A MEDVE NEM PLÜSSMACI! – Talán csak a vadállomány elszaporodása és az állatok okozta károk gondja közös a romániai és a magyarországi vadgazdálkodásban – derült ki Tusványoson, a Kós Károly sátorban az eredetileg erdőgazdálkodás témában meghirdetett „ERDő nélkül nincs ERDély! – Környezetvédők vs. famaffia” című panelbeszélgetésből.

Az anyaországi helyzetet Szabó Antal vadász, a Zala Megyei Vadászszövetség tagja vázolta. Elmondása szerint Magyarországon a nagyvad, különösen a vaddisznók által okozott károkozások napirenden vannak, aminek elsődleges oka a vadállomány jelentős elszaporodása.

Magyarországon egyértelművé vált, hogy a vad- és az erdőgazdálkodást a továbbiakban nem lehet elválasztani egymástól. „Mind az erdőre, mind a vadra szükség van, viszont ezt az együttállást csak úgy érdemes fenntartani, ha a vad megőrzése nem megy sem az erdős területek, sem a mezőgazdasági kultúrák kárára” – fogalmazott Szabó Antal.

A szövetség képviselője szerint a közelmúltban indult el az a folyamat, amely révén szabályozni kívánják, hogy az erdősítések, a meglévő erdők fenntartása ne a túlszaporodást eredményezze. „Pontosabban ez annyit jelent: úgy telepíteni, fenntartani egy erdőt, hogy az képes legyen eltartani a benne élő vadat” – fogalmazott. E cél nem elérhető a két szakma, az erdészet, valamint a vadászok együttműködése nélkül, utóbbiak esetében viszont a társadalmi ellenállást is le kell győzni.

„Arról próbáljuk az embereket meggyőzni, hogy ennek a szakmának nem az állatok lemészárlása a lényege, a vadgazdálkodás összetett munkakör, és hatásai a közösség szempontjából is hasznosak.”

Szabó Antal továbbá elmondta: sajnos az emberi beavatkozás más nyomaival is kénytelenek szembesülni, így az immunizálás miatt komolyan elszaporodott a rókapopuláció, és a szomszédos országokból Magyarországon nem őshonos fajok is áttelepednek, például az aranysakál a Balkánról.

Stressztényező az ember

A magyarországi meghívottal ellentétben Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter, az RMDSZ parlamenti képviselője elmondta, július 20-án, szerda este vitették el a harmadik medvét Tusnádfürdőről, két hét alatt ez volt a harmadik. Szerinte nem az erdőgazdálkodás jelenti a legnagyobb stressztényezőt a vadon élő állatok számára. Néhány hibás emberi tevékenység – a legeltetés, a településfejlesztés, a rendszertelen turizmus és bizonyos mértékben a rendszertelen erdőkitermelés – kikényszeríti a vadakat az erdőből.

A rendszerváltás előtti szabályozás működőképesebb volt, a vadállomány nem volt kisebb, de a felsorolt tényezőknek nem volt ilyen jelentős hatásuk. A tulajdon visszaszolgáltatása, az új erdőgazdálkodási, állattenyésztési szabályok és a településfejlesztés hatalmas stressztényezőt jelent az erdélyi élővilág számára. Ehhez hozzájön még az állam félszeg viselkedése, hogy képtelen kidolgozni átfogó és hatékony jogszabályrendszert az olyan különleges és jelentős fajokra, mint a medvepopuláció, tehát képtelen normális életteret és az emberekkel való egészséges együttélési lehetőségeket teremteni a nagyvadaknak.

Szintén jelentős mulasztása az államnak, hogy noha uniós források is rendelkezésre állnak, továbbra sem végeztek alapos genetikai elemzést a medvepopuláción, ennek nyomán a létszámbeli változásokra sincs rálátásunk. A vadkárokat illetően az állam nem tanul a rossz tapasztalatokból, gyakorlatilag fenntartja nyűgként, hogy évente számtalan károsult fordul hozzájuk kártérítési kéréssel, viszont ezek rendezése sem kellően dinamikus és hatékony.

Korodi Attila úgy véli: összetett megoldásokra lenne szükség a vadgazdálkodás területén minden egyes faj esetében. „Aki úgy gondolja, a puskagolyó a megoldás, az is téved, aki pedig az ellenkezőjét állítja, az is” – fogalmazott a képviselő. A volt környezetvédelmi miniszter szerint az egyetlen járható út, ha mindenki, akinek valamely módon köze van az erdőhöz, a fentebb említett tevékenységek révén tisztában van a rá vonatkozó szabályokkal, azaz tudja, mit lehet tenni és mit nem.

Hozzáfűzte: a kormány immár két éve halogatja egy vonatkozó intézkedéscsomag elfogadását, amelyet még az ő minisztersége végén állított össze egy szakértői csoport, s amelyet a Környezetvédelmi Minisztériumban senki sem vállalt fel azóta sem. „Bukarestben a medvekérdést plüssmacikérdésként kezelik” – fogalmazott. Emiatt csak részmegoldások, tűzoltás jellemző – lásd az évente kilőtt pár medvét –, miközben esélyt kéne adni a természetes létszámszabályozásnak és más folyamatoknak. Valamiért félnek hozzányúlni a kérdéshez, a társadalmi reakcióktól tartanak, miközben egy koherens rendszer bevezetése mindenki számára csak nyereséget hozna.

El lehet vitetni a medvéket, a már elszállított példányokon kívül még majd el lehet vitetni még egyet, de jönnek helyette mások, szóval ez sem megoldás – mondta. Szerinte ugyanakkor baj van a populációval is, valóban vannak olyan gyenge egyedek, amelyek leszorulnak az emberlakta településekre, amelyek megtanulják, hogyan szerezhetnek könnyen táplálékot az embertől. Ezeket már nem lehet szerinte visszavadítani, hiszen sok esetben már az anyamedve tanítja meg arra a kicsiket, hogyan kell guberálni.

A Szent Anna-tónál triatlonversenyen is szembesült a probléma mértékével, fényes nappal pár méterre a versenyzőktől ott volt a medve. Egészséges medvepopuláció akkor fog ismét visszaállni, amikor majd a medve az emberrel találkozva megfordul és másik irányba menekül – szögezte le.

3szek.ro/transindex.ro