Vadászat
Aranysakál kotorékvadászata – GALÉRIÁVAL
Dr. Szőcs Tímeát, hazánk egyik ismert kotorékvadászát kérdeztük az aranysakál vadászatáról és a faj szokásairól. Egyetemi tanulmányait az Állatorvostudományi Egyetemen végezte. Tanulmányaival egy időben letette a vadászvizsgát. A solymászat mellett a vadászkutyák is mindig vonzották. Több kutya nevelkedett a kezei között, a terrierek mellett német vizslával is vadászott. Kotorékozni border terrierrel kezdett, Nemes Zsoltnak köszönhetően. Gyöngyösi Péter hozta be Magyarországra a Robert Booth által tenyésztett patterdale terriereket, rajta és Bartók Ferencen keresztül jutott hozzá az első ilyen kutyájához.
Aranysakállal jó pár évvel ezelőtt Kaposváron találkozott, majd a KEFAG Zrt. területén Vér István segítségével ejtette el élete első aranysakálját, hívással, sörétes fegyverrel.
Amikor elsőként találkozott Simon nevű kutyája aranysakál kölykökkel kotorékban, akkor a kutya „nem értette” a helyzetet. Az aranysakált valószínűleg nem zsákmányállatnak tekintette, hanem fajtársnak. A kutya kezdetben hezitált, gondolkozott, nem tudta, mit kellene tennie. A kotorékebeknek is meg kell azt tanulnia, hogy az aranysakál zsákmányállat. Ez főleg a fiatal, rutintalan, illetve a jól szocializált, falkában élő kutyákra igaz. Olyan kutya is akad, ami aranysakál kotorékokban megtagadja a munkát. Mivel az aranysakál is a kutyafélék családjába tartozik, a két faj egymással kereszteződhet. Mások beszámolói alapján, több esetben előfordult olyan hajtóvadászat is, ahol a hajtókutyák „elmentek” az aranysakál mellett. Vélhetően a szaguk kutyákéhoz hasonlított, előzetes tapasztalatok híján nem tekintették zsákmánynak.
A kotorékozásban, a gyakorlatban, nem létezik fekete és fehér. Helyzetek vannak, amit a legjobb tudásunk és érzésünk szerint megpróbálunk kezelni – mondta Timi. Nincs általános szabály arra, hogy egy kotorékban mi lakhat. Vannak arra utaló jelek, hogy borz, vagy róka élhet a várban – de a gyakorlat sokszor teljesen mást mutat.
Mielőtt bárki nekikezdene egy területen a kotorékozásba, először is megbízható adatokra van szükség és egy jó kutyásra. Az apróvadas területeken, hajtásokon, érdemes a vadászaton résztvevőket megkérni arra, hogy ha kotorékot látnak, akkor szóljanak a területileg illetékes hivatásos vadásznak. Egy kotoréktérkép óriási „kincs”. Legyen az lakott vagy éppen üres, mert vélhetően előbb-utóbb ezt valamilyen szőrmés kártevő elfoglalja. Jó pár évvel ezelőtt az aranysakál jóval óvatosabb volt az emberrel. Egyedszámuk növekedésével, az alkalmazkodóképességük tovább nőtt. Vasúti sínek, tanya, állattartó telep mellett is találtak már kotorékban aranysakált. Kotoréktérképek rögzítéséhez a Google féle térképszolgáltatást célszerű használni, mivel több ember, – egy ugyanazon email címmel regisztrálva, – frissítheti a meglévő adatállományt. A három faj (borz, vörösróka, aranysakál) a kotorékoknál mindig a minimumra törekszik, inkább egy „lakatlan várat” szeretnek elfoglalni.
Egy új kotorék kiásása sok energiába kerül, ezért a három ragadozófaj kotorékhasználata nagymértékben hat egymásra. Olyan is előfordul, hogy egy kotorékban, általában ezek nagyobb várak, rendszerek, két különböző faj található meg egyszerre (róka-borz egymás mellett élés nem ritka, de van adat róka és aranysakál egyidejű elejtésére ugyanazon kotorékból). A vörösrókához képest az aranysakál sokkal kevésbé kotoréklakó, kotorékhasználata inkább a szaporodási időszakra korlátozódik, de az év bármely szakában előfordulhat kotorékban, alkalmilag. Ha tudatosan keressük, előbb-utóbb találkozunk vele kotorékban, azonban az időzítés nagyon fontos. Mivel a három faj egymáshoz alkalmazkodik, ezért a vadászetikát is szem előtt tartva, késő ősszel kezdik meg a borzkotorékok vadászatát. Evvel a gyakorlattal „helyet csinálnak” a vörösrókáknak a koslatás időszakára, amely a tél közepén kezdődik. Tél végére a borzok vadászata – mivel fialási időszakuk ekkor kezdődik, – befejeződik. Ezután az egyértelműen lakottnak látszó borzvárakat messze elkerülik. A koslatás idején a szerelmes rókákra Finnországban kopókkal vadásznak, mivel a rókák kint járnak ilyenkor a területen. Március a legalkalmasabb a vörösrókák számának a csökkentésére, ugyanis ekkor a területet, kotorékot foglalt vemhes szukákat ejtik el, sokszor a kanokkal együtt.
