Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Vadászat

Nyúlvadászat Kárpátalján

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Hóval esik le a nyúl, tartja a régi vadászközmondás, ami az egyszerű halandó nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy viszonylag akkor könnyű puskavégre kapni a tapsifülest, amikor hó borítja a tájat. Lehetőleg friss hó. No de mit tegyenek Nimród kési utódai a mostani, tavaszt idéző télben? Mint a továbbiakban látni fogjuk, a vad becserkészése, elejtése ilyenkor is nagy-nagy izgalommal jár, és a ritka kivételtől eltekintve sohasem egyszerű feladat.

Reggel a gyülekező helyen talán a vadászkutyák a legtürelmetlenebbek. Ők már nyomban indulnának neki a határnak. Holott, lássuk be, tizennyolc-húsz vadász eligazítása, a mai teendők kijelölése nem egyszerű feladat. Ezen a vasárnapon plusz hat fokot mutatott a hőmérő, ragyogóan sütött a nap, még a szél sem rezdült. Vajon ilyenkor mely táblákat érdemes felkeresni? Végül is a közeli gyümölcsös mellett dönt a csapat. A fákkal beültetett rész körül akad néhány parcella friss vetés, meg nagyhantú őszi szántás. Ez utóbbiban ugyancsak nehéz előre jutni, ám egyben ez a rész kecsegtet leginkább zsákmánnyal.

– Hogy miért is?

– A nagy laznában, a derékig érő fűvel benőtt táblákon igazából nem érzi biztonságban magát a nyúl – magyarázza a csatárláncban mellettem lépkedő Imre. – A gyakran felkerekedő szél nyomán zizegő levelek miatt a tapsifüles igazából nem tudja kiszűrni a számára fontos zajokat: a vadász lépteinek közeledését vagy a vadászkutyák folyamatos motozását. Tehát nem tudja felmérni a veszélyt. Ezzel szemben a szántás hantjai alatt jól be tudja fészkelni magát, méghozzá úgy, hogy ő maga láthatatlanná válik, emellett minden gyanús zajra nyomban felfigyelhet.

Akárhogy is, nyúlnak lenni – bármennyire is okos és óvatos állatról legyen szó –, különösen a vadászati idény közepén, nem egy jó életbiztosítás… Töprengésemből az erdő szélén haladó vadász által gyors egymásutánban leadott két lövés ráz fel. Innét csak annyit látni, hogy a menekülő tapsifüles hatalmasat bukfencezik, elterül és nem mozdul. Frici, az esethez legközelebb tartózkodó vadászkutya szájában már hozza is a zsákmányt.

Rövid pihenő következik. Megtudom, hogy a vadászpuskákba való patronok ára igencsak felszökött, egy töltényért már tizenegy-tizenkét hrivnyát is elkérnek. S ezeket érdemes ismert gyártóktól beszerezni. Az itteni vadászok körében újdonságnak számít az úgynevezett konténeres töltény, amelyből a kirepülő sörétek csak úgy harmincöt-negyven méter után kezdenek teríteni, azaz széjjelszóródni. A felkészült vadász tehát kényelmes helyzetben van, ha tíz-húsz méterre bukkan fel a vad, akkor érdemes először a hagyományos tölténnyel kísérletezni – az egyik csőben ez van –, s ha a kísérlet nem sikerülne, akkor duplázhat a távolabbra hordó konténeressel.

Újabb zahonya, fűvel, szeder-, kökény- és csipkebogyó bokrokkal benőtt tábla következik. Sándor, a tapasztalt vadász vaddisznó nyomait fedezi fel az egyik csapáson. Tőle tudom, hogy az említett nagyvad elszaporodásának nem mindenki örül. A kukoricatermesztők semmiképpen. De a vadászok egy része sem, mivel a sörtevad ugyanolyan kedvvel falja fel nyáron a fácánok tojásait, mint ahogy széttúrja a vadnyúl fészkét. Szóval, valamit valamiért…

A decemberi hónapban két vadászati idény is egybeér. Még érvényesek a fácán vadászatára kiállított kilövőlapok, ugyanakkor már megkezdődik a nyúlvadászat is.

Jánosi és Csikósgorond között, a leendő szemétfeldolgozó közelében most egy olyan területet fésülünk át, ahol előszeretettel tanyáznak a fácánok. Számomra minden szárnyas felröppenése igazi élmény. Avatott szem és fül kell hozzá, hogy az első másodpercekben megállapítsd, most éppen tojó vagy kakas nyugalmát zavartuk meg. A vadászok a tyúkokra nem lőnek. Az ok, gondolom, mindenki számára nyilvánvaló.

Ám a nagy robajjal felemelkedő kakasokat előszeretettel veszik célba. András egy pontos találattal éppen most ejtett el egy színes tollú madarat.

– Nem igaz, hogy egy idő után már rutinszerűvé válik egy-egy vad elejtése – vallja beszélgetőtársam, miközben avatott mozdulattal az övén lógó szíjra fűzi a fácánkakast. – Amikor felröppen egy szárnyas, vagy ugrik a nyúl a közelemben, érzem, hogy minden esetben gyorsan emelkedik az adrenalin szintem. Az évek tapasztalata legfeljebb azt hozza magával, hogy már nem kapkodok idegesen, igyekszem tudatosan cselekedni, pillanatok alatt a megfelelő helyre célozni. Egy felröppenő madár esetében ez nem is olyan egyszerű.

– Csak a csizmaszárban nincs nyúl – idézi egyik kedvenc mondását Popovics Sándor, a Jánosi Vadásztársaság elnöke. Teljes joggal, mivel az utolsó hajtás befejeztével a tábla szélén megállva több vadász már a töltényeket kezdte kiszedni a puskájából, amikor csaknem egyszerre két nyúl is kiugrott a sáncból. Természetesen, az ellenkező irányba menekültek. Az egyik pillanatokon belül lőtávolon kívülre került, ám a másikat, éppen az elnök éberségének köszönhetően, sikerült elejteni.

Hazafelé tartva természetesen a mai nap legemlékezetesebb pillanatait idéztük fel. Izgalom akadt bőven, hisz többször előfordult, hogy a célkeresztbe kerülő könnyű zsákmánynak ígérkező vadnak sikerült egérutat nyernie. S az is megtörtént néhányszor, hogy már-már a lőtávolon kívülre kerülő nyulat az egyik vadásztársunk pompás találattal megállította. Beszélgetőtársaim szavaiból kiérződik, hogy nem bánkódnak az elszalasztott lehetőségek miatt sem, hisz tudják, a következő vasárnap kezdődik minden elölről. Egy újabb forduló, mely ugyancsak sok izgalmas percet, nagyszerű kalandot ígér.

Szépreményi Kristóf
karpatinfo.net

Vadászat

A szentlászlói gímbikák

Print Friendly, PDF & Email

Váczi Sándor kísérővadász beszámolója:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A SEFAG Zrt. Szántódi Erdészetének Szentlászlói kerületében osztrák vendégünk – Váczi Sándor közreműködésével – szeptember 15-én két gímbikát is terítékre hozott:

Fotó: SEFAG Zrt.

„A reggel elejetett példányt két hete láttam először, egy elég nehezen megközelíthető területen bőgött mélyen bent az erdőben, ráadásul az eső is esett. Kiadós cserkelést követően tett rá lövést a vendég, a vadat megsebezte, melyet egy eredményes utánkeresést követően talált meg Nagy Árpád vérebvezető, Cárral, a 7 éves hannoveri véreb kannal. Az öreg, visszarakott bika trófeájának becsült tömege 8,5 kilogramm, kora véleményem szerint legalább 12 év. Idén az agancsának bal szárán már hiányzik a jégág és a középág, igazi kuriózum, a vendég nagyon boldog volt.

Fotó: SEFAG Zrt.

A második bika délutáni lesvadászat alkalmával került terítékre. Az erdő felől érkezett a vad, megállt a nyiladékon és az elejtő kb. 100 méterről egyetlen jól irányzott lövéssel terítékre is hozta.  7 év körüli bika agancsának bal szára villás, az agancs vékony, a jobb szár koronája gyenge, a trófea becsült tömege 6,5-7 kilogramm.”

Gratulálunk a vendégnek és gyakorlott kísérőjének

Forrás: SEFAG Hunting Hungary

 

 

Tovább olvasom

Vadászat

Második bikám elejtésének története

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Tuba Szilárd gímszarvasra vadászott a Barnakmenti Vadásztársaság területén, amely Rábakecöl határában fekszik Győr-Moson-Sopron vármegyében.

Élményeiről beszámolt lapunknak:

Az idei évben a társaságunk szabályzata szerint jogosult lettem szarvasbika elejtésre. Már jóval az idény kezdete előtt, figyelmesen jártam a területet, néhányszor a hivatásos vadász barátommal és próbáltunk minden apró jelből következtetni a szarvasok jelenlétére, mozgására.

Fotó: Tuba Szilárd – AJN

Néhány kihelyezett vadkamera is a segítségünkre volt, szórók, dagonyák környékén láttunk tarvadakat és bikákat is. Nagy reményekkel,  fellelkesülve, bizakodva vártam az idény kezdetét. Volt elképzelésem a vadászhely kiválasztását illetően,de a szélirány néha módosította a terveket.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Szeptember 7.-éig, minden este és pár alkalommal reggel is, a lesen ülve vártam a bika megjelenését. Többször láttam tarvadakat, nagyon távolról bikát is, de lövéshez nem jutottam. Eljött a szombat hajnal, amikor már 4 óra után nem sokkal igyekeztem minél csendesebben elfoglalni az aznapra jónak vélt leshelyet. Ez a hely a Rába árterében van, egy hosszú és rá merőlegesen elágazó allé kereszteződésében. Szemből, kissé balról ért a dél/délkeleti szél, minden optimális volt a vadászathoz. Némi várakozás után egy őzsuta, kicsit utána egy bak váltott át előttem. A bennük való gyönyörködésemből egy nagyon várt hang ,,rázott” fel. Igaz messze tőlem, de egy bika bőgése törte meg a hajnali csendet.

Fotó: Tuba Szilárd – AJN

Nem maradt magára, elkezdődött a felelgetés. Annyira magával ragadott ez a csodálatos ,,koncert”, hogy szinte elsiklottam afelett, hogy kb. 150 méterre előttem egy szarvas állt keresztben. Egy tehén volt. Egyedül. Teljesen elkapott a vadászláz, figyeltem, vártam, hátha akad követője. Jobbról, amerre távozott, többször hallottam zörgést, ágroppanást. A távcsövet szinte le sem engedtem a szemem elől, annyira akartam látni és reménykedtem benne, hogy jön a tehén után bika is. Nem jött. Legalábbis nem onnét. Lassan már egészen kivilágosodott, még jobban, még többet lehetett látni. Ahogy kémleltem az előttem lévő területet, egy nagyon kicsi, szinte jelentéktelen roppanást hallottam, tőlem balra. Már-már nem is gondoltam lényegesnek, mert a nyulak is nagyobb ,,balhét “ szoktak csapni. Persze azért elkezdtem távcsövemmel azt a részt is figyelgetni és pár pillanat múlva megjelent egy nagy sötét folt, a szálerdő sűrű aljnövényzetében. Bíztam benne, nagyon reméltem, hogy bika lesz. Nem kellett sokat várnom és megláttam. Tényleg bika. Még az erdő szélében állt, amikor jobban szemügyre tudtam venni az agancsát és el tudtam bírálni. Most kezdődött az idegek harca. Nagyon lassú mozdulatokkal távcső le, puska föl.

Kétszer is megálltam a cselekvésben,mert felém fordította a fejét és pár pillanatig figyelt. Végre lövésre kész helyzetbe kerültem, viszont a bika még nem lépett ki teljesen az alléra, néhány bokor, ág takarta a testének nagy részét. Újabb idegőrlő pillanatok jöttek, mert nem sietett sehova az Uraság, nem akart előrébb lépni. Néhány fejforgatás, szaglászás után már megtette azt a pár lépést előre, ami által tisztán láttam a lapockáját. Ekkor elindult a PPU lőszer magja. A 300-as belekiáltott az ébredező reggeli erdőbe. A bika kiugrott, és hatalmas csörtetéssel eltűnt a sűrű fiatal tölgyesben. Pár másodperces, alig távolodó zörgés után hirtelen csend lett. Jöttek a gondolatok, régi intelmek,-,,várj egy kicsit,ne siess”! ,- ,,ha zajosan megy el a vad, akkor találat érte, ha csendben, akkor nincs meglőve”! Néhány magasabb csalán, kóró is volt előttem, erre a fegyvermester szavai jutottak eszembe. -,, ezzel a lőszerrel belelőhetsz a gazosabb részbe is, nem expandál”!

Minden eszembe jutott, amiket hallottam, ezekkel próbáltam nyugtatni magam. A fegyver pontosságában nem kételkedtem, hiszen nemrég tettem vele néhány próbalövést és minden rendben volt. Elszántam magam, elindultam a rálövés helyére, amiben biztos voltam, mert egy nagy tölgyfa ágai előtt jött ki, ami mellett akácfák vannak. A rálövés helyén vért, kifröccsenést nem találtam.

Közben már hívott Gyuri barátom, hogy én lőttem-e? Mondtam, hogy igen. Erre felajánlotta, kihozza a hannoveri vérebét, hadd gyakoroljon. Természetesen igent mondtam és vártam az érkezésüket. A kutya néhány szaglás után, kb 2 lépésre az erdő szélétől, egy kisebb fát megkerülve, kijött a nyiladékra. Na, gondoltam, ezt elhibáztam!! Aztán újabb -,,keresd Báró” kérésre, ismét elindult a kutya, határozottan, befelé a sűrűbe. Én utánuk. Közben vércseppeket,esetleges kenést kerestem. Talán egy, talán két perc elteltével, hallom Gyuri barátom kiáltását: itt van! Olyan hangon mondta, azt hittem még áll a bika. De kevesebb idő alatt, mint ezt a mondatot leírtam, már én is odaértem  és láttam: a magyar erdők királya már megpihent.

Nagyon nagy öröm volt, barátom nagy ölelések közepette gratulált és megkaptam a töretet is Tőle, amit büszkén tettem a kalapomra! A bikának is megadtuk a végtisztességet, utolsó falat, sebtöret és természetesen a ,,megtalálónak”, Bárónak a nyakörvébe is került egy. A bika rálövéskor kb 75 méterre állt, szívlövéssel, az allé szélétől mintegy 40 métert ment be a sűrűbe. 10.7 grammos PPU lőszert használtam, 300-WinMag kaliberből.

Nagy köszönet a sok információért Szigeti Béla hivatásos vadász barátomnak, Tuba Gyuri barátomnak és kutyájának a keresésben végzett munkájukért, és minden jelenlévő vadásztársnak, akik osztoztak örömömben és segítettek a vad beszállításában!

A bika becsült életkora 6 év. A trófea súlya,lefőzés után 24 órával 4.4 kg. Kívánom, hogy minél több magyar vadásznak legyen hasonló élményben része! Mindenkinek jó egészséget kívánok!

Vadászüdvözlettel: Tuba Szilárd

 

Vadászni szeretne Győr-Moson-Sopron vármegyében található Barnakmenti Vadásztársaság területén?
Keresse bizalommal Szigeti Béla hivatásos vadászt:
Tel: + 36 30 603 62 60

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Tovább olvasom

Vadászat

Az első alföldi bakom

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Angyal Szabolcs Csongrád-Csanád vármegyében őzbakra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Augusztus 3.-t írunk. Az őzek üzekedése a zenitjén jár. Édesapámmal egy Csongrád megyében található településre, Rúzsa felé vettük az irányt, hogy találkozzunk egy régi barátunkkal, Dani Zsolttal, akit egyben vadászati mentoromnak is tekintek.

Fotó: Angyal Szabolcs – AJN

Fiatal korom ellenére számos őzbakot sikerült már elejtenem, mindezt különböző vadászati módokon tettem, de eddig  üzekedés során hívással még nem sikerült bakot terítékre hoznom. Barátunk neve talán sokak számára nem ismeretlen, mivel egy országos szinten ismert és elismert szakember a vadászat területén.

A terület, ahol vadásztunk, egy tipikus alföldi táj, kisebb erdőségekkel tarkítva. Az őzeknek ideális terület. Vadászatunk során először egy kisebb erdőbe mentünk be, ahol gondosan elhelyezkedtünk, majd a kísérőm elkezdett hívni. A hívás során számos őz reagált, de mind suta volt. Hihetetlenül izgalmas, ahogy az ember bent áll az erdőben és bármerről megjelenhet a vad, ezért a figyelem és a koncentráció egy pillanatra sem lankadhat.

Érdemes tudni ezen területekkel kapcsolatban, hogy itt az őz a legnagyobb nagyvad, élete során ritkán találkozik nála nagyobb vaddal, ellentétben a Dunántúlon, vagy az Északi-Középhegységben élő társaival szemben, így a viselkedésben is lehetnek különbségek.

Fotó: Angyal Szabolcs – AJN

Utunk következő állomása egy akácerdőbe vezetett, felvettük a pozíciót, majd vadásztatóm elkezdett hívni.  Talán 1 vagy maximum 2 perc telhetett el, amikor feltűnt a bak. Szemmel látható volt, hogy ő az adott revírnek az ura, magabiztosan mozgott. A bakot bírálását követően engedélyt kaptam annak elejtésére. Viszont a bak idő közben takarásba került, felkészültem a lövésre és amint kilépett a takarást nyújtó fa mögül, útjára engedtem a golyót. A lövést követően az őzbak tűzben rogyott. Jól megtanultam eddigi vadászéveim alatt, hogy a tűzben rogyott vad mindig gyanús, kell neki időt hagyni, hogy a vad a földi létet hátrahagyva, békében tudjon távozni.

Rövid várakozást követően elindultunk a rálövés helyére és, ahogy azt vártuk, birtokba vehettük a vadat. A bak első ránézésre átlagos hatos baknak tűnhet. Igen ám, de nem nekem. Egy igaz vadásznak egy trófea értékét sosem a trófea nagysága, illetve azok száma határozza meg. A vadász, amikor ránéz egy trófeára mindig visszaemlékezik az elejtés módjára, mikéntjére, minden pillanatára és ha mindez arra méltó, baráti társaságban történt, akkor mindig melegséggel fogja elönteni a szívét. Ez az őzbaktrófea éppen ezért mindig közel fog állni a szívemhez. Az meg csak hab a tortán, hogy ugyanezen a reggelen, ugyanezen a módon, édesapám is elejtett egy őzbakot.

Fotó: Angyal Szabolcs – AJN

Véleményem szerint az egyik legszebb és legizgalmasabb vadászati mód a cserkelés. Ennek a reggelnek köszönhetően ezt annyiban máshogy gondolom, hogy talán az üzekedésben, erdőben, hívással történő őzbakvadászat talán még ezt is felülmúlja….

Ezek azok az alkalmak és pillanatok amiért érdemes vadászni!

 

Írta és fényképezte: Angyal Szabolcs

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

 

 

Tovább olvasom