Keressen minket

Vadászat

Visszanéző (2025): Megy a liba, jön a bika…

Közzétéve:

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Megy a liba, jön a bika… Avagy Berettyón innen, Körösön túl, ahol a sok-sok kicsi babos malac túr, no, ott lakik a sok barcogó úr!

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Mondogattam magamban, amikor az év utóján megadatott, hogy egy előző napi jó kis libázás után szerencsét próbálhattam a fantasztikus adottságokkal rendelkező Körös-parti erdőben…

Nagyképűen hangzott a cím, lehet… pedig a bennem lévő vadászláz és alázat pont az ellenkezőjét mutatta. Csodás nap volt: a lehullott, nedves avar illata, a megannyi kismadár éneke, a megmaradt lombkorona ezerfélére festett színe, a bordó, a barna és az aranysárga színekbe öltözött tölgyes, a földön lévő csillogó levelek mélyen beleivódtak emlékezetembe azzal a jellegzetes illattal, amivel csak az erdőben találkozhatunk, sehol máshol… csak az erdőben. Ez mászik már oly sok éve a vadászember orrába, az ősz végi, tél eleji tájkép pedig az ember szívébe…

Mintha hazajöttünk volna… Megpihen egyszerre a test és a lélek is, az agy kikapcsol a hétköznapok robogó zajából, a tér egy kicsit kisimul, és mintha minden megszűnne létezni, elmosódik, megpihen…

Az erdőben lassan, halkan cserkelve olyan csodákat fedezünk fel, amiket sokan nem is ismernek, nem is hallanak. Ha csak gyorsan végigrobogunk, csak futó vadat látunk… viszont ha meg-megállunk, fülelünk, lelassítjuk lépteinket, akkor egyre beljebb, egyre közelebb enged magához az erdő. Nahh… ilyenkor vadászik az ember igazán, az érzékek felerősödnek, érezzük torkunkban a szívünk zakatolását, halljuk a lépteink alatt nyomódó lágy avar zaját. Ez az, amikor több az erdőzúgás.

A tavasz óta megcseperedett borját vezető szarvastehén, a kövérre hízott, téli szendergésre készülő borz, az odvas fákban megbúvó rovarokat keresgélő, doboló hangú fakopáncs, a megérkező téli kismadarakat fák között üldöző karvaly, a nedvességtől előbújó megannyi színes formájú, különös kinézetű gomba, a mohos fák törzsén makkal a szájában szaporán siető mókusok, a búgó vaddisznók hangos, morgó, visítva ziháló zaja… szinte a végeláthatatlanig sorolhatnám…

Így volt ez velem is, amikor december harmadikán, az elálló eső után, a párás erdőben Gyurival cserkelni indultam. Selejt bikára szólt az ajánlat, aminek nagyon örültem, mert hát dámból… bikából még nem sikerült ejtenem egyet sem. Gyuriról meg nem kell sokat mondani: annyi töltényt engedett már el az ujjbegye, mint ahány a haja szála. Profi kísérő, jó vadász, szereti a szépet, átéli a vadászlázat, és a fiataljának, zsengéknek hagyja megélni és emlékezetessé tenni a pillanatot.

El is játszottam a gondolattal: első dámbikám… hmmm… vajon mit tartogat számomra Diana, vajon elém vezet-e egy ilyen bikát, ami kicsike is, takaros is, tetszetős is, és hát na… csak az enyém… az én első dámbikám.

Kezdetben alig hittem benne, az idő kicsit szeles, esős, esett is, nem is. „Hajajj, ezt nem szereti a vad” – gondoltam. Féltem, hogy nem látunk vadat, de hát ember tervez, Isten végez – tartja a mondás –, és lám csodát, így is lett.

Nemsokára már a Körös töltése mellett autókáztunk. Mondanom sem kell, volt itt minden: off-road, csúszkáló kocsi, és ami a lényeg, egyre több vad. Elkezdtem bizakodni.

