Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!

Egyesületünk ismét Füzesgyarmatra tette bázisát a november 7–9-i hétvégére, hogy solymászmadarainkkal bejárjuk a sokunk számára már-már második otthonnak számító területet. Már érkezéskor érződött az a sajátos füzesgyarmati hangulat: autók mögül előkerülő ládák, ülőkék, régi barátok egymás vállát paskolva – és persze a szokásos kérdés: „Na, kinek a legjobb a madara? Kinek lesz a legszebb fogása?”

Ábra: Facebook

A sorakozónál ezúttal is Takács Attila fővadász fogadott minket. Látszott rajta, hogy a myxomatózis miatt ezen a hétvégén különösen sok teher nehezedik a vadásztársaságra: szervezés, ellenőrzés, egyeztetés – mégis jutott mindenkire egy jó szó, egy mosoly, egy rövid terepi beszámoló. Rövid, lényegre törő eligazítást kaptunk, amelyből az is kiderült, hogy a betegséggel kapcsolatos helyzetre való tekintettel fokozott figyelemmel, de továbbra is jó eséllyel vadászhatunk, hiszen a terület így is bőkezűen kínálja a lehetőségeket.

Az időjárás ezúttal nem a képeslapokra készült: szürke ég, szél, időnként szitáló eső várta a csapatokat. A hangulaton ez mit sem rontott. A terepre érve a csoportok gyorsan felálltak: a héjás és Harris-es vegyes csapat az egyik oldal felé indult, a sólymosok a tágasabb, nyílt részeket vették célba, tőlük távolabb pedig a sasosok kaptak lehetőséget a vadászatra. A rosszabb idő talán a madarakat is keményebb munkára késztette, de annál szebb jelenetek bontakoztak ki előttünk.

A nyulak ezúttal óvatosan, jól edzetten húzták meg magukat a takarásokban, mégis sorra jöttek a pedzések. Volt, hogy a kutya hosszasan dolgozott a sűrűben, mire kiszökkent az első mezei nyúl, és a héja villámgyors engedése után feszült csend váltotta fel a viccelődést – egészen a szerencsés fogásig. A fácánok is tiszteletüket tették: volt, hogy szinte „tankönyvi” helyzetben, szépen kikelve a kutya orra elől, máskor alacsonyan, gyorsan repülve próbálták kicselezni a sólymokat. Nem mindig sikerült nekik.

A sólymos csoportnál is akadt bőven élmény. A szél ugyan próbára tette a magasröptű madaraink idegeit – és a solymászok lábát is –, de a kitartás végül meghozta gyümölcsét: szép, magasan kitartott röpték és néhány igazán emlékezetes fogás született.

Visszaérve a szállásra jött a jól ismert forgatókönyv: madarak ellátása, ruházat szárítgatása, gyors átöltözés, aztán irány a vacsora. Az esti beszélgetések most is a közös vadászat sava-borsát adták. Valaki a kutyája okos megállásáról mesélt, más a fiatal madár első igazán szép fogását idézte fel. Az asztaloknál újraéledtek a nap jelenetei:
„Láttad, amikor…?”,
„Ha még két méterrel közelebb engedem…”,
„Az a nyúl úgy cikázott, mintha tudta volna, hogy…”
– és természetesen előkerültek a régi füzesgyarmati történetek is.

A zsákmányt tekintve nem beszélhetünk rekorddöntő hétvégéről, de annál inkább szép, tisztességes, a körülményeket figyelembe véve kimondottan jó terítékről. A vadnak kijáró tiszteletadásnál a teríték előtt állva mindenki kicsit elcsendesedett. Nemcsak a zsákmány súlya és a hétvége fáradtsága nehezedett ránk, hanem az a felelősség is, amelyet a myxomatózis miatt most még inkább érez a vadásztársaság.

Jólesett hallgatni a köszöntő szavakat, amelyekben külön kiemeltük a Füzesgyarmati Vadásztársaságot és személy szerint Takács Attila fővadászt, aki a rengeteg dolga és a járványhelyzet okozta plusz teher ellenére is mindent megtett azért, hogy mi gondtalanul élvezhessük a vadászatot. A vadászat megszervezése ismét Molnár Mátyás fősolymász precíz, áldozatos munkáját dicséri, aki a háttérben fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy minden a helyén legyen, mire az első madarat elengedjük.

Ezúton is szeretnénk megköszönni neki a szervezőmunkát, Attilának és a vadásztársaságnak pedig a bizalmat, a precíz előkészítést és azt, hogy újra a rendelkezésünkre bocsátották ezt a vadban gazdag, szívünknek kedves területet. A füzesgyarmati vadászat ismét bebizonyította, hogy nem csak a zsákmány, hanem a közösen megélt pillanatok, a madarak munkája, a kutyák lelkesedése és a baráti beszélgetések azok, amelyek miatt évről évre visszavágyunk ide.

Bízunk benne, hogy a körülmények a jövőben kedvezőbbek lesznek a vadállomány számára, és még sok hasonló, élményekben gazdag solymászvadászatot tarthatunk Füzesgyarmaton.

Írta: Magyar Solymász Egyesület 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131