Vadászat
Füzesgyarmati solymászat
Magyar Solymász Egyesület tagjai Füzesgyarmaton vadásztak:
Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!
Egyesületünk ismét Füzesgyarmatra tette bázisát a november 7–9-i hétvégére, hogy solymászmadarainkkal bejárjuk a sokunk számára már-már második otthonnak számító területet. Már érkezéskor érződött az a sajátos füzesgyarmati hangulat: autók mögül előkerülő ládák, ülőkék, régi barátok egymás vállát paskolva – és persze a szokásos kérdés: „Na, kinek a legjobb a madara? Kinek lesz a legszebb fogása?”


Ábra: Facebook
A sorakozónál ezúttal is Takács Attila fővadász fogadott minket. Látszott rajta, hogy a myxomatózis miatt ezen a hétvégén különösen sok teher nehezedik a vadásztársaságra: szervezés, ellenőrzés, egyeztetés – mégis jutott mindenkire egy jó szó, egy mosoly, egy rövid terepi beszámoló. Rövid, lényegre törő eligazítást kaptunk, amelyből az is kiderült, hogy a betegséggel kapcsolatos helyzetre való tekintettel fokozott figyelemmel, de továbbra is jó eséllyel vadászhatunk, hiszen a terület így is bőkezűen kínálja a lehetőségeket.
Az időjárás ezúttal nem a képeslapokra készült: szürke ég, szél, időnként szitáló eső várta a csapatokat. A hangulaton ez mit sem rontott. A terepre érve a csoportok gyorsan felálltak: a héjás és Harris-es vegyes csapat az egyik oldal felé indult, a sólymosok a tágasabb, nyílt részeket vették célba, tőlük távolabb pedig a sasosok kaptak lehetőséget a vadászatra. A rosszabb idő talán a madarakat is keményebb munkára késztette, de annál szebb jelenetek bontakoztak ki előttünk.
A nyulak ezúttal óvatosan, jól edzetten húzták meg magukat a takarásokban, mégis sorra jöttek a pedzések. Volt, hogy a kutya hosszasan dolgozott a sűrűben, mire kiszökkent az első mezei nyúl, és a héja villámgyors engedése után feszült csend váltotta fel a viccelődést – egészen a szerencsés fogásig. A fácánok is tiszteletüket tették: volt, hogy szinte „tankönyvi” helyzetben, szépen kikelve a kutya orra elől, máskor alacsonyan, gyorsan repülve próbálták kicselezni a sólymokat. Nem mindig sikerült nekik.
A sólymos csoportnál is akadt bőven élmény. A szél ugyan próbára tette a magasröptű madaraink idegeit – és a solymászok lábát is –, de a kitartás végül meghozta gyümölcsét: szép, magasan kitartott röpték és néhány igazán emlékezetes fogás született.
Visszaérve a szállásra jött a jól ismert forgatókönyv: madarak ellátása, ruházat szárítgatása, gyors átöltözés, aztán irány a vacsora. Az esti beszélgetések most is a közös vadászat sava-borsát adták. Valaki a kutyája okos megállásáról mesélt, más a fiatal madár első igazán szép fogását idézte fel. Az asztaloknál újraéledtek a nap jelenetei:
„Láttad, amikor…?”,
„Ha még két méterrel közelebb engedem…”,
„Az a nyúl úgy cikázott, mintha tudta volna, hogy…”
– és természetesen előkerültek a régi füzesgyarmati történetek is.

A zsákmányt tekintve nem beszélhetünk rekorddöntő hétvégéről, de annál inkább szép, tisztességes, a körülményeket figyelembe véve kimondottan jó terítékről. A vadnak kijáró tiszteletadásnál a teríték előtt állva mindenki kicsit elcsendesedett. Nemcsak a zsákmány súlya és a hétvége fáradtsága nehezedett ránk, hanem az a felelősség is, amelyet a myxomatózis miatt most még inkább érez a vadásztársaság.
Jólesett hallgatni a köszöntő szavakat, amelyekben külön kiemeltük a Füzesgyarmati Vadásztársaságot és személy szerint Takács Attila fővadászt, aki a rengeteg dolga és a járványhelyzet okozta plusz teher ellenére is mindent megtett azért, hogy mi gondtalanul élvezhessük a vadászatot. A vadászat megszervezése ismét Molnár Mátyás fősolymász precíz, áldozatos munkáját dicséri, aki a háttérben fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy minden a helyén legyen, mire az első madarat elengedjük.
Ezúton is szeretnénk megköszönni neki a szervezőmunkát, Attilának és a vadásztársaságnak pedig a bizalmat, a precíz előkészítést és azt, hogy újra a rendelkezésünkre bocsátották ezt a vadban gazdag, szívünknek kedves területet. A füzesgyarmati vadászat ismét bebizonyította, hogy nem csak a zsákmány, hanem a közösen megélt pillanatok, a madarak munkája, a kutyák lelkesedése és a baráti beszélgetések azok, amelyek miatt évről évre visszavágyunk ide.
Bízunk benne, hogy a körülmények a jövőben kedvezőbbek lesznek a vadállomány számára, és még sok hasonló, élményekben gazdag solymászvadászatot tarthatunk Füzesgyarmaton.
Írta: Magyar Solymász Egyesület
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.

Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.

Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.

Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131















