Vadászat
Sikeres vadkárelhárítás
2005. július 14-én délután rohanva telefonáltam körbe az összes vadászbarátomat, hogy ki akar jönni a Nógrád megyei Szandára vadászni. A nyolc felhívott közül senkinek nem volt kedve, ideje vagy pénze.
Utolsó esélyként felhívtam T. Zoli barátomat. Mindenféle ígérettel sikerült rávennem, hogy jöjjön velem, ne kelljen egyedül mennem. Mint mondottam, rohanva adtam neki negyed órát a pakolásra és már indultunk is.
Az idő jónak festett, sütött a Nap és harminc fok volt. Jászberény és Hatvan közt kaptunk egy akkora esőt, hogy 60 km/órára kellett lefékeznem a kocsit annak érdekében, hogy esetleg valamit lássak előre. Hála Istennek, mire odaértünk, az eső is elállt és újra kisütött a Nap.
Köszöntöttük két napja ott tartózkodó szarvasi vadásztársainkat, és a hivatásos vadászt T. Istvánt. Megvacsoráztunk, majd átmentünk a kocsmába inni egy jó erős feketét és egy kólát, mivel egész éjjel kint szándékozunk, maradni.
– Fiúk, a Jagzsi nevű területrész a tiétek ma estére. Más vendég nem jött, úgyhogy mind a négyötöket oda viszlek ki! – mondta Pisti.
Bepakoltunk a Nivába. Kicsit szűkösen, de végül a tetőcsomagtartót is igénybe véve befértek a cuccok. A nagy esőzések miatt felázott az agyagos talaj, és néhol a terepjáró igencsak prüszkölt, míg végül szerencsésen kiértünk. Én a kettes számú magaslest kaptam, Zoli mellettem négyszáz méterrel a hármast, Tibi az ötöst, Gyuri a körtefás lest.
Fél nyolc volt és nagyon meleg. Betöltöttem a puskát, kipakoltam mindent, összeraktam a fegyverlámpát és vártam. Előttem egy hatalmas búzatábla volt, mögöttem egy szederindával benőtt szakadék, a kettő közt egy út, amelynek szélén állt a les. Tibi figyelmeztetett, hogy figyeljek nagyon, mert a malacok még világosban, azaz nagyon korán megjönnek. Figyeltem én nagyon de tíz óráig a rigókon, peléken és egereken kívül semmi sem mozdult.
Negyed tizenegy körül járhatott az idő, amikor már messziről hallottam egy ágreccsenést, de azután sokáig megint semmi nem mozdult. Közben szorgalmasan távcsöveztem az utat és a búzában lévő vegyszerezőnyomokat. Gondoltam magamban, még egyszer ránézek a kocsiútra, aztán lerakom egy időre a keresőtávcsövet, mert megfájdul a szemem annyit nézelődtem.
Ahogy balra pillantok, látom, hogy egy fekete folt mozgolódik az úton. Disznó, az biztos. Felvettem a puskát és félhold fényerejében megcéloztam az elejét és megnyomtam a puskalámpa kapcsolóját. Addigra a disznó szembe fordult, nézett bele a vakító fénybe, de nem szaladt el, állta a lámpát. Már lövéshez készülődtem, amikor megláttam, hogy kis csíkos malacok jönnek elő a fűből. Ami ilyenkor következik; lámpa le puska le, malacos kocát nem lövünk! Néhány perc elteltével a koca bevezette malacait a búzába, és már csak a megelégedett röfögést meg csámcsogást hallottam.
Eltelt egy fél óra, a malacos koca eltávolodott a búzában olyannyira, hogy már nem is hallottam. Az útra pillantva megint egy fekete foltot látok. Puska fel, célzás, lámpa fel, és egy egyedüli süldőcske áll keresztben az úton. Lekapcsoltam a lámpát és vártam, nehogy véletlenül ennek is legyenek malacai, amelyek valahol a szakadékban lemaradtak.
Addig vártam, mire már két disznó álldogált és szaglászott az úton. Lámpa fel; malacok nincsenek, két disznó az úton állt, egy meg a fűben, az út szélén. Na most melyiket? Csendben segítséget próbáltam kéri Gyuritól, de ő is azt mondta amire én gondoltam, hogy ha biztosan nincsenek malacok, akkor is a kisebbet.
Vártam egy kicsit, aztán megint megláttam a disznót az úton szöszmötölni. Felvettem a puskát, kibiztosítottam, nagyjából megcéloztam, aztán lámpa fel és a disznó háttal áll. Várakoztam megint, újra nekikészültem a lövésnek, felvillantottam a lámpát, a disznó állta; gyorsan a füle alá egy kicsivel és már durrant is a Tikka.
Mintha az a bizonyos láthatatlan kéz közbeszólt volna úgy dőlt el, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Gyorsan újratöltöttem és megcéloztam a még kettőt rugó disznót, de kegyelemlövésre már nem volt szükség. Rögtön jött a gratuláció Gyuritól, hogy szerinte minden OK, mert hallotta a becsapódást, és így is volt.
Kezdtem összeszedni a tőröm, kisfűrészem, hogy megyek zsigerelni. Már csak a zseblámpa hiányzott, amit végképp nem találtam. Közben telefonált Zoli is hogy hallotta a becsapódást meg, hogy mi van? Mondtam neki, hogy ha nagyon ráér, jöhetne segíteni, mert nincs lámpám. Azt válaszolta, hogy nála semmi mozgás nincs, úgyhogy átsétál. Zseblámpával villogtunk egymásnak a biztonság kedvéért és már jött is. Odamentünk a disznóhoz és lehúztuk a domboldalról a lesig. Kizsigereltem, rendbe tettük.
Aztán visszamásztam a lesre és Zoli is visszasétált. Felvettem a hálózsákomat és nekidőltem a mellvédnek azzal a célzattal, hogy alszok egyet, hisz reggel indulunk haza, és nekem kell vezetni. Aki már ült magaslesen az tudja, hogy miként lehet ott aludni, igazából sehogy. Úgyhogy az alvásból csak pihengetés lett. Már kezdtem volna elpilledni, amikor Tibi felől egymás után két lövés dörrent. Telefonált is, hogy lőtt egy nagy kant, de az első lövés hátracsúszott, azért biztosított rögtön a másodikkal.
Hajnal felé valószínűleg csak elaludhattam egy kicsit, mert a telefon rezgése ébresztett fel. Zoli volt az. Elmondta, hogy lejött a lesről egyet mozogni, mert már nagyon fázott. Ekkor a lestől harminc méterre kilépett egy disznó a szederindásból és elindult szembe vele. Óvatosan, centiről-centire vette le a puskát a válláról és abban a pillanatban, amikor a disznó keresztbe fordult és be akart lépni a búzába, odalőtt neki. A disznó szaladt egy félkört a búzába, aztán visszarohant a gazosba. Elmondása szerint hallotta, ahogy egy helyben rugdos.
Átsétáltam hozzá, és elkezdtük keresni a rálövés helyét. Nem találtunk se, vért se, szőrt, se csülöknyomot. Én bementem a búzába, Zoli kint maradt az úton a feltételezett rálövés helyén. Már majdnem feladtuk a keresést, amikor megpillantottam egy vércseppet az egyik kalászon. Nagyon megörültünk neki. Ahogy tovább léptem, egy pici tüdődarabot is találtam. Már biztos voltam benne, hogy megvan a disznó, és harminc méteres körzetben kell, hogy legyen valahol. A gyanú bebizonyosodott, a disznó a rálövés helyétől húsz méterre feküdt a szederindás szakadékban.
Közben megérkeztek Tibiék a Nivával meg a hatalmas disznóval. Felhúztuk együttes erővel Zoli disznóját a mélyből, és felraktuk azt is a kocsira. Összepakoltunk és mentünk tovább az én disznómért meg a cuccaimért. Felraktuk azt is, és indultunk a vadászházba. A jó kis Niva néhol prüszkölt az emelkedőn az öt ember és a három disznó súlya miatt, de megoldotta a feladatot, még a vízmosásokon keresztül is.
Útközben arról beszélgettünk, ki mit látott még? Tibi a kanon kívül látott még egy nagy kondát, Zoli egy borzot meg ezt a hajnali disznót, Gyuri egy szarvasborjún kívül nem látott semmit, én az elejtett süldő mellett még három disznót láttam és a malacokat.
A vadászház udvarán terítéket csináltunk és fényképet készítettük a vadkárelhárítás eredményéről. Zoli disznója 57 kg lett, az enyém 45,5 kg, Tibiét nem mértük le de 120 kg körülire saccoltuk. Tibi kanjának agyarai a kifőzés után 20,5 és 21 cm-esek lettek. Gondoltam megosztom ezt a kis történetet a vadásztársakkal, mivel manapság már szabad területen ilyen vadmozgás szerintem nem mindennapi.
A képen balról jómagam, Tibi, Pisti, a hivatásos vadász és Zoli.
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login