezei nyúl és a fácán a napraforgó szikleveles állapotában komoly károkat tud okozni. Egyes fajok esetében a vadászati hatóságtól célszerű megkérni az idényen kívüli elejtés lehetőségét, hivatkozva a faj által okozott kártételre.

Amikor a klasszikus elterelő etetés és a vadkárelhárító vadászat már nem elegendő a károk megelőzésére/elhárítására, a gyakorlatban – a modern technikát is figyelembe véve – különböző módszereket lehet alkalmazni.

E Drónos, hőkamerás vadmegfigyelés alkalmazása, amely során a vad ki is zavarható a mezőgazdasági kultúrákból a drón segítségével.  Nem szabad ugyanakkor elfelejteni a drónhasználat jogszabályi előírásait: azok betartása kötelező.

• A földhasználó bevonása mellett, a veszélyeztetett területek drónnal való folyamatos monitorozása, az időben történő kárészlelés/intézkedés érdekében.
• Kereső hőkamera alkalmazása a vad éjszakai mozgásának nyomon követése érdekében.
• Kellemetlen íz- és szaghatáson alapuló szer (pl. Kornitol) kijuttatása a táblaszegélyekben.
• Szaghatáson alapuló riasztóanyagok, fény- és hanghatáson alapuló riasztószerek/eszközök használata.
• Gázágyú használata, tekintettel a lakott területektől való távolságra.
• Fontos védekezési forma a vadföldművelés (esetleg pályázatok igénybevétele mellett): amennyiben a vad zavarásmentesen, a vadföldön szerzi meg a létfenntartásához szükséges takarmány egy részét, akkor máshol annyival kevesebbet fogyaszt.
• A villanypásztorok előnye, hogy a vetésforgónak megfelelően szabadon telepíthetők, és éveken át használhatók kisebb költségen. Ugyanakkor a feleknek arra kell törekedni, hogy a vegetációs időszakot követően, a betakarítás után a villanypásztorokat elbontsák.
• Éjszakai (nappali) őrzés kutyákkal, szerződtetett személyekkel.
• A jogszabály ugyan lehetőséget ad a földhasználónak – amint azt már korábban jeleztük – 50 hektár nagyságrendig a földterület bekerítésére, de ez a megoldás több okból nem javasolt. Hosszabb távon jelentős élőhely-degradációval és már rövid távon is a környező területek fokozott vadkárterhelésével járhat. (Minden esetben a vadászatra jogosult dönti el, hozzájárul-e egy területrész bekerítéséhez.)

A betakarítást követő időszak teendői

Ha minden rendben ment, akkor ebben az időintervallumban tulajdonképpen már a következő esztendőre történő felkészülés az aktuális, a korábbiakban leírtak szerint. Célszerű az együttműködési megállapodással bíró földhasználók esetében közösen kiértékelni, esetleg felülvizsgálni a megelőzés során alkalmazott módszerek hatékonyságát, és ha ezt nem találjuk kielégítőnek, akkor újabb módszerek alkalmazását bevezetni. A jó partneri kapcsolat példát mutathat a többi földhasználónak is: ennek érdekében  ne csak azokkal a földhasználókkal vegyük fel ilyen célból a kapcsolatot, akikkel megállapodással rendelkezünk, hanem próbáljuk meg azokkal is, akikkel még nem, annak érdekében, hátha tudunk a jövőt tekintve írásos megállapodást kötni. Az írásos megállapodás jelenti mindkét fél esetében a legnagyobb biztonságot és garanciát a megfelelő partneri kapcsolatra.

A VADKÁRELJÁRÁS SZABÁLYAI

A vadkár megállapításának és érvényesítésének speciális szabályait  a Vtv. 81. és a 81/A. §-a szabályozza.

A Vtv. 81. § (1) bekezdése szerint a vadkárt a károsult részéről a vadászatra jogosultnak – azaz a kárért felelősnek – a kár bekövetkezésétől,  illetve észlelésétől számított 5 napon belül írásban be kell jelentenie. Ha a földhasználó nem észleli a kárt legfeljebb néhány napon belül, miután az bekövetkezik, akkor megsérti a Vtv. 79. § (1) bekezdés d) pontját (kritikus időszakokban ellenőrzés), s így a kárt a Vtv. 79. § (3) bekezdése alapján a terhére kell figyelembe venni.

A Vtv. 81. § (2) bekezdése előírja, hogy amennyiben a károsult és a kárért felelős között 5 napon belül nem jön létre egyezség, úgy további 5 napon belül van lehetőség a településileg illetékes önkormányzat jegyzőjétől kérni a kárbecslési eljárás lefolytatását azzal, hogy a határidő mulasztása esetén az általános közigazgatási rendtartásról szóló

2016. évi CL. törvény (Ákr.) szerinti igazolási kérelemnek van helye.

Ebből következően, az eljárás lefolytatása tekintetében ezek a határidők jogvesztő hatályúak abban az esetben, ha az Ákr.-ben meghatározott határidőben a földhasználó nem nyújt be igazolási kérelmet.

A Vtv. 81. § (3) bekezdése előírja, hogy a Vhr.-ben meghatározott szakképesítésű szakértő végezheti a kár megállapítását.

A Vhr. 83. § (1) bekezdése szerint a vadkár, vadászati kár, valamint vadban okozott kár felmérését az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló miniszteri rendeletben vagy az agrárgazdasági és agrár-vidékfejlesztési szakterületeken a szakértői tevékenység végzésének feltételeiről szóló miniszteri rendeletben meghatározott szakirányú végzettséggel és legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező személy végezheti.

A Vtv. 81. § (3) második mondata előírja, hogy a jegyző a bejelentést követő 3 munkanapon belül rendeli ki a szakértőt. Ez az előírás sokszor nagyon nehezen teljesíthető, mert a vadkárbejelentések gyakorisága

– a növények fenológiai állapota miatti károsítási érzékenységük, továbbá a betakarítás sajátosságai okán – dömpingszerűen jelentkezik. Emiatt  a főszezonban – augusztus közepétől október végéig – nagyon nehéz szabad kapacitású szakértőt találni. Ráadásul nem csak a jogszabályban előírt határidő sürgeti a jegyzőket, hanem a termelők is, az időben történő szakértői bizonyítás és a betakarítások szervezése és kivitelezése miatt.

A Vtv. 81. § (4) bekezdése előírja, hogy a vadkárigényt érvényesíteni  az Agrárminisztérium honlapján közzétett egységes vadkárfelmérési útmutatókban meghatározott eljárásrend szerint elvégzett kárfelmérési eljárást követően lehet, azaz a jogszabály kötelezővé teszi a vadkárfelmérési útmutató alkalmazását.

A jegyzői vadkáreljárás során a Vtv. 81. § (4a) bekezdése alapján, ha  a felek között nem jön létre egyezség, 3 munkanapon belül lehetőség van újabb szakértő kirendelését indítványozni azzal, hogy az újabb szakértői vizsgálatig a növénykultúrát nem szabad betakarítani.

A Vtv. 81. § (5) bekezdése előírja, hogy a szakértő a kárfelmérésről készült jegyzőkönyvet haladéktalanul átadja a jegyzőnek. A második mondat előírja, hogy a jegyző a jegyzőkönyv alapján kísérli meg egyezség létrehozását a felek között. A jegyzőkönyvvel kapcsolatos szabályokat a Vhr. 84. §-a határozza meg.

A Vhr. 84. §-a a vadkárfelmérés egyes részletszabályaival foglalkozik. Meghatározza, hogy a felmérésről jegyzőkönyvnek kell készülnie, s milyen tartalmi elemekkel; a jegyzőkönyvi megállapításokra a felek észrevételt tehetnek, illetve hogy ennek mik a joghatásai.

A gyakorlatban a szakértő a helyszínen jellemzően nem tudja kimunkálni a vadkár összegét, így a jegyzőkönyvet – legalábbis a lényegi részében – nem tudja kitölteni, ezért a felmérés végeztével, azt haladéktalanul nem is tudja átadni a jegyzőnek, vagy pedig hiányos állapotban adja át. A gyakorlat az, hogy a szakértő miután elkészült, megküldi a vadkárbecslési szakvéleményt a jegyzőnek. Mindezt nehezíti, hogy a szakértők  a főbb vadkáros időszakban annyira leterheltek, hogy sokszor csak 1-2 hét alatt tudják a szakvéleményt elkészíteni és megküldeni. A jegyző ezt követően, a szakvélemény alapján kísérli meg az egyezség létrehozását.

A Vtv. 81. § (6) bekezdése alapján a jegyző megtartja a felek között  az egyeztető tárgyalást, s ha a felek megállapodnak, továbbá a megállapodás mások érdekét nem sérti, és a jogszabályoknak is megfelel, akkor  a jegyző az egyezséget határozatba foglalja.

Amennyiben nem jön létre egyezség, úgy a jegyző az eljárást végzéssel megszünteti a Vtv. 81. § (7) bekezdése szerint. A földhasználó – a Vtv. 81. § (8) és (11) bekezdése szerint – a végzés véglegessé válásától  30 napon belül kérheti kárának megállapítását a bíróságtól. A határidő elmulasztása jogvesztő.

A VADKÁROK FELMÉRÉSÉNEK SZABÁLYAI

A Vtv. 81. § (4) bekezdésének előírása szerint a vadkárigényt érvényesíteni az egységes vadkárfelmérési útmutatókban meghatározott eljárásrend szerint elvégzett kárfelmérési eljárást követően lehet, tehát amenynyiben az útmutatóban szereplő előírásokat nem tartják be a vadkárok felmérése során, akkor a kárigényt sem lehet érvényesíteni.

Az Egységes Mezőgazdasági Vadkárfelmérési Útmutató meghatározza, hogy a szemle során elkészült jegyzőkönyvnek miket kell kötelezően tartalmaznia, amelyek az alábbiak:

• A szakértő által bejárt terület (a bejárás útvonala) és a mintavételi helyek egyértelműen azonosíthatóak legyenek. A szakértőnek ennek érdekében arra alkalmas térképi ábrázolást kell készítenie.
• A vizsgálati/mintavételi helyeken tapasztaltakat időálló módon kell rögzíteni úgy, hogy ezeknek az adatoknak az adott mintavételi helyhez köthetősége biztosított legyen.
• Elvárás, hogy minden egyes mintavételi/vizsgálati helyen készüljön legalább 1 db fénykép. A képeken legyen ott a dátum és időpont megjelenítése.
• A területbejárás és mintavételezés térbeli rögzítéséhez GPS-készüléket kell használni, amelynek minimális pontossága 1–5 méter.
• Ha a helymeghatározásra és a távolságmérésre alkalmas eszköz és digitális térkép a felmérési pontok rögzítéséhez nem működik az adott helyen, akkor legalább egy papíralapú térképvázlat készítése szükséges, amelyen a felmérés térbeli elhelyezkedése utólag is ellenőrizhető.
• A termésbecslés során begyűjtött minták tömegét a helyszínen meg kell mérni és az adatokat jegyzőkönyvben kell rögzíteni. A tömeg méréssel egy időben a szemek nedvességtartalmát kézi gabonan edvességmérővel meg kell mérni és jegyzőkönyvben rögzíteni kell.

A fentieken felül a különböző növénykultúrák felmérésének részletes előírásait és a vadkárszámítás módját az Egységes Mezőgazdasági Vadkárfelmérési Útmutató tartalmazza.

A VADKÁROK GYAKORLATI KEZELÉSE, KOMMUNIKÁCIÓ A TERMELŐKKEL

A vadászatra jogosult képviselete a vadkáreljárásban

A Vtv. 16. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a vadászatra jogosult törvényes képviseletére jogosult személy a vadásztársaság esetében a székhely szerinti törvényszék által bejegyzett képviselője, illetve képviselői lehetnek. Ez azért lényeges, mert az eljárás során bármely kérdésben kizárólag ők vagy az általuk teljes bizonyító erejű magánokiratban felhatalmazott személyek tehetnek jognyilatkozatot.

Tapasztalatunk szerint a legbarátságosabb táblaszéli szóbeli megegyezések esetében is lehetnek olyan, nem tisztázott részletek vagy félreértések, amelyek később peres eljárást eredményeznek. Ezek megelőzhetőek abban az esetben, ha a szóbeli egyezségeket haladéktalanul írásba foglaljuk.

A vadászatra jogosultat a vadkár terén objektív kártérítési felelősség terheli. Azaz, ha a jogszabályi helyzet fennáll (még ha minden előírást be is tartott), kártérítési kötelezettsége van. Amennyiben a földhasználó  a törvényben előírt kötelezettségeit részben vagy egészben nem teljesíti, az megalapozhatja a kár megosztását.

Éppen ezért, ha a vadászatra jogosult úgy tapasztalja, hogy az adott vadkárügyben földhasználói mulasztás esete áll fenn, azt mindenképpen hitelt érdemlően dokumentálja. Ennek alapja lehet a Vtv. 79. § (1) bekezdésének a–g) pontjaiban foglalt kötelezettségek elmaradása.

Inkább készüljön egy fénykép, egy feljegyzés, egy jegyzőkönyv vagy egy dokumentált levél feleslegesen, de ha perré alakul az ügy, ne szenvedjünk emiatt hátrányt.

Ebből is következik, hogy az eljárás minden szakaszában az arra jogosult személy képviselje a vadászatra jogosultat.

A vadászatra jogosultak legnagyobb körét a vadásztársaságok teszik ki. Jól ismert, hogy sok esetben a vadásztársaságok képviselői nem tudnak minden ügynél jelen lenni. Éppen ezért a legcélravezetőbb az lehet, ha a Vtv. 78. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti, a földhasználók számára elérhető módon megadott, a vadkárral kapcsolatos ügyekben hivatalos kapcsolattartó olyan meghatalmazást kap a vadászatra jogosult képviselőjétől, amely a vadkárügyek intézése során teljes körű képviseletre hatalmazza fel őt.

A kapcsolattartó személyével szemben támasztott elvárások a következők:

• mindenképpen legyen mobilis, hogy az eseményeken ott tudjon lenni;
• legyen részletes ismerete a Vtv. vadkárt érintő előírásairól;
• legyenek növénytermesztési alapismeretei;
• legyen alapismerete a vadkár- és termésbecslés módszertanáról;
• és talán a legfontosabb: legyen kiemelkedő „diplomáciai” érzéke.

GYAKORI KÉRDÉSEK

   Mi is az a vadkáralap?

A vadkár pénzügyi fedezetéről a Vtv. 81/B. §-a rendelkezik.

A vadkáralapot képező pénzösszeget a vadászatra jogosult elkülönített számlán köteles tartani, kezelni, intézménye a földhasználók felé teljesített kifizetési garancia zálogaként került a jogszabályba.

A vadászatra jogosult az adott vadászati évet megelőző vadászati évben a vadászatra jogosult által a vadkárért kifizetett kártérítés mértékének megfelelő – az adott vadászati év december 31. napjáig vadkárért ténylegesen kifizetett összeggel csökkentett – összeget a vadkáralapban  az adott vadászati év január 31. napjáig biztosítja, a befizetett összegről az igazolást a vadászati hatóság részére február 15-éig megküldi.

Ez a rendelkezés tulajdonképpen azt jelenti, hogy az elkülönített számláról pénzt kifizetni csak a fenti okból és körülmények fennállása esetén lehet. Azaz, ha holnaptól nem keletkezik többé vadkár a vadászterületen, mert olyan profi módon kezeljük a helyzetet, akkor a vadkáralapra elkülönített számlán marad a pénz, azt onnan más célra nem használhatjuk fel.

A magánokiratba foglalt egyezség a vadkár mértékéről/összegéről  a felek között, legalább két tanú előtt létrejött írásos egyezség, míg  a közokiratba foglalt egyezség lehet ugyanez, de közjegyző előtt, illetve a jegyzői eljárásban megtartott tárgyaláson megszületett egyezség és  az arról készült határozat is ennek felel meg, ahogy a jogerős bírósági  ítélet is.

Fontos példa! A vadkáralap közérthetően a következőt jelenti: ha  a jelenlegi vadászati évet megelőző évben dokumentált módon (okiratba foglalt egyezség, jegyző előtti megállapodást követő végzés vagy jogerős bírósági ítélet alapján) pl. 5 000 000  Ft vadkárkifizetés történt, és a folyó vadászati évben december 31. napjáig (okiratba foglalt egyezség, jegyző előtti megállapodást követő végzés vagy jogerős bírósági ítélet alapján) 3 000 000 Ft vadkárt fizettek ki, akkor az adott (éppen futó) vadászati évben 2 000 000 Ft-ot kell január 31. napjáig félretennie a vadászatra jogosultnak az általa erre a célra elkülönített számlán.

FONTOS! 

A vadászatra jogosult kártérítési kifizetési kötelezettsége abban az esetben is fennáll, ha a vadkáralapon elkülönített összeg  a kárt nem fedezi.

A fenti rendelkezés azt jelenti, hogy ha valamilyen oknál fogva elfogy a vadkáralap elkülönített számlájáról a rendelkezésre álló összeg, akkor is helyt kell állni a bekövetkezett és jogerős vadkárkifizetésekért.

Mit tehet a vadászatra jogosult, ha elmulasztotta a vadkárszemlén való jelenlétet, és a jegyzői tárgyaláson sem volt ott, de nem ért egyet a jegyző által kirendelt szakértő szakvéleményével?

Sajnos ez a probléma életszerű. Oka lehet hanyag magatartás, de akár  a vadászatra jogosultnak fel nem róható körülmény is. Ettől függetlenül, ha a probléma már fennáll, a kialakult helyzetet kezelni kell. Ezért lényeges, hogy akár meghatalmazással is, de legyen a vadászatra jogosultnál egy olyan személy, aki minden eljárási cselekményen részt tud venni.

Az elmulasztott szemle és tárgyalás következménye az, hogy nem tudunk hangot adni az esetleges ellenvéleményünknek, így az első körben elkészült szakvélemény, még ha esetleg számos szakmai hibát is tartalmaz, tulajdonképpen „rögzül”. Ez lesz az alapja a további eljárásoknak.

Ekkor a vadászatra jogosult már csak egyet tehet: eljáráson kívül egy magánszakértőt bíz meg, ami ugyan már tűzoltómunka, de esetleg a későbbi bizonyításban szerepe lehet.

ZÁRSZÓ

A vadkárra tökéletesen igaz az a régi mondás, miszerint a bajt mindig könnyebb megelőzni, mint kezelni. Erre való tekintettel különösen fontos az, hogy a vadgazdálkodási tevékenység során törekedjünk a társ ágazatokkal történő összhang megteremtésére, aminek sarokköve az adott élőhely nyújtotta feltételekhez igazodó vadállomány-sűrűség k ialakítása, fenntartása. Bízunk abban, hogy a vadkárok kezelésével kapcsolatos útmutatónk és javaslataink kellően informálják a vadászatra jogosultakat a vadkárokkal kapcsolatos ismeretekről, és előremozdítják a földtulajdonosokkal, földhasználókkal megvalósuló harmonikus és kiegyensúlyozott együttműködést.

Forrás: Országos Magyar Vadászati Védegylet