A vadgazdálkodási szempontokat figyelembe véve, arra kell törekedni , hogy időben végezzük el a kotorékok ellenőrzését.
A vadászetika így fogalmaz:
,,April végéig majdnem valamennyi ragadozó vad megkölykezett már . A teremtés ura, az ember megölheti az állatot de nem kinozhatja s e szempontból indulva ki, május végéig a ragadozókat nem kell bántani, mert az anyjukat elvesztő kölyköknek alkalmasint kinos éhhalállal kell kimulniok . Ha azonban a vad tanyája, hol kölykei vannak, ismeretes: e kimélet megszűnik. ” Vadász- és Versenylap 1. évf . 6. szám 1857
A róka koslatása után kezdődik el az aranysakálé. Általában az aranysakál április végén, május elején fial, ekkor van lehetőség utolérni őket. Azokon a helyeken, ahol vörösróka és aranysakál is él ugyanazon a területen, az figyelhető meg, hogy az aranysakál minden maradékot felvesz a rókakotorék körül. Olykor a rókakölyköket is. Az aranysakálcsalád amit talál, elfogyaszt. Vélhetően emiatt alakult ki az elmúlt években az, hogy a vörösróka járatok egyre szűkebbek. Talán a túlélő vörösrókák így próbáltak alkalmazkodni az aranysakálokhoz.
Tipikus sakálkotorék nincs, vagy csak ritka esetekben látható. Mivel a toportyán nagyobb, mint a vörösróka, egyes esetekben a bejárat nagyobb és szélesebb. Régebbi borzvárat elfoglalva csak a friss kaparás és a nyomai utalhatnak a kotorék jelenlegi lakójára.
Az aranysakál gyomortartalom vizsgálatából megállapították, hogy a sakál étrendje rendkívül nagy szezonalitást és változatosságot mutat. A legkönnyebben megszerezhető táplálékot keresi, ami lehet mirabolán gyümölcse vagy őzgida, dámborjú, vagy pocok – amit már tudományosan is bizonyítottak hazai vadbiológusok. Károkozása az intenzív kölyöknevelési időszakban jelentős, azonban nem lehet az aranysakált kikiáltani egyedüli bűnösnek olyan hibákért vagy folyamatokért, amit nem ez a faj követ el. A vadgazdálkodás egy tudatos, napi munkával járó ágazat, aminek az eredménye sokszor évek múlva térül meg. Ha egy terület elhanyagolt, nem történik okszerű vadgazdálkodás, vadvédelem, az nem aranysakál bűne, hanem minden esetben a területileg illetékes vadgazdálkodóké. A kutyás vadászok szerepe éppen ezért évről-évre egyre jobban felértékelődik, mivel munkájukkal vadgazdálkodási szerepük mellett, több esetben természetvédelmi értékeket is védenek (túzok, rákosi vipera).
„Eb a vadász kutya nélkül” – tartja a mondás. A magyarországi vadászati módok között a kutyás vadászatnak nagy hagyományai vannak. Ennek megléte megkérdőjelezhetetlen. A vadászkutyával történő vadászat számos olyan embert megfertőzött, aki addig laikus, nem vadászemberként élte az életét. A tűz, ami ekkor a kutyák szemében ragyog, hogy ők most vadászhatnak, kézzel fogható – zárta beszámolóját dr. Szőcs Tímea az Agro Jager Newsnak.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotók: Dr. Szőcs Tímea
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Elindult a #vadateszem kampány
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása, amely az egészséges és változatos táplálkozásra is ráirányítja a figyelmet – mondta dr. Felkai Beáta Olga élelmiszerláncért felelős helyettes államtitkár pénteken, Budapesten, a kezdeményezés beharangozó sajtótájékoztatóján.
A helyettes államtitkár a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadhús kiemelkedő táplálkozási értékekkel rendelkezik. Többek között magas fehérjetartalom, jelentős B- és E-vitamin, valamint ásványi anyag-tartalom jellemzik. „Az alapanyag tökéletesen illeszkedik az egészségtudatos életmódba is” – tette hozzá a helyettes államtitkár.
Dr. Felkai Beáta Olga kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok erősítésével és a helyi termékek fogyasztásával a környezetvédelmi célokat is támogathatjuk, illetve további lendületet adhatunk a vadhúsipar fejlődésének is. Nagy előrelépés, hogy egyre több feldolgozó és étterem dolgozik innovatív technológiákkal, és igyekszik elérhetővé tenni a vadhúst a hazai fogyasztók számára. Kifejtette, a karácsonyi időszak különösen jó alkalom arra, hogy a vadhús az ünnepi asztalok részévé váljon. „Az olyan hagyományos fogások, mint a vaddisznó- vagy őzpörkölt, könnyen elkészíthetők, és új színt vihetnek az ünnepi menükbe – fűzte hozzá.
Hangsúlyozta, fontos, hogy a magyar vad nemzeti kincsünk maradjon, ezért különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb generációk oktatására, valamint az otthoni főzés népszerűsítésére, hiszen a megfelelő elkészítési technikák ismerete jelentős szerepet játszik a vadhús iránti érdeklődés növelésében. Megjegyezte, hogy hazánkban az egy főre jutó éves vadhúsfogyasztás mindössze ötöde az európai átlagnak, ezért a #vadateszem kampány célja, hogy a magyar vad nemcsak exporttermék, hanem a hazai gasztronómia kiemelt alapanyaga is legyen. A kampányhoz eddig 78 vendéglátóhely csatlakozott, kínálatuk már elérhető a www.vadateszem.hu oldalon.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. trófeaszemlét szervezett
A XIII. trófeaszemlén Sulyok Ferenc vezérigazgató úr köszöntőbeszédében kiemelte, hogy ez a nagyszerű eredmény nem jöhetett volna létre a hosszútávú szakmai elkötelezettség és együtt gondolkodás nélkül. A 11 450 hektáros Kelebiai vadászterület többségében állami tulajdonban van, ugyanakkor nem csekély azon területrész nagysága sem, amely a magánszférához tartozik.
A siker kulcsa az, hogy különböző típusú hasznosítási intenzitásokkal találkoznak a különféle gazdálkodási elképzelések a szomszédos vadgazdálkodókkal való együttműködés keretein belül. Ahhoz, hogy egy ilyen trófeagyűjtemény összeállhasson, elengedhetetlen a térségi összefogás. Az erdőgazdaságnál összenő, ami összetartozik, az erdő és a vad. Vad nélkül az erdők üresek lennének, a gazdálkodás pedig a vadásztatás és vadgazdálkodás nélkül hiányos, és szegényes lenne. Amikor egyben tudják kezelni a területet, számtalanszor megtapasztalják, hogy az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás nagyszerűen kiegészíthetik egymást. Különösen egy olyan évben, amikor az erdőkezelés eredményei meglehetősen szerények. A szemmellátható vadgazdálkodási eredmények nem jöhetnének létre a kollégák odaadó és magas szaktudást feltételező munkája, de a vendégek kitartása és bizalma nélkül sem. Az aszályos időszak miatt a szakszemélyzet nem volt túl bizakodó a barcogás kezdetén, ugyanakkor minden nehezítő körülmény ellenére nagyszerű érmes arány és jó átlagtömeg jellemezte a trófeákat.
Tóth Attila, erdészeti igazgató idényértékelésében kitért arra, hogy a trófeaszemlék nagyszerű alkalmat adnak, hogy bemutassák, hogyan alakul a gazdálkodás eredménye évről-évre. A későn induló barcogásban a kevés vadásznap ellenére is eredményes időszakot tudhatnak maguk mögött. Nemcsak a szakszemélyzetet, de a vendéglátásban tevékenykedőket is megilleti a köszönet, hiszen ők is a tudásuk legjavát tették bele az idei vadászidénybe is. El kell fogadni, hogy ez egy gazdasági tevékenység, amelyben a vad és erdő összhangja mindennél fontosabb. A hasznosítás most a csúcson van, sem többet sem kevesebbet nem lehet kivenni az állományból. Ez az a pont amikor a 40 körüli lapátos bika terítékre hozatala nem rótt terhet a vadállományra. Minden bizonnyal a szomszédokkal együttműködve a térség el fogja bírni ezt terhelést.
A klimatikus szélsőségeket illetően kevés ilyen év volt, mint az idei. Kelebia az ország egyik legmelegebb vidéke volt, a legkevesebb csapadékkal és a legtöbb napsütéses órával. Az előző évek jó állapotú vadföldjei kiégtek. Még csak most zöldülnek a lucernák. A vadföldek is vontatottan kelnek, emiatt a kiegészítő etetést a barcogás végétől megkezdték a rendelkezésre álló cukorrépával. Az átlagszámok azt mutatják nem különösen kiemelkedő, de jó átlagú évnek mondható az idei. Köszönhetően annak, hogy a dám elviseli és szereti a meleget főképp, ha a víz biztosított.
A barcogás október 15-e után kezdődött. 7-10 napig nagyon intenzív volt, ez idő alatt több, mint 20 bika került terítékre. Mindez a már jól bevált állományszabályozási irányelvek figyelembevétele mellett. Miszerint fiatal korban a gombos, gyenge kanalas bikákat selejtezni kell. Középkorban szisztematikusan válogatni, és az ígéretes bikákat korosbítani. Bírálatra 35 lapátos bika került, ebből 18 öreg és 17 középkorosztályú. 23 arany, négy ezüst és négy bronzéremmel jutalmazták őket. Öt bika 5 kilogramm fölötti, ebből 200 CIC pontnál többet három trófea kapott. A szabadterületen 4,37 kilogramm az átlagtömeg, az érmeseké pedig 4,5 kilogramm.
Forrás: KEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”
Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.
Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -, és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.
„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…
Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”
(Fekete István: Búcsú)
Őrizzük Geges István emlékét!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK