Kattints a képre és csatlkozz a WILD Hungary csoporthoz!

Önerőből, egyesületi támogatás és pályázati finanszírozás hiányában folytat kutatást két háromszéki szakember a környékbeli farkaspopuláció életmódjáról és létszámának alakulásáról. Érdekes felfedezéseket tettek.

A farkas nagy zabáló, de ugyanakkor nagy koplaló is – ha zsákmányol, nem tartalékol. Fotó: Péter Levente – Székelyhon

Ábra: Székelyhon.ro

A kutatás négy éve kezdődött és még messze a vége. Nincs mögötte semmilyen szervezet, csak sok tapasztalat és állandó kíváncsiság, örökös kutatási szenvedély – ez az, ami rokon az „elkövetőkben”: ők Sikó Barabási Sándor, Kovászna megye volt főállatorvosa, a megyei élelmiszer-biztonsági és állategészségügyi hivatal nyugalmazott vezetője, és Péter Levente, a zabolai Mikes-birtok rangere, aki többszörösen díjazott természetfotós is. A kutatás megkezdésekor Sikó még a Babeș–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán dolgozott a környezettudományi kar oktatójaként, Péter Levente pedig a tanítványa volt. Azóta mindketten elszakadtak az egyetemtől és függetlenként folytatják, amit elkezdtek.

Annyi segítséget kapnak, hogy ha analíziseket kérnek az egyetemi központoktól vagy külföldi laboroktól, akkor azok elvégzik a laborvizsgálatokat, mindössze annyi honoráriumért, hogy a publikált tudományos cikkekben megemlítik őket is. A kutatás elsősorban Sikó Barabási Sándor és Péter Levente lakhelyének és munkaterületének környékére, Kőröspatakra, Zágon környékére, illetve Erdővidékre szorítkozik.

Mint említettük, végleges következtetések még nincsenek, de az eddigi megfigyelések empirikus eredményeiből Sikó néhányat megosztott a Székelyhonnal.

A farkas nagy zabáló és nagy koplaló
A farkaspopuláció változása attól függ, hogy mennyi a zsákmányállat. A nagyragadozó elsősorban a vaddisznómalacokra hajt, kisebb mértékben őzet, nyulat is elejt. Ha csapatban sikerül vadásznia, akkor még szarvas is terítékre kerülhet. A farkasok rengeteg kutyát is elpusztítanak, főleg a téli–tavaszi időszakban, illetve olyan falkát is megfigyeltek, ahol – az ürülékvizsgálatok tanúsága nyomán – az eledel 10–15 százaléka kutya volt: láncról lerágott és kóbor kutyák egyaránt.

A farkas nagy zabáló és nagy koplaló, amit megfog, meg is eszi, nem tartalékol, nem ássa el a maradékot. Talán nem köztudott, hogy amikor nincs elejtett vad, hetekig képes beérni csigákkal, bogarakkal, bogyókkal, erdei gyümölcsökkel.

Nehezen lephetők meg, nagy élmény, ha sikerül megpillantani, lencsevégre kapni őket. Fotó: Péter Levente – Székelyhon

A farkas óriási területet bejár, 24 órában akár 100 kilométert is megtesz, attól függően, hogy mennyi a prédaállat. Ha van, amit egyen, megmarad kisebb területen. Nagyvonalakban ugyanazt az útvonalat járja be, és bizonyos rendszerességgel visszatér egy területre.

A Sikó által elvégzett székletvizsgálat arra is kitér, hogy a kutyák zsákmányolása folytán az azokban élő paraziták is átkerültek a farkasállományba. Nem olyan mértékben, hogy kárt okoztak volna bennük, de az összefüggés nyilvánvaló volt: azokban a populációkban, amelyek az esztenáktól, emberi településektől messze éltek, ez kevésbé volt tapasztalható.

A farkasok ürülékének vizsgálata folytán – úgymond saját kárukon – egy érdekes felfedezést is tettek a kutatók: ha a vizsgálatok céljára túl sok ürüléket összeszedtek, a farkasok már nem jártak oda vissza, mert nem érezték magukénak a területet, amelyet körbehatároltak.

A farkasok többsége éhen hal, elsősorban a fiatal kölykök pusztulnak el két éves koruk előtt. Ez a jelenség felerősödött, illetve nagyon megcsappant az állomány akkor, amikor elfogytak a sertéspestis következtében kimúlt vaddisznók.

Optimálisak a létfeltételek, szaporodik az állomány
Bizonyos egyedeket lehet azonosítani a vadkamerák felvételei alapján, néha már beazonosító megnevezést is kapnak a farkasok: van köztük hosszúfarkú, bicegő, sánta, foltos stb. Az állomány egyedszámát viszont nem lehet megbecsülni, mert Erdővidék falkái átjárnak Hargita megyébe is és vissza. De egészen biztos, hogy növekvőben van a példányszámuk – mondja Sikó.

És mivel közeledik a tél, az is biztosra vehető, hogy többet fognak bejárni esztenákra, vagy a faluszéli gazdaságokba, és a kutyákra ezután is veszélyt jelentenek. Ha meg akarják védeni a házőrzőiket, legalább nézzék meg, ha a kutya nagyon ugat, hogy mi a helyzet – tanácsolja a kutató a gazdáknak.

Sikó Barabási Sándor számára nagy élményt jelentett, hogy egyszer, amikor a nagy havazásban egyedül járta az erdőt, meglepetésszerűen egy farkaspár tűnt fel előtte, majd nyugodtan továbbálltak. Egy másik alkalommal pedig egy eredménytelen éjszaka után éppen elhagyni készült egy magaslest, amikor a tisztás túloldalán feltűnt két farkas. Több mint tíz percen keresztül volt alkalma őket megfigyelni.

Tudták, hogy a farkas, ha muszáj, átmenetileg még csigákkal, bogyókkal is megelégszik? Fotó: Péter Levente – Székelyhon

Zárszóként Péter Levente vallomását idézzük:

„Sokat jártam a farkasok nyomában. Az évek során megtanultam, mit jelent farkaséhesnek lenni – nemcsak az ételre, hanem a túlélésre, szabadságra, a vadon lelkére éhezni. A farkas híres arról, hogy hatalmas távolságokat tesz meg, miközben fáradhatatlanul kutat zsákmány után. Talán épp ezért olyan nehéz követni: talán a szél rejti el a lépteit. Úgy hiszem, hogy minden állat tőle tanulta meg a vadászat művészetét – és azt is, hogyan kell menekülni: méltósággal, ösztönből, a természet törvényeit követve. Természetfotósként haragszom rá, mert nem adja könnyen magát a lencsének. De éppen ezért tisztelem is: a farkast megörökíteni nem szerencse kérdése, hanem érdem – ki kell érdemelni a vadon bizalmát.”

Forrás: Székelyhon

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131