Egy erdőkerület melletti dűlőúton álltunk le a kocsival, majd magunkhoz vettük a legszükségesebbeket, és lassan, komótosan, csendesen tettük meg első lépteinket a lombját vesztett, félig téli, félig őszi erdő vastag, puha avarszőnyegű útján.

Láttunk dámokat, ilyet is, olyat is, de főleg nagyokat és fiatal, még kímélendő bikákat. Cserkeltünk. Igazi cserkelés volt: apró lesek, megállók és léptek sorozata, és közben mindent hallottunk és láttunk, mindent, ami megbabonázza a vadászembert… a roppanva lehulló faágat, a csiripelő erdei madarakat, a fasorok közt meg-megvillanó szarvasok testét, fülük rotorszerű mozgását, a hatalmas bikák erőtől duzzadó, szökkenő testét, ahogy fitogtatva erejüket ugrottak arrébb. Láttuk a bambán néző, embert még csak ritkán látó idei borjak csapatát, majd láttuk, ahogy a tehén csendesen a sűrű biztonsága felé vezeti őket.

Benne voltunk, magába engedett az erdő, eggyé váltunk vele.

A fasorok között ekkor pillantottuk meg. Ott állt. Titokzatosan, csak félig mutatva magát, félig mutatva az agancsát. Gyuri látta, majd egy apró, mosolyszerű rezzenést láttam meg az arcán.

– Figyelj, ez lesz a te bikád! Én látom az agancsát, selejtes a lapát, kicsit hasadt is. Te csak félig fogod látni, de ha idejössz, elugrik. Ha bízol bennem, lassan emeld a puskát, és tedd, amit tenned kell… a döntés a tied.

– Bízok benned és a tapasztalatodban, nem véletlenül került elém a sok-sok nagy és fiatal után.

De ahogy halkan válaszoltam, a bika elindult. Kis időt vártunk, majd követni kezdtük, egyre előrébb és előrébb hatoltunk a fasorok között. Délceg legényemet követve egy gyönyörű fekete bikát pillantottunk meg. Hatalmas agancsa, koromfekete teste volt, először a távcsőben mindketten azt hittük, hogy vaddisznó.

Ahogyan haladtunk előre, egyre nehezebb lett a cserkelés. Lábunk alatt mindig akkor reccsent meg egy apró faág, amikor nem kellett volna. Már majdnem beértük a hőn áhított bikámat, amikor hollók kezdtek őrült lármába, elárulva ittlétünket.

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Újabb megtett lépések következtek, közben az eső is eleredt, halkan gyöngyözve végig kalapom szegélyén. Ekkor figyeltem fel, hogy kísérőm már teszi is a lőbotot, lassan nyitotta, és ezt mondta:

– No, lassan emeld a puskád, Apuskám – majd halkan kacagott kicsit.

Én pedig emeltem, és a helyére tettem. A négylábú lőbot olyan stabil helyzetet biztosított, hogy az arcomon végigguruló esőcseppek ellenére is megnyugodva engedtem el a lövést. Hallatszott a becsapódás, bikám elugrott, de mindketten tudtuk, hogy jó helyre ment a kicsi Geco.

Az egyre jobban erősödő esőben vártunk, azt a bizonyos cigarettányi időt… majd a keresésére indultunk. A rálövés helyétől kb. 30 méterre, dermedten találtuk. Ott feküdt… már örök álmát aludta, fejdíszét nekem adva, felém fordítva.

Így hajoltam mellé és érintettem meg, és ekkor bontakozott ki rajtam a vadászláz. Kezem remegni kezdett, a torkomban gombóc volt. Az erdő elcsendesedett, lehajtott fejemen éreztem, ahogyan a kalapomon halkan ereszkedő esőcseppek a nadrágomon csapódnak be, és egyre nagyobb foltot növesztenek.

Agancsát érintettem. Olyan meghitt volt a pillanat, hogy végigfutott agyamon hirtelen az egész történet, onnantól, ahogyan a kocsiból kiszálltunk, addig, amíg ide jutottunk. Fantasztikus érzés volt… az is, ahogyan a töretet megkaptam, a halk, csendes esőben, cifra szavak nélkül, a maga nemes egyszerűségével volt a legmaradandóbb élmény.

A vadászházhoz visszaérve pedig sor került arra, amitől a legjobban tartottam. Sándor Gabi komám már hegyezte a mogyoró avatópálcát. Mert hát csak megkerült ő is, nagy meglepetésemre… mint később megtudtam, disznóra ült ki, csak nem járt sikerrel, de hát no… ilyen a vadászszerencse, erdőzúgás, meghitt, megannyi csendes óra, a természet közelsége, megannyi apró, parányi csoda megtapasztalása… az erdei, mezei életbe való mély, szuggesztív belelátás… Hjajj, de most ebből a merengésből a teríték és Gabi komám hangos nevetése térített észhez.

– Na, Zolim, most itt az idő – szólt Gabi.
– Helyezkedjél csak az elejtett vadad felé, szépen lassan, de remélem, nincs meglepetéspárna a …ggednél.

Na, mondanom sem kell, hogy erre hangos kacagásban törtünk ki. Gyuri volt az első, olyan szép, hosszú és velős avatóbeszédet mondott, hogy teljesen meghatódtam.

Aztán jött a fekete leves… na vajon ki is lehetett… és már pattogott is a vessző, mint Thor pörölye. Ki is húztam magamat egyből, mint aki karót nyelt. Mélyen az eszembe véstem elejtett vadam tiszteletét, a természet szeretetét és még ki tudja, mit, de egy biztos: a hosszú… hosszú beszéd végére úgy sajgott a hátsóm, mint amikor Ludas Matyi kiadta Döbröginek az ukázt a mesében.

Aztán csak néztem. Szívemben ott az emlék, minden egyes pillanat, előttem elejtett vadam, orromban az erdő illata, szívemben és naplóm hasábjain szerény írásom… de vajon mi is lesz a következő kis történetem?

Hamarosan erre is fény derül… Annyi biztos, hogy Szulej komámnak is része lesz benne.

Írta és fényképezte: Garabuczi Zoltán

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Vadászat

STOP!

Az Országos Magyar Vadászkamara közleményt adott ki a vörös róka közegészségügyi és természetvédelmi megítéléséről.

Published

on

 

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

„A rókának a közegészségügyi szempontból való vizsgálata az teljesen egyértelműen pozitív” – hangzott el a minap az ország egyik leghallgatottabb rádióműsorában. Valljuk, hogy a vélemény szabad. Valljuk, hogy minden közösségnek, érdekcsoportnak vagy civil szervezetnek joga van kiállnia a meggyőződései és az elvei mellett, érvelnie, és adott esetben elérnie a céljait. De csak akkor, ha ezt felkészülten, egyenesen és őszintén teszi, csúsztatások és mások megtévesztése nélkül.

Fotó: OMVK

A vörös róka (Vulpes vulpes) őshonos fajunk, része a hazai faunának. Állománya stabil – ami azt jelenti: jó ideje nem változik. Nem növekszik – mert vadászunk rá. És nem csökken – annak ellenére, hogy vadászunk rá, méghozzá egész évben, az általa okozott, elsősorban természetvédelmi károk, valamint a faj által terjesztett betegségek miatt, és vadászata során számos eszköz és megoldás használható. Ezek – megfelelő, a vonatkozó jogszabályokkal és általános vadászetikai elvárásokkal összhangban történő alkalmazás esetén – meggyőződésünk szerint nem elsősorban a vadászati hagyományaink miatt, de fontos elemei a vadgazdálkodásnak. Különösen igaz ez a különféle csapdák alkalmazására és a sokat támadott (egyáltalán nem a kutya és a ragadozó közötti harcot célzó, és Európa országainak többségében is legális) kotorékozásra. A róka gyérítésének elsősorban nem vadászati jelentősége van, és még csak nem is a prémjéért vadászunk rá. De tekintettel, hogy vadászható faj, a vadgazdálkodási ágazati szereplők felelőssége és hatásköre a rókaállomány hatékony szabályozása.

Hogy számadatokról is szóljunk: a róka állománya az elmúlt években úgy tartható 55-60 ezer egyed körül, hogy évente 85-90 000 egyedet (tehát az állomány másfélszeresét!) ejtenek el a vadászok (forrás: az agráriumért felelős minisztérium által a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen működő Országos Vadgazdálkodási Adattár hivatalos ágazati statisztikája).

Érzékelve a társadalom érzékenységét a rókaállomány gyérítés eszközei iránt, a Vadászkamara több fórumon is igyekezett és igyekszik objektíven bemutatni a róka élővilágban betöltött szerepét, pozitív és negatív hatásait közvetlen és közvetett környezetére. Szervezetünk olyan szakmai alapú, társágazatok bevonásán alapuló egyeztetéseket folytat, amelyek során objektíven felülvizsgáljuk a vonatkozó vadászati szabályozásainkat, vadászati gyakorlatunkat annak érdekében, hogy a rókával kapcsolatos – elsősorban természetvédelmi, humán- és állategészségügyi – elvárásoknak megfelelve a vadászatot magát, vagy annak egyes formáit elítélő civil közönség számára ne legyen megbotránkoztató, de józan belátás mellett tolerálható maradjon.

Ugyanakkor határozottan meg kell nyilatkoznunk, ha magyar állampolgárokat tényszerűen vezetnek félre, ráadásul úgy, hogy ez az egészségüket, testi épségüket veszélyeztetheti.

 

TÉNYSZERŰEN NEM IGAZ, hogy „A rókának a közegészségügyi szempontból való vizsgálata az teljesen egyértelműen pozitív” (az elhangzott állítás szerint azért, mert patkányt is fogyaszt).

 

Felkészületlen hőbörgőkkel nem dolgunk partnerként vitázni. Évtizedes szakmai szervezetként, amelyben javarészt felsőfokú szakirányú végzettséggel – sokak esetében több diplomával vagy éppen doktori fokozattal – rendelkező szakemberek dolgoznak, nem tisztünk vitatkozni senkivel, aki vadbiológiai, természetvédelemi, vadgazdálkodási ismereteket nélkülözve tesz állításokat. Ha ezzel vagy ehhez kapcsolódóan jogszabályokat sért (lett légyen szó állattartási előírásokról, vagy magyar állampolgárok, netán egy közösség vegzálásáról), az illetékes hatóság dolga, hogy eljárjon. Ez vonatkozik az ágazatunkra is. Ki-ki fordulhat a megfelelő fórumhoz: ezt – ököllóbálás és kardcsörtetés nélkül – a Vadászkamara is megtette, a jövőben is megteszi, ha szükségesnek látja.

Hogy miként is kell értékelni a rókát közegészségügyi szempontból, arról több előadás is szólt egy tavaly rendezett konferenciánkon. Ezek nem vélemények, feltételezések vagy légből kapott információk voltak: hiteles, szakterületükön ismert és elismert szakembereket kértünk fel. Minden előadás nyilvános, így az objektív információkról bárki tájékozódhat honlapunkon, ide kattintva.

Kérünk mindenkit, hogy ha érdemben akar tájékozódni, akkor – saját egészsége, épsége érdekében is – hiteles forrásból tegye!

Forrás: Országos Magyar Vadászkamara

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

 

Tovább olvasom

Vadászat

KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba

Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.

Fotó: Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.

A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.

Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.

Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.

A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.

A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.

Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.

A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.

Forrás: Frank Péter – Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.

Tovább olvasom

Vadászat

29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn

2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.

Fotó: Szegedi László – OMVK

A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.

A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.

Fotó: Szegedi László – OMVK

A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.

Eredmények

Férfi egyéni

  1. Siffer Géza – 47 találat
  2. Hüll László – 45 találat
  3. Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)

Női egyéni

  1. Hettyei Emőke – 45 találat
  2. Hettyei Anita – 39 találat
  3. Hettyei Bianka – 29 találat

Csapatverseny

  1. Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
  2. Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
  3. Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat

Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat

Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.

Fotó: Szegedi László – OMVK

A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.

A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.

Fotó: Szegedi László

Forrás: -PS- OMVK

